Visegrád alighanem hozta az országos időjárás átlagot: borult, majd szakadozó felhőzet, aztán a legnagyobb takartság után már láthatóvá vált a Nap, a jelenség utolsó fél óráját pedig ragyogó derültben követhették végig.

Ugyan még péntek-szombaton is úgy látszott, reménytelen lesz akárcsak megpillantani is a fogyatkozást, a múlt hét legvégén már reménysugarakat küldtek az időjárás-jelentések. A kedd reggeli teljes borultság már 9 óra tájban oszladozott északnyugat felől a Dunakanyarban. Fél 11-kor szinte még esőre álló felhők alatt pakoltam ki a 102/600-as refraktort és egy 76/700-as kis Newtont (amely végül nem is került bevetésre; napszűrője napfogyatkozás néző szemüvegként kapott inkább szerepet), és az is egyértelmű volt, hogy az 1. kontaktus megpillantása reménytelen. Dél körül már úgy tűnt, hogy a gyorsan vonuló felhőzet a legnagyobb takartságkor már biztosan látni engedi a szolidan emelkedő Napot, de egyszer csak megálltak a felhők: észak és nyugat ragyogó kék, másutt borult. Azt gondoltuk, és igazunk lehetett, hogy a Duna túlpartján, Nagymaroson már alighanem látszik a Nap. Közben 3/4 12-kor Zalaegerszegről kapta Ákos telefonon a hírt, hogy ott derült van.

A program elején felbukkant néhány reménykedő látogató, majd fél 1 után megérkezett egy iskolás csoport, és a szakadozó felhőzet mellett kissé kaotikus bemutató kezdődött. Ha felhő került a Nap elé, akkor a távcsövekről, a lyukkameráról (a VCSE-honlapon linkelt videó alapján készült), és magáról a jelenségről kezdett el Ákos beszélni, de az elő-előbukkanó napsugarak folyamatosan – és többnyire sajnos feleslegesen – megszakítottak minden gondolatmenetet. Aztán megtörtént a csoda: a vékonyodó felhőkön át jól láthatóvá vált a kifli alakú Nap. Így aztán egyszerűen csak felmutatta, hogy ott van a fogyatkozás, nem kell se szemüveg, se távcső hozzá – valóban ámulatkeltő látvány volt. Elkezdett végre üzemelni a távcső is, a szemüvegek, a lyukkamera: ha nem is telhetett el mindenki a látvánnyal, legalább részesülhetett belőle. Az iskolások végül elmentek, és ekkor az égbolt csodásan, teljesen kiderült, így végül öten-hatan láthatták különböző nagyításokkal a Hold csipkézett peremét, a napfoltcsoportokat, és ahogy a levonuló Hold épp’ felfed egy nagyobb napfoltot (ez, és a felhőkön átderengő fogyatkozott Nap voltak a legkülönlegesebb élmények).

Megállapították, hogy a fogyatkozás maximuma körül érezhetően hűvösebb és kissé sötétebb lett, miközben a felhő nem több, csak kevesebb lett.

A kilépés időpontját Ákos szabad szemmel, egy távcsőhasználatban gyakorlottabb vendég pedig távcsővel figyelte meg:

Kilépés szabad szemmel: 13:32:10 (Visegrádra előrejelzett kilépés: 13:32:38,6)

Távcsővel: ezután pont 30 mp-cel volt biztos benne az észlelő, hogy már nincs a Hold a Nap előtt.

Személyes megjegyzéseket is küldött Ákos:

“– Sajnos személyesen nem találkoztam észlelésre vagy bemutatásra készülő társakkal az utóbbi időben, de az olvasható beszámolókból úgy tűnt, hogy sokan, nagy várakozással, felfokozott hangulatban készültek a fogyatkozásra. A számos helyen kedvezőtlen időjárás miatt érezhető is a csalódottság. Vajon miért volt érezhető ez a felfokozott hangulat, holott egy nem is annyira ritka esemény – “csak” egy részleges napfogyatkozás: pár éve volt, pár év múlva megint lesz; nem egy teljes fogyatkozás vagy egy Vénusz-átvonulás… – volt a készülődés oka (ürügye? apropója?)? Szerintem érdemes ezen kicsit elgondolkozni, honnan volt ez az éhség (bennem is).

Dabas. Akármennyire is nehezítette az időjárás a dabasi csillagászok munkáját, mégis sikeres megfigyelések születtek a  napfogyatkozásról. Persze a fogyatkozás után szinte azonnal teljesen derült időnk lett. (Balázs Gábor)

“Nem ez volt az első alkalom, hogy a napfogyatkozás munkanapra esett. Így már-már rutinosan készültem arra, hogy a munkaidőből szorítom ki az esemény megfigyelését Szombathelyen, rögtönzött távcsöves bemutatóval egybekötve kollégáim számára. Ezúttal sem nyilvános rendezvényt tartottam, hanem a TDK munkatársai részére volt lehetőség előadást hallgatni és közben gyönyörködni a napfogyatkozás látványában.

Mivel éppen egész napos kihelyezett képzésen vettem részt, nem a szokásos parkolóhelyszínen, hanem a Woodstock rendezvényudvarban állítottam fel a 130/1000 Dobson távcsövet, napszűrővel felszerelve.

Amikor hétfőn a képzés kezdetén kértem a trénert, hogy kedden extra hosszú ebédszünetet tervezhessek, kellemes meglepetés ért: a trénerünk, Piros azt mondta, hogy a képzés témája várhat egy kicsit, napfogyatkozás meg nem túl gyakran van, tehát szünet helyett, a tréning idejét áldozza a napfogyatkozás megfigyelésére.

Ugyan az első kontaktot nem tudtuk megfigyelni, de a korábban kezdett ebédszünet után 12:00-tól 13:00-ig meg tudtuk figyelni a Napot. A távcső mellett volt nálam napnéző szemüveg is. Többen fotózták is mobiltelefonnal, távcsövön keresztül a jelenséget. Végül 16 fő jött el megnézni az idei második részleges napfogyatkozást.

Mindenkinek nagy élményt szereztem az extra tréningprogrammal, és egyik kollégám máris élt a lehetőséggel, hogy kislánya számára segítséget kérjen kezdő távcsöve használatához.”

Zalaegerszeg 2. – Horváth Zsóka

Bucsu – Keszthelyi Sándor

Ez a jelenség részleges volt, nemcsak hazánkból, de egész Európa területéről is. Bucsu egyik észlelőhelye és 11:00-tól 13:30-ig bemutatóhelye volt a napfogyatkozásnak. A fogyatkozás kezdete (C1) 11:16:57,8, a legnagyobb fázis (MAX) 12:21:49,3 és a vége (C4) 13:27:43,7 volt NYISZ-ben. A Nap horizont feletti magassága 28, 31 és 30 fok volt. A fogyatkozás 0,404 magnitúdójú, azaz 40%-os, Hold által letakart napfelület 0,288, azaz 29%-os volt maximumkor. Az első kontaktus PA 344-nél, azaz a Nap felső részén lesz. Az utolsó kontaktus PA 90-nél, azaz balra, azaz a keleti oldalon zajlik. Az adatokat Fred Espenak honlapjáról vettem.

24/25-én éjszaka esőzóna haladt át felettünk északnyugat felől. Ez csendes és bőséges esőt hozott és persze teljes borultságot. 25-én reggel 6-kor már nem esett, de az ég még felhős volt. 9:05-kor az északi ég alján már kék égrész mutatkozott, amely egyre feljebb jött. 9:50-kor kisütött a Nap. Már csak szakadozott kis felhődarabok vonultak előtte. Remény volt a napfogyatkozás látására!

Felkészültünk, kitelepültünk, egyelőre Keszthelyi Sándor és Sragner Márta személyében. Az udvari térburkolaton felállítottuk a 102/500 mm-es SkyWatcher lencsés távcsövet az azimutális állványára. Az objektív elé egy Mylar napszűrő került. 25-szörös és 50-szeres nagyításokat használtunk. Az időmérést DCF77 időt mutató készülékkel végeztük, 1 másodperces leolvasásokkal. Az 1999-es teljes napfogyatkozás idején beszerzett védőszemüvegekből egész gyűjteményünk van. Ezeket kipróbáltuk és csaknem a fele még biztonságos és jó képet adott. Egy 12-es hegesztőüveg is jó képet mutatott. Szerettük volna szabad szemmel is megnézni a fogyatkozás két kontaktusát.

Az ég nagyrészt felhőtlen volt és gyönyörű kék színű. A távcsőbe beállított napkorong északi peremét folyamatosan figyelte Keszthelyi Sándor 11:13-tól. Az órát Sragner Márta nézte. Az 50-szeres nagyítással nyugtalanul látszott a Nap, háborgott a napperem, így a 25-szoros nagyítás volt a jó. A Nap folyamatosan látszott, habár nyugatról kelet felé felhőzet vonult előtte, de ezek csak szűrték a fényét, de nem tüntették el. 11:17:00-kor a napperem még csorbítatlan volt. 11:17:05-kor egy olyan erős felhődarab takarta el a Napot, hogy az teljesen láthatatlanná vált a távcsőben, csaknem fél percig. Amikor 11:17:28-kor újra megjelent: akkor már ott volt a beharapás a Nap északi szélén! Azaz az első kontaktus már bekövetkezett, de a vonuló felhőzet azt a pillanatot nem engedte meglátni. Innentől kezdve az ég egyre felhőtlenebbé, sőt, 11:28-tól teljesen azzá vált. A napfény órákon át folyamatos volt, az ég mélykék színnel egész nap gyönyörű időt mutatott.

Sragner Márta szabad szemmel (napfogyatkozás-néző védőszemüveggel) figyelte a Napot. Így vette észre a csorbulást a felső részen 11:18:55-kor. Azaz az előrejelzett első kontaktus után 1 perc 58 másodperccel, kerekítve 2 perccel később a napfogyatkozás már puszta szemmel is észrevehető volt. Olyan volt, mintha a Napon felülről egy vízszintes lemetszés történt volna. A távcsőben látott kép is ilyen volt az első 10 másodpercben, azután a letakart rész széle egyre ívesebbé vált.

11:30-ra a fogyatkozást szenvedő terület egyre nagyobb, egyre nyilvánvalóbb lett szabad szemmel is. Távcsőben különösen jól látszott. Ahogyan megnyugodott a földi légkör, úgy egyre élesebben látszott a holdperem profilja. Annak íve nem volt szabályos, sok kisebb-nagyobb egyenetlenség, kis kiemelkedések, mélyebb részek voltak többfelé. Ez 50-szeressel látszott szépen. A 25-szörös nagyításnál csak rücskösnek látszott.

A Nap felszínén, négy helyen voltak napfoltok. Az északnyugati részen, közel a peremhez volt az első (13126 jelzésű), egy nagy umbrát körülvevő penumbra, a perem felé ugyanilyen kisebb, köztük foltosodással. A korong közepén a második (13132-es), csak egy kis sötét folt és nyugatabbra két pici. Ettől délebbre volt a harmadik (13130-as), amelyet két sötét folt és köztük foltok sora alkotott öt darabból. A keleti szélen volt a negyedik csoport (a 13131 jelzésű), amelyet egy nagy umbra, körülötte penumbra alkotott, annak párja egy pici fekete folt volt a keleti peremhez közel. Volt idő a napfoltok részletes rajzolására. A napfogyatkozásra átjött hozzánk két szomszédasszony is, akik védőszemüveggel is és távcsővel is megnézték a jelenséget. Mindketten visszaemlékeztek 1999. augusztus 11-ére, amikor láthatták a teljes napfogyatkozást, sőt Bucsu település éppen a teljes sáv középvonalára esett.

Az első három napfoltcsoportot nem érte el a Hold feketesége. Viszont a negyediket, a keleti perem közelében lévőt elfedte. Ennek a fedésnek a megfigyelését egy csillagászati diplomával rendelkezőre bíztuk. A rendszeres hazai csillagászképzés az Eötvös Loránd Tudományegyetemen indult meg az 1960-as években. Évente csak 4 kaphatott csillagász diplomát. Az 1971-ben végzett négyesből (Rónay Viktor, Szabados László, Szécsényi-Nagy Gábor, és Tihanyi László) egyikük, éspedig a most Szombathelyen élő Rónay Viktor látogatott 11:50-kor ide Bucsuba. Most járt először nálunk, megnézte a lakásunkat, a kertünket, és a napfogyatkozás folyamatát. A fogyatkozás éppen a maximális fázisa körül volt. Észrevette, hogy a holdperem közelíti a keleti nagy napfoltot. Megkértük, hogy képzett csillagászként szíveskedjen figyelni annak fedését! Viktor örömmel nézte és közvetítette a távcső 50-szeres nagyításával, hogy 12:21:27-kor érintette a Hold profilja a 13131-es folt szélét. Majd úgy látta, hogy 12:22:51-kor teljesen eltűnt a holdkorong mögött a napfolt. Azaz a takarás 84 másodpercig tartott és annak középideje 12:22:09-kor volt.

A Hold feketesége egyre keletebbre csúszott és egyre kisebb méretű lett. Egy óra elteltével, pontosan 13:21-kor visszatért a nagy keleti folt, a 13131-es. Az időjárás teljesen felhőtlen és tiszta volt. Így jól megfigyelhettük az utolsó kontaktust, a C4-et. Sragner Márta szabad szemmel (védőfóliával) úgy látta, hogy 13:25:00-kor még látszott a napkorong keleti oldalán a lemetszés. Azaz az utolsó kontaktus előtt szűk 3 perccel. Keszthelyi Sándor a 102/500 mm-es lencsés távcsővel 50-szeressel nézte a fogyatkozás végső eseményeit. A Holdból alig maradt valami, a holdprofil íve egyre keskenyebb és vékonyabb lett. Jól megfigyelhető volt, ahogy a legutolsó kis feketeség is eltűnt. Ekkor 13:27:50 volt. (Az előre jelzett 13:27:44-hez képest 6 másodperccel később!) A Hold lelépése a napkorongról a nagy keleti folt keletre eső kisebb párjánál történt.

Optimistán összefoglalva: a 131 perc hosszú részleges napfogyatkozás első fél perce alatt nem lehetett a Napot látni, a 130,5 perc alatt viszont igen. 99,6%-os siker!