A 2026. augusztus 12-i napfogyatkozás részleges és teljes fázisainak fényképezése: részletes útmutató kezdőknek és haladóknak – VCSE

A legfontosabb szabály: a részleges napfogyatkozást csak megfelelő napszűrővel nézzük!

A Nap fotoszférája rendkívül fényes. Ez akkor is igaz, amikor annak nagy részét már eltakarja a Hold.

2026. augusztus 12-én Európa egyik leglátványosabb csillagászati eseménye következik be. Grönland, Izland és Spanyolország egy részéről teljes napfogyatkozás lesz látható, míg Magyarországról részleges napfogyatkozást figyelhetünk meg.

A magyarországi helyzet fotós szempontból különösen érdekes: a fogyatkozás az esti órákban történik, és a részlegesen elfogyatkozott Nap még a fogyatkozás közben nyugszik le. Nyugat-Magyarországról, így Zalaegerszeg környékéről, igen vékony, erősen megfogyatkozott napkorong közelíti meg a nyugati–északnyugati horizontot.

Ez egyszerre teszi lehetővé a napkorong részleteinek megörökítését teleobjektívvel vagy távcsővel, valamint látványos tájképek készítését, amelyeken a fogyatkozó Nap egy templomtorony, fa, domb, épület vagy távoli emberalak mellett jelenik meg.

Okostávcsövekre lényegében ugyanazok a szabályok vonatkoznak (pl. SeeStarokra, Dwarf-okra), mint az összes többire, így a lent írtak alkalmazhatók okostávcsövek esetén is. Használjuk az okostávcsövek napszűrőit – de ne a beépített mélyégszűrőit, annak az eszköz láthatja kárát napfogytakozás alatt!!!!

Először döntsük el: milyen képet szeretnénk?

Napfogyatkozás fényképezésekor valójában két egészen különböző fotótípus között kell választanunk.

Az egyik a tájképi napfogyatkozás-fotó. Itt a fogyatkozó Nap csak egyik – bár fontos – eleme a képnek. Látható mellette a táj, a horizont, épületek, emberek vagy felhők.

A másik a Nap közeli felvétele, amikor maga a napkorong tölti ki a kép jelentős részét, és esetleg napfoltok, a Hold sziluettje, a napperem vagy teljes fogyatkozáskor a korona és a protuberanciák részleteit szeretnénk megörökíteni.

A két feladathoz egészen más gyújtótávolság szükséges.

Nem az objektív átmérője, hanem elsősorban a gyújtótávolság számít

Gyakran felmerül a kérdés: mekkora objektív vagy távcső kell a napfogyatkozás fényképezéséhez?

A napkorong szenzoron kialakuló méretét elsősorban nem az objektív vagy távcső átmérője, hanem a rendszer effektív gyújtótávolsága határozza meg.

A Nap látszó átmérője körülbelül fél fok. Emiatt a szenzoron kialakuló napkép átmérője nagyon jó közelítéssel:

napkép átmérője milliméterben ≈ gyújtótávolság / 109

Így például:

Ez a képméret ugyanakkora marad ugyanazon a gyújtótávolságon full-frame, APS-C vagy Micro Four Thirds kamera esetén is. A különbség az, hogy a kisebb szenzor kisebb égterületet lát, ezért a Nap a teljes képhez viszonyítva nagyobbnak tűnik.

Ezért például egy 1500–2000 mm-es rendszer full-frame géppel még használható teljes napkorong fényképezésére, APS-C vagy kisebb szenzor esetén azonban már könnyen kilóghat a Nap a képből.

Telefon és nagyon rövid gyújtótávolság: 10–50 mm

Egy telefonnal vagy nagylátószögű objektívvel nem érdemes a Nap felszíni részleteit megörökíteni (persze eleve fotografikus napszűrő kell ezekre is). A napkorong egyszerűen túl kicsi lesz.

Viszont kiváló képek készíthetők:

• a megfigyelőhelyről;
• a távcsövek és az észlelők sziluettjéről;
• a különleges megvilágításról;
• a lenyugvó fogyatkozó Nap környezetéről;
• teljes fogyatkozás esetén az elsötétült égboltról és a 360 fokos alkonyati horizontról.

Magyarországról 2026-ban különösen érdekes lehet egy olyan nagylátószögű kompozíció, amelyen a nyugati horizont, az észlelők és a részlegesen elfogyatkozott Nap egyszerre szerepel. Érdemes hasonlót készítenie Spanyolországba utazott tagtársainknak is.

Ha magát a napkorongot is felismerhető sarlóként szeretnénk megmutatni, a rövid objektívvel készült képhez is megfelelő napfotós szűrés szükséges, vagy külön, megfelelően szűrt teleobjektíves felvételt készíthetünk, amelyet később dokumentált kompozitként mutatunk be.

50–135 mm: tájképi napfogyatkozás

Ez az egyik legérdekesebb tartomány a 2026-os fogyatkozás esetében. A Nap még viszonylag kicsi, de már jól felismerhető a képen, miközben bőségesen jut hely a tájnak.

Jó témák lehetnek:

• templomtorony,
• magányos fa,
• kilátó,
• dombvonulat,
• városi sziluett,
• megfigyelő emberek,
• távcső mellett álló észlelők, ezek mindegyike hátérben a és a fogyatkozó Nappal.

Ilyen felvételnél a legfontosabb előkészület a megfelelő helyszín előzetes kiválasztása.

A Nap augusztus 12-én nagyon alacsonyan jár majd a fogyatkozás idjeén, ezért néhány száz méternyi oldalirányú helyváltoztatás is jelentősen megváltoztathatja, hogy a Nap pontosan melyik távoli tereptárgy mögött vagy mellett nyugszik le.

135–300 mm: az egyik legjobb kompromisszum

Egy 200 vagy 300 mm-es teleobjektívvel a napkorong már határozottan látható, de még bőven marad körülötte hely. Előnyei:

• egyszerűbb a Napot megtalálni;
• nem szükséges nagyon pontos követés;
• egy stabil fotóállvány elegendő lehet;
• a légköri remegés kevésbé zavaró;
• a napnyugta környezetével együtt is fotózható.

Egy modern 20–40 megapixeles kamerával egy 300 mm-es felvételből jelentős kivágást is készíthetünk. A kép természetesen nem lesz olyan részletgazdag, mint 800–1200 mm-en, de dokumentációs célra és látványos tájképi felvételhez kiváló.

300–600 mm: valószínűleg a legjobb tartomány a legtöbb fotós számára

Ha a cél maga a részlegesen elfogyatkozott napkorong, akkor egy 400–600 mm-es teleobjektív az egyik legjobb kompromisszum. 600 mm gyújtótávolságnál a Nap képe körülbelül 5,5 mm átmérőjű a szenzoron.

Ez már elegendő ahhoz, hogy:

• nagy napfoltok látszódjanak;
• a Hold pereme jól kirajzolódjon;
• a napperem éles legyen;
• a napkorong jelentős helyet foglaljon el a képen;
• mégis maradjon elegendő biztonsági tartalék a komponáláshoz.

Full-frame gépen 400–600 mm különösen kényelmes. APS-C kamerával ugyanez már jóval szűkebb látómezőt jelent. Ehhez a gyújtótávolsűg-tartományhoz már erősen ajánlott a masszív állvány, és célszerű távkioldót vagy 2 másodperces önkioldást használni. (A 2 másodperces késleltetés lehetővé teszi az állványon jelentkező rezgések csillapodását, így a kép aligha mozdul be.)

600–1000 mm: részletes napkorong-fotózás

800–1000 mm környékén már valódi csillagászati napfelvételeket készíthetünk. 1000 mm gyújtótávolságnál a Nap képe körülbelül 9,2 mm átmérőjű. Megfelelő fókusz és jó légköri nyugodtság esetén jól láthatók lehetnek:

• nagyobb napfoltcsoportok;
• a napfoltok umbrája és penumbrája;
• a Hold szabálytalannak látszó pereme;
• a fotoszféra peremsötétedése;
• jó felbontásnál a fotoszférikus granuláció egy része.

Ebben a gyújtótávolság-tartományban a légköri nyugodtság (seeing) már legalább olyan fontos, mint maga az optika. A 2026-os esemény ebből a szempontból nehéz lesz, mert Magyarországról (de a teljesség idején Spanyolországból is) a Nap nagyon alacsonyan áll. A fény hosszú utat tesz meg a légkörben, ezért erős légköri remegésre és torzulásra kell számítani. Érdemes sok képet készíteni rövid expozíciókkal, mert egy-egy pillanatra a légkör nyugodtabbá válhat.

1000–2000 mm: nagy nagyítású távcsöves fényképezés

Ebben a tartományban már különösen fontos a szenzorméret ellenőrzése. 1500 mm-en a Nap képe körülbelül 13,9 mm, 2000 mm-en pedig már 18,5 mm átmérőjű. Ez egy APS-C vagy kisebb szenzoron már könnyen nagyobb lehet a kép rövidebb oldalánál. Teljes napfogyatkozáskor 2000 mm ráadásul túlságosan szűk lehet, mert bár a kromoszféra és a protuberanciák nagyszerűen fényképezhetők vele, a kiterjedt napkoronának csak a belső része kerül a képre. Részleges fogyatkozásnál viszont ez a tartomány kiváló lehet a Hold peremének és a napfoltoknak a nagy felbontású megörökítésére.

Mekkora távcső kell?

Napfotózáshoz meglepően kis távcső is elegendő.

50–80 mm átmérőjű refraktor

Egy jó minőségű 60–80 mm-es refraktor kiváló napfogyatkozás-fotós műszer.

Előnyei:

• könnyű;
• gyorsan felállítható;
• kevésbé érzékeny a rossz nyugodtságra;
• kisebb = olcsóbb napszűrő kell rá;
• általában 400–700 mm közötti gyújtótávolságot ad.

Kezdő napfotós számára sokszor jobb választás egy 70–80 mm-es refraktor, mint egy 20–25 cm-es nagy távcső.

80–120 mm-es refraktor

Ez már nagy felbontású fehérfényes napfotózásra is kiváló. Jó nyugodtság mellett látványos napfoltrészletek készíthetők vele, miközben még könnyen kezelhető. A 600–1200 mm körüli gyújtótávolság különösen jól használható APS-C vagy nagyobb szenzorral.

130–200 mm-es Newton-, Schmidt–Cassegrain- vagy Makszutov-távcső

Ezekkel rendkívül részletes napfelvételek készíthetők, de a nappali légköri nyugtalanság miatt a nagyobb átmérő előnye gyakran nem használható ki teljesen. Az ilyen műszereknél különösen fontos:

• a megfelelő, biztonságosan rögzített objektívoldali napszűrő;
• a pontos követés;
• a jó fókusz;
• a rövid expozíció;
• sok képkocka készítése.

200 mm-nél nagyobb távcsövek

A napfogyatkozás általános fényképezéséhez nincs szükség 20–30 cm-es távcsőre. Nagyfelbontású speciális napfotózásnál lehet értelme, de a legtöbb esetben a nyugodtság korlátozza a tényleges felbontást. Közönségbemutatón és alkalmi napfogyatkozás-fotózásnál egy kisebb, könnyebben kezelhető műszer általában jobb és biztonságosabb választás.

Milyen napszűrőt használjunk fényképezéshez?

A részleges fázisban olyan szűrőt használjunk, amelyet a gyártó kifejezetten fényképezőgép, binokulár vagy távcső előtti napmegfigyelésre készített. A napfogyatkozás-néző szemüveg és az optikai műszer elé való napszűrő nem ugyanaz a felhasználási kategória.

Az objektívoldali szűrőt úgy kell rögzíteni, hogy:

• a szél ne tudja lefújni;
• a zoom vagy fókuszálás ne mozdítsa el;
• véletlenül se eshessen le;
• ne legyen szakadt vagy lyukas;
• a teljes használt nyílást biztonságosan lefedje.

OD 5,0 vagy fotografikus OD 3,8?

A napszűrők fényáteresztését gyakran optikai denzitással, OD-vel adják meg.

Az OD 5,0 szűrő a beeső fény körülbelül százezred részét engedi át. Ez kiválóan használható vizuális megfigyeléshez és hagyományos napfényképezéshez is, amennyiben a gyártó erre a célra engedélyezi.

Léteznek nagyobb fényáteresztésű, például OD 3,8 fotografikus fóliák is. Ezek lehetővé teszik a rendkívül rövid expozíciós időket, ami nagy nagyítású, nagy felbontású napfotózásnál előnyös (a beeső fénynek kb. 6300-ad részét engedik át – ezek vizuális észleléshez nem jók!)

Mit NE használjunk napszűrőként?

Nem megfelelő:

• közönséges fényképezőgépes ND-szűrő;
• változtatható ND-szűrő;
• polarizációs szűrő;
• UV-szűrő;
• közönséges H-alfa asztrofotós szűrő;
• OIII vagy más ködszűrő;
• CD vagy DVD;
• fényképészeti film;
• kormozott üveg;
• az okulár mögé helyezett régi „Sun filter”.

Különösen fontos: egy hagyományos, mélyég-fotózásra használt 3–12 nm-es H-alfa szűrő önmagában nem teszi biztonságossá a távcsöves napmegfigyelést. H-alfa Nap-fotózáshoz erre a célra tervezett naptávcső vagy megfelelő energiaelnyelő és keskenysávú szűrőrendszer szükséges.

DSLR vagy tükör nélküli fényképezőgép?

Mindkettő kiválóan használható, de van egy lényeges biztonsági különbség. Tükör nélküli gépnél elektronikus keresőt vagy a hátoldali kijelzőt nézzük, ezért a szemünkbe nem jut közvetlenül az objektív által összegyűjtött fény. DSLR esetén viszont az optikai kereső az objektív fényét közvetlenül a szem felé vezetheti. Szűretlen objektívvel soha ne nézzünk a DSLR optikai keresőjén keresztül a Napba. A megfelelő objektívoldali napszűrő természetesen ezt a problémát is megoldja.

RAW vagy JPEG?

Ha a fényképezőgép lehetővé teszi, használjunk RAW formátumot.

A RAW előnye:

• nagyobb dinamika;
• jobb expozíció-korrekció;
• szabadabban állítható fehéregyensúly;
• a túlexponálás könnyebben felismerhető;
• tudományos dokumentációra is alkalmasabb.

Ha van hely a memóriakártyán, RAW+JPEG beállítás is használható.

Hogyan fókuszáljunk?

A napfogyatkozás napján nem érdemes az automatikus fókuszra hagyatkozni.

A legjobb módszer:

1. helyezzük fel a napszűrőt;
2. irányítsuk a kamerát a Napra;
3. kapcsoljunk Live View vagy elektronikus kereső módra;
4. nagyítsuk ki 5–10-szeresen a napperemet vagy egy napfoltot;
5. kézzel állítsuk be a legélesebb fókuszt;
6. kapcsoljuk ki az autofókuszt;
7. ha szükséges, rögzítsük a fókuszgyűrűt.

A fókuszt a fogyatkozás során időnként ellenőrizzük, mert a hosszú teleobjektív vagy távcső hőmérséklet-változás hatására kissé elállítódhat.

Milyen expozíciót használjunk a részleges fázisban?

Erre nincs egyetlen univerzális érték. Az expozíció függ:

• a napszűrő fényáteresztésétől;
• az objektív fényerejétől;
• az ISO-értéktől;
• a Nap horizont feletti magasságától;
• a légköri párától és aeroszoloktól;
• a fátyolfelhőzettől.

OD 5 körüli szűrővel kiindulási próbának ISO 100 és f/8 körül általában néhány század–néhány ezred másodperc közötti tartományt érdemes kipróbálni, de a helyes expozíciót mindenképpen előzetes próbafelvételekkel kell meghatározni.

Jó módszer például:

• ISO 100;
• f/8 körüli rekesz;
• 1/250, 1/500, 1/1000 és 1/2000 másodperces próbák;
• majd a hisztogram alapján finomítani.

A napkorong ne égjen ki. Ha a csúcsfények teljesen a hisztogram jobb szélére kerülnek, rövidítsük az expozíciót. Az optimális érték szűrőtípustól jelentősen eltérhet, ezért ezek nem előírt expozíciós értékek, hanem csak próbasorozathoz használható kiindulópontok.

A napfogyatkozás alatt nem kell folyamatosan változtatni az expozíciót

Ez elsőre meglepő lehet. A Hold eltakarja ugyan a Nap egyre nagyobb részét, de a még látható fotoszféra felületi fényessége nem változik lényegesen. Ezért megfelelő napszűrő mellett a részleges fázis nagy részében ugyanaz az expozíció használható. Nagyon vékony napsarlónál a peremsötétedés miatt valamivel hosszabb expozíció válhat szükségessé. A 2026-os fogyatkozás esetében azonban ennél fontosabb lesz a horizontközeli légköri extinkció. Ahogy a Nap egyre lejjebb kerül, a légkör egyre jobban gyengíti a fényét, így a napnyugta közeledtével fokozatosan hosszabb expozícióra lehet szükség.

A 2026-os napnyugta különleges problémája

A fogyatkozás utolsó magyarországi szakaszában egyszerre három dolog történik:

• a Hold egyre nagyobb részt takar ki a Napból;
• a Nap egyre alacsonyabbra kerül;
• a légköri extinkció (extinkció = fényelnyelés) rohamosan nő.

Ezért az a beállítás, amely 19:30-kor jól működik, 20 óra után már könnyen alulexponált képet adhat. Érdemes rendszeresen ellenőrizni a hisztogramot, és szükség esetén fokozatosan növelni az expozíciót. A teleobjektívet vagy távcsövet azonban ne tekintsük egyszerűen közönséges naplemente-fotós eszköznek. Amíg a részleges Nap fotoszférájának bármely része látható, a biztonságos alapeljárás az objektívoldali napszűrő használata.

Miért érdemes sorozatfelvételt készíteni?

A Nap alacsony állásakor a légkör rendkívül nyugtalan lehet. Egyetlen kép készítése ezért szerencsejáték. Jobb megoldás gyors egymásutánban 5–20 képet készíteni. A sorozatból később kiválasztható az a néhány képkocka, amikor a légkör pillanatnyilag nyugodtabb volt. Ez a bolygófotózásból jól ismert „lucky imaging” egyszerű változata.

Bolygókamera vagy csillagászati CMOS-kamera

Nagy felbontású napfotózáshoz rendkívül jó módszer a rövid videó készítése. Egy gyors CMOS bolygókamerával néhány másodperc alatt több száz vagy több ezer képkockát rögzíthetünk. Ezekből később a legélesebbek kiválaszthatók és összegezhetők.

Tipikus munkamenet:

1. megfelelő objektívoldali napszűrő;
2. pontos fókusz;
3. rövid expozíció;
4. magas képkockaszám;
5. néhány másodperces videók;
6. a legjobb képkockák kiválasztása;
7. illesztés és átlagolás;
8. óvatos élesítés.

Ehhez használható például AutoStakkert!, RegiStax vagy más bolygófotós feldolgozóprogram. Fontos azonban ellenőrizni a kamera szenzorméretét. Egy kis bolygókamera és 1200–1500 mm-es távcső kombinációjával könnyen előfordulhat, hogy a teljes Nap már nem fér el a szenzoron.

Kell-e követőmechanika?

Nem feltétlenül, de nagyon előnyös tud lenni.

A Nap az égen körülbelül két perc alatt mozdul el a saját átmérőjével megegyező szögtávolsággal. Nagy gyújtótávolságnál ezért meglepően gyorsan kimegy a látómező közepéről.

Idősorozat: a fogyatkozás teljes menete egyetlen képen

Nagyon látványos kompozíció készíthető úgy, hogy néhány percenként lefényképezzük a Napot, majd a képeket egyetlen felvételen vagy digitális kompoziton mutatjuk meg. Ha azt szeretnénk, hogy az egymást követő napkorongok ne fedjék át egymást, körülbelül 3–5 perces időköz jó kiindulási érték. Az a jó, ha tartjuk az eredetileg elkezdett időközt. Az se baj, ha közben felhők vonulnak át, ez élővé teszi a képet. 2026-ban különösen szép sorozat készülhet arról, ahogyan az egyre jobban elfogyatkozó Nap ívben közelít a horizonthoz, majd lenyugszik.

Tudományos, ismeretterjesztő, amatőrcsillagászati vagy dokumentációs cél esetén mindig jelezzük, ha a kép több külön felvétel kompozitja.

Teljes napfogyatkozás fényképezése

Spanyolországban, Izlandon vagy Grönlandon, a totalitás sávjában a fotózás menete alapvetően megváltozik. A részleges fázisok alatt ugyanúgy napszűrőt kell használni, mint Magyarországon. Kizárólag a teljes fázis alatt, amikor a fotoszféra teljesen eltűnt a Hold mögött, távolítható el a kamera vagy távcső napszűrője.

Ekkor fényképezhető:

• a napkorona;
• a kromoszféra;
• a protuberanciák;
• a Baily-féle gyöngyök;
• a gyémántgyűrű-jelenség;
• hosszabb expozícióval a halvány külső korona.

Milyen gyújtótávolság jó a teljes fogyatkozáshoz?

Ez attól függ, mit szeretnénk fényképezni.

A teljes korona sokkal nagyobb területre terjed ki, mint maga a Nap. Emiatt a totalitáskor nem feltétlenül a leghosszabb gyújtótávolság adja a legszebb képet. Full-frame kamerán a 500–1000 mm körüli tartomány általában nagyon jól használható a korona megörökítésére.

A korona miatt expozíciósorozat kell

A napkorona dinamikatartománya óriási. Egyetlen expozícióv al nem, vay csak nehézkesen, komoly képfeldolgozás után fogható át. A Hold pereméhez közeli belső korona nagyon fényes, míg a több naprádiusz távolságra húzódó külső korona sokkal halványabb. Egyetlen expozíció tehát nem képes mindkettőt jól megörökíteni. Így totalitáskor érdemes széles expozíciósorozatot készíteni. Például ISO 100–400 és f/5,6–f/8 körül a nagyon rövid, ezredmásodperces felvételektől a tizedmásodperces, majd akár 1–2 másodperces expozíciókig lehet sorozatot készíteni.

A pontos értékeket előre meg kell tervezni, és lehetőség szerint automatikusan, előre programozott sorozattal készítsük.

Baily-féle gyöngyök és gyémántgyűrű

A teljes fogyatkozás kezdetén és végén a fotoszféra utolsó részei a Hold hegyei és völgyei között világítanak át. Ezek a Baily-féle gyöngyök. A legutolsó vagy első különösen fényes fotoszféradarab a koronával együtt hozza létre a gyémántgyűrű-jelenséget. Ezek rendkívül rövid életű jelenségek, ezért gyors sorozatfelvétel ajánlott. A fotózás kedvéért azonban soha ne kockáztassuk a szemünk biztonságát. Kezdők számára a legbiztonságosabb, ha a napszűrőt csak a totalitás biztos megkezdődése után távolítják el, és a teljes fázis vége előtt megfelelő időben ismét visszahelyezik.

Napfogyatkozás és H-alfa fényképezés

Ha valaki erre a célra készült H-alfa naptávcsővel rendelkezik, a részleges fogyatkozás különösen érdekes lehet.

A Hold fekete sziluettje áthalad:

• a kromoszféra előtt;
• protuberanciák előtt;
• aktív területek és filamentek mellett.

A Hold peremének kontrasztja rendkívül erős lehet. Az expozíciós időt ebben az esetben a konkrét H-alfa rendszer határozza meg, ezért nem adható univerzális érték. Ismét hangsúlyozandó: egy közönséges mélyég-fotós H-alfa szűrő önmagában nem alkalmas biztonságos napfotózásra.

Fényképezés a horizont közelében

A 2026-os magyarországi fogyatkozás egyik legérdekesebb fotográfiai témája a horizont által elvágott fogyatkozó napkorong lesz.

Teleobjektívvel akár olyan jelenségek is megörökíthetők, mint:

• a napkorong ellapulása a horizont közelében (differenciális refrakció);
• a légköri refrakció;
• a napperem hullámzása;
• délibábszerű torzulások;
• különböző légköri rétegek által szétszabdalt napkorong;
• kedvező esetben zöld perem vagy zöld villanás jellegű színhatás.

Ezek megörökítéséhez gyors sorozatfelvétel különösen hasznos.

Ne nézzünk bele az optikai keresőbe!

Napfotózásnál – különösen teleobjektív használatakor – jobb a hátoldali kijelző vagy elektronikus kereső használata. Ha DSLR-rel dolgozunk, a Nap megkeresésekor is ügyeljünk arra, hogy szűretlen objektívvel ne pillantsunk az optikai keresőbe. A Nap helyzetét akár a távcső vagy objektív árnyékából is beállíthatjuk: amikor a műszer árnyéka a legkisebb, körülbelül a Nap felé mutat.

Gyakoroljunk előtte!

A napfogyatkozás napja nem alkalmas arra, hogy először próbáljuk ki a felszerelést. Legalább néhány nappal korábban érdemes a normál Napot lefényképezni ugyanazzal:

• kamerával;
• objektívvel vagy távcsővel;
• napszűrővel;
• állvánnyal vagy mechanikával;
• kioldóval;
• szoftverrel.

Így még időben kiderülhet:

• rossz-e a fókusz;
• van-e becsillanás;
• megfelelő-e az expozíció;
• elég stabil-e az állvány;
• biztonságosan rögzíthető-e a szűrő;
• elfér-e a teljes Nap a szenzoron;
• milyen gyorsan mászik ki a Nap a látómezőből.

Mit állítsunk automatikus helyett kézire?

A lehető legtöbb dolgot. Ajánlott:

• manuális expozíció;
• manuális fókusz;
• rögzített ISO;
• rögzített fehéregyensúly;
• RAW formátum;
• automatikus vaku kikapcsolva.

Az automatikus expozíciót könnyen megzavarhatja a nagy, fekete háttér és a kis, rendkívül fényes napkorong.

Ha tudományosan is értékelhető képet szeretnénk

Egy amatőr napfogyatkozás-felvétel is lehet később tudományosan vagy történetileg értékes. Ehhez jegyezzük fel:

• a pontos megfigyelőhelyet;
• a földrajzi koordinátákat;
• az időpontot lehetőleg másodperc pontossággal;
• a kamera típusát;
• az objektívet vagy távcsövet;
• a tényleges gyújtótávolságot;
• a távcső átmérőjét;
• a használt napszűrő pontos típusát;
• az ISO-értéket;
• a rekeszt;
• az expozíciós időt;
• a légköri körülményeket.

Ha idősorozatot készítünk, az automatikus expozíció helyett használjunk rögzített beállításokat, különösen akkor, ha a képekből később fényességváltozást szeretnénk mérni.

Egyszerű ajánlások felszereléstípus szerint

Rövid ellenőrzőlista augusztus 12-re

• A napszűrő sértetlen?
• Biztonságosan rögzített?
• A keresőtávcső is biztonságos?
• Fel van töltve minden akkumulátor?
• Van tartalék akkumulátor?
• Van elegendő hely a memóriakártyán?
• RAW mód be van kapcsolva?
• Automatikus vaku ki van kapcsolva?
• A fókuszt kipróbáltuk?
• Az expozíciót előzőleg leteszteltük?
• Tudjuk, merre és milyen magasan lesz a Nap?
• Szabad a nyugati–északnyugati horizont?
• A helyszínen lesz elegendő időnk nyugodtan felállítani a felszerelést?

A legfontosabb tanács

A napfogyatkozás fényképezése technikailag nem különösebben nehéz. Egy 200–600 mm-es teleobjektív, egy fényképezőgép, stabil állvány és megfelelő objektívoldali napszűrő már nagyon szép eredményt adhat. A leggyakoribb hibát nem a fényképezőgép okozza, hanem az, ha valaki előzetes próba nélkül érkezik a helyszínre, nem tudja pontosan használni a felszerelését, vagy nem megfelelő napszűrőt alkalmaz.

Próbáljuk ki tehát ugyanazt a felszerelést a Nap fényképezésére már néhány nappal a fogyatkozás előtt!

Felhasznált és ajánlott források

• NASA Eclipse – napfogyatkozás-biztonság és napfogyatkozás-fotózás
• NASA Goddard Space Flight Center – Solar Eclipse Photography
• American Astronomical Society Solar Eclipse Task Force – Solar Filters for Optics és Eclipse Imaging
• Sky & Telescope – How to Photograph a Solar Eclipse; Imaging a Solar Eclipse
• British Astronomical Association Solar Section – Solar Observing Guide, Solar Imaging and Photography
• Baader Planetarium – AstroSolar Safety Film és AstroSolar Photo Film OD 3.8 biztonsági útmutatók
• Magyar Csillagászati Egyesület – napfogyatkozás-észlelési útmutatók és Meteor archívum
• Vega Csillagászati Egyesület – A 2026. augusztus 12-i részleges napfogyatkozás magyarországi adatai
• Astronomical League – napmegfigyelési ajánlások
• Astronomy Now – 2026. augusztusi napfogyatkozás-útmutató