
2024. júliusi észlelésajánló – Ágoston Zsolt, Csizmadia Szilárd
A következőkben júliusi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot!
A Nap júliusban 5:00 (NYISZ) körül kel, 20:40 (NYISZ) körül nyugszik. (A NYISZ a nyári időszámítás rövidítése. NYISZ = UT + 2 óra, ahol UT a Universal Time = Világidő rövidítése.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy-másfél órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Újhold július 6-án, első negyed július 14-én, telehold július 21-én, utolsó negyed július 28-án lesz.
Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap már legalább -12°-on vagy mélyebben van a horizont alatt, de a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség.

Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (UT = NYISZ-2 óra):
07.05. 02:13 21 órás holdsarló 4° magasan a horizont felett.
07.07. 19:21 A Merkúr 2°-ra a 44 órás holdsarlótól, 8° magasan a horizont felett, a Vénusz közelében.
07.17. 19:40 Az Antares 45′-el északra a 85%-os fázisú Holdtól.
07.22. 07:00 a Merkúr a legnagyobb keleti kitérésban, 27 fokra a Naptól.
07.24. 21:20 a Szaturnusz 41′-el nyugatra a 84%-os fázisú Holdtól.
07.30. A Déli Delta Aquaridák meteorraj maximuma. ZHR=25.
07.31. 01:00 A Jupiter 5 fokra a 20%-os Holdtól.
A Merkúr a hónap első felében jól megfigyelhető északnyugaton, a Nap után egy órával nyugszik. Július 22-én van a legnagyobb nyugati kitérésben, láthatósága innen romlani kezd.
A Vénusz a hónap elején már megfigyelhető napnyugta után, az északnyugati ég alján. Láthatósága lassan javul a hónap során.
A Mars éjfél után kereshető a keleti ég alján. Fényessége 0,8 magnitúdó, látszó átmérője 5,8″.
A Jupiter hajnalban kereshető a délkeleti ég alján, láthatósága gyorsan javul.
A Szaturnusz éjféltől kereshető a délkeleti ég alján.
Az Uránusz éjféltől figyelhető meg, a keleti ég alján.
A Neptunusz éjféltől figyelhető meg, a keleti ég alján.
A következő táblázatban Zalaegerszegre nézve a Nap és a Hold keltének, delelésének és nyugvásának időpontjait adjuk meg (óra:perc formátumban, téli időszámítás szerint március 31-e vasárnapig, utána nyári időszámítás szerint), valamint a Hold aktuális fázisát az adott nap 00:00 h UT-jére (0%: újhold, 50%: első vagy utolsó negyed, 100%: telehold). A táblázat tartalmazza ezen felül, hogy milyen napról van szó (hétfő-vasárnap), a Julián dátumot az adott nap 0 h UT-jére, valamint a helyi csillagidőt (Local Sidereal Time, LST) Zalaegerszeg földrajzi hosszúságára, vagyis λ = 16º 50′-re, óra:perc:másodperc alakban. A helyi csillagidő a tavaszpont óraszöge az adott helyről nézve. Megjegyzendő, hogy az ország középső részén tipikusan kb. 15, a keleti határ mentén tipikusan kb. 30 perccel korábban történnek a kelések-nyugvások, mint Zalaegerszegen, az eltérő földrajzi hosszúságok miatt. A Nap és a Hold kelési, delelési, nyugvási időpontjai NYISZ-ben vannak megadva.
Hó nap | JD (0h UT) | LST (Zeg) | Nap | Hold | Hold fázisa | |||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Kel | Delel | Nyugszik | Kel | Delel | Nyugszik | 0h UT-kor | ||||
07. 01. | H | 2460492.5 | 18:38:10 | 05:03 | 12:57 | 20:50 | - | 08:44 | 16:25 | 27% |
07. 02. | K | 2460493.5 | 18:42: 6 | 05:03 | 12:57 | 20:50 | 01:44 | 09:37 | 17:46 | 18% |
07. 03. | Sze | 2460494.5 | 18:46: 3 | 05:04 | 12:57 | 20:50 | 02:16 | 10:34 | 19:03 | 10% |
07. 04. | Cs | 2460495.5 | 18:49:59 | 05:04 | 12:57 | 20:50 | 02:58 | 11:32 | 20:11 | 5% |
07. 05. | P | 2460496.5 | 18:53:56 | 05:05 | 12:57 | 20:49 | 03:51 | 12:31 | 21:06 | 1% |
07. 06. | Szo | 2460497.5 | 18:57:52 | 05:06 | 12:57 | 20:49 | 04:56 | 13:28 | 21:48 | 0% |
07. 07. | V | 2460498.5 | 19: 1:49 | 05:07 | 12:58 | 20:48 | 06:07 | 14:21 | 22:19 | 1% |
07. 08. | H | 2460499.5 | 19: 5:46 | 05:07 | 12:58 | 20:48 | 07:19 | 15:09 | 22:43 | 5% |
07. 09. | K | 2460500.5 | 19: 9:42 | 05:08 | 12:58 | 20:47 | 08:30 | 15:54 | 23:01 | 10% |
07. 10. | Sze | 2460501.5 | 19:13:39 | 05:09 | 12:58 | 20:47 | 09:38 | 16:34 | 23:17 | 16% |
07. 11. | Cs | 2460502.5 | 19:17:35 | 05:10 | 12:58 | 20:46 | 10:44 | 17:15 | 23:31 | 24% |
07. 12. | P | 2460503.5 | 19:21:32 | 05:11 | 12:58 | 20:45 | 11:49 | 17:54 | 23:45 | 32% |
07. 13. | Szo | 2460504.5 | 19:25:28 | 05:12 | 12:58 | 20:45 | 12:54 | 18:33 | 24:00 | 41% |
07. 14. | V | 2460505.5 | 19:29:25 | 05:13 | 12:59 | 20:44 | 14:00 | 19:14 | - | 51% |
07. 15. | H | 2460506.5 | 19:33:21 | 05:14 | 12:59 | 20:43 | 15:09 | 19:58 | 00:15 | 60% |
07. 16. | K | 2460507.5 | 19:37:18 | 05:15 | 12:59 | 20:42 | 16:21 | 20:45 | 00:36 | 69% |
07. 17. | Sze | 2460508.5 | 19:41:15 | 05:16 | 12:59 | 20:41 | 17:34 | 21:38 | 01:00 | 78% |
07. 18. | Cs | 2460509.5 | 19:45:11 | 05:17 | 12:59 | 20:40 | 18:44 | 22:34 | 01:34 | 86% |
07. 19. | P | 2460510.5 | 19:49: 8 | 05:18 | 12:59 | 20:40 | 19:47 | 23:34 | 02:22 | 93% |
07. 20. | Szo | 2460511.5 | 19:53: 4 | 05:19 | 12:59 | 20:39 | 20:38 | - | 03:23 | 97% |
07. 21. | V | 2460512.5 | 19:57: 1 | 05:20 | 12:59 | 20:38 | 21:17 | 00:34 | 04:38 | 100% |
07. 22. | H | 2460513.5 | 20: 0:57 | 05:21 | 12:59 | 20:36 | 21:46 | 01:34 | 06:01 | 99% |
07. 23. | K | 2460514.5 | 20: 4:54 | 05:22 | 12:59 | 20:35 | 22:09 | 02:31 | 07:26 | 97% |
07. 24. | Sze | 2460515.5 | 20: 8:50 | 05:23 | 12:59 | 20:34 | 22:29 | 03:24 | 08:50 | 91% |
07. 25. | Cs | 2460516.5 | 20:12:47 | 05:25 | 12:59 | 20:33 | 22:47 | 04:14 | 10:12 | 83% |
07. 26. | P | 2460517.5 | 20:16:44 | 05:26 | 12:59 | 20:32 | 23:05 | 05:02 | 11:33 | 74% |
07. 27. | Szo | 2460518.5 | 20:20:40 | 05:27 | 12:59 | 20:31 | 23:25 | 05:51 | 12:53 | 63% |
07. 28. | V | 2460519.5 | 20:24:37 | 05:28 | 12:59 | 20:29 | 23:48 | 06:41 | 14:14 | 51% |
07. 29. | H | 2460520.5 | 20:28:33 | 05:29 | 12:59 | 20:28 | - | 07:33 | 15:35 | 40% |
07. 30. | K | 2460521.5 | 20:32:30 | 05:30 | 12:59 | 20:27 | 00:17 | 08:28 | 16:53 | 30% |
07. 31. | Sze | 2460522.5 | 20:36:26 | 05:32 | 12:59 | 20:26 | 00:55 | 09:26 | 18:03 | 20% |
A Lagúna-köd és a Trifid-köd, meg pár nyílthalmaz és érdekesség
Júliusi és augusztusi koraestéken a legnagyszerűbb látványt dél felé, a Nyilasban találjuk meg, és kis binokulároktól a legnagyobb távcsövekig mindenféle műszerrel élvezhetjük a Tejút központja felé kavargó diffúzködök látványát. A diffúzködök az égbolt legszebb objektumai közé tartoznak!

A Trifid-köd lenyűgözően komplex, három különböző típusú ködöt tartalmaz (reflexiós ködöt, emissziós ködöt, és sötétködöt is), meg még egy nyílthalmazt és egy többszörös csillagrendszert is. A Trifid-köd megtalálásához érdemes nagyszerű szomszédján, a Lagúna-ködön kezdeni a bemelegítést. Csillagtérképet a cikk alján találsz a Nyilashoz és a Lagúna/Trifid-ködökhöz.
A Nyilast formázó, fényes csillagokból álló Teáskanna-aszterizmus kiöntője felett egy elkenődött tejútfolt található, ami sötét helyekről jól látszik. (A kiöntő a csillagkép nyugati oldalán, tőlünk nézve a konstelláció jobb oldalán található.) A Lagúna-köd (M8) a mi szélességeinkről nézve mindig a déli horizonthoz közel látszik. Igen jó égboltú helyekről akár szabad szemmel is látszik, de a keresőtávcsövekben, binokulárokban könnyen feltűnik (leszámítva a legfényszennyezettebb helyeket). Ha távcsöved az M8-ra fordítod, akkor az első dolog, ami fel fog tűnni, az az NGC 6530, az M8 jelű diffúzködbe ágyazott csillaghalmaz (nyílthalmaz). 105 mm-es lencsés távcsővel (refraktorral), 87x-es nagyítással Sue French 25 csillagot számolt meg a halmazban, amelyek ék alakban helyezkednek el és az ék csúcsa északkeletre mutat. A csillagok 7 és 11 magnitúdó közöttiek, és a halmaz hosszirányú kiterjedése kb. 10’ (a telehold látszó átmérőjének egyharmada). A főcsoporttól nyugatra és északra két kisebb csillagcsoportosulás látszik. A nyugatra lévő tartalmazza a 6 magnitúdós – jó égen tehát szabadszemes – 9 Sagitarii csillagot, bár sokszor a horizontközeli szmog, pára és fényelnyelés miatt nem látszik szabad szemmel.

A nyílthalmazt körülvevő ködösséget NGC 6523-mal vagy M8-cal jelölik, és Lagúna-ködnek hívják. Első pillantásra csak a csillagok legsűrűbb részei körül látsz majd ködösséget. A 9 Sagitarii-t körülvevő, könnyen észrevehető ködfolt tűnik fel elsőre, és a csillagtól 3’-re nyugat-délnyugatra egy fényes, de pici ködcsomó látható. A csomó becsípett alakja miatt kapta nevét: Homokóra-csomó. A csomó melletti, 9,5 magnitúdós csillag a Homokóra megvilágítója, a ködcsomó annak fényét veri vissza – ez tehát egy reflexiós köd a diffúzködök osztályán belül. A Lagúna-köd második legfényesebb területe, amelyben szintén egy ék alakú csillagmező látszik, a halmaztól délkeletre kenődik szét az égbolton. A fénylő ködrészek között egy kenyérszeletnyi fekete, sötét sáv húzódik; erről a sötét sávról kapta a Lagúna-köd a becenevét.
Nagy, de inkább áttetszőnek ható fénylés vehető észre a nyílthalmaztól keletre és délre. Sötét egű helyről észlelve könnyen életre kelnek a távcsőben ezek a ködrészek, de ha fényszennyezett helyről észlelsz, egy mélyég-szűrőre van szükséged a köd e részeinek előcsalogatásához. A köd legjobban OIII (oxigén-három) és UHC szűrőkkel észlelhető.
A homályos köd körbeöleli az északabbra lévő csillagokat, és kiterjed nyugat felé. A 105 mm-es műszerrel, 87x-es nagyításnál 26’-ig, egészen a 7 Sagitarii csillag lehetett követni vizuálisan a ködöt. A ködösség éppen ott kezd elhalványodni, ahol az Argelander 31 jelű, 7 és 9 magnitúdós csillagokból álló kettős helyezkedik el. A kiterjedt, finoman ívelő fénysáv bölcsőként foglalja magába a 9 Sgr csillagot, és egy másik sötét sáv választja ketté itt a Lagúnát megint.
A Lagúnától az égi út nem nehéz a Trifid-ködig (M20). Ha nagy látómezőt adó, kis nagyítású okulárodat a 7 Sgr csillagra állítod, 1,3 fokot kell lassan végigpásztázni észak felé, amíg egy fényes, 7 magnitúdós csillag be nem jön a látómezőbe. (Ha GoTo-val észlelsz, akkor is érdemes a kézivezérlő gombjaival lassan elpásztázni az M8-tól az M20-ig és vissza, és közben élvezni a látványt. Érdemes a közepesnél sokkal kisebb sebességgel haladni, hogy jó alaposan gyönyörködhess a meglepetésben, amikor beúsznak ezek a diffúzködök!) A 7 magnitúdós csillagot halvány ködösség veszi körül (de pl. 25-46 cm-es távcsövekben olyan fényes, hogy egyszerűen káprázik az ember szeme tőle). Az M20 másik jelölése: NGC 6514. A Trifid nevet, ami egy háromkaréjos, mára kihalt ősrák neve, a Barnard 85 (B85) sötétködről kapta, amely három lebenyre osztja a ködösséget. A B85 már 6 cm-es távcsővel is látható; természetesen érdemes nagyobb távcsövet és nagyítást használni a könnyebb megpillanthatósághoz. Városok széléről 92 mm-es távcsővel, 64x-es nagyítással is látták mélyég-szűrő nélkül. Fényszennyezett helyeken, de sötét égbolt alatt is sokat segít egy OIII szűrő a köd alakjának kiemelésében, a látvány kontrasztosabbá tételében. Asztrofotókon egy negyedik lebeny is feltűnik, de vizuálisan ezt csak a legélesebb szemű, leggyakorlottabb észlelők látták, pl. Stephen James O’Meara.
A Trifid-köd központi csillaga hatos rendszer, H N 6 a jelölése. 105 mm-es távcső, 153x-os nagyítással két csillagot mutat meg belőle. A pár 7,6 és 8,7 magnitúdós csillagokból áll, a kísérőcsillag 11 ívmásodpercre van a főcsillaghoz képest, attól dél-délnyugatra. Nyugodt légkörű éjszakákon a 10,4 magnitúdós harmadik komponens is előjön, 6”-re észak-északkeletre a főcsillagtól. Ez a csillag a 7,6 magnitúdós főcsillaggal alkotja a H N 40 párt.
A Trifid-köd asztrofotókon egy vöröses és egy kékes részből áll. A vöröses szín a hidrogén rekombinációs sugárzásából származik: a ködben lévő forró, nagy tömegű csillagok erős távoli ultraibolya és röntgensugárzása ionizálja a hidrogént, és amikor a leszakadt elektront visszaszerzi a proton (rekombinálódik hidrogénné), akkor a rekombináció pillanatában egy 656 nm-es fotont is kibocsát. (Sugároz más hullámhosszakon is a rekombináció miatt, de azokon gyengébben.) Ebből következik, hogy UHC szűrővel lehet legjobban kiemelni ezt a részt vizuálisan. Ezt a ködrészt tehát főleg hidrogéngáz alkotja, majdnem kizárólagosan.
A kékes rész egy 7 magnitúdós csillagot vesz körbe. Itt a földi füstöt alkotó darabkákhoz hasonló méretű porszemcsékból áll a köd, és a beágyazott csillagok fényét verik vissza. Erre a ködrészre nincs jó mélyég-szűrő, mert spektruma szinte folytonos. De ne izgulj, már kis, 5-7 cm-es távcsővel, binokulárral is látszik már jó ég alól. Nagyon sötét égbolt alól a reflexiós köd szinte akkora, mint az emissziós társa. A valóságban pedig sokkal nagyobb, de ez csak fotókon jön elő halványsága miatt, vizuálisan nem. Vizuálisan, azaz szemmel a távcsőbe tekintve, ezt a ködöt sem látjuk színesnek, hanem a szürke sok-sok árnyalatában és fehéresen tűnik fel a látómezőben.
Forrás: Sue French: Deep Sky Wonders, 178-179. oldal (ford. és kivonatolta: Cs. Sz.)
A Sky & Telescope 1963. szeptemberi számának Mélyég-csodák (Deep Sky Wonders) rovatában így írt az M8-ról és az M20-ról Walter Scott Houston:
M 8. A Lagúna-köd szintén a Sgr látványossága. Óriási fényes gázköd, mely kétszer olyan nagynak látszik, mint az M 20. Nagyon kedvezően lehet látni nagy binokulárokkal (16×65), a gazdag csillagos háttér fokozza a köd nagyszerűségét. Sötét ösvények láthatók egészen kis távcsövekkel. Nézzük meg az M 20 és M 8-at egy RFT-vel; csodálatosak egy 20×120 MAT-al.
1974. júliusában pedig ezt írta:
Szabad szemmel észlelők az USA É-i részén ritkán örvendhetnek a Tejút ragyogásának a Sco-ban, s a szomszédos csillagképeknek, mivel alacsonyan vannak az égen. Az M 4, M 5, M 6, M 7 és M 8 mind könnyű szabad szemes objektum, de kevesen fogják elhinni ezt, míg le nem utaznak Hawaii-ba, Mexikóba, vagy Közép-Amerikába. Mégis, már egész kis optikákat is érdemes használni olyan sötét éjszakán, amikor tiszta az ég egész a horizontig, hogy ilyen M-objektumok meghálálják a fáradozást.
1987. júliusában hosszabban is írt róla:
Hihetetlennek találtam, amikor átnéztem a DSW-el kapcsolatos, több mint 40 évre terjedő feljegyzéseimet: a nagyszerű Lagúna-ködöt, az M 8-at csak egyetlen egyszer említettem, 1963. szeptemberben. Miért? Magam sem tudom. Valahogy elhanyagoltam az ég leglátványosabb objektumainak egyikét, amelynek fényképén gyönyörködhetünk csaknem minden kézikönyvben. Az M 8 szép kavargása gáznak és pornak, vegyülve egy nyílthalmazzal. Északi szélességekről talán csak a második az Ori-köd mögött. Már átlagos égen is látható szabad szemmel, mint elmosódott folt a Sgr-ban. Nemcsak én voltam az egyetlen, aki elhanyagolta az M 8-at. Smyth admirális sok szép égi látványt leírt, de egy szót sem írt az M 8-ról. Igaz, hogy a köd alacsonyan van a déli horizont felett, ahogy látszott Smyth obszervatóriumából, de lelkendezve írta le a sokkal délebbre a Sco-ban lévı M 4-et. A „Bedford Catalogue” 1881-i G. F. Chamber általi átdolgozása magában foglalja John Herschel leírását az M 8-ról. Herschel szavai azok közé a kevesek közé tartoznak, amit találtam, később a fényképek vették át a szavak szerepét. Egy kivétel is akadt: Charles E. Barns „1001 Celestral Wonders”-ben (először 1927-ben jelent meg), egy rövid, de érdekes megállapítást tett a ködről. Leírása nyilván saját tapasztalatán alapult: „Alacsony fényességű csillagok milliárdjai s néhány fényesebb alkot olyan egységet, mely némileg hasonló a Pleiades-hez, magában foglalva izzó H és He óriási bőségét, átszőve sötét abszorbeáló foltokkal. Egy szabadszemes csoda”. E. J. Hartung ausztrál észlelő és szerző azzal az előnnyel bírt, hogy az M 8-at csaknem a feje felett látta. Sajnos leírása az „Astronomical Objects for Southern Telescopes”-ben alig több, mint amit eddig elmondtam. K. G. Jones említi a „Messier’s Nebulae and Star Clusters”-ben, hogy az M 8 tartalmaz több sötét globulát. Sok csillagász remélte, hogy ezek születőben lévő csillagok. Jones is megjegyzi, hogy az M 8 tartalmaz olyan fler-csillagokat, mint amilyenek az Ori-ködben találhatók. Van-e olyan amatőr, aki tapasztalta valamelyikük hirtelen fényességnövekedését? Modern beszámolót az M 8 látványáról csak a BCH-ben és a WSOH-ban találtam. Burnham azt írja, hogy a „Lagúna” elnevezés Agnes M. Clerke-től származik, az 1890-ben megjelent:”The System of the Stars”. c . könyvében. A név arra a sötét ösvényre vonatkozik, mely átszeli a ködfoltot. Egyetértek Burnham-el, azonban az ösvény inkább „csatorná”-nak látszik. Az „M 8” fedi mind az NGC 6523 DF-et, mind a beágyazódott NGC 6530 Ny-t. Messier saját leírása több szót ejt a csillagokról. Valójában azt mondja, hogy „úgy látszanak, mint ködfolt egy szokásos távcsőben …., de jó műszerrel csak kis csillagok sokasága”. Így világos, hogy ő látott némi ködösséget. Észlelési feljegyzéseimben az egyetlen bejegyzés az M 8-tól Kansas-ban történt szinte semmit sem mondva vizuális megjelenéséről. Jó éjszakát fogtam ki április végén, mivel az M 8 már elég alacsonyan volt a reggeli szürkület kezdete előtt, kimentem egy közeli legelőre, ahol jó volt a déli horizont. Vittem 20×120 MAT-omat, egy UHC nebular-szőrőt, s egy 20x Galilei teleszkópot. Emlékezve Messier megállapítására, szerettem volna látni, hogy a Galilei-távcső csak a halmazt mutatja-e? Ez volt a helyzet. Még az UHC szőrővel sem volt nyoma ködösségének. Az M 8 már elég alacsony volt, s ez hiúsíthatta meg a fénylő gáz látását. A szűrő csinos látványt adott a MAT-al. Láttam a gázt éppúgy, mint a halmazt, mely határozottan el volt tolódva K-re a ködtől. A látvány emlékeztetett Mallas rajzára a „Messier Album”-ban. Nem tudtam meglátni az M 8 óra-üveg alakzatát. A WSOH-ban D. Allen említi, hogy az jól látszott a Mt. Wilson O. 150 és 250 cm reflektoraival. Más észlelők kisebb műszerekkel azonban nem tesznek említést róla. Érdekelne, hogy mi a legkisebb távcső, mely mutatja. Az M 8 megjelenése fényképeken nagyon változatos. A középpontja, mely tartalmazza az “óraüveget”, rendszerint túlexponált. Mivel oly kevés leírás jelent meg erről a látványosságról, üdvözölnék minden észlelési beszámolót.
Forrás: http://alpha.dfmk.hu/~albireo/szm/dsw/dsw.htm, Deep Sky Wonders (Walter Scott Houston, ford.: Szentmártoni Béla, sajtó alá rendezte: Juhász Tibor, Gyarmathy István)
Kora estétől megfigyelhetők az M57 és az M27 planetáris ködök, az NGC 7000 Észak-Amerika köd, a Fátyol-köd és a Sadr-környéki emissziós ködök.
Napnyugta után a Tejút közepe kel fel – számos mélyég-objektum kerül elő ilyenkor (pl. M8 Lagúna-köd, M20 Trifid-köd, az Antares-környéki ködök, M16 Sas-köd, M17 Omega-köd, a Nyilas csillagkép nyílthalmazai). (A térképen Veil Nebulának írt objektum a Fátyol-köd.)
Éjfél körül alacsonyan megfigyelhető a Perzeusz csillagképben az NGC 884 – NGC 869 (Ikerhalmaz), az Androméda csillagképben az Androméda-köd, a Triangulum csillagképben a Triangulum-galaxis.
A Kassziopeia csillagkép számos látványos nyílthalmaza is észlelhető az éjszakák folyamán, mint az NGC 457 Bagoly-halmaz.
Az ajánló összeállításához a Meteor Csillagászati Évkönyv 2024-et és a Stellariumot használtuk, július 17-ei dátummal (az időpontok körülbelüli időpontok, ahol nincs percre pontosan kiírva).