VCSE - A Jupiter és négy holdja 2020. június 6-án hajnali 2 óra NYISZ-kor - Fridrich János Mihály felvétele
VCSE – A Jupiter és négy holdja 2020. június 6-án hajnali 2 óra NYISZ-kor – Fridrich János Mihály felvétele
VCSE - Az előző kép feliratozva a Galilei-holdak neveivel - Fridrich János Mihály
VCSE – Az előző kép feliratozva a Galilei-holdak neveivel – Fridrich János Mihály

Kép készítésének dátuma: 2020. június 6. 00:20 UT
Kép készítésének helye: Ság-hegy

5 000 db képkocka legjobb 25%-ából lett a végeredmény elkészítve.

Képfeldolgozási lépések: Autostakkert, Photoshop

Távcső és mechanika: 200/1000 Newton, EQ-5 GoTo

Vezetés: nem volt

Kamera: színes ASI 120 bolygókamera.

Nehéz egy képen megörökíteni a Jupiter bolygót a Galilei-holdjaival a kontraszt különbségek miatt, de kis felvétel közbeni trükkel (alapháttér szintjének megemelése) és utólagos feldolgozással sikerült.

VCSE - APOD - 2020. 01. 06.
VCSE – Jupiter a Junóról nézve – Forrás: APOD

A Jupiter némely felhőformációja meglehetősen összetett. A felvételen látható rendezetlen felhőzetet a NASA Juno űrszondája készítette, mely a Naprendszer legnagyobb bolygója körül kering. A kép a Jupiter felhőzete felett 15 000 kilométerrel készült olyan közelről, hogy a bolygó kevesebb mint fele látszik csak. A jobb oldalon megfigyelhető durva, fehér felhőzet nagy magasságú, “felpattanó felhőzet”.  A Juno-küldetést 2021-ig meghosszabbították, így új módokon vizsgálhatjuk a bolygót. Az űreszköz többek között a Jupiter gravitációs mezejét is vizsgálta, ezzel meglepő bizonyítékot talált arra, hogy a bolygó nagy része talán folyékony halmazállapotú.

A Juno-küldetésről és a vele készült szép képekről, eredményekről többször is írtunk már:

A természet és a technika csodái (2018. jún. 7.)

A Juno friss képei (2017. dec. 7.)

Juno (2016. júl. 11.)

Miközben a kilencedik (tizedik) nagybolygót sehol sem találják a Naprendszerben, az ismert holdfelfedező, Scott Sheppard és az általa vezetett munkacsoport tizenkét új jupiterhold felfedezését jelentette be 2018. július 17-én. Ezekkel együtt a Jupiternek már 79 holdját ismerjük, amely természetesen azt jelenti, hogy a Naprendszerben a Jupiternek van a legtöbb holdja.

A kép a Jupitert és holdrendszerét mutatja. A Galileo holdak és a Valetudo pályája is be van jelölve (zölddel) a keringési irányokkal együtt. Az újonnan felfedezett többi hold pályája vastagon van felrajzolva. Kép forrása: Roberto Molar-Candanosa, Carnegie Institution for Science.
A kép a Jupitert és holdrendszerét mutatja. A Galilei-holdak és a Valetudo pályája is be van jelölve (zölddel) a keringési irányokkal együtt. Az újonnan felfedezett többi hold pályája vastagon van felrajzolva. A képre klikkelve mérete megnő. Kép forrása: Roberto Molar-Candanosa, Carnegie Institution for Science.

A tizenkettő közül tizenegy szokásos holdnak tűnik, de a tizenkettedik mindössze 1 km átmérőjű lehet, vagyis ez a Jupiter eddig ismert legkisebb holdja. Ezt Valetudónak nevezték el, a higiénia és a tisztaság görög istennőjének latin nevéről. Elnevezésével arra akarnak utalni, hogy prográd irányban, vagyis a bolygó forgásának irányában kering, ellentétben a hasonló pályán található holdakkal, amelyek retrográd módon, a bolygó forgásirányával ellenkezően keringenek.

A holdakat a kilencedik bolygó utáni keresés közben találták, amikor a Jupiter éppen a keresési területen járt.

2018. májusában, az amerikaiak chilei 6,5 méteres Magellán-távcsővel felvett képek a Valetudóról. A narancssárga vonalakkal megjelölt objektum, aminek elmozdulását is lehet látni, a Valetudo. Kép forrása: Carnegie Institution for Science.
2018 májusában, az amerikaiak 6,5 méteres chilei Magellán-távcsövével felvett képek a Valetudóról. A narancssárga vonalakkal megjelölt objektum, aminek elmozdulását is lehet látni, a Valetudo. Kép forrása: Carnegie Institution for Science.

A Jupiter korábban ismert 67 holdja körül 33-nak volt retrográd pályája, a most felfedezett 12 közül kilenc kering ilyen módon.

A legkisebb holdak akár ütközések törmelékéből is származhatnak, de befogott kisbolygók is lehetnek.

Forrás: https://www.space.com/41180-oddball-moon-orbits-jupiter.html

Kiegészítés júl. 18-án: a 12-es szám tartalmaz két korábban – tavaly – már felfedezett és ideiglenes jelöléssel ellátott holdat is. A 12 hold ideiglenes jelölése: S/2016 J2 (Valetudo), S/2017 J2, S/2017 J3, S/2017 J4, S/2017 J5, S/2017 J6, S/2017 J7, S/2017 J8, S/2017 J9, S/2018 J1. Ezeket a jelöléseket 2018. júliusában adták. A következő kettő már 2017. nyarán megkapta ideiglenes jelölését: S/2016 J1 and S/2017 J1. Az S a satellite (hold) szóra, a J a Jupiterre utal a nevekben, az évszámok a felfedezés évét jelölik,  J utáni sorszámok a holdak felfedezésének sorrendjében lettek kiosztva.

VCSE - A Jupiter a Junóról nézve - APOD
VCSE – A Jupiter a Junóról nézve – APOD

A 2011-ben útjára bocsátott Juno űrszonda 2016-ban érkezett meg a Jupiterhez. E küldetés részleteiről korábban már részletesen írtunk honlapunkon, és képei közül néhányat be is mutattunk. A Juno feladata azonban a Jupiter gravitációs terének feltérképezése, a képeket majdhogynem egy amatőr szintű kamerával, majdnem csak PR-célokból készíti.

Ezek a képek, mint a Juno fenti képe is, csodálatos világot mutatnak be egy nagyszerű űreszközről fotózva. Bár a Jupitert korábban is vizsgálták űrszondák, a Jupiter még mindig nagyon komplex, összetett rendszernek bizonyul, és tartogat meglepetéseket.  Junónak köszönhetően tudjuk, hogy mágneses tere a korábban ismertnél összetettebb, sokkal több tekergést mutatnak mágneses erővonalak, mint egy sima dipólrendszer, pl. a Föld esetében (de a Jupiter gyorsabban is forog, mint a Föld). Olyan, mintha többpólusú mágneses tere lenne, nem csak déli és északi…

A Juno rádiómérései a Jupiter légkörét sokkal részletesebben térképezték fel, rádióhullámhosszakon több száz km mélyre is le lehet látni az óriásbolygóba.

A Juno elnyúlt pályáján mintegy 53 nap alatt teljesít egy keringést a római főistenről elnevezett bolygó körül. A fenti kép a Jupiter körüli 11-ik keringése során készült. Mindenfelé egymáshoz képest párhuzamos öveket: sávokat és zónákat figyelhetünk meg, amelyek tele vannak pöttyökkel. Egyes pöttyök kerülete sötét színű és belül fehéresek. Mások belül sötétek, egyesek barnásak, barnásvörösesek. Mindenütt kavargó, turbulens leszakadó és újrakeletkező félörvényeket, hullámokat lehet látni főleg kék, de más színekben is. A kerek foltokat (nevezik őket néha színük után sötét vagy világos, fehér foltoknak is) akár kisebb távcsővel, 100x-os vagy nagyobb nagyítással elmosódottan a Földről is látni amatőrtávcsövekkel. A színeket ilyen-olyan anyagok összegyűlése és összesűrűsödése okozza. A Jupiter meteorológiája nagyon összetett, a szelek sokkal erősebbek a földinél, és ilyen részletes képekkel jobban tanulmányozhatók, a színek nagyon erősek (főleg, ha a képfeldolgozás során ki is emelik őket kissé…). A Juno-küldetés sikerét földi távcsövek támogatása is fokozza, lehetséges ugyanis a kamerával célba venni érdekesebb jelenségeket. Éppen ezért kérik az amatőröket, hogy jobban sikerült Jupiter-fotóikat töltsék fel ide, amelyekről a küldetés irányítói könnyebben le tudják szűrni, mire lenne érdemes legközelebb irányozni.

2018. május 21-én, Zalaegerszeg-Andráshidán készült felvételemet szeretném megosztani veletek, melyet a Jupiterről és a Holdról készítettem. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton tubussal és ASI 224 színes bolygókamerával készült, kiegészítve egy Televue 3x Barlow-lencsével. A rögzítés Firecapture, a feldolgozás Autostakkert 3, Registax és Photoshop szoftverekkel történt.

VCSE – Jupiter 2018. május 21. – Ágoston Zsolt

Először a Jupiter megfigyelését kezdtem el, még a bolygókamera elindítása előtt vizuálisan is megfigyeltem az óriásbolygót, a Barlow-lencséhez csatlakoztatott 10 mm-es Plössl okulárral, ami 240-szeres nagyítást tett lehetővé, így a fenti képhez hasonlóan megfigyelhető volt a Nagy Vörös Folt, illetve a középső, sötétebb színű felhősávokban halvány fodrozódásokat is észrevettem. Halványan az Europa hold is észrevehető volt a Jupitertől délkeletre. A kamera csatlakoztatása után több felvételt is készítettem, az egyedüli probléma, amit csak a feldolgozás előtt vettem észre, hogy a Firecapture jóval kevesebb képet rögzített a 90 másodperces hosszú videofelvétel alatt, mint amit szerettem volna készíteni. A fenti kép 23 óra 30 perckor készült, 800 kép legjobb harminc százalékából állította össze az Autostakkert 3 szoftver.

VCSE – A Maurolycus-kráter a Holdon 2018. május 21. – Ágoston Zsolt

A jupiterfelvételek között a Holdat is megfigyeltem, látványosabb felszíni alakzatot kerestem. A 76 másodperces felvétel alatt 500 kép készült, ebből a legjobb 80 képet állította össze az Autostakkert 3. Holdtérképek átnézése után a legnagyobb krátert Maurolycus-kráterként azonosítottam.

Az egyesített képeket Registax segítségével élesítettem, majd Photoshoppal további finomításokat végeztem.