SN 2026kid szupernóva az NGC 5907 galaxisban – VCSE, Járdán József, Csizmadia Szilárd

Author
Csizmadia Szilárd
Created
Updated
Reading time
5 min
Views
109
Categories: Cikkek - ismeretterjesztő, Egyéb, Észlelés, Észlelés-NGC, Mai kép

2026. április 22-én SN 2026kid kóddal jelölt szupernóvát fedeztek fel az NGC 5907 galaxisban. Ez egy II-es típusú szupernóva a felfedezés után elvégzett spektroszkópiai észlelések szerint. Tehát egy nagytömegű csillag magjának összeomlása okozta robbanás fényét látjuk. A felfedező Yasuo Sano japán észlelő (2026. április 22. 14:23:47 UT), a felfedezéskori fényesség pedig kb. 16,62 magnitúdó szűrő nélkül.

A szupernóvát a napokban észleltük a VCSE Távvezérelt Csillagvizsgálóból és tagtársaink saját távcsöveikkel is. Ezeket a képeket az alábbiakban mutatjuk be.

VCSE - A képen megjelöltük az SN 2026kid szupernóvát piros körrel, amely a nagy kiterjedésű Késél-galaxisban (NGC 5907) látszik. A képen jobbra fenn egy látványos, kékes aktív galaxismag-jelölt, a LEDA 54419 van megjelölve egy másik piros körrel.
VCSE – A kép kattintásra megnő. A képen megjelöltük az SN 2026kid szupernóvát piros körrel, amely a nagy kiterjedésű Késél-galaxisban (NGC 5907) látszik. A képen jobbra fenn egy látványos, kékes aktív galaxismag-jelölt, a LEDA 54419 van megjelölve egy másik piros körrel. “Telehold után három nappal, erős holdfázis közepette sikerült megörökíteni az SN 2026kid szupernóvát az NGC 5907 Késél-galaxisban, a Sárkány csillagképben. A képfeldolgozás PixInsight-tal történt (bias, dark, flat, local normalization, registration, integration, automatic background-subtraction, gradiens-korrekció, fluxus- és színkalibráció Gaia-csillagokkal, BlurXTerminatorral és NoiseXTerminatorral, majd görbézéssel és a szaturáció emelésével.”- írta a kép készítője. Távcső: 250/1200 Newton-teleszkóp. Időpont: 2026-05-03/04 éjszakája. Helyszín: Zalaegerszeg. Átlátszóság: 3. Nyugodtság: 8. Kamera: ASI585MC Pro -10 °C, gain=160. Mechanika: EQ-6 Expozíciós adatok: 87×3 perc = 4 óra 21 perc. Szűrő: Astronomik L2 UV/IR Cut – Kép: Csizmadia Szilárd

 

VCSE -
VCSE – “Április 30-án a Hold 99%-os megvilágítottságánál, elég szeles időben nem gondoltam, hogy bármiféle mélyég objektumot fotózzak, de mivel derült volt, egy-két beállítást, tesztet el lehet végezni a távcsövön. Ezek után jött az ötlet, hogy nézzünk rá Draco csillagképben lévő NGC 5907 galaxisra amiben 2026.04.22-én felfedeztek egy szupernóvát. Már az első 3 másodperces kereső képen is látszott halványan, de jól kivehetően a galaxis magja és közelében az SN2026kid-nek nevezett objektum. Két perces nyers képeken már a galaxisnak a porsávja is látszott. Elindítottam a fotózást, amíg a felhők fölém nem értek sikerült kb. 4,5 óra nyers képet gyűjteni.” – írta Járdán József a képhez. Távcső: SkyWatcher 200/800 Newton. Időpont: 2026-04-30. Helyszín: Borsodnádasd. Kamera: ASI 2600 MC Duo. Mechanika: EQ6-R Pro GoTo. Expozíciós adatok: 132x120s, gain=100, -10 °C. Szűrők: UV/IR levágó szűrő. – Kép: Járdán József

A szupernóva azért is érdekes amatőrcsillagászati célpont, mert egy jól ismert, kedvelt és látványos éléről látszó galaxisban jelent meg: az NGC 5907-ben, nem hivatalos becenevén a Késél-galaxisban, ami a Sárkány csillagképben található. Ez egy  közel az éléről látszó spirálgalaxis. Távolságára az irodalomban és adatbázisokban kissé eltérő értékek szerepelnek; a frissebb érték 16,5 Mpc (megaparszek), azaz mintegy 54 millió fényév, míg a régebbi adat 14,3 Mpc, azaz 46,5 millió fényév.

Az NGC 5907 vizuálisan hosszú, keskeny fénysávként látszik, amelyet a galaxis síkjában húzódó porsáv tesz különösen jellegzetessé. Morfológiai típusa SA(s)c, vagyis küllő nélküli, késői típusú spirálgalaxis, amelyet majdnem pontosan oldalról látunk. Látszó fényessége nagyjából 10–11 magnitúdó, látszó mérete mintegy 12–13 ívperc hosszú és kb. 1–1,5 ívperc széles; ezért sötét égen közepes (10-20 cm-es) amatőr távcsővel is látványos, de a részletek — főleg a porsáv — már jó eget, nagyobb műszert (akár 40 cm-eset) és gondos megfigyelést igényelnek.

Az NGC 5907 az LGG 396 jelű galaxiscsoport tagja. Ezt a csoportot az irodalomban és az adatbázisokban néha NGC 5907-csoportként, néha NGC 5866-csoportként is említik. (Az NGC 5866 az egyik jelölt az elveszett M102 objektumra egyébként.) A csoport fontosabb tagjai közé tartozik az NGC 5907 mellett az NGC 5866, az NGC 5879 és az UGC 9776.

A csoporttagság nem puszta katalógusbeli érdekesség. A közeli galaxisok gravitációs környezete segíthet megérteni, miért látunk az NGC 5907 körül halvány külső struktúrákat. Mély felvételeken a galaxis környezetében csillagáramok, árapály-eredetű halvány ívek figyelhetők meg, amelyeket egy korábban szétszakított törpegalaxis maradványaként értelmeztek. Egy 2008-as ApJ-tanulmány látványos, a galaxis köré tekeredő csillagáramot írt le.

Az NGC 5907 másik asztrofizikai érdekessége az NGC 5907 ULX-1 ultrafényes röntgenforrás. Egy, a Science-ben megjelent munka szerint ez egy rendkívüli tulajdonságú pulzár, vagyis egy neutroncsillag, amely körül anyagbefogási korong (akkréciós diszk) van, amelyne keresztül a társától anyagot von el, és ezzel a megszokottnál sokkal erősebb röntgensugárzást produkál.

Az NGC 5907 különös névtörténeti érdekessége, hogy ugyanazt az objektumot gyakran NGC 5906 és NGC 5907 néven is emlegetik. A magyarázat a 19. századi vizuális megfigyelésekben keresendő. William Herschel 1788. május 5-én fedezte fel a galaxist, de a későbbi, nagyobb távcsövekkel készült vizuális megfigyelések során a galaxis porsávval kettévágott képe megtévesztően két különálló fénysávnak tűnhetett. George Johnstone Stoney, Lord Rosse asszisztense 1850. április 13-án a galaxis halványabb, a porsáv nyugati oldalán lévő részét külön objektumként észlelte; ez került be NGC 5906 néven, míg a fő, fényesebb galaxisrész NGC 5907 lett.

Mai tudásunkkal nézve tehát nem két külön galaxisról van szó. Az NGC 5906 a galaxis halványabb, porsávval elválasztottnak látszó részére utal, az NGC 5907 pedig a teljes galaxis általánosan használt neve. Az ilyen kettős NGC-azonosítás nem ritka: a korabeli vizuális észlelésekben a porsávok, fényes csomók vagy a galaxisrészek könnyen külön „ködökként” kerülhettek katalógusba.

A galaxisban idén felfedezett SN 2026kid szupernóva a felfedezés utáni osztályozás szerint az objektum II-es típusú szupernóva, hidrogénvonalakkal; az AstroNote 2026-114 összefoglalója „reddened Type II”, vagyis vörösödött II-es típusú szupernóvaként említi. Ez arra utal, hogy a robbanás fénye a gazdagalaxis porán, illetve a látóirány menti anyagon keresztül jut el hozzánk, ezért a színe vörösebb lehet, mint pormentes esetben.

A felfedezés után néhány nappal kis távcsöves követő mérések is készültek. A GCN 44438 körlevél szerint a mezőt először 2026. április 24-én, a felfedezés után kb. 2,2 nappal észlelték egy 13 cm-es távcsővel Kínából, majd egy 28 cm-es távcsővel folytatták a megfigyeléseket a spanyolországi Castillejarból. A mérések alapján a szupernóva a felfedezés után felfényesedett fehér fényben kb. 16,1 magnitúdóig, vörös szűrőben pedig kb. 15,5 magnitúdóig jutott a korai időszakban.

A közölt fotometriai pontok:

Dátum, UT Felfedezés után eltelt napok Szűrő Expozíció Fényesség
2026. ápr. 24. 18:04:42 2,15 nap L 200 s 16,22 ± 0,02
2026. ápr. 26. 23:00:24 4,40 nap L 6600 s 16,11 ± 0,04
2026. ápr. 27. 20:11:25 5,25 nap L 1200 s 16,16 ± 0,26
2026. ápr. 27. 20:46:12 5,29 nap R 3600 s 15,60 ± 0,16
2026. ápr. 29. 20:18:58 7,30 nap R 8400 s 15,42 ± 0,22

A II-es típusú szupernóvák nagy tömegű csillagok végállapotai. A csillag magjában az energiatermelés végső fázisai után a vasig történő nukleáris fúzió már nem képes megtartani a csillagot saját gravitációjával szemben. A mag összeomlik, neutroncsillag vagy fekete lyuk keletkezhet, a külső rétegek pedig óriási robbanásban ledobódnak. A II-es típusú szupernóvák spektrumában a hidrogén jelenléte mutatja, hogy a felrobbant csillag még megtartotta hidrogénben gazdag külső burkának jelentős részét.

VCSE - Nagyobb távcsővel, hosszabb expozíciós idővel megmutatható, hogy a galaxishalmazban történő galaxis-megközelítések hatására csillagáramok alakulnak ki, törpegalaxisok nyúlnak meg csillagáramokká az NGC 5907 körül. - Forrás: https://apod.nasa.gov/apod/ap191116.html
VCSE – Nagyobb távcsővel, hosszabb expozíciós idővel megmutatható, hogy a galaxishalmazban történő galaxis-megközelítések hatására csillagáramok alakulnak ki, törpegalaxisok nyúlnak meg csillagáramokká az NGC 5907 körül. – Forrás: https://apod.nasa.gov/apod/ap191116.html

Az SN 2026kid különösen jó amatőr célpont lehet a következő hónapokban is, mert az NGC 5907 látványos, hosszú, keskeny galaxisalakja mellett a szupernóva pontszerű objektumként jelenik meg. A 15–16 magnitúdós tartomány vizuálisan már nagyobb távcsövet és jó eget igényel, de korszerű CMOS-kamerával, több perces vagy több tíz perces összegzett expozícióval közepes amatőrműszerekkel is megörökíthető. Az NGC 5907 korábban már produkált egy szupernóvát 86 évvel ezelőtt (SN 1940A volt).

Források

Felhasznált források: Rochester Astronomy SN 2026kid-oldal és 2026-os szupernóva-lista; TNS SN 2026kid bejegyzés és AstroNote 2026-114; GCN Circular 44438; SIMBAD/NED-alapú objektumazonosítások; az angol és német Wikipédia NGC 5907 szócikkei; ADS-en indexelt NGC 5907-cikkek, különösen a csillagáramokról és az NGC 5907 ULX-1 röntgenforrásról szóló munkák.

Related posts:

Az NGC 891 és az Abell 347 fotografikus észlelése – Ágoston Zsolt Az M78, IC 434 és M42 fotografikus észlelése – Nagy Berta László 12P/Pons-Brooks üstökös és képei – Csizmadia Szilárd, Fridrich János, Hadházi Csaba 2025. január 16.: Mars szembenállásban a Nappal – Csizmadia Szilárd A Kristálygömb-köd a Bikában (NGC 1514) – Csordás Dominik

Hasonló tartalmak