Az APOD mai felvételén a Cassini űrszonda felvétele látható a Szaturnusz Enceladus holdjának északi pólusáról.

VCSE - Mai kép - Enceladus északi pólusa
VCSE – Mai kép – Enceladus északi pólusa

A NASA weboldalán olvashatunk arról, hogy a Cassini űrszonda a napokban, 2015. október 14-én megközelítette és elrepült 1839 kilométeres távolságban az Enceladus hold felszíne felett. Ez az Enceladus hold utolsó három megközelítésének az első fázisa. Ennek köszönhetően az idáig sötétbe burkolózó északi régióról is részletes felvételek készültek.   Olvasd tovább

VCSE - Mai kép - A Huygens landol a Titánon
VCSE – Mai kép – A Huygens landol a Titánon
 

Az APOD mai képe a Huygens űrszonda 2005. január 14-i , 10 évvel ezelőtti Titánon történt landolására emlékezik meg.

A képen szereplő halszemoptikás felvételek a landolás során készültek. A bal felső felvétel 6 km magasságban készült, míg a jobb alsó 200m-re a felszíntől.

A Huygens volt az első űrszonda, amely leszállt a Szaturnusz Titán nevű holdjának felszínére. A Huygenst az ESA építette, és az amerikai Cassini űrszondával juttatták el a Szaturnuszhoz.

ESA:
Az Európai Űrügynökség (angolul European Space Agency, ESA) egy kormányközi szervezet, mely a világűr felderítésével és felhasználásával foglalkozik. Központja Franciaországban, Párizsban van. Magyarország 2003 óta az ESA ún. európai együttműködő állama, így a PECS (Plan for European Cooperating State) programon keresztül vesz részt az ESA programjaiban. A PECS célja, hogy felkészítse az államokat az ESA-hoz való csatlakozásra. (Referenciaként érdemes tudni, hogy a szomszédos országok: Csehország 2008 óta, Románia 2011 óta, Lengyelország 2012 óta az Európai Űrügynökség tagállamai. Magyarország csatlakozása még (vagy már?) “folyamatban van”.)

A Cassini űrszondát a Huygensszel együtt 1997. október 15-én indították Titan-4 hordozórakétával a floridai Cape Canaveralból. A két szonda 2004 nyarán érkezett meg a Szaturnuszhoz. 2004. december 25-én a Huygens levált az anyaszondáról, és 21 napos szabad repülés után 2005. január 14-én szállt le a Titánon a Xanadu (Titan) terület közelében. Elérte a felszínt is, bár a tervezés során a folyékony felszínre (“tengerre”) érkezést is figyelembe vették. Annak ellenére, hogy hivatalosan nem leszállóegységnek tervezték, a felszín elérését követően még 90 percen keresztül küldött adatokat. Több mint 700 felvételt készített a légköri ereszkedés közben és a felszínen.

Műszerek
Huygens Atmospheric Structure Instrument (HASI):
ez a műszer egy sor szenzort tartalmazott, amelyek mérték a Titán atmoszférájának a fizikai és elektromos tulajdonságait. A gyorsulásérzékelők mérték a gyorsulást mindhárom tengely mentén, az ereszkedés során. A szonda már ismert aerodinamikai tulajdonságai alapján határozták meg a légkör sűrűségét. A HASI alrendszerben volt még egy mikrofon, amely regisztrálta az ereszkedés és a landolás közbeni hangokat. Korábban csak a Venyera–13 végzett ilyen kísérletet.

Doppler Wind Experiment (DWE):
mérte a szonda rádiójeleiben fellépő Doppler-eltolódást, amelynek alapján tudni lehetett bármilyen elmozdulásról.

Descent Imager/Spectral Radiometer (DISR):
több szenzorral és látómezővel végzett megfigyeléseket. A Titán vastag légkörének sugárzási egyensúlyát mérte. A napszenzorok a Nap körüli fényintenzitást mérték a légkörön keresztül. Ez alapján ki lehetett számolni a légköri részecskék méretét és számsűrűségét. Két képalkotó (egy optikai és egy infravörös) az ereszkedés utolsó részén figyelte a felszínt. Ahogy a szonda forog, mozaikképet csináltak a landolás helyéről. Volt egy oldal irányú képalkotó a horizont fényképezésére. A spektrális mérésekhez a landolás előtt egy lámpa világítja meg a felszínt, amely kiegészíti a Nap gyenge fényét.

Gas Chromatograph Mass Spectrometer (GCMS):
ez egy sokoldalú kémiai gázanalizátor a Titán atmoszférájában lévő kémiai elemek, a kémiai összetétel meghatározásához. Egy tömegspektrométert és egy gázkromatográfot tartalmazott.

Aerosol Collector and Pyrolyser (ACP):
szűrők segítségével mintákat gyűjtött a légköri aeroszol részecskékből, majd a mintákat felmelegítette, hogy az illóanyagok elpárologjanak, a szerves anyagok pedig felbomoljanak. A mintát ezután a GCMS műszerhez küldte egy vezetéken keresztül, amely elvégezte a vizsgálatokat.

Surface-Science Package (SSP):
egy sor szenzort tartalmazott a Titán felszíni tulajdonságainak meghatározásához. Egy akusztikus szondázó az ereszkedés utolsó 100 méterében folyamatosan mérte a szonda és a felszín közötti távolságot, az ereszkedés ütemét és a felszín durvaságát.

Tagdíjfizetési határidő: január 31.

 

Tavaly egy figyelemreméltó, fénylő viharjelenség tűnt fel a Szaturnusz északi félgömbjén. Hamarosan “kígyóviharnak” nevezték el alakja után. Mérete az eltelt egy év alatt egyre nagyobbá vált, és folyamatosan körbejárja a bolygót.

 

VCSE - Mai kép -
VCSE – Mai kép – “Kígyóvihar a Szaturnuszon”

 

Ezen az amatőr felvételen a bolygógömb északi (a képen felső) részén lehet látni az átlagostól elütő színá, fényes és hatalmas kiterjedésű viharjelenséget. (A Szaturnusz gömbjének átmérője kb. a Földének kilenc-tízszerese, tehát ennek a viharnak a mérete nagyobb a Földénél!)