Az APOD mai felvételén a Hubble Űrtávcső (Hubble Space Telescope, HST) felvétele látható az Arp 87-ről. A felvételt Douglas Gardner dolgozta fel.  A felvétel a HST Wide Field Planetary kamerájával készült. A felvételen látható színes képet a 450, 555, 656 és 814 nm hullámhosszakon készített felvételek felhasználásával készítették el.

VCSE - Mai kép - Arp 87
VCSE – Mai kép – Arp 87

Az Arp 87 jelű galaxispár egyike az általunk ismert kölcsönható és összeolvadó galaxispároknak. Az objektum nevét az ilyen galaxisokat elsőként katalogizáló Halton Arpról és a nevét viselő különleges galaxisokat tartalmazó atlaszáról (Arp’s Atlas of Peculiar Galaxies) kapta, amihez a felvételeket a Palomar-hegyi 5 m-es távcsővel és 1,22 m-es Oschin Schmidt-teleszkóppal végezték. Az objektum először a 1960-as években került katalógizálásra.

Megnevezése: Arp 87 (NGC 3808), amit két kölcsönható-összeolvadó galaxis alkot ( NGC 3808A és NGC 3808B).
Típusa : küllős (horgas, ang. barred) spirálgalaxis

Az Oroszlán csillagképben található. Távolsága a Földtől megközelítőleg 300 millió fényév. Vizuális fényessége 13,4 magnitúdó. Észleléséhez a legkedvezőbbek a februári éjszakák.

VCSE - keresőtérkép az Arp 87 -hez
VCSE – keresőtérkép az Arp 87 -hez
VCSE - Az Arp 87 (középen) és 2,8° szélességű környezete.
VCSE – Az Arp 87 (középen) és 2,8° szélességű környezete.

Az Arp 87 kölcsönható és összeolvadó galaxispár nagyobb méretű tagja az NGC 3808A spirálgalaxis (jobb oldalon), kísérője az NGC 3808B.  Az NGC 3808A galaxisra majdnem a pólusa irányából látjuk rá.  A galaxis jellegzetességei a fényes gyűrű, melyben csillagkeletkezési régiók és poros spirálkarok találhatók. Az NGC 3808B (bal oldalon) galaxist az éléről láthatjuk, amelyet egy por és gázgyűrű vesz körül. Ez a gyűrű merőleges a galaxis síkjára, ezért ezt a gyűrűt poláris gyűrűnek is hívjuk.

Jól megfigyelhető a képen a pár tagjai között lévő anyaghíd csavarodott, dugóhúzóra emlékeztető alakja, amely arra utal, hogy a nagyobb galaxisból kidobódott anyag egy részét a kisebbik galaxis gravitációs mezője befogta.  Ugyanakkor a két galaxis gravitációs terének kölcsönhatása a páros mindkét tagját eltorzítja. A két galaxist összekötő “híd” mérete 75 000 fényév. Ez a híd is igen jól szemlélteti a két galaxis között ébredő gravitációs erők és árapályerők nagyságát.

A kép bal szélén egy harmadik galaxis is megfigyelhető. Ez a galaxis csak látszólag található az NGC 3808B mellett. Valójában sokkal távolabb helyezkedik el, így nem is vesz részt a két galaxis összeolvadásában.

Megfigyelésekkel bizonyították, hogy a kölcsönható galaxisokban igen gyakran intenzív csillagkeletkezési folyamatok zajlanak le. Ezt támasztja alá a fiatal csillagok kékes színe, az intersztelláris gáz színképében az emissziós vonalak erőssége, és a csillagok sugárzása által felmelegített por távoli infravörös sugárzása.

Szerző: Bognár Tamás – Csizmadia Szilárd

Az APOD weboldalán ma egy animációt láthatunk a Pluto mellett elhaladó New Horizons űrszonda felvételei alapján.


 

A New Horizons űrszondát eredetileg úgy tervezték, hogy miután elrepült a Pluto-rendszer mellett,  lehetőség szerint meg tudjon közelíteni további Kuiper-övbeli objektumo(ka)t.  Az űrszonda rendelkezik tartalék hidrazin üzemanyaggal egy további Kuipier-övbeli objektum megközelítéséhez. A fedélzeti rendszerek is úgy vannak tervezve, hogy a Pluto pályáján túl is működjenek, mérési adatokat tudjanak továbbítani a Földre. Olvasd tovább

Az APOD felvételén az NGC 1316 és NGC 1317 párosa látható.

VCSE - Mai kép - NGC 1316 – galaxisütközés után
VCSE – Mai kép – NGC 1316 – galaxisütközés után

 

NGC 1316
NGC 1316 (más néven Fornax A) egy lentikuláris galaxis, amely tőlünk mintegy 60 millió fényévre található a déli féltekéről látható Fornax (Kemence) csillagképben. A képen ez a középen lévő, nagyobb galaxis.  A képen tőle felfelé az NGC 1317 látszik. Olvasd tovább

Az M104 valójában egy spirálgalaxis. Oldalról látjuk, és innen nézve úgy néz ki, mint egy mexikói szombreró-kalap: ezért is nevezik Sombrero-galaxisnak időnként. Egy hosszában keresztülhúzódó porsáv rajzolja ki a galaxis fősíkját, amelyet fényes és halvány csillagokból, valamint gömbhalmazokból álló haló vesz körül.

VCSE - Sombrero-köd - APOD/Hubble
VCSE – Sombrero-köd – APOD/Hubble

A porsávban sok fiatal, nemrég született csillag rejtőzik. A galaxis centruma körüli dudort sok milliárdnyi öreg csillag összemosódó fénye alkotja. A dudor minden hullámhosszon nagyon fényes, és közepén valószínűleg van egy nagy fekete lyuk. A fenti linkeken az eredeti méretében megnézve a képet (klikk a képekre!) kitűnik, hogy sok fénypötty valójában kiterjedtebb gömbhalmaz. A galaxis kis távcsövekkel is látható a Szűz csillagképben.

A mai képen egy klasszikus planetáris-köd, a tőlünk 3000 fényévre lévő Macskaszem-köd (NGC 6543) látszik a HST felvételén.

VCSE - Macskaszem-köd - HST/NASA
VCSE – Macskaszem-köd – HST/NASA

Ez a köd egy Nap-szerű csillag halála után alakult ki. A köd központi csillaga haldoklása idején produkálta – külső rétegei lefújásával – a koncentrikus gyűrűket. A belső, sokkal szebb, szálas szerkezet kialakulása kevésbé értett. A köd belső része a “szem”, mindössze fél fényév átmérőjű. A Nap valami hasonló ködösséggé, közepén egy fehér törpévé válik egyszer majd… úgy öt milliárd év múlva.