Az 1990-ben indított űreszköz igen hasznosan szolgálja a csillagászatot ma is. A Hubble Űrtávcső (Hubble Space Telescope, HST) ultraibolya, a teljes látható és közeli infravörös tartományban végez méréseket. A James Webb űrtávcső a látható fénynek csak a vörös szélén, fő célként pedig a közeli és közép-infravörösben. Más űrtávcsövek végzik az égbolt figyelését gamma-, röntgen-tartományban, látható fényben és rádióhullámhosszakon pedig sok földi távcső üzemel.

A Hubble Űrtávcső (Hubble Space Telescope, HST) élettartama véges: nemcsak a fényt felfogó detektorok fognak elöregedni benne, ahogy a Föld sugárzási terében kering az eszköz, hanem egyszerűen a ritka felsőlégkörön való fékeződés miatt a HST Föld körüli keringési magassága folyamatosan csökken, míg végül lezuhan valamikor. Ezek azonban középtávon és a távoli jövőben játszanak szerepet. A legfőbb és közvetlen veszélyt a HST-re az űrszemét jelenti. Az űrszemét szaporodása miatt jelentősen megnőtt a veszély, hogy a HST és egy űrszemét-darabka ütközése bekövetkezik. Ez a HST-re végzetes következményekkel járna.

 

A 33 éves HST űrszeméttől való megmentésére a NASA terveket és javaslatokat kért az űripar magánpiaci szereplőitől. A SpaceX cég elképzelése szerint magasabb plyára vinnék ők – a NASA, mint megrendelő költségére, természetesen – a HST-t, ahol már jóval kevesebb az űrszemét és így minimalizálható az ütközés veszélye. Ezt azonban a NASA elvetette.
Más cégek, mint pl. az űripari start-up Momentus és Astroscale közös javaslata a Vigoride rendszert javasolja használni a probléma kezelésére.

Az Astroscale-t 2013-ban alapították és az űrszemét befogását demonstráló kísérletet hajtott végre 2021 márciusában. A Momentus 2017-ben kezdte meg működését, és – éppen a rivális SpaceX kínálta lehetőségekkel élve – több demonstrációs célú repülést is elvégzett már. Ezeken a Vigoride rendszert tesztelték. A Vigoride egyfajta “űrvontató”, egy olyan kisméretű műhold, amely csatlakozhat szabványosított csatlakozóival, vagy robotkarjaival egy műholdhoz, és a saját hajtóműveit használva felgyorsíthatja vagy lelassíthatja a másik eszközt, majd lecsatlakozik róla, és következő feladata után néz. (Az űrvontató felhasználható robotkarjaival az űreszközök javítására, alkatrészek cseréjére is. Akár emberes űrmissziót is kiválthat erre, amennyiben képességeit erre alakítják. A HST javítása, karbantartása, detektorainak cseréje korábban űrsikló-repülésekkel végrehajtott emberes missziókkal történt (5 alkalommal, az utolsó 2009-ben), de az űrsiklóflotta kivonása óta ilyen szervizutakra természetszerűleg nem került sor.)
A két cég közös elképzelése szerint a Hubble Űrtávcsövet 50 km-rel magasabb pályára emelnék a Vigoride-dal. Ezután az űrvontató a HST pályája mentén az űrszemét begyűjtésének szentelné magát.
A space.com szakportál az ambíciózus, de nem lehetetlen küldetésnek számító tervet azzal kritizálja, hogy a Momentus túl kis cég ekkora feladathoz: a magánvállalkozás kiadása 8 millió USA-dollár egy hónapban és csak 40 millió USD-je van. A cég részvényei alacsonyan állnak, és további tőkebevonást nehézkesnek látja a space.com szerzője.

A HST a jelenlegi pályájáról 50% eséllyel zuhan vissza a Földre 2037 előtt, tehát a pálya megemelése szükséges lenne. A műszer jó állapotban van, jelenleg is folyamatosan zajlanak a mérések és a távcsőre alapozva számos új tudományos eredmény születik napjainkban is.

Forrás: https://www.space.com/hubble-space-telescope-rescue-space-debris