A Geminidák-meteorraj – Jóna Gábor Péter
A decemberi éjszakák fénye
Sokan ilyenkor úton, vagy éppen otthon vannak egy meleg szobában, és egész éjszaka tanulnak, dolgoznak, esetleg játszanak a monitoraik előtt. A gyerekek takarójuk alatt alszanak, csak úgy, mint megannyi felnőtt a ködös, zúzmarás reggelig, míg mások, főleg a fiatalabb rétegből éppen okostelefonjukba bújva kötik le magukat késő éjszakáig.
S ekkor, mikor talán páran felnéznek gondolataik elterelése végett, vagy talán csak gyönyörködni, megnyugodni, netán csak ki az ablakukon át a már leharcolt téli utcákra, hogy végül a csillagok közé meredjenek. Ők talán bepillantást nyerhetnek egy olyan egyedülálló éjszakai eseménybe, mely minden évben amatőr csillagászokat, asztrofotósokat, és hobbi észlelőket csal ki a rideg decemberi éjszakába, próbára téve elhivatottságukat, hogy elkápráztassa őket a meglepetéseivel.
A Geminidák
A Geminida meteorraj minden évben az év egyik leglátványosabb és legaktívabb csillaghullását hozza el. Előzetes adatok szerint 2025-ben az augusztusi Perseidáknál is másfélszer aktívabb lesz, és egy szemlélő ideális feltételek mellett akár óránként 100 meteort is megfigyelhet majd több, mint 10 órán át. A Geminidák maximuma 2025. dec. 14-én várható majd, míg maga a rajból származó csillaghullás dec. 4-től dec. 17-ig fog tartani.
A Geminidák több szempontból egyedülállóak. Az egyik különlegességük, hogy ezeknek a meteoroknak a szülő égitestje egy kisbolygó, nem pedig üstökös, ahogy sok más meteorrajnál megszoktuk. Másik különlegessége a Geminidáknak, hogy fiatal meteorraj, minthogy kutatók szerint alig 2000 évvel ezelőtt alakulhattak ki. A harmadik különlegessége a felfedezésük viszonylag kései időpontja, hiszen csak a XVIII. század közepétől figyelik őket.
Alapvető tudnivalók megfigyeléshez
A Geminidák számos okból különlegesek, de talán a legpraktikusabb mindannyiunk számára, hogy szemet pompáztató látványukhoz nincs szükség drága optikai felszerelésekre, nagy távcsövekre, többek között ezért is remek választás amatőr, kezdő megfigyelők számára. Egyszerűen csak a saját szemünket kell használnunk, távcsövet nem!
A Geminidák nevüket az Ikrek (Gemini) csillagképről kapták, mert általános szokás, hogy a meteorrajok nevüket arról a csillagképről kapják, amely felől látszólagosan jönnek.
December közepén este 7 órától az Ikrek csillagkép a horizont felett, keleten lesz. A legtöbb hullócsillag-észlelés érdekében érdemes lesz majd nem erre fele nézelődni, hanem innen ~90°-al távolabb az égen (ez régebbi könyvekben szereplő adat; az újabban ismert adat 40°, Cs. Sz.), avagy déltől a fejünk felett átívelve északig pásztázni az égboltot. Az éjszaka folyamán a csillagkép a fejünk fölé ér (azaz a zenithez közel halad el), ekkor továbbra is ~90°-ra az Ikrektől lesz érdemes szemlélni az eget, avagy: nyugodtan bármely égtáj irányába nézelődhetünk hullócsillagok után. Napkeltére a csillagkép nyugatra vándorol, ekkor újra érdemes lesz majd észak, illetve dél irányokba, boltívesen az eget pásztázni.
A Geminidák régebb óta ismertek változatos színeikért, legjellemzőbben sárgásak, de sokuk kékes-zöld árnyalatokban virít. Ha netán irtózunk a hidegtől, vagy nem szeretnénk éjszaka kint járkálni, akkor az is megteszi, ha a megfelelő időben csak kiválasztjuk a megfelelő irányba néző ablakot, lekapcsolunk minden villanyt a házban és várakozunk. Szemünknek kelleni fog egy hozzávetőleges félóra, hogy megszokja a sötétséget, de ha türelmesek vagyunk csakhamar teljes élményben lehet majd részünk.
Csak vidéki, sötét égbolton láthatunk az éjfél körüli órákban a teljes égbolton 100-150 meteort. Ha az égboltnak kisebb részét figyeljük, akkor arányosan kevesebbet fogunk megpillantani. Amennyiben utcai lámpák, közeli épületek, gyárak, raktárak stb. kivilágítása fényszennyezést okoz, a halványabb meteorok már nem látszanak, tehát ismételten csak kevesebb meteort lehet megpillantani az égen. Ha a Nagy Medve még látszik, de halványabb csillagok nem, akkor csak óránként a egész égbolton 20 meteorra számíthatunk; ha csillag sincs az égen, de derült az idő, akkor óránként kb. 4 meteort lehet megpillantani dec. 14-én. Ha felhős az ég, netán esik-havazik, egyáltalán nem lehet hullócsillagokat (meteorokat) észrevenni.
További tudnivalók
Azt a pontot az égen, amely felől látszólagosan érkeznek a raj tagjai, radiánsnak nevezzük, avagy meteorok ,,fénycsíkjai’’ mind erre a pontra mutatnak. A radiáns a csillagászatban ennél fogva más jelentéssel is bír, mint a matematikában. (Radiáns: kisugárzási pont.)
A radiánst, azaz az Ikrek csillagképet megtalálni kezdő észlelők számára esetleg nehézségeket jelenthet, akár csak a felmerülő fényszennyezés miatt is. Számukra segítséget jelenthet, hogy idén az Ikrek csillagkép közelében fog tartózkodni a Jupiter, melyet könnyű erős fénye okán megtalálni. A Jupiter olybá tűnik, mintha a legfényesebb csillag lenne az esti égen – szabad szemmel pontszerűnek látszik.
,,A radiánsának felkelése után az égbolton a radiánstól olyan 45-135 fok távolságra érdemes nézelődni (a radiánshoz közel ritkán látszódnak a meteorok, nagyon távol a radiánstól megint nem nagyon).’’ – jegyezte meg Szöllősi Attila, amatőrcsillagász, illetve e cikk szakmai lektora.
Az Ikrek csillagkép keleten kel, ennél fogva dél és észak irányokba, pontosabban fogalmazva: az északkelettől északnyugatig terjedő szélességben, keresztül a fejünk felett a déli horizontig.
,,Szinte minden meteorraj hajnalban a legaktívabb (ekkor a Föld éppen szemben tud haladni a meteor raj tagokkal, így a sebességük összeadódik az észlelőtől nézve: […]’’ – emeli ki Szöllősi Attila. A nagyobb sebességű meteorok fényesebbek, ennél fogva látványosabbak is, magyarázza Szöllősi Attila.
(2025. december 5-én volt telehold, a Hold fázisa már fogyó, a maximum éjszakáján, 14-én már csak 30%-os Hold lesz, ami Zalaegerszegről nézve 01:58-kor kel fel. Folytassuk holdkelte után is a megfigyelést, a Geminidák akkor is szépek lesznek, a Hold nem igazán zavaró idén. Külön érdekes feljegyezni a maximum éjszakájához képest előbbi és későbbi éjszakákon, hogy valaki hány Geminidát látott.)
Kutatásuk története
A Geminidákat először csak a XVIII. század közepén pillantották meg, és jegyezték fel az akkori csillagászok. Más, hasonlóan nevezetes meteorrajnál ezen dátumok az ókorig nyúlnak vissza, és belevesznek a történelem porába.
1983. okt. 11-én Simon F. Green és John K. Davies fedezte fel a raj szülő égitestjét az IRAS műszerrel. A raj egy aszteroidából (kisbolygóból) származik. Ez a kisbolygó később a (3200) Phaethon nevet kapta Helios fia után, aki a Napot húzza a görög mitológiában szekerével. A névválasztás oka, hogy az említett kisbolygó rendkívül közel halad el a Nap mellett napközelségekor, mindössze az átlagos Nap-Föld távolság 14%-ára. Egy meteorraj szülőégitestje az az objektum (általában üstökös), amelytől a raj tagjai származnak. A hozzávetőlegesen 5-6 km átmérőjű kisbolygó a meteorraj tagjaitól enyhén eltérő pályán halad: a kisbolygóból való eltávozás óta a kisebb meteoroidokat más naphatások érték, mint a kisbolygót.
C.M. Lisse és J.K. Steckloff 2022-ben publikált írásukban azt fejtegetik, hogy a Phaethon különös elkékülése perihéliumban (azaz napközelségkor) egy általános jelenség, és minden hasonló napközelségű kisbolygónál fellép. Az elméletük értelmében a Naphoz való extrém közeli útja miatt a Nap hője a felszínét elpárologtatja, amely egy, az üstökösökéhez hasonló gázfelhőbe vonja a Phaethont. Ezt az elméletet viszont későbbi kutatási eredmények erősen megkérdőjelezték.
Man-To Hui (許文韜) 2023. febr. 9-én közétett, illetve Qicheng Zhang, Karl Battams, Quanzhi Ye (叶泉志), Matthew M. Knight és Carl A. Schmidt 2023. ápr. 25-én publikált kutatásaikban számos meggyőző bizonyítékkal támasztják alá eredményeiket. A kutatásaik értelmében a Phaethon kisbolygó fényjelenségeit mindössze annak nátrium kibocsájtása okozza, illetve annak a Nap légkörében való ionizációja. Egyik fontos érvelésük, hogy a kibocsájtott anyag kicsiny mértéke újabb kutatások szerint.
Majdnem felfedezés
,,A [Geminidák szülőégitestjének számító] kisbolygó felfedezése előtt közel 9 évvel, 1974. decemberében a Piszkéstetői Obszervatóriumból az Androméda-ködöt fotózta Lovas Miklós, szupernóvákat keresve a Schmidt-távcsővel, és a fotólemezeken egy kb. 10 ívperc hosszúságú nyomot hagyott egy objektum, amit akkor nem azonosítottak, pedig még a (nem sokkal később készült) kontrollfelvételen is rajta volt.’’ – közölte a Svábhegyi Csillagvizsgáló.
A kontrollfelvételt magyarázza Szöllősi Attila: a ,,[…] második felvétel ugyanarról az égterületről nem sokkal az első felvétel után készül, hogyha valami új dolog van rajta, rögtön megbizonyosodjanak arról, hogy nem valami lemezhiba, vagy egyéb téves jelzést okozó objektum volt ott.’’
,,Később, a fotólemezek digitalizálásakor derült ki 2018-ban, hogy a hosszú csíkot hagyott objektum maga a Phaethon volt, nem sokon múlt, hogy akkor egy magyar csillagász legyen a felfedezője.’’ – közölte a Svábhegyi Csillagvizsgáló.
Források:
https://www.sciencedirect.com/
https://www.sciencedirect.com/
https://svabhegyicsillagvizsgalo.hu/hirek/blog/maximumban-az-egyik-legaktivabb-meteorraj-a-geminidak
valamint Szöllősi Attilával folytatott beszélgetések.
Jóna Gábor Péter 10. osztályos tanuló (Kiskunfélegyházi Szent Benedek PG Két Tanítási Nyelvű Technikum és Kollégium) cikke, amellyel a VCSE 2025. évi cikkírói pályázatán I. helyezést ért el.
Meteorfotók: https://vcse.hu/fotografikus-meteoreszlelesek-perseida-geminida-sda-stb-tuzgombok-peto-zsolt/
Related posts:
Mit várhatunk a Perseidáktól 2021-ben? – Csizmadia Szilárd
Geminidák 2018 (andalúziai kiruccanás) – Jónás Károly
Az Októberi Capricornidákról egy meteorfotó kapcsán – Pető Zsolt
2021. februári észlelésajánló – Ágoston Zsolt, Csizmadia Szilárd, Kopeczny Zsuzsanna
A 15P/Finlay-üstökös meteorjai – Csizmadia Szilárd
