Címke archívum: Uránusz

Az én Naprendszerem – Ágoston Zsolt

Feltöltve : Szerkesztette :

Úgy gondoltam, hogy összegyűjtöm egyetlen képbe a korábban, más-más időpontokban és helyszíneken készült bolygófotóimat egyetlen naprendszermodellé. Az első felvételem 2018. július 27-én készült a Vénuszról, az utolsó 2022. március 14-én a Napról. A bolygókról 200/800 Newton tubussal, Televue 3x-os Barlow-lencsével és ASI 224MC típusú bolygókamerával készítettem a felvételeket, a Napot egy Lunt 35 mm-es naptávcsővel és egy ASI 294MM monokróm kamerával fotóztam le.

VCSE - Naprendszermodell - Ágoston Zsolt
VCSE – Naprendszermodell, amelyről csak a Föld hiányzik, hiszen azon állva készültek a képek. Balról jobbra: Nap, Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz. – A szerző, Ágoston Zsolt, saját felvételei

Az egyes képek készítésének helye és ideje:
Nap:             2022. március 14., Zalaegerszeg
Merkúr:       2019. február 22., Zalaegerszeg
Vénusz:        2018. július 27., Dobronhegy
Mars:            2020. október 22., Dobronhegy
Jupiter:        2020. július 20., Őrimagyarósd
Szaturnusz: 2020. július 20., Őrimagyarósd
Uránusz:      2018. december 27., Zalaegerszeg
Neptunusz:  2018. december 27., Zalaegerszeg

Az Uránusz és a Neptunusz fotografikus észlelése – Ágoston Zsolt

Feltöltve : Szerkesztette :

2018. december 27-én, Zalaegerszeg, kertvárosi erkélyemről készült felvételeimet szeretném megosztani veletek, melyet az Uránuszról és a Neptunuszról készítettem. A képek Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton tubussal és ASI 224 színes bolygókamerával készültek, kiegészítve egy Televue 3x Barlow-lencsével. A rögzítés Firecapture és SharpCap, a feldolgozás PIPP, Autostakkert 3, és Photoshop szoftverekkel történt.

VCSE - Neptunusz - Ágoston Zsolt
VCSE – Neptunusz – Ágoston Zsolt

Először a Neptunusz megfigyelését kezdtem el, még a bolygókamera elindítása előtt vizuálisan is megfigyeltem az óriásbolygót, a 10 mm-es Plössl okulárral, ami 80-szoros nagyítást tett lehetővé, még így is egy nagyon halvány pontszerű testnek tűnt, mint bolygónak. A Barlow-lencsével alig kivehetően halvány folt lett csupán. 270 db képkockát rögzítettem, 600 ms záridővel, Gain 400 érzékenységgel, ebből 30-at stackeltem PIPP és Autostackert 3 szoftver segítségével.

VCSE - Uránusz - Ágoston Zsolt
VCSE – Uránusz – Ágoston Zsolt

Ezután az Uránusz következett, 80-szoros nagyítással szintén inkább pontszerű, mint korong jellegű, enyhén kékes színnel. A Barlow-lencse és bolygókamera csatlakoztatása után 800 db képkockát rögzítettem, Gain 300 érzékenységgel és 200 ms záridővel, ebből 150-et stackeltem Autostackert 3 segítségével. A felvételen halványan látható az Uránusz zöldes színe.

30 éve az Uránusznál

Feltöltve : Szerkesztette :

Tegnap volt 30 éve, hogy a Voyager-2 űrszonda 1986. január 24-én elhaladt az Uránusz mellett. Pontosabban, a NASA kronológiai nyilvántartása szerint ekkor lépett be az Uránusz rendszerébe, és 1986. február 25-én végleg elhagyta azt.

VCSE - Voyager 2
VCSE – Voyager-2

A Voyager–2 az amerikai Voyager-programban a második (egyben az utolsó) űrszonda. Az űrszonda eredeti neve Mariner Jupiter/Saturn B volt, de az űrszondát a  kilövése előtt fél évvel átkeresztelték Voyager-2-re. Olvasd tovább →

Miranda – Verona Rupes

Feltöltve : Szerkesztette :

A mai képen a Miranda nevű uránuszhold 20 km mélységűnek mért sziklafaljának képe: tízszer mélyebb, mint a Földön a Grand-kanyon. Mivel azonban a Miranda sokkal kisebb a Földnél, a gravitációs vonzása is sokkal kisebb: kb. 12 percig tartana leérni az aljára, ha valaki a tetejéről leugrik! Ha az illetőre egy légzsákot rákötöznének, akkor ezt a 20 km-es ugrást valószínűleg túl is élné.

VCSE - Mai kép - Miranda - Verona Rupes
VCSE – Mai kép – Miranda – Verona Rupes

A mellékelt képet 1986-ban készítette az egyetlen űrszonda, amelyik eddig az Uránuszt meglátogatta: a Voyager-2. A Miranda sziklafalának kialakulása egyelőre ismeretlen folyamat eredménye (vagy tektonikus eredetű, vagy becsapódás hozhatta létre).