A keddre eső 2018. október 23-a generálta azt a hosszú hétvégét, aminek egyik napjára egy kis kirándulást szerveztünk. Mint ahogy azt a VCSE-levlista figyelmes olvasói már tudják, egy VCSE-kirándulás keretében személyautós országjárással egybekötött kiállítás, de legfőképp csillagda-vizitálással töltötte kicsi, ámde jól szervezett csapatunk. Az expedíció résztvevőiként (Ágoston Zsolt, Jandó Attila és jómagam) a reggeli órákban indultunk Zalaegerszegről, hogy aztán a délelőtti órákban a Magyar Asztrofotósok Egyesülete kiállításának megtekintését már megkezdhessük. Szándékosan nem utalok rá pillanatszerű eseményként, tekintve, hogy egy-egy képre a megfelelő időt szánva ez a napirendi pont igencsak hosszúra nyúlt.

A kiránduláson készült képekből egy válogatás itt tekinthető meg (vidd az egeret a kép fölé és lapozhatsz):  

IMG_6098-MOD

Ágoston Zsolt képei a fotókiállításon és a Balaton Csillagvizsgálóban készültek, ahol Kocsis Antal társaságában láthatók a kirándulók.

Személyes tapasztalatomat említve, a kiállítás valósággal magába szippantott, hiszen a magyar asztrofotós közösség elitjének kiállításra legérdemesebb munkáinak elemzése során egy-egy köd, galaxis, vagy éppen bolygó finom műszerekkel megalkotott, esztétikailag is művészien kidolgozott kép látványa katartikus élményt okoz.

A kiállítótér egyébként nagyjából üres volt, csendjét minket leszámítva csak elvétve törte meg egy kisgyerekes család, vagy néhány érdeklődő idős házaspár.

A kiállítás után egy rövid ebéd következett, majd Budapestet magunk mögött hagyva Balatonfűzfő felé indultunk, ahol Kocsis Antal már várt bennünket, hogy bemutassa nekünk a balatonfűzfői csillagdát.  Ezúton is köszönetet mondunk neki!

Számomra ez a látogatás nagyobb élmény volt, mint az eredetileg fő programnak tervezett kiállítás. Igen jót beszélgettünk Antallal a csillagda történetéről, a helyi erők észleléseiről és úgy általában véve a közös észlelésünkről, a csillagászatról.

Amikor pedig a Hold a horizont fölé emelkedett, észlelni kezdtünk a csillagda fő távcsövével és az ezt kiegészítő kisebb lencsés műszerrel.

A terminátor környékén több érdekes krátert és dómot tudtunk azonosítani, ám ahogy besötétedett, a Hold erős fénye kezdett egyre vakítóbb lenni. Ekkor a Mars megtekintésével folytattuk a programot. A vörös bolygó a kis látszó átmérőjénél és a légkör nyugtalan állapotánál fogva nem mutatott sok részletet. Ezután mélyég- és kettőscsillag-megfigyelés következett, magába foglalva a mindenki által ismert, még a majd’ telihold erős, az égről szinte mindent leradírozó fényénél is látszó objektumokat, ideértve például az Epszilon Lyrae rendszerét, vagy az egyik legnagyobb klasszikust, az M57 jelű Gyűrűsködöt.

Végül az előre tervezettnél jóval később indultunk haza, de én úgy gondolom, megérte, hisz egy tartalmas, az egyesületi életet színesítő kiránduláson vehettünk részt.

A Vega Csillagászati Egyesület három helyszínen négy programmal, tagtársai önkéntes munkájával járult hozzá a 2018. szept. 28-i Kutatók Éjszakája c. országos, ingyenes programrendezvény sikeréhez. Mivel néha-néha csak az utolsó pillanatban derült ki, hogy az ég derült lesz és tagtársaink ráérnek, nem mindig került bele az országos programlistába a hozzájárulásunk, de a látogatottságra így se lehet panaszunk.
Zalaegerszegen egy időben két programmal vettünk részt a Kutatók Éjszakáján a TIT Öveges József Egyesület, a Vega Csillagászati Egyesület és a Magyar Csillagászati Egyesület Zalaegerszegi Helyi Csoportja közös szervezésében.
Először a zalaegerszegi Tudomány és Technika Házában Bánfalvi Péter tartott előadást, melynek címe: A csillagos égbolt „csodái” volt. Ez egy planetáriumi jellegű előadás, utazás az égbolton térben és időben. Az előadáson 37-en voltak a hallgatóság soraiban.
Ezzel egy időben és utána a megyeszékhely Dísz terén tartottunk távcsöves bemutatót, ahol Egyesületünk részéről Ágoston Zsolt, Zelkó Zoltán és Jandó Attila vett részt, később előadása végzetével Bánfalvi Péter és hallgatósága is csatlakozott.
A bemutatón Ágoston Zsolt binokulárját és a TIT 100/1000-es Zeiss refraktorát használtuk.
Péterrel már fél nyolc körül felállítottuk a TIT távcsövét a tér észak-keleti sarkán, ahonnan kezdetben csak a Szaturnuszt tudtuk megfigyelni. A bemutató kisebb nehézséggel indult, mivel a Dísz tér közepén álló rózsaszín fényű lámpa bevilágította az egész teret. Így a látómezőben is a fekete helyett rózsaszínű égbolt előtt figyelhettük meg a Szaturnuszt. Sajnos a holdjai a fényszennyezés miatt nem voltak láthatók.
A láthatósági korlátok miatt először mindenki a Szaturnuszt csodálhatta meg, mivel a Mars még nem volt kedvező pozícióban. De Zsolt könnyen mozgatható állványos binokulárjával segített fenntartani az érdeklődést a Mars gyors bemutatásával, amíg a sorban állók még a Szaturnusz megfigyelésére vártak.
Összességében 50-60 főnek sikerült élményeket szerezni ezúttal is.
A szokásos kérdések tegnap valahogy elmaradtak: például csak ketten kérdezték meg, hogy mennyibe kerül ez a távcső, és csak egy kérdés volt arra, hogy milyen messze lehet ellátni vele.
Korábbi tapasztalatokból kiindulva Jandó Attila felkészült a Mars és a Szaturnusz lexikális anyagából. Ami hasznosnak is bizonyult több esetben, de mégis mintha a legtöbb látogatót a Szaturnusz átmérője érdekelte volna.
Meglepően sok fiatal jött el; ez lehet, hogy az egy időben zajló Sörfesztiválnak is köszönhető volt. Eddigi tapasztalatunk az volt, hogy főleg a nagyszülők hozzák el a 7-8 éves unokáikat. Tegnap viszont 8-10 középiskolás korú fiatal is érdeklődött, köztük olyan is, aki szeretne hobbi szinten csillagászattal foglalkozni (lehet, hogy észlelő hétvégén is viszont látjuk majd).
Többen szerették volna látni a Holdat, de végül mégsem volt türelmük kivárni, hogy előbukkanjon a házak mögül. Így azt vettük észre 22 óra körül, hogy mindenki elment. Már éppen összepakoltunk volna, amikor csak magunk szórakoztatására célba vettük a Hold krátereit. Ekkor újabb látogatók érkeztek – kb. 10 főnek sikerült a Holdat bemutatni. Közülük három fiatal srác egész hosszan maradt velünk, sok kérdést tettek fel Zolinak, közben bele-bele nézve a távcsőbe.
Miután a kérdések és a látogatók elfogytak, 22:30 után összepakoltunk, és Zolival, Zsolttal egy jól megérdemelt sör mellett zártuk az esti programot. (Jandó Attila)
Szombathelyen is volt járdacsillagászat a Kutatók Éjszakája program keretében. A bemutatót Varga György és Horváth Tamás tartotta. Gyuri a saját készítésű 130/1000-es, Tamás pedig a 250/1200-as távcsövével érkezett a helyszínre, ahol már várt rájuk Keszthelyi Sándor és Sragner Márta. A távcsövek felállítása után röviddel meg is jelentek az első érdeklődők. Első körben a bolygók, a Mars és a Szaturnusz kerültek bemutatásra, de a helyi adottságokat kihasználva mély-ég objektumok is távcsővégre kerültek, mégpedig az M13 a Herkulesben, az M103 és az NGC 457 (Bagoly-, más becenevén  ET-halmaz) a Kassziopejában, és az M57, a Gyűrűs-köd a Lírában. A nyolc óra után felbukkanó űrállomás sem maradt kérdezz-felelek-szerű beszélgetés nélkül. A Hold körülbelül 10 óra magasságában emelkedett a házak fölé. Sajnos a beboruló égbolt nem hagyott sok időt a megfigyelésére, de volt, aki pont a Hold előtt elúszó fátyolfelhőket tartotta a legérdekesebb látványnak. A bemutatón többnyire a fiatalabb korosztály képviseltette magát, ők jellemzően kisebb csoportokban érkeztek, de akadtak egyéni látogatók is. Az este alatt körülbelül 30 ember pillantott a távcsövekbe. (Horváth Tamás)
VCSE - Távcsöves bemutató Szombathelyen 2018. szept. 28-án a Kutatók Éjszakáján - Horváth Tamás felvétele
VCSE – Távcsöves bemutató Szombathelyen 2018. szept. 28-án a Kutatók Éjszakáján – Horváth Tamás felvétele
Csizmadia Ákos pedig  a Diósjenői Erdei Szabadidőparkba vitt csillagászati témákat és élményt a Kutatók Éjszakájának keretében. Sajnos “sikerült” úgy szervezni a programot, hogy a többek által jelzett 20:30 NYISZ körüli tűzgömbről lemaradtak a résztvevők: akkor épp’ előadáson ültek a teremben.
5 gyerek és 10 felnőtt vendég először egy gyerekekre optimalizált “A csillagok világa” előadást követett végig – a Naprendszer és az azon túli világ ismertetése között kivonultunk az ég alá, és az előadások  illusztrálásaként távcsövezést iktattunk be: szabad szemes célpontok a könnyen felismerhető csillagképek, majd különböző nagyításokkal a Szaturnusz, a Mars, az Androméda-köd, – mindezek még az első előadás aláfestéseként – 20 óra után az ISS átvonulása (már a második, Izsák Imre életére felhúzott előadás felvezetéseként) az Arcturustól a  Polaris felé tartó útvonalon.
A második előadás és némi kézzelfogható alapvető távcsőismeret (Newton, lencsés és binokulár távcsövekkel való ismerkedés) után a kelő Holdat kaphattuk még távcsővégre Diósjenőn. (Csizmadia Ákos)

Tegnap derült volt az ég, így végrehajtottam az első észlelésem az évben. (Apával közösen, ha gondolja ő is leírja majd a saját élményeit.) Az észlelést 10/8-as nyugodtság mellet 15:51-kor kezdtem a 21,8″ átmérőjű Vénusz megfigyelésével. Fényessége ekkor -3,95 magnitúdó volt. A Stellarium szerint a megvilágítottsága 56,3%. Ezt ilyen pontosan nem tudtam megsaccolni, kb. 50%-nak látszódott. A fehér színű “fél” korongon semmilyen részlet nem volt kivehető.

Az észlelés a Mars szemügyre vételével folytatódott.
A nyugodtság ekkor egy kicsit romlott. A korong nyugati felén gyenge peremsötétedést lehetett látni. A légkör egy-egy nyugodtabb pillanatában pedig a déli féltekén apró pólussapkát véltem felfedezni. A bolygó fényessége a megfigyeléskor 1,07 magnitúdó, átmérője 5,7″ volt.

Ezek után csatlakoztattam a fényképezőgépet a távcsőhöz, és a Vénusz fotózásába kezdtünk. először nem fűztem hozzá nagy reményeket, de végül láthatóvá vált a fázisa az elkészült képeken.
A Vénusz után a hold felé fordult a távcső. Sikerült is készíteni pár általam értékelhetőnek tartott képet.


Baloldalt a hamuszürke fényben látszódik a hold éjszakai oldala. Jobb oldat a beégett nappali oldal.
záridő: 5 másodperc
érzékenység: ISO 100
felszerelés: Canon EOS 600D, SW 150/750 Newton EQ-3 mechanikán
átlátszóság: 8/10
nyugodtság: 8,5/10


A hold nappali oldala. Rajta bejelölve néhány kráter amit, a kis Rükl-holdatlasz alapján sikerült azonosítani.
záridő: 1/50
érzékenység: ISO 100
felszerelés: Canon EOS 600D, SW 150/750 Newton EQ-3 mechanikán
átlátszóság: 8/10
nyugodtság: 8,5/10


Vénusz.
záridő: 1/200
érzékenység: ISO 100
felszerelés: Canon EOS 600D, SW 150/750 Newton EQ-3 mechanikán
átlátszóság: 8/10
nyugodtság: 7/10
Észlelések helye: Egervár

Jandó Dániel zalai amatőrcsillagász, a VCSE tagja, kiváló Hold-, meteor- és mélyégészlelő, egy 150/750-es Newton boldog használója. A MANT 2015/16-os tanévre meghirdetett, “A Marson messze túl” című pályázatán a 11-14 éves korosztályban I. díjat nyert munkájával.

VCSE - Jandó Dániel (11-14 éves korcsoport, I. díj)
VCSE – Jandó Dániel (11-14 éves korcsoport, I. díj)

 

VCSE - Jandó Dániel (11-14 éves korcsoport, I. díj)
VCSE – Jandó Dániel (11-14 éves korcsoport, I. díj)

 A nyertessel készült interjúnkat az alábbiakban lehet olvasni.

VCSE: Mi az a MANT?

Jandó Dániel: A MANT a Magyar Asztronautikai Társaság rövidítése, amely TTIT Asztronautika Bizottsága  jogutódja. Célja az űrkutatás minden ágazatához kapcsolódó ismeretterjesztés.

VCSE: Hogyan szereztél tudomást a diákpályázatukról?

Jandó Dániel: Valamikor november, vagy december folyamán olvastam egy cikket a pályázatról az urvilag.hu-n.

VCSE: Milyen kategóriákban lehetett elindulni?

Jandó Dániel: A versenyt három kategóriában hirdették meg. Ezek 11-14 éves, 15-18 éves korosztályé, és a látássérülteké.

VCSE: Mivel pályáztál?

Jandó Dániel: Az én pályaművem egy blog volt, amin rövidebb cikkeket helyeztem el. A blog fő témája egy leszállás kivitelezése volt egy gyenge gravitációjú égitesten, de kitértem egyéb ehhez kapcsolódó apróságokra is.

VCSE: Milyen eredményre számítottál? Meglepődtél a díjazáson és az első helyen?

Jandó Dániel: Nagyon meglepődtem az első helyezésen. Harmadik, negyedik, vagy ötödik helyre számítottam, már csak azért is, mert én az anyagomat kissé komolytalannak tartom, de végül is ez csak 11-14 éves kategória.

VCSE: Honnét gyűjtötted munkádhoz az információkat?

Jandó Dániel: Az információkat a Both Előd-féle Űrtan könyvből, és az internetről gyűjtöttem. Főleg Rosetta-küldetés tapasztalatai alapján dolgoztam. A beadás előtti pillanatokban még Csizmadia Szilárd tett néhány apró szövegváltoztatási javaslatot, amit megfogadtam, de sajnos, az általa javasolt pár oldalt már nem volt időm beépíteni.

VCSE: Miért tartod fontosnak az űrkutatást?

Jandó Dániel: Kicsit furán hangzik, de az űrkutatást azért tartom fontosnak, mert ha ilyen ütemben növekszik a Föld népessége, akkor egy idő után nem élhetünk itt ilyen sokan, és el kell költöznünk. Ehhez pedig mindenképp meg kell ismernünk a világűrt. És persze ahogy Ciolkovszkij is mondta: lehet-e örökké bölcsőben élni?

VCSE: Milyen volt a díjátadó? Milyen érzésekkel, tapasztalatokkal távoztál?

Jandó Dániel: A budapesti Millenárison rendezett díjátadó olyan volt, mint az ilyenek lenni szoktak. Nagy tömeg, nagy zaj, és néhány ember akinek igen jó napja van. Egy, a Mars klímájának megváltoztatásáról szóló érdekes előadás után hirtelen sok ember érkezett, és kezdték sorolni a neveket. Sok díjazott az egész családjával jött, így kisebb örömujjongások törtek ki, amikor megtudták, hogy a rokonuk hogyan szerepelt.

Mikor eljöttünk még mindig eléggé meglepett voltam, és örültem, hogy a munkám meghozta a gyümölcsét. Ezután természetesen még ott a helyszínen, valamint itthon is örömmel fogadtam a gratulációkat.
jandó Dániel pályaműve itt tekinthető meg: http://palyamuvem.blog.hu/ .