Markus Noller német amatőrcsillagász képe a Kalifornia-ködöt (NGC 1499) ábrázolja a Perzeusz-csillagképben.

 

VCSE - Mai kép - Kalifornia-köd
VCSE – Mai kép – Kalifornia-köd

 

A Kalifornia-köd felfedezője Edward Emerson Barnard volt 1884-ben. Nevét arról kapta, hogy kicsit hasonlít a névadó amerikai államra. Az 1500 fényév távolságban lévő és 100 fényév hosszú ködösség a Tejútrendszer Orion-spirálkarjában található (amelyikben a mi Napunk is van). Bár a hidrogén a valóságban vörös színt sugároz leginkább, ez a felvétel hamisszínes, és a hidrogén zöldre van festve, a vörös a sziliciumnak felel meg és az kék az oxigénnek. Valószínűleg a a kép jobb szélén lévő forró Khi Persei csillag fűti fel ezt a ködöt és ez a fűtés készteti világításra. Távcsőbe nézve nehéz látni, de hálás és könnyű fotótéma asztrofotósoknak.

 

A Discovery űrsikló meglátogatja a Nemzetközi Űrállomást (ISS). Öt nappal ezelőtt indult az ISS-hez, hatfőnyi legénységgel, és a Leonardo nevű modullal, amit majd beépítenek az ISS-be.

 

VCSE - Mai kép - A Discovery űrsikló meglátogatja a Nemzetközi Űrállomást
VCSE – Mai kép – A Discovery űrsikló meglátogatja a Nemzetközi Űrállomást

 

A mostani kép három nappal ezelőtt készült, a kép felső részén a Föld tengerei és felhői, középen az űrsikló a robotkarjaival, alul a Japán által szállított Kibo kísérleti modul látszik. A jövő héten a Discovery (a név jelentése: Felfedező) legénysége véglegesen rögzíti a Leonardot az ISS-hez, a javításokat végeznek az űrállomáson, majd 38 korábbi űrrepülése után végleg visszatér a Földre a Discovery és nyugalomba vonul: többet nem indul útra.

A Kepler műholddal dolgozó csapat bejelentette, hogy egy olyan bolygórendszert találtak, amiben hat bolygó is kering a csillaguk körül, és mindegyik elfedi keringése során egyszer a csillagot.

 

VCSE - Kepler-11 rendszer
VCSE – Kepler-11 rendszer

 

A bolygók tömegét ugyan csak 50% pontossággal tudták meghatározni, de a két legnagyobb a Neptunusznál kisebbnek tűnik, három bolygó pedig kisebb. Ezek tömege a Föld tömegének kb. a kétszerese és kb. tízszerese közé esik, a hatodik tömege pedig ismeretlen, csak annyi bizonyos, hogy a Jupiternél kisebb a tömege (ez a legkülső bolygó). Ezt a rendszert mutatja a mellékelt kép, a mi Naprendszerünkkel összehasonlítva. A rendszer neve: Kepler-11, a bolygók neve pedig Kepler-11b, Kepler-11c, stb. egészen Kepler-11g-ig.

Ezen felül sok száz bolygójelöltet is bejelentettek, de hogy ezek közül mennyi bizonyul ténylegesen bolygónak a későbbiekben, az kérdéses…

Sokan gyanítják, hogy sok-sok kisbolygó valójában kialudt üstökös. Korábban számos ilyen bizonyítékot találtak. Például ilyen a Wilson-Harrington objektum, amelyet üstökösként fedeztek fel, de aztán évtizedekig kisbolygószerűként figyelték csak meg.

VCSE - 2060 Chiron
VCSE – 2060 Chiron

A 2060 Chiron is ilyesmi lehet. De megfigyelték már, hogy mindez-idáig kisbolygónak látszó égitest hirtelen csóvát fejleszt, és üstökös lesz belőle. A magyarázat nyilvánvaló: régi üstökösről van szó, amely már csak alig tud csóvát ereszteni, vagy jégszerű kisbolygóról, amelyet szilárd, sötét kéreg burkol, és amikor a kéreg felszakad valahol, és a Nap erősen süti ezt a felszakadt pontot, akkor ott elkezdődik a jég szublimálása, ami üstököscsóva képződéséhez vezet. Az is igaz azonban, hogy mindössze féltucatnyi hasonló eset ismeretes.

Most érkezett a híradás, hogy japán csillagászok 2010. december 11-én 68 cm-es Schmidt-távcsővel készült felvételeken az 596-os sorszámú Scheila kisbolygóról készült felvételeken kb. 5 ívperces csóvát fedeztek fel – teljesen váratlanul. Más amerikai és japán csillagászok számos további felvételen megerősítették elmúlt éjszaka azt, hogy ez a kisbolygó bizony most üstökös kinézetű.

Három novemberi képen az égitest még kisbolygószerű volt.

Erről a kisbolygóról annyit lehet tudni, hogy kb. 60-80 km átmérőjű. 13,5 magnitúdósa napokban, a hajnali égen látszik, így mielőtt még telehold lenne, legalább 10 cm-es távcsővel lefotózható. Vizuális észleléséhez legalább 20 cm-est javasolnék…

Ez az észlelési eredmény mindenképpen váratlan: nem tudjuk, melyik kisbolygóból lehet hirtelen üstökös, mert sok főövbeli kisbolygó pályája ma már nem árulkodik üstököseredetéről. Másfelől senki nem várta, hogy egy ilyen alacsony sorszámú (azaz még a 19. század végén) felfedezett kisbolygó mutasson éppen üstökösszerű aktivitást. Úgy látszik, az üstökösök és a kisbolygók közötti határ, amiről már eddig is tudtuk, hogy nem túl éles, még inkább elmosódottabbá vált.

VCSE - Scheila
VCSE – Scheila

Lehetséges az újabb találgatások szerint, hogy az 596-os Scheila kisbolygó porkibocsátása mégsem üstökös-szerű aktivitás eredménye, hanem valami nekiütközött a kisbolygónak) pl. egy másik kisbolygó). ha így van, akkor azt figyelhetjük meg éppen, hogy a kisbolygók ütközéseiből egy ilyen eredetű meteorraj keletkezik.

Szervusztok!

Egy érdekes, házilag kivitelezhető egyszerű kísérlettel bármelyikünk megmérheti a fény terjedési sebességét. Egy mintegy hétperces videó be is mutatja, hogy ezt az “édes” kísérletet hogyan kell kivitelezni csokival, mikrohullámú sütővel, számológéppel és egy vonalzóval:



http://index.hu/video/2010/12/05/fenysebesseg/

Érdekes lenne tudni, ki ismételte meg otthon a kísérletet, és milyen eredményre jutott? 🙂