A mellékelt képen látható NGC 1672 extragalaxis messze a déli égbolton, -59°-os deklináción helyezkedik el a Dorado csillagképben, így Magyarországról nem észlelhető. Pedig nagyméretű, viszonylag fényes (7×6 ívperces, 10,3 mg-s) horgas spirálgalaxis. Távolsága tőlünk 60 millió fényév, átmérője kb. 75 000 fényév, közepén nagyon nagytömegű fekete lyuk lehet.

Hatalmas, 20 kpc méretű horgai a vizuális tartományban nagyon elnyúlttá teszik a galaxis alakját, és ez a Hubble Űrtávcső (HST) mellékelt képén is jól kivehető. A spirálkarokban számos hatalmas, fényes, rózsaszínes területet figyelhetünk meg: ezek forrón izzó hidrogénfelhők, aktív csillagkeletkezési helyek. A kép elképesztően részletgazdag: belenagyítva forró csillagok kékes nyilthalmazait, ködöket, porsávokat tanulmányozhatunk.

Az NGC 1672 nagyon erős rádióforrás: a galaxismagból, a horogból és a spirálkarok belsőbb részeiből egyaránt érkeznek rádióhullámok. Egyike azon galaxisoknak, ahol a mágneses teret ki lehetett mérni: a mágneses erővonalak nagy szögben hajlanak a horoghoz képest, majd belül szépen befordulnak a magba.

A galaxis magját egy csillagontó régió veszi körül, és a galaxis Seyfert 2 típusú. (Az aktív Seyfert-galaxisokról lásd itt ). Ügyes megfigyelő négy spirálkart és számos porsávot is felfedezhet a HST képén. A spirálkarok megjelenése nem szimmetrikus – feltehetően valamilyen korábbi galaxismegközelítés okozta árapályerő-hatás alakította ilyen re a galaxis alakját.

A legtöbb galaxis magja az alábbi három típus egyikébe sorolható:
(i) a magbeli csillagkeletkezés miatt ionizált, azaz HII-régiók vannak a magban (mint a mi Galaxisunkban is),
(ii) egy nagyon nagytömegű fekete lyukat vesz körbe egy aktív galaxismag, amely ionizált gázok erős emissziós színképvonalait produkálja (Seyfert-galaxisok),
(iii) kicsit ionizált gázok okozta magbeli emissziós vonalú régiók, ami árnyalatnyit nyugodtabb nagyon nagytömegű fekete lyukakat vehet körül.

Az NGC 1672 magja különleges, mert egyszerre mutatja az aktív galaxismagok (AGN) és a magbeli csillagkeletkezési területek jellegzetességeit, míg a galaxisok többsége csak a fenti háromból egyet. Egy 1997-es tanulmány alig másfél tucat hasonló galaxist sorolt fel, amelyek mindkét osztály jellegzetességeit mutatják. Magyarázat lehet, hogy forró O-csillagok is jelen vannak, amelyek csak rövid életűek, és ezek extra ionizáló sugarai okozzák, hogy mindkét osztály tulajdonságait mutatják. Ezek csak pár millió évig élnek, és talán szupernóva-robbanások hullámában keletkeztek. Rövid élettartamuk miatt rövid ideig látjuk a galaxisokat ilyennek, ezért lehet belőlük olyan kevés. De az is lehetséges, hogy közönséges HII-régiókat nem csillagok, hanem a fekete lyuk keltette egyéb sugárzások világítanak meg, és az ad ilyen furcsa kettős spektrumosztályt.

Ultraibolya tartományban, a GALEX ultraibolya űrtávcső felvételén az NGC 1672 egészen másképp néz ki, ahogy ezt a fenti kép mutatja. Az ultraibolya sugárzást elsősorban a közönséges csillagkeletkezési régiók adják, és egy teljesen normális, nem annyira torzult horgas spirálgalaxis képe rajzolódik ki előttünk.