Csizmadia Ákos: Izsák Imre című, a zalaegerszegi születésű neves csillagászról szóló életrajza 2017. április 29-én jelent meg a Vega Csillagászati Egyesület (VCSE) kiadásában. Az 580 oldalas, szép kiállítású könyv beszerezhető a Vega Csillagászati Egyesülettől. Ára VCSE-tagoknak 1500,- Ft + postaköltség, nem tagoknak 2500,- Ft + postaköltség. Megrendelését kérjük, e-mailben juttassa el a VCSE-nek  a vcse@vcse.hu e-mail címre. A megrendelésben kérjük, adja meg a megrendelő nevét, a szállítási és a számlázási címet (a VCSE tud számlát adni; mivel a VCSE nem tartozik ÁFA-körbe, a könyvön nulla százalék ÁFA van). Ezután a megrendelést visszaigazoljuk, és ezután lehet a könyv vételárát elutalni. A megrendelést a vételár beérkeztét követő 15 napon belül, postai úton teljesítjük.

A könyv megvétele és/vagy átvétele személyesen a VCSE nyári táborában is lehetséges.

A könyvről a Zalai Hírlap írása itt érhető el. A könyv hivatalos azonosítója: ISBN 978-963-12-8088-3.

A könyvet bőséges irodalomjegyzék és 1126 jegyzet kíséri a felhasznált források helyének megjelölésével. Függelékként közöljük Izsák Imre több mint másfél száz, családtagjainak írott levelét.

Az Izsák Imre c. könyv címlapja

[Izsák Imre] Elsőrangú égi mechanikus, kiemelkedő teoretikus és a megfigyelések briliáns elemzője. Az űrkorszak [eddigi] néhány rövid éve alatt a műholdas geodézia világszerte elismert szaktekintélyévé vált.” (Fred L. Whipple)

Izsák jelentősen hozzájárult az égi mechanika tudományához. Mind elméleti, mind gyakorlati szempontból úttörő munkát végzett a műholdas adatok geodéziai felhasználásában. A geodéziai munka, melyben Izsák oly alapvető szerepet játszott, a Smithsonian Szabvány Föld Modellben fog kiteljesedni, melynek ő és mások vetették meg az alapjait.” (Nature)

Izsák Imre századunk kiemelkedő égi mechanikusa volt. Munkásságával alapvetően hozzájárult a mesterséges égitestek mozgáselméletéhez. Ragyogó tehetségű matematikus, aki sikerrel vívott meg a legnehezebb égi mechanikai problémákkal. Megoldásait szellemesség, elegancia, mély matematikai tudás jellemzi. Eredményei döntően hozzájárultak a Föld pontosabb megismeréséhez.” (Érdi Bálint Izsák Imre égi mechanikai munkássága c. tanulmányából)

Izsák Imre (1929–1965) csillagász, égi mechanikus a nagy gazdasági világválság kezdetének évében született. A második világháború alatt katonaiskolákban nevelkedett; Németországba vezényelt hadapródiskolája 1945 májusában került amerikai fogságba. A negyvenes-ötvenes évek fordulóján Eötvös-kollégistaként élte át a Collegium szétbomlasztását. Egyetemi évei után a Magyar Tudományos Akadémia Csillagvizsgáló Intézetében kezdett el változócsillagászati kutatások mellett égi mechanikával foglalkozni. 1956-ban előbb Svájcba emigrált, majd az Egyesült Államokban keresett állást. A tengerentúlon a Smithsonian Astrophysical Observatory munkatársaként, a Research and Analysis Section vezetőjeként a műholdas geodézia, a műholdak pályaszámítása és a klasszikus égi mechanikai problémák számítógépen való megoldása terén végzett úttörő jelentőségű munkát. Elsőként mutatta ki műholdas geodéziai módszerekkel a földi egyenlítő lapultságát, és az ő elveinek alkalmazásán nyugszik az első Szabvány Föld Modell. Nevét őrzi a Kozai–Izsak műholdpálya-számításban használatos módszer, valamint egy kráter a Holdon. Olvasd tovább

VCSE - Félárnyékos holdfogyatkozás - Fábián Kálmán
VCSE – Félárnyékos holdfogyatkozás – Fábián Kálmán

2016. szeptember 16-én kora este, holdkelte után félárnyékos holdfogyatkozásnak lehetett tanúja néhány nagyon szerencsés. Legtöbbünknek a felhő, vagy éppen eső megakadályozta a jelenség megfigyelését. A jelenség előrejelzéseit itt lehetett megtalálni, eszerint 18:54:50 NYISZ-kor (nyári időszámítás) kezdődött, 20:54:16 NYISZ-kor volt a legnagyobb a fogyatkozás, egyben leglátványosabb a jelenség, és 22:53:57 NYISZ-kor ért véget. Igazán jól az elsötétülést csak a Hold egy kisebb részén, a Hold szélén lehetett látni, szabad szemmel csak mintegy egy órán át volt feltűnő.

Tagtársaink közül vizuálisan Ágoston Zsolt látta a jelenséget Zalaegerszegről. Holdkelte után, sőt, még nyolc óra körül sem látott semmi fényességváltozást, vagy hogy a Hold a szokottnál halványabb lett volna. Negyed kilenc körül kezdett erősen felhősödni, akkor úgy látta már, hogy a Hold “bal felső” területe mintha sötétebb lenne a “jobb alsó” térséghez képest (ez északot, illetve delet jelent), utána nemsokkal teljesen beborult az ég, és emiatt a megfigyelést meg kellett szakítani. Jandó Dániel Egervárról próbálkozott, de amint kissé elsötétült a Hold, be is felhősödött.

Fábián Kálmán fotografikusan észlelte a jelenséget. Canon EOS 700D fényképezőgéppel négy percenként készített egy felvételt (egyszer azonban 5, másszor pedig 3 perc telt el két kép között), és ezeket másolta össze a fentebb bemutatott montázsra (összegképre). ISO 800-as érzékenységet és 1/15 sec záridőt alkalmazott az első képre, a 2-5. képre 1/80 sec-et, a 6-12-ikre 1/640-et, az utolsó hat képre pedig 1/1000 sec-et. Az első képekre a záridő nagyon nagy volt, ezek így sajnos beégtek, csak később sikerült eltalálni a jó expozíciós időt. A képek 19:23 – 20:33 UT közöttiek. A nem beégett, vagyis későbbi képeken jól látszik, hogy a Hold bal felső (északra látszó) része sötétebb, mint a másik oldala. Ahol sötétebb, onnét a Holdról nézve részleges napfogyatkozást okoz a Föld. 20:54-kor, vagyis pont a maximális fázis idején, Kálmán kaposvári észlelőhelyéről is befelhősödött az ég. Schmall Rafael fotografikus kísérleteit a jelenség megörökítésére szintén megzavarta a felhőzet.

schmall
Schmall Rafael – félárnyékos holdfogyatkozás 2016. szept. 16. – VCSE

Csizmadia Ákos vizuálisan észlelte a jelenséget, az alábbi beszámolót küldte:

“Félárnyékos holdfogyatkozás megfigyelése
2016. szeptember 16., Helyszín: Göd
Műszer: szabad szemmel és 8×42 B

19:55-kor tekintettem fel először az égre. A gyorsan vonuló felhők között felbukkanó Holdon egyértelműen látszott, hogy a “bal felső sarkja”, azaz az északnyugati része fátyolosan sötétebb, mint a többi. Az előrejelzett maximum környékén Gödön teljesen kitisztult a keleti és a déli égbolt, így tisztán lehetett észlelni a Holdat. 20:54-kor valamivel több mint a korong felén határozottan észlelhető volt a fedés. A kontraszthoz hozzájárult az is, hogy a sötétedés az amúgy is szürkébb tengerborította részeket érintette, a kráteresebb részek, élükön a Tychoval és a belőle kiinduló sugárvonalakkal, teleholdi időszakhoz méltóan ragyogtak.

A szabadszemes észleléseket binokuláris megfigyeléssel egészítettem ki. 8×42 B-ben sötét derengésként volt észlelhető a fedés, ugyanazokon a területeken, mint ahogy szabad szemmel is látszódott. Sem szabad szemmel, sem a kis távcsőben nem volt észlelhető markáns határvonal a sötét és a világos területek között, inkább egy gyors, rövid szakaszon tartó, de folyamatos átmenetet láttam.

21:11 után észleltem még folyamatosan tíz percig, szabad szemmel és binokulárral felváltva. A sötétedés határozottan és gyorsan szorult vissza, az észlelés végén valamivel több mint a holdkorong negyedén vettem már csak észre a jelenséget.

Az a két nem amatőrcsillagász, akinek mutattam a jelenség alatt a Holdat, nem vette észre a sötétedést; mint szép teleholdra tekintettek fel kísérőnkre. Miután elmondtam, mit és hol lehet látni a korongon, ők is észrevették a sötétedést.”

Kár, hogy a rossz időjárás sokakat akadályozott  a megfigyelésben.

Úgy tűnik, mintha Nyugaton kegyesebb lett volna az időjárás: Budapesten negyed 3 körül teljesen elborult az ég Napot magában foglaló része (pontosabban nálam, Buda Dunához közel eső részén bizonyosan). Így én munkaszervezési ügyetlenségek miatt csak 13:34-től a felhősödés kezdetéig tudtam észlelni, azaz a kontaktusokról lemaradtam. A Műegyetem R, T, H épületei előtti füves részről észleltem nagyjából fél órát. A Merkúr 25x-ös nagyítással kicsiny, de kiterjedt fekete körként látszódott még közel a Nap pereméhez. Mivel egy nagy, szép szerkezetet mutató napfolt is volt a Nap közepe táján, megmutatkozhatott a Merkúr töredéknyi mérete a nagyobb napfoltokhoz képest. A rövid idő alatt egyetlen érdeklődő jött oda hozzám (nem készültem bemutatóra, a helyszínt sem forgalmas részen választottam meg), akit meglepett a Merkúr most valóban látványosan elenyésző mérete a Naphoz képest. Habár 25x-ös nagyítással is látható volt a Merkúr vonulása, 75x-össel már szinte három dimenziós mozgókép-élményt nyújtott az átvonulás. Érzékelhető volt a Nap gömb alakja, a Merkúr mozgása pedig folyamatos, minden pillanatban jelentősebb elmozdulást mutató volt.

A Vénusz-átvonulást 2012. júniusában 10×50 B-vel észleltem. Az akkori 10x-es és a mostani 25x-ös nagyítás összevethető méretű bolygókorongokat produkált, de a Vénusz mintha 10x-essel is határozottan nagyobb lett volna. 75x-össel már a Merkúr-korong is biztosan kiterjedt volt.

Este 6 óra tájban hazaérve Gödre (25 km Budapesttől északnak) nyugat felé biztatónak tűnt a helyzet, de mire kipakoltam a távcsövet, viharos gyorsasággal megint beborult az ég, így a megfigyelést nem tudtam itt sem folytatni.

 

A kutatás folyamata

 

1.1 A probléma jelentkezése

Általánosan elterjedt nézet, hogy az (1441) Bolyai kisbolygót Bolyai Jánosról (1802-1860) nevezte el a felfedező Kulin György. Az ezt közlő munkák azonban általában nem adnak meg valós, eredeti forrást jelölő referenciát. (Kivételek pl. Sárneczky Krisztián: Magyarok a Naprendszerben – és azon túl, és Keszthelyi Sándor idézete a CSIMABI-ban.)

A Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) és a Minor Planet Center hivatalos álláspontja azonban, Lutz D. Schmadel: Dictionary of minor planet names IAU-védnökség alatt készült munkájára támaszkodva (amely könyv a neves tudományos kiadónak, a Springernek referencia-kiadványa) Bolyai Farkasról elnevezettnek tartja a kisbolygót.

A Dictionary (1441) Bolyairól szóló pontos szövege a következő: ”(1441) Bolyai. 1937 WA.  Discovered 1937 Nov. 26 by G. Kulin at Budapest. Name proposed by the discoverer in honor of Farkas Wolfgang Bolyai (1775-1856), a Hungarian astronomer and computer.”

Olvasd tovább

Pető Zsolt felvétele egy Hold-Vénusz-Jupiter együttállásról 2008. december 6-án - VCSE - VEGA
Pető Zsolt felvétele egy Hold-Vénusz-Jupiter együttállásról 2008. december 6-án – VCSE – VEGA

2011/3 (90.) szám
A Vega Csillagászati Egyesület időszakonként megjelenő ingyenes körlevele és amatőr-csillagászati tájékoztatója. The magazine of the Vega Astronomical Association, published from time to time. It is free of charge, but donations are welcome.

 

Szerkesztő/Editor: Dr. Csizmadia Szilárd

 

Kiadja a Vega Csillagászati Egyesület. Postacím: 8900 Zalaegerszeg, Berzsenyi u. 8. Honlap: www.vcse.hu. E-mail: vcse@vcse.hu. Észlelések beküldési határideje: február 6. (november-januári észleléseké), május 6. (február-áprilisi észleléseké), augusztus 6. (május-júliusi észleléseké), november 6. (augusztus-októberi észleléseké).

Olvasd tovább

Kategóriák: VEGA.