A mellékelt kép a Hubble Űrtávcsővel készült, összesen 16 óra expozíciós idővel. 4×4800 sec expozíciós időt alkalmaztak az F814W (vörös), F555W (zöld), F435W (kék) szűrők mindegyikében. Az NGC 1309 galaxist és kísérőgalaxisait, háttérgalaxisait ábrázolja. Az NGC 1309 egyike az Eridanus-galaxishalmazt alkotó mintegy 200 galaxisnak.
VCSE - Mai kép - NGC 1309 - APOD
VCSE – Mai kép – NGC 1309 – APOD
Az NGC 1309 gyönyörű, SA(s)bc típusba sorolt galaxis, 120 millió fényévre fekszik tőlünk, mérete a Tejútrendszerének mintegy háromnegyede, átmérőjét ugyanis mintegy 75 000 fényévre becsülik csak. A spirálkarokban számos csillagkeletkezési terület helyezkedik el, a magja viszont sárgás színű, öreg csillagokból áll.
Az NGC 1309 12 mg látszó fényességű galaxis, 2 ívperc látszó méretű, nagyobb amatőrtávcső kell megfigyeléséhez. Téli objektum, Magyarországról látható.
Az Uppsala General Cataloge of Galaxies (Galaxisok uppsalai általános katalógusa, röv. UGC) 1973-ban jelent meg, és 12 921, az északi féltekén látható extragalaxist sorol fel a -2,5 fok deklinációtól északra. Összeállításakor szempont volt, hogy a belekerülő galaxisok mérete legalább 1 ívperc legyen, és fényesebbek legyenek 14,5 magnitúdónál. A régebbi Palomar Observatory Sky Survey keretében készült nagy, kék szűrővel felvett fotólemezek szolgáltak alapul e galaxiskatalógus elkészítéséhez. Néhány, a fenti kritériumokat nem teljesítő más galaxist is belevettek azonban a katalógusba, ha azok szerepeltek a CGCG-ben (Catalogue of Galaxies and of Clusters of Galaxies, vagyis galaxisok és galaxishalmazok katalógusa). Az UGC különösen a galaxisok morfológiai (vagyis kinézeti) jellemzőire koncentrál, azokat osztályozza és jellemzi.

Természetesen vannak olyan galaxisok, amik az UGC-ben és az NGC-ben is szerepelnek, pl. az Androméda köd Messier 31, NGC 224 és UGC 454, LEDA 2557 és még kb. háromtucat katalógusszámon is ismert, amik egy és ugyanazon galaxist jelölnek meg. (Pl. rádióforrásként 2C 56 néven ismert az Androméda-köd.)

Az UGC 9391 egy közepesen jól tanulmányozott, 15,5 mg-s galaxis a Draco (Sárkány) csillagképben, így most nyáron különösen jól észlelhető, de az év egész szakában látható nagyobb amatőrtávcsövekkel.

A 2003du jelű szupernóva a nevében is szereplő év során B sávban maximális fényességekor 13,5 mg-s volt. A mellékelt képet a Hubble Űrtávcső készítette róla, X-szel a 2003du (hűlt) helye van megjelölve, a körökben lévő csillagok pedig cefeida változócsillagok.

A közelebbi galaxisok (100 Mpc-ig) távolságát cefeidákkal, a távolabbiakét a fényesebb szupernóvákkal mérik. A szupernóvák(SN-ek)  abszolút fényességét azonban olyan SN-ekkel határozzák meg és kalibrálják, amelyek közelebbi galaxisokban robabnak fel, és amelyek esetében így biztosak lehetünk, hogy a cefeidák elég fényesek, hogy velük jól mérjünk távolságot, és az SN távolságát e cefeidák már meghatározzák. Ezért nagy jelentőségű, ha egy cefeidákkal előbb vagy utóbb már kimért galaxisban robban egy szupernóva.

A cefeidák alapján az UGC 9391 tőlünk mért távolsága 130 millió fényévnek adódott.

Egy új, a Nobel-díjas A. Riess által vezetett vizsgálat éppen olyan galaxisokra koncentrált, amelyek távolsága alaposan ismert cefeidák révén, és ezekkel újra meghatározták a szupernóvák abszolút fényességét, majd ezekkel még távolabbi galaxisok távolságát is (amelyek vöröseltolódását is ismerik). Az UGC 9391-en kívül még 19 másik galaxis távolságát is megmérték cefeidákkal (pl. az M106-ét), amely 20 galaxis mindegyikében robbant a múltban szupernóva. Ezek után 300 még távolabbi szupernóva fényességét kalibrálták ezzel a 20-szal újra. Következő lépésben a Hubble-állandó értékét tudták megmérni ezekkel a szupernóva-távolságokkal, és az állandó értékének hibáját – szerintük – a korábbi 3,3 %-ról 2,4 %-kra csökkentették. Eredményeik szerint a Hubble állandó jelenleg ismert értéke tehát 73,00 +/- 1,75 km/s/Mpc.

A mérések ismeretében kiszámítható az Univerzum tágulásának üteme is, és az is, hogy ez a tágulás milyen ütemben gyorsul. A mérések csak akkor egyeztethetők össze a Planck műhold mikrohullámú sugárzásra vonatkozó adataival, ha az Univerzum tágulása 5-9%-kal annál is gyorsabban gyorsul, mint amit pár éve gondoltunk. (A Planck az Univerzum legtávolabbi szegleteit mérte, szupernóvákkal a relatíve közeli tartományt vizsgáljuk.)


Aug. 7-14.: VCSE nyári tábor, már lehet jelentkezni!

Az APOD mai felvételén a Hubble Űrtávcső (Hubble Space Telescope, HST) felvétele látható az Arp 87-ről. A felvételt Douglas Gardner dolgozta fel.  A felvétel a HST Wide Field Planetary kamerájával készült. A felvételen látható színes képet a 450, 555, 656 és 814 nm hullámhosszakon készített felvételek felhasználásával készítették el.

VCSE - Mai kép - Arp 87
VCSE – Mai kép – Arp 87

Az Arp 87 jelű galaxispár egyike az általunk ismert kölcsönható és összeolvadó galaxispároknak. Az objektum nevét az ilyen galaxisokat elsőként katalogizáló Halton Arpról és a nevét viselő különleges galaxisokat tartalmazó atlaszáról (Arp’s Atlas of Peculiar Galaxies) kapta, amihez a felvételeket a Palomar-hegyi 5 m-es távcsővel és 1,22 m-es Oschin Schmidt-teleszkóppal végezték. Az objektum először a 1960-as években került katalógizálásra.

Megnevezése: Arp 87 (NGC 3808), amit két kölcsönható-összeolvadó galaxis alkot ( NGC 3808A és NGC 3808B).
Típusa : küllős (horgas, ang. barred) spirálgalaxis

Az Oroszlán csillagképben található. Távolsága a Földtől megközelítőleg 300 millió fényév. Vizuális fényessége 13,4 magnitúdó. Észleléséhez a legkedvezőbbek a februári éjszakák.

VCSE - keresőtérkép az Arp 87 -hez
VCSE – keresőtérkép az Arp 87 -hez
VCSE - Az Arp 87 (középen) és 2,8° szélességű környezete.
VCSE – Az Arp 87 (középen) és 2,8° szélességű környezete.

Az Arp 87 kölcsönható és összeolvadó galaxispár nagyobb méretű tagja az NGC 3808A spirálgalaxis (jobb oldalon), kísérője az NGC 3808B.  Az NGC 3808A galaxisra majdnem a pólusa irányából látjuk rá.  A galaxis jellegzetességei a fényes gyűrű, melyben csillagkeletkezési régiók és poros spirálkarok találhatók. Az NGC 3808B (bal oldalon) galaxist az éléről láthatjuk, amelyet egy por és gázgyűrű vesz körül. Ez a gyűrű merőleges a galaxis síkjára, ezért ezt a gyűrűt poláris gyűrűnek is hívjuk.

Jól megfigyelhető a képen a pár tagjai között lévő anyaghíd csavarodott, dugóhúzóra emlékeztető alakja, amely arra utal, hogy a nagyobb galaxisból kidobódott anyag egy részét a kisebbik galaxis gravitációs mezője befogta.  Ugyanakkor a két galaxis gravitációs terének kölcsönhatása a páros mindkét tagját eltorzítja. A két galaxist összekötő “híd” mérete 75 000 fényév. Ez a híd is igen jól szemlélteti a két galaxis között ébredő gravitációs erők és árapályerők nagyságát.

A kép bal szélén egy harmadik galaxis is megfigyelhető. Ez a galaxis csak látszólag található az NGC 3808B mellett. Valójában sokkal távolabb helyezkedik el, így nem is vesz részt a két galaxis összeolvadásában.

Megfigyelésekkel bizonyították, hogy a kölcsönható galaxisokban igen gyakran intenzív csillagkeletkezési folyamatok zajlanak le. Ezt támasztja alá a fiatal csillagok kékes színe, az intersztelláris gáz színképében az emissziós vonalak erőssége, és a csillagok sugárzása által felmelegített por távoli infravörös sugárzása.

Szerző: Bognár Tamás – Csizmadia Szilárd

Az APOD weboldalán ma egy animációt láthatunk a Pluto mellett elhaladó New Horizons űrszonda felvételei alapján.


 

A New Horizons űrszondát eredetileg úgy tervezték, hogy miután elrepült a Pluto-rendszer mellett,  lehetőség szerint meg tudjon közelíteni további Kuiper-övbeli objektumo(ka)t.  Az űrszonda rendelkezik tartalék hidrazin üzemanyaggal egy további Kuipier-övbeli objektum megközelítéséhez. A fedélzeti rendszerek is úgy vannak tervezve, hogy a Pluto pályáján túl is működjenek, mérési adatokat tudjanak továbbítani a Földre. Olvasd tovább

Az APOD felvételén az NGC 1316 és NGC 1317 párosa látható.

VCSE - Mai kép - NGC 1316 – galaxisütközés után
VCSE – Mai kép – NGC 1316 – galaxisütközés után

 

NGC 1316
NGC 1316 (más néven Fornax A) egy lentikuláris galaxis, amely tőlünk mintegy 60 millió fényévre található a déli féltekéről látható Fornax (Kemence) csillagképben. A képen ez a középen lévő, nagyobb galaxis.  A képen tőle felfelé az NGC 1317 látszik. Olvasd tovább