12P/Pons-Brooks üstökös és képei – Csizmadia Szilárd, Fridrich János, Hadházi Csaba

Author

Csizmadia Szilárd

Created

2024-03-202024-03-23

Updated

2024-03-232024-03-20

Reading time

7 min

Views

266

Categories: Cikkek - ismeretterjesztő, Egyéb, Észlelés, Észlelés-üstökös, Mai kép

M. Jaeger felvétele 2024. február 6-án készült a 12P/Pons-Brooks kométárül — M. Jaeger felvétele 2024. február 6-án készült a 12P/Pons-Brooks kométáról

Fridrich János felvétele 12 darab képből készült a 12P/Pons-Brooks üstökösről 200/1000 Newton-távcsővel 2024. január 29-én a Ság-hegyről, Canon EOS 4000Da kamerával. Mechanika: EQ5 PRO Go-To. “Szerencsém volt, mert 2 db fenyőfa között éppen ráláttam, sajna sok kép így nem készülhetett.” – írta a megfigyelő.

Pons a történelemben mindenki másnál több üstököst fedezett fel: 1801 és 1837 között történt 37 üstökös-felfedezésének rekordját mai napig nem döntötte meg senki. A Marseille-i Csillagvizsgálóban, egy toszkán kis csillagvizsgálóban, majd a Toszkána fővárosában lévő Firenzei Csillagvizsgálóban dolgozott. A szegény családba született Pons jó tanuló volt, a Marseille-i Csillagvizsgáló gondnoka lett, onnét küzdötte fel magát észlelő csillagásszá. 1801-ben felfedezett első üstökösét Messier-vel együtt találta; észlelései dokumentálásában azonban nem jeleskedett. Öt periodikus üstököst talált, ezek közül három a 7P/Pons-Winnecke, 12P/Pons-Brooks, 273P/Pons-Gambart neveket viselik. Két további periodikus üstököséről pályaszámítók derítették ki, hogy periodikus, és nagy nehezen illesztették össze az észleléseket: ezek a 2P/Encke és a 27P/Crommelin. A többi üstökös parabola- vagy hiperbolapályán mozog, és csak egyszer látták őket napközelben.

A hivatásos csillagász Pons-nal szemben a másik felfedező amatőrcsillagász volt. Brooks-nak, akinek Angliába költözött baptista tiszteletes volt az apja, gyerekkorában, egy ausztráliai utazáson fejlődött ki a csillagászat iránti érdeklődése, a hajón egy szextánst is használt. 14 évesen építette első távcsövét, és 17 éves korában már ismeretterjesztő előadásokat tartott. Visszaköltözött az USA-ba, kétkezi munka vállalása után hivatásos fényképésszé vált, később pedig teljes mértékben a csillagászatnak szentelhette magát. 1881-1887 között 10 üstököst fedezett fel házi csillagvizsgálójából, közülük hármat 1886-ban egy hónapon belül! Később is tett üstökösfelfedezéseket, az utolsót 1912-ben. Összesen 27 üstököst talált, ezzel a második legsikeresebb felfedező az üstökösök terén. A 12P/Pons-Brooks és a 16P/Brooks üstökös periodikus csak a felfedezései közül. Leghíresebb felfedezése a C/1910 O (Brooks) üstökös, ami legfényesebb állapotában, két magnitúdós objektumként szabad szemes volt, különlegessége pedig kékes színe volt (amit a 30 fokos csóvájában lévő CO-molekula okozott). 1911-ben jó egy hónapon át a 15 fokos csóvájú, aranysárgás C/1911 S3 (Beljawsky), szintén szabad szemes üstökössel egyidejűleg látszódott az égen. Micsoda idők: két szabadszemes üstökös egyszerre az égen!

A róluk elnevezett 12P/Pons-Brooks üstökös pályaelemei és néhány más adata a következő:

Napközelpont: 0,78078 CSE (Csillagászati Egység)

Naptávolpont: 33,616 CSE

Fél nagytengely: 17,199 CSE

Excentricitás: 0,95460

Keringésidő jelenleg: 71,32 év

Pályahajlás (inklináció): 74,191 fok

Felszálló csomó hossza: 255,86 fok

Perihélium argumentuma: 198,99 fok

Legközelebbi perihélium-átmenet időpontja: 2024. április 21.

Az üstökösmag becsült mérete: 34±12 km

Az üstökösmag forgásideje: 57±1 óra

Ennek az üstökösnek a pályája 6:1 arányú rezonanciában van a Jupiterrel, azaz amíg a Jupiter hatszor járja körbe a Napot, a 12/Pons-Brooks üstökös egyszer. A Jupiter, de főleg a Szaturnusz gyengén perturbálja a pályáját. Annyira gyengén, hogy pályája gyakorlatilag a perturbációk ellenére is nagyon stabilnak tekinthető. Pályahajlása a Föld pályasíkjához 74 fok, vagyis majdhogynem merőleges pályája a földpályára. Naptávolpontja 33,6 CSE-nél van (a Neptunusz átlagos naptávolsága 30 CSE körüli).

A 12P/Pons-Brooks üstökös Nap körüli keringésideje 71 év. Egyike a legfényesebb periodikus üstökösöknek, perihéliuma (napközelsége) idején abszolút fényessége 5 magnitúdós szokott lenni. Először 1812. július 12-én fedezte fel Pons Marseille-ből. Következő visszatérése 1883-ban volt, akkor Brooks találta meg elsőnek. Valószínűleg azonos egy 1385-ben és egy 1457-ben szabad szemmel megfigyelt üstökössel (az akkori kínai, olasz és más európai feljegyzések alapján fénye egy hármas magnitúdójú csillagéval volt egyenlő). Ha jól értelmezik a forrásokat, akkor Kr. e. 245-ben is észlelték Kínából. Azt gyanítják, hogy egy gyenge decemberi meteorraj hullócsillagai, a Kappa Drakonidák ebből az üstökösből származnak (jelentkezési időszak: november 29 – december 13).

Bár csak Pons neve maradt fenn, tőle függetlenül, de hetekkel később – ami magyarázat arra, miért Pons az első felfedező – augusztus 1-én Vincent Wisniewski, augusztus 2-án Alexis Bouvard is felfedezte. Augusztus 13-án szabadszemessé vált, és 2 fokos csóvája volt. Pályaperiódusát Encke 70,68 évben állapította meg az akkori észlelésekből. 1883. szeptember 2-án Brooks véletlenül talált egy új üstököst, csak később azonosította az 1812-es üstökös újbóli megjelenésével. Az év szeptember 21-23-án kitört, és 10-11 magnitúdósról 8 magnitúdósra nőtt a fényessége hirtelen! Eközben kinézete felfúvódott csillagéra változott. November 20-án lett szabadszemes, és három magnitúdós csúcsfényességet ért el. 1884. január 1-én és 19-én is kitört. 1884. júniusában észlelték utoljára.

Következő visszatérésénél 1953. június 20-án észlelték először, akkor 4,5 CSE-re járt még a Naptól (a Mars 1,52, a Jupiter 5,2 CSE-re van a Naptól átlagosan). Július 1-én ismét kitörést mutatott, 18 magnitúdósról hirtelen 13-ra fényesedett fel! (1954. márciusában is kitört.) 1954. április 23-án a fél fokos csóvájú üstökös 6,4 magnitúdós volt. Perihéliuma (1954. május 22.) idején a déli féltekéről lehetett jobban látni. 1954. december 10-én az üstökös csak 0,12 CSE-re (18 millió km-re) haladt el a Földtől, és erős meteortevékenységet okozott.

A 12P/Pons-Brooks üstökös égi útja 2024. március 19-től június 2-ig. Amint az látható, egyre nehezebben észlelhetővé válik a tavasz előrehaladtával, a nyár beköszöntével.

Következő visszatérése éppen most, 2024. tavaszán-nyarán zajlik. A technika és a megfigyelések fejlődésének következtében már négy évvel visszatérése előtt, 2020. június 10-én felfedezték, akkor még 23 magnitúdós volt. A Naptól 11,9 CSE-re, a Szaturnusz pályáján is túl járt akkor még. 2023. július 20-án ismét kitörést mutatott, 16-17 magnitúdósról 11-12-re fényesedett fel, azaz fényessége 100-szorosára nőtt egyetlen éjszaka alatt! A kitörésben kidobott 10 milliárd kilogrammnyi anyag miatt kómája lópatkó alakúvá változott. Október 5-én ismét kitört, 15-ről 11 magnitúdósra fényesedett (kb. 40-szeres fényteljesítmény-növekedés). További kitöréseket észleltek november 1-én és 14-én, december 14-én és 2024. január 18-án: minden alkalommal nőtt az üstökös fényessége.

2024. februárjára 7,5 magnitúdósra fényesedett és egyre többen kezdték el megfigyelni, lefotózni. A hónap közepén 2 fokos csóvája volt már. A február 29-i kitörésben további 0,9 magnitúdót fényesedett fel.

Március 7-én 5,5 magnitúdósnak észlelték, és 10 fokra látszódott az Androméda-galaxistól. A rákövetkező napokban jó helyekről 5 fokos csóvahosszat is feljegyeztek.

Az április 8-i, észak-amerikai napfogyatkozáskor a Naptól 25 fokra látszik majd a kométa, igen jó megfigyelési, fotós és rajzos vizuális témát szolgáltatva.

Az 1954-es és a 2020-2024-es megfigyelésekből pontos pálya számolható, amik alapján az idei visszatérése után legközelebb 2095. augusztus 15-én lesz napközelben, tehát akkor tér vissza újra a Pons-Brooks-kométa.

Kirkwood 1884-es tanulmánya szerint lehetséges, hogy a 12P/Pons-Brooks üstökösből vált ki az 1846-ban látott de Vico-üstökös, amikor Kr. e. 990-ben a Neptunusz közelében járt a szülőégitestjük.

Hadházi Csaba képe az üstökösről 2024. február 26-án készült 203/1624 RC-távcsővel a Herkules Obszervatóriumból (Hajdúhadház). Átlátszóság: 4, nyugodtság: 6. (Canon EOS 550D, NEQ-6 Pro GoTo, ISO 1600 exp. idő: 95 sec.)

2024. április 21-én éri el napközelpontját. Ekkor kapja a legtöbb hőt a Naptól. De még ekkor is a Vénusz pályáján túl jár, a Vénusz és a Föld pályája között lesz a napközelsége, 0,781 CSE-re a Naptól (117 millió km-re központi csillagunktól). A Vénusz Naptól mért átlagos távolsága 0,72 CSE, a Földé 1,0.

Ezévi visszatérésekor a Földhöz legközelebb 2024. június 2-án lesz, ekkor éri el földközelségét. De még ekkor is 1,55 CSE-re (232 millió km-re) jár a Földtől. Azt várják, hogy akár 4,5 magnitúdós is lehet ekkor az üstökös a Földről nézve. Tehát kb. 1,5 magnitúdóval lesz halványabb az Androméda-galaxis három magnitúdós fényességénél, így aki azt nem látja, az üstököst sem fogja szabad szemmel észlelni. Jószeműek, sötét, holdtalan, derült éjszakai égbolton azonban észrevehetnék segédeszköz nélkül is. Binokulárral, kis távcsővel is könnyed célpont lehetne. (De természetesen ez az üstökös (is) bármikor produkálhat kitöréseket, elhalványodásokat, szóval az üstökösök meglepetéseket szolgáltatnak…) 45 fokra látszik ekkoriban a Naptól. Csak az a baj, nem fog az éjszakai égbolton látszódni (ld. lejjebb)…

Sok-sok hónapja még nagyon halvány volt az üstökös! Azóta jelentősen felfényesedett. “Nagyon kevés idő volt két felhő között, de megérte a mag látványa miatt.” – írta a kép készítője, Fridrich János. (200/1000 Newton, 2023, november 19., Boba, ASI 178 MC kamera, EQ5 PRO Go-To, exp. idő: 12×60 sec)

Az üstökösök megfigyeléséhez az egyik legfontosabb adat az elongációja, ami a Naptól mért égi szögtávolságát jelenti. Minél nagyobb ez az érték, annál messzebb látszik a Naptól a kométa. Ha a Nappal éppen ellentétes irányban látszik az üstökös, akkor elongációja 180 fok.

Amint azt a cikk tetején található linken elérhető táblázat is mutatja, az üstökös elongációja március végén már csak 30 fok lesz, és csökken. Minimumát április 19-20-án éri el, amikor csak 22,6 fokra látszik a Naptól. Utána elongációja ismét nő, így bizonyos földrajzi helyekről ismét egyre jobban látszik. Elongációja 45 fok lesz földközelsége idején, 2024. június 2-án. Ez akár kedvezőnek is hathat. Azonban a kométa, vagyis a “hajas csillag” Zalaegerszegről nézve reggel 8:28-kor kel aznap, és 17:34-kor nyugszik, vagyis a nappali égen látszik. Mivel előrejelzett fényessége ekkor 6,5 magnitúdó, földközelsége idején nem lesz észlelhető tőlünk nézve, ilyen fényességű objektum a nappali égen nem látszik. Mivel deklinációja negatív és csökkenő, a déli féltekén lesz napközelsége után megfigyelhető.

Éppen ezért – holdfázistól függetlenül – aki fel akarja keresni, minél hamarább tegye meg. Érdemes mindaddig nyomon követni, amíg csak lehetséges, és nem kerül túl közel a Naphoz és túl alacsonyra tőlünk nézve.

Related posts:

Hasonló tartalmak