Perseidákra fel 2026-ban is! – Lakatos Csaba, Csizmadia Szilárd
2026-ban kivételesen kedvező körülmények között figyelhetjük meg a Perseidákat. A raj július 17. és augusztus 24. között aktív. A július közepén jelentkezett első rajtagok még csak ritkásan fordulnak elő az égen, de aztán szép lassan növekszik a számuk. A névleges maximum 2026. augusztus 13-án 02–04 UT, vagyis magyar nyári időszámítás szerint 04–06 óra között várható. A Perseidák maximuma azonban széles: a korábbi IMO-adatok alapján a legerősebb aktivitás 2026-ban nagyjából augusztus 12-én 23 órától augusztus 13-án de. 11 óráig (magyar idő szerint) esik. Utána gyorsan csökken az aktivitás, egészen augusztus utolsó hetének kezdetéig, amikor az utolsó Perseidák szánrják át az egünket. Ezután már csak jövő év júliusában térnek vissza.
Magyarországról ezért augusztus 12/13. éjszakáján érdemes a maximumot észlelni. Már 22–23 óra után érdemes figyelni, éjfél után pedig egyre magasabbra emelkedik a radiáns. A hajnali névleges maximum egy része már világosodó égre esik, ezért nem érdemes csak a 04–06 óra közötti időszakra várni. A megelőző és az azt követő éjszaka – augusztus 11/12. és 13/14. – szintén megfigyelésre érdemes, nagy aktivitást produkál.
A Hold 2026-ban egyáltalán nem zavarja a megfigyelést: augusztus 12-én újhold van, sőt ugyanaz a Hold okozza az aznap esti, Magyarországról részlegesnek látható napfogyatkozást is. A napfogyatkozás után tehát – derült idő esetén – holdfénymentes égen várhatjuk a Perseidákat.
MIK AZOK A METEOROK, MÁS NÉVEN HULLÓCSILLAGOK?
A köznyelvben hullócsillagnak nevezzük azt a rövid fényjelenséget, amely akkor keletkezik, amikor egy nagy sebességgel érkező, kisebb méretű szilárd test belép a Föld légkörébe. A Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) mai definíciója szerint a meteor maga a fényjelenség és az azt kísérő fizikai folyamatok – többek között a felhevülés, a lökéshullám, a gerjesztés és az ionizáció. A világűrben mozgó szilárd testet meteoroidnak nevezzük. A legtöbb meteoroid a mikroszkópikus (milliméer alattií) mérettől a néhány méteresig terjedő tartományba esik mérete szerint, a legtöbb körömnyi-öklömnyi nagyságú csak.
A meteor fénye nem egyszerűen abból származik, hogy a meteoroid „izzik a súrlódástól”. A több tíz km/s sebességgel haladó test előtt a légkör összenyomódik és rendkívül felhevül; a meteoroid anyaga ablációval párolog és aprózódik, miközben a meteoroidból és a légkörből származó atomok és molekulák gerjesztődnek, illetve ionizálódnak. Ezek sugárzása hozza létre a látható meteorcsík jelentős részét.
A –4-es vizuális magnitúdónál fényesebb meteort tűzgömbnek (fireball) nevezzük, ha robban, akkor bolidának nevezhetjük (IAU). A –17 magnitúdónál fényesebb jelenség a szuperbolida. A -4-es határt azt szabja meg, hogy szabad szemmel a Vénusz bolygó látszik a legfényesebbnek a Nap és a Hold után az égen, ennél fényesebb, pontszerű összehasonlító objektum nincs.
MIK AZOK A PERSEIDÁK?
A Perseidák (IAU-jelölésük: 007 PER) az egyik legerősebb, legmegbízhatóbban előrejelezhető és legismertebb évenként visszatérő meteorraj. Szülőégitestük a 109P/Swift–Tuttle periodikus üstökös. A Föld minden nyáron keresztezi az üstökös pályája mentén szétszóródott meteoroidáramot, és a légkörbe belépő részecskék hozzák létre a Perseida-meteorokat.
Az IMO 2026-os adatai szerint a Perseidák radiánsa a maximum idején körülbelül RA = 48°, Dec = +58°, vagyis a Perseus és a Cassiopeia határvidékén, az Ikerhalmaz közelében található. A meteoroidok geocentrikus sebessége mintegy 59 km/s, ezért a Perseidák gyors meteorok. Sok közöttük a fényes meteor, és gyakoriak a néhány másodpercig vagy akár tovább is megmaradó fénylő nyomok.
A radiáns nem azt jelenti, hogy a meteorok fizikailag onnan indulnak. A rajtagok közel párhuzamos pályákon érkeznek a légkörbe, de a perspektíva miatt úgy látszik, mintha az égi pályáikat visszafelé meghosszabbítva egy közös pontban találkoznának. Ugyanilyen perspektivikus hatás miatt látszanak a párhuzamos vasúti sínek is egy távoli pont felé összetartani.
A 2026-OS PERSEIDA-MAXIMUM: MIKOR ÉRDEMES NÉZNI?
Az IMO 2026 Meteor Shower Calendar a következő alapadatokat adja meg:
- aktivitási időszak: július 17. – augusztus 24.;
- névleges maximum: augusztus 13. 02–04 UT = magyar idő szerint 04–06 óra;
- a hagyományos, széles maximum várható tartománya: augusztus 12. 21 UT – augusztus 13. 09 UT = magyar idő szerint augusztus 12. 23 óra – augusztus 13. 11 óra;
- névleges ZHR: 100 meteor/óra;
- radiáns: RA = 48°, Dec = +58°;
- sebesség: 59 km/s;
- populációs index: r = 2,2.
A maximum megfigyelését Magyarországról augusztus 12-én 22–23 óra tájától érdemes kezdeni, és lehetőleg hajnalig folytatni. Éjfél után a radiáns egyre magasabbra kerül, ezért nő a megfigyelhető Perseidák száma. A 04–06 óra közötti névleges maximum idején viszont már fokozatosan világosodik az ég, különösen az ország keleti részén. Emiatt a maximum előtti éjszakai órák is rendkívül értékesek.
A korai esti Perseidák száma kisebb, mert a radiáns még alacsonyan áll, de közöttük előfordulhatnak látványos, nagyon hosszú pályát befutó Föld-súroló (earthgrazer) meteorok. Hajnal felé a radiáns magasabb, ezért a darabszám nagyobb lesz.
LESZ-E 2026-BAN PERSEIDA-KITÖRÉS?
A válasz jelenleg: biztos, nagy kitörést nem jósolnak, de 2026 tudományos szempontból különösen érdekes év. Mihail Maszlov modellezése alapján a Perseidák állandó, háttéraktivitása 2026-ig várhatóan alacsonyabb a sokszor idézett 100-as ZHR-nél. A modell szerint 2027-től ismét olyan, Jupiter által perturbált rajrészeket keresztezhet a Föld, amelyek magasabb általános aktivitást okozhatnak.
Ugyanakkor Jérémie Vaubaillon számításai szerint a Föld 2026. augusztus 12-én 16:53 UT-kor, azaz 18:53 magyar idő szerint megközelíti a Swift–Tuttle ométa által 1079-ben kibocsátott nagyon idős porcsóva egyik ágát. Ehhez nem közöl megbízható aktivitásbecslést. Magyarországról az időpont még nappalra esik, ezért esetleges optikai aktivitása nálunk nem lenne látható; rádiós vagy radarmérésekkel azonban elvileg vizsgálható.
Peter Jenniskens számításai egy gyenge Swift–Tuttle-filamentum találkozását is jelzik augusztus 13. 01 UT, vagyis 03 óra magyar idő körül, nagy, körülbelül ±5 órás időbizonytalansággal. A modell erre a filamentumra legfeljebb mintegy 43-as ZHR-t ad. Ez nem azt jelenti, hogy biztosan „plusz 43 meteor/óra” jelenik meg, és nem indokol „meteorvihar” előrejelzést. Éppen a bizonytalanság miatt fontosak a folyamatos megfigyelések.
Külön is javasolt a maximum körüli éjszakákon folytatni a megfigyeléseket. 2018-ban, 2020-ban és 2021-ben a maximum után mintegy 0,7–1,5 nappal váratlan aktivitásnövekedést figyeltek meg, miközben 2022–2024-ben hasonlót nem észleltek. Ezért az augusztus 13/14-i éjszakát sem érdemes kihagyni.
SZENT LŐRINC KÖNNYEI
A Perseidákat a keresztény néphagyományban Szent Lőrinc könnyeinek is nevezik. Szent Lőrinc római vértanú ünnepe augusztus 10., amely időben nagyon közel esik a Perseidák augusztus közepi maximumához. A hagyományos elnevezés ezért évszázadok óta összekapcsolódott az augusztusi csillaghullással.
METEOROID, METEOR, METEORIT – MI A KÜLÖNBSÉG?
Nézzünk meg néhány meteorcsillagászati alapfogalom jelentését:
- meteoroid: a bolygóközi térben mozgó természetes szilárd test; az IAU gyakorlati definíciója nagyjából 30 mikrométer és 1 méter közötti mérettartományt használ, de ezek nem éles fizikai határok;
- meteor: a légkörbe nagy sebességgel belépő test által létrehozott fény- és kapcsolódó fizikai jelenség;
- meteorit: az a természetes szilárd anyag, amely a légköri áthaladást túléli, és eléri egy bolygó vagy hold felszínét.
A Perseidák túlnyomó többsége olyan kicsi és törékeny üstökösanyag, amely teljesen elpárolog vagy szétaprózódik a magaslégkörben. Perseida-meteorit megtalálására ezért gyakorlatilag nem számítunk.
A 109P/SWIFT–TUTTLE ÜSTÖKÖS
A Perseidák szülőégitestét, a 109P/Swift–Tuttle-üstököst Lewis Swift és Horace Parnell Tuttle egymástól függetlenül fedezte fel 1862 júliusában. Később korábbi történeti észlelésekkel is azonosították. Giovanni Schiaparelli már 1866-ban felismerte, hogy a Perseidák pályája lényegében megegyezik a Swift–Tuttle pályájával. Ez az üstökösök és a meteorrajok közötti fizikai kapcsolat felismerésének egyik történeti mérföldköve volt.
A Swift–Tuttle nagy, körülbelül 26 km átmérőjű üstökösmaggal rendelkezik. Keringési ideje nagyjából 133 év; legutóbb 1992-ben járt napközelben, következő napközelsége 2126 júliusában várható. Az 1992-es visszatérés körüli években a Perseidák több erős kitörést produkáltak: 1993-ban például több százra emelkedő ZHR-t mértek.
A Swift–Tuttle kapcsán időről időre félrevezető állítások jelennek meg arról, hogy „130 ezer kilométerre megközelítheti a Földet”. Ez a szám a pályák minimális geometriai távolságára (MOID) vonatkozik, nem egy előre jelzett tényleges földközelségre. A jelenlegi pályaszámítások szerint a 2126-os visszatéréskor az üstökös mintegy 23 millió km-re halad el a Földtől, és a következő kétezer évre nincs ismert becsapódási veszély.
MIÉRT NEM EGYENLETES A PERSEIDÁK AKTIVITÁSA?
A meteorraj nem homogén „porfelhő”. A Swift–Tuttle minden napközelségekor újabb részecskéket bocsát ki, amelyek kezdetben viszonylag keskeny porcsóvákban követik az üstökös pályáját. Később a bolygók gravitációs perturbációi, a sugárnyomás és más dinamikai hatások átrendezik és széthúzzák ezeket a struktúrákat. Ezért a Föld egyik évben sűrűbb, másik évben ritkább rajrészeken haladhat át.
Sekhar, Asher és Vaubaillon dinamikai számításai azt is kimutatták, hogy egyes Perseida-meteoroidok hosszú ideig fennmaradó, Jupiterhez és Szaturnuszhoz kapcsolódó háromtest-rezonanciába kerülhetnek. A szimulációkban ez kompakt porcsóvák fennmaradását segíti, és hozzájárulhat ahhoz, hogy bizonyos években rövid aktivitásnövekedések jelenjenek meg.
MI AZ A ZHR?
ZHR = Zenithal Hourly Rate, magyarul zenitre redukált óránkénti darabszám. Ez nem azt jelenti, hogy egy átlagos megfigyelő ténylegesen ennyi meteort fog látni egy óra alatt.
A ZHR azt fejezi ki, hogy egy megfigyelő ideális körülmények között – 6,5 magnitúdós határfényességű, teljesen derült és akadálymentes ég alatt, a radiánst a zenitben feltételezve – óránként hány rajmeteort észlelne. A valóságban a radiáns rendszerint nem a zenitben van, az ég részben takart lehet, a fényszennyezés csökkenti a határmagnitúdót, és időt veszítünk jegyzeteléssel vagy más tevékenységgel.
A 2026-os IMO-naptár a Perseidákra ZHR = 100 meteor/óra névleges értéket ad, azzal a figyelmeztetéssel, hogy a modellezett háttéraktivitás 2026-ban ennél alacsonyabb lehet. Ezért a „100 hullócsillag óránként” típusú sajtócímeket nem szabad szó szerint értelmezni.
HÁNY PERSEIDÁT LÁTHATUNK VALÓJÁBAN?
A British Astronomical Association 2026-os ajánlója szerint felhőtlen, valóban sötét égboltról a maximum közelében nagyjából 50–70 meteor/óra reális megfigyelt nagyságrend lehet. A Sky & Telescope szintén hangsúlyozza, hogy külvárosi ég alatt a legsötétebb helyről várható darabszámnak gyakran csak a fele vagy harmada látható. Erősen fényszennyezett városból a maximum hajnali óráiban akár körülbelül tíz meteor/óra még elképzelhető, de a halványabb rajtagok nagy része elveszik a világos égi háttérben.
Ezek sem garantált értékek. A meteorok érkezése véletlenszerű: előfordulhat, hogy több percig semmi nem történik, majd rövid időn belül több meteor is megjelenik. Ez teljesen természetes, és nem jelenti az aktivitás hirtelen fizikai ki- és bekapcsolását.
Természetesen ebben az időszakban nem csak Perseidákkal találkozhatunk. A sporadikus meteorokon kívül jóval kisebb eséllyel ugyan, de egész éjjel észlelhetjük az Alfa Capricornidák, a Déli Delta Aquaridák, Kappa Cygnidák darabkáit, illetve a hajnali óráktól a Piscis Austrinidák darabkái bukkanhatnak föl.
Fontos megjegyezni, hogy a tapasztalatlan észlelő könnyen meteornak nézheti a műholdakat is, amelyekből sajnos egyre több járja égi útját. A műholdakat azonban könnyű megkülönbözteti a meteoroktól. A hullócsillag ugyanis felfényesedik, elhalványul, és gyors, többnyire tizedmásodpercig tartó jelenség (a legfényesebb színesek és színváltoztatók is lehetnek, és kiterjedtek). A műholdak lassúak, nyugodt fényűek, és vagy nem változtatják a fényüket, vagy csak nagyon, nagyon lassan. Egy műhold akár percekig is látható, ahogy halad az útján. A Nemzetközi űrállomást is észrevehetjük, ahogy 2-3 perc alatt áthalad az égbolton erősebb fénnyel, mint az átlagos műholdak. (Vannak felvillanó műholdak, amelyek többnyire elhagyott, nem működő, kontrollálatlan műholdak, amelyek össze-vissza pörögnek: ezek tudnak egy-egy rövid, pontszerű, tizedmásodpercekig tartó felvillanást okozni.)
A Perseidák tömegeloszlása az elmúlt néhány tízezer évben nem sokat változhatott, hiszen a 133 éves periódussal keringő objektum ennyi időközönként napközelben újabb és újabb meteoroidokkal gyarapodott, másfelől viszont a Földdel való találkozások során sok meteoroid elégett, ezért a raj tömege csökkent.
A meteorrajok többnyire igen ritka anyageloszlásúak, kb. 100-140 km van két meteoroid között.
A Perseidák ZHR-je 100 – 110 körüli. De fontos tudni, hogy ez egy elméleti érték, amit a kutatók és szakemberek használnak. A gyakorlatban ez a szám ennél jóval kevesebb. A probléma az, hogy a szenzációhajhász médiafelületek és közösségi posztok ezzel a 100 körüli adattal „etetik a népet”. Így a legtöbb érdeklődő, megfigyelő számára ilyen értelemben csalódást jelent az augusztus 12/13-i éjszaka. Maximumkor, éjfél után percenként átlagban egyet láthatunk. Ez azonban csak az átlag: néha 5-10 percig semmit sem, utána azonban egy percen belül akár tűzijátékszerűen 3-10 darabot is!
Az 1980-as években meteorkutatók megpróbáltak módot keresni arra, hogy összehasonlítsák a különböző egyének és csoportok által detektált meteorrajok gyakoriságát szerte a világon. A mért és beérkezett adatok azonban nem voltak relevánsak, hiszen azok messze nem ugyanolyan körülményekből adódtak (eltérő éghajlati viszonyok, radiánsmagasság, látásképességbeli (érzékelési) anomáliák, földrajzi helyzet stb.). Ezért alakult ki a már korábban említett ZHR, vagyis tökéletes égbolt, tökéletes látás, radiáns zenitben. Ez ugye szinte soha nem történik meg, vagy legalábbis az esetek döntő hányadában nem.
Az alábbi ábrákon az USA-ra vonatkoztatva – melyet extrapolálhatunk akár Európára is – teljesen derült égboltot feltételezve, jól lehet érzékelni a feltételek különbözőségéből adódó eltérő adatokat, amelyek mindjárt megmagyarázzák a sok alkalmi Perseida-megfigyelő által kifejezett csalódottságot.
1. Fényszennyezésmentes vidéki terület messze a városoktól, külvárosoktól, ahol sok csillag és a Tejút is szépen látható:
Tehát 100 Perseida helyett átlagosan 40 a csúcs éjszakán a hajnal előtti órákban (egy darab hullócsillag pár percenként).
2. Külvárosok fényesebb ege alól jelentős (háromszoros) csökkenés tapasztalható: pár percenkénti 1 meteorról a darabszám 6 -7 percenként egyre vált:
3. Nézzük, mi a helyzet a városokban:
Huh! A városlakók 1 óra alatt figyelhetnek meg 1-2 db hullócsillagot. Nem túl inspiráló. Annyi szépsége azonban van a dolognak, hogy ha ilyen körülmények között lát valaki egy Perseidát, annak nagyon-nagyon fényesnek és látványosnak kell lennie! Tehát jó dolog városi (sőt, falusi) fényektől távolabb menni, ki a szabadba, és onnét vadászni a meteorokra.
A láthatóság szempontjából fontos körülmény, hogy a radiáns a horizont felett legyen. A radiáns maximális magassága függ a megfigyelő szélességi fokától. A következő egyszerű képletet használva bármely szélességi körhöz ki tudjuk számítani a maximális radiánsmagasságot:
maximális magasság = 90° – FI + RD
ahol „RD” a radiáns deklinációja (a Perseidákra ez +58 fok), „FI” a megfigyelő szélessége (Magyarországon ez majdnem az egész országra nézve jó közelítéssel 47 fok), a kettő különbsége abszolút értékben értendő.
Ahhoz, hogy jól láthassuk a hullócsillagokat, a maximális magasságnak lehetőleg 15 foknál nagyobbnak kell lennie. A Perseidák esetében a radiáns pozíciója maximumkor RD = 58 fok, ami hajnaltájban az égen az Ikerhalmaztól keletre esik. így könnyen kiszámítható a különböző szélességi fokok esetén a radiáns maximális magassága:
A táblázat adataiból jól látszik, hogy az északi féltekén mindenkinek van esélye Perseidákra (ha az időjárás engedi), de kb. a -30 szélességi foktól délre élőknek nincs esélyük.
A lenti világtérképen a piros árnyalatú terület az a terület, ahol a Perseidák nem lesznek látható:
MERRE NÉZZÜNK?
Nem érdemes közvetlenül a radiánst bámulni. A radiáns közelében a meteorok pályái perspektivikusan rövidek. Általában a radiánstól 40–60°-ra, lehetőleg 40–70° horizont feletti magasságban érdemes nézni olyan irányba, ahol sötétebb az ég és nincs közvetlen lámpafény.
A Perseidák az égbolt bármely részén felvillanhatnak. Egy meteor akkor tekinthető jó eséllyel Perseidának, ha az égi pályáját visszafelé meghosszabbítva a Perseus–Cassiopeia határán lévő radiáns környékére mutat. Ha egészen más irányba vezet vissza, akkor sporadikus meteor vagy egy másik raj tagja lehet.
MÁS METEORRAJOK IS AKTÍVAK
Augusztus közepén nem minden meteor Perseida. Ugyanekkor még észlelhetők többek között a Déli Delta Aquaridák, az Alfa Capricornidák, az Éta Eridanidák és a Kappa Cygnidák, továbbá természetesen sporadikus meteorok is. Az Alfa Capricornidák például jóval lassabbak a Perseidáknál, és bár ritkák, időnként fényes tűzgömböket adnak.
METEOR VAGY MŰHOLD?
Az egyre több műhold miatt kezdő észlelők gyakran bizonytalanok. A különbség általában könnyen felismerhető. A meteor gyors: többnyire a másodperc törtrésze vagy néhány másodperc alatt végigfut az égen, gyakran hirtelen fényesedik fel, és nyomot is hagyhat. A műhold ezzel szemben lassan, több tíz másodpercig vagy percekig halad az égen. Fényessége változhat, de mozgása nagyságrendekkel lassabb a meteorénál.
TIPPEK A MEGFIGYELÉSHEZ
- Menjünk sötét helyre. A fényszennyezés a legnagyobb ellenség: minden elvesztett magnitúdó sok halvány meteort tesz láthatatlanná.
- Adjunk legalább 20–30 percet a szem sötétadaptációjára. A telefon fehér kijelzője ezt pillanatok alatt tönkreteheti; ha feltétlenül kell kijelzőt használni, legyen nagyon halvány és vörös.
- Ne távcsővel nézzük. A látványos Perseida-megfigyeléshez a szabad szem a legjobb, mert egyszerre hatalmas égterületet látunk.
- Feküdjünk vagy dőljünk hátra. Nyugágy, polifoam, pokróc és párna sokkal kényelmesebbé teszi a többórás észlelést.
- Ne a radiánst nézzük. Válasszunk tőle több tíz fokra lévő, sötét, nyitott égterületet.
- Öltözzünk melegebben, mint nappal indokoltnak tűnne. Augusztusban is meglepően hűvös lehet hajnalra.
- Vigyünk inni, némi ennivalót és szúnyogriasztót.
- Kerüljük a párás völgyeket, tavak és folyók közvetlen környékét, ha van szárazabb és magasabban fekvő alternatíva.
- Ha tudományos észlelést végzünk, jegyezzük fel az effektív megfigyelési időt, a határmagnitúdót, a felhőzetet, az egyes meteorok fényességét, rajtagságát és lehetőség szerint a maradandó nyomot is. Az IMO standard módszereivel az ilyen vizuális adatok ma is tudományosan értékesek.
HOGYAN FÉNYKÉPEZZÜK A PERSEIDÁKAT?
Meteorok fényképezéséhez a legfontosabb a nagy égterület és a folyamatos expozíciósorozat. Stabil állványra tett fényképezőgéppel, nagylátószögű objektívvel érdemes dolgozni. Jó kiindulási beállítás lehet egy 14–24 mm körüli objektív, f/1,4–f/2,8 rekesz, 15–30 másodperces expozíció és ISO 1600–3200; az optimális érték természetesen az ég fényességétől, az objektívtől és a fényképezőgéptől függ. RAW-formátum ajánlott.
16–20 mm körüli nagylátószöget, legalább f/2,8 fényerejű optikát, illetve 20–30 másodperces expozíciókat javasolhaunk kiindulásként. A kamerát nem feltétlenül a radiánsra érdemes irányítani: a radiánstól távolabb hosszabb meteorcsíkok kerülnek a képre.
RÁDIÓVAL ÉS RADARRAL IS ÉSZLELHETŐK
A meteorok által létrehozott ionizált nyom rádióhullámokat is szórhat, ezért meteorok rádiós forward-scatter módszerrel és radarral nappal, felhős időben vagy esőben is detektálhatók. Ez különösen érdekes lehet 2026. augusztus 12-én 18:53 magyar idő körül, amikor a modellezett 1079-es porcsóva találkozási időpontja még nappalra esik Közép-Európában.
MIT TUDUNK A NAGYOBB PERSEIDA-METEOROIDOKRÓL?
A Perseidák feltűnően sok fényes meteort és tűzgömböt adnak. Wisniewski, Brown, Moser és Longenbaugh a GOES műholdak Geostationary Lightning Mapper műszereinek 2019–2022 közötti adataiból a legnagyobb biztosan detektált Perseida-meteoroidokra néhány kilogrammos, körülbelül 20 cm-es nagyságrendet találtak. Érdekes módon a legnagyobb Perseida-részecskék nagyobbak voltak annál, amit egy egyszerű klasszikus üstökös-gázkiáramlási modell jósolna. A szerzők szerint ebben keskeny porjetek vagy a Swift–Tuttle felszíni rétegeinek korábbi eróziója is szerepet játszhat.
A meteorraj finomszerkezete ma is aktív kutatási téma. A megfigyelések és dinamikai modellek azt mutatják, hogy a rajon belül különböző korú porcsóvák és filamentumok maradhatnak fenn. Emiatt néhány perces vagy órás időskálán is megjelenhetnek a sima háttéraktivitásra rakódó kisebb csúcsok. Éppen ezért a rendszeres amatőrcsillagász vizuális, videós, fotografikus és rádiós megfigyeléseknek továbbra is komoly értékük van.
ÖSSZEFOGLALVA: MIKOR MENJÜNK KI 2026-BAN?
Ha csak egyetlen éjszakát tudunk választani: 2026. augusztus 12/13. Menjünk sötét helyre már 22–23 óra körül, és maradjunk legalább éjfél után több órán át. A radiáns folyamatosan emelkedik, a Hold nem zavar, és az éjszaka során a hagyományos maximum, valamint az esetleges filamentumaktivitás is megfigyelhető. Az IMO névleges maximuma 04–06 óra magyar időre esik, de addigra már erősödik a hajnalpír, ezért az egész éjszakát érdemes észlelési lehetőségként kezelni.
Aki teheti, az augusztus 11/12-i és 13/14-i éjszakán is nézzen ki az ég alá. A Perseidák nem egyetlen órára korlátozódnak, és a korábbi évek tapasztalata szerint a raj időnként a főmaximumtól távolabb is képes meglepetést okozni.
Derült eget, jó észlelést – és sok Perseidát!
FELHASZNÁLT ÉS AJÁNLOTT FORRÁSOK
- International Meteor Organization: 2026 Meteor Shower Calendar.
- International Astronomical Union: Definitions of terms in meteor astronomy.
- Koschny, D. et al.: Definitions of terms in meteor astronomy, WGN / Journal of the IMO, NASA ADS.
- Sky & Telescope, Bob King: A Perfectly Timed Perseid Meteor Shower (2026. augusztus 5.).
- British Astronomical Association, John Mason: Perfect conditions for this year’s Perseid meteor shower (2026. augusztus 2.).
- American Meteor Society: Meteor Shower Calendar 2026–2027.
- Wikipedia: Perseids.
- Wikipedia: Comet Swift–Tuttle.
- Sekhar, A., Asher, D., Vaubaillon, J. (2016): Three-body resonance in meteoroid streams, MNRAS; arXiv:1605.06340.
- Wisniewski, K., Brown, P., Moser, D., Longenbaugh, R. (2024): Determining the population of Large Meteoroids in Major Meteor Showers, Icarus; arXiv:2405.05788.
- Berezhnoy, A. A. et al. (2025): Lunar exosphere dynamics at the north pole following Perseid 2009 meteoroid impacts, arXiv:2507.17223.
- MeteorShowers.org: Perseid meteor shower – interaktív meteoroidáram-vizualizáció.
- Csizmadia Szilárd: Meteorcsillagászat, Meteor Csillagászati Évkönyv, 2004.
- VCSE: Napfogyatkozás és Perseida-maximum 2026. augusztus 12-én.
