Artemis II összefoglaló (április 2-3): sikeres pályamanőver a Hold felé – VCSE
A NASA 2026. április 1-jén, floridai idő szerint 18:35-kor elindította az Artemis II küldetést a Kennedy Űrközpont 39B indítóállásáról. Ez az első alkalom több mint fél évszázad után, hogy emberek ismét a Hold megkerülésére indulnak. A küldetés négyfős legénysége Reid Wiseman parancsnok, Victor Glover pilóta, Christina Koch küldetésspecialista és Jeremy Hansen, a Kanadai Űrügynökség űrhajósa. Az Orion űrhajó körülbelül tíznapos útra indult: a Hold körüli elrepülés után visszatér a Földre.
A start után az első nagy feladat az volt, hogy az Orion „űrhajóvá” alakuljon: a leválás után teljesen kinyílt a négy napelemtábla, amelyek a repülés során az elektromos energiát szolgáltatják. Ezzel párhuzamosan a rakéta felső fokozata és az Orion több pályamódosító manővert hajtott végre, hogy az űrhajó biztonságos, majd egyre magasabb Föld körüli pályára kerüljön. Előbb a perigeum-emelő manőver zajlott le sikeresen, majd az apogeum-emelő hajtóműindítás is, utóbbi már a magas Föld körüli pálya finomítását szolgálta.
A küldetés egyik legfontosabb korai próbája az úgynevezett proximity operations (közelségi manőverek, műveletek) bemutató volt. Ennek során az Orion levált a legfelső fokozatról, majd a személyzet kézi vezérléssel közelrepülési manővereket végzett a már külön repülő rakétafokozat körül. Ez azért fontos, mert a jövő Artemis-küldetésein az Orionnak más űreszközökhöz is biztonságosan kell majd közelítenie, illetve kapcsolódnia. A NASA közlése szerint a bemutató sikeresen lezajlott, értékes adatokat adva arról, hogyan viselkedik az Orion, amikor az űrhajósok finom kézi manőverekkel irányítják. A próba után az Orion eltávolodott a felső fokozattól, amely később külön manőverrel a Csendes-óceán fölötti légkörbe irányult.
A start utáni első órák azonban nemcsak látványosak, hanem nagyon gyakorlatiasak is voltak. A személyzet megkezdte az életfenntartó rendszerek ellenőrzését: a vízadagoló, az élelmiszerek rehidratálása, a szén-dioxid-eltávolító rendszer, valamint a fedélzeti toalett is a kipróbálandó berendezések közé tartozott. Éppen ez utóbbinál jelentkezett egy villogó hibajelzés, de a személyzet és a houstoni irányítás együttműködésével a problémát sikerült elhárítani, és a rendszer visszatért a normál működéshez. Ez apróságnak tűnhet, de egy többnapos, négyfős űrrepülésen az ilyen rendszerek üzembiztossága alapvető fontosságú.
Április 2-án a küldetés újabb fontos mérföldkőhöz ért. A NASA beszámolója szerint reggel felébresztették az űrhajósokat, hogy figyelemmel kísérjék a perigeum-emelő hajtóműindítást, amelyet immár az Orion saját szervizmoduljának fő hajtóműve végzett. A 43 másodperces hajtómű-működtetés sikeresen megemelte a pálya Földhöz legközelebbi pontját, és az űrhajót olyan stabil magas Föld körüli pályára állította, amely már illeszkedik a későbbi Hold felé vezető pályához. Ezzel együtt az űrhajósok visszatérhettek a pihenőidőhöz, miközben a földi csapat a rendszerek átfogó kiértékelését végezte.
Amikor ezt a cikket írom, az Artemis II még nem hagyta el végleg a Föld környezetét. A következő nagy lépés az úgynevezett transzlunáris injekció, vagyis az a hajtóműmanőver, amely végleg a Hold felé állítja az Oriont. A NASA április 2-án 19:49 EDT-re tervezte ezt az égést, nagyjából 5 perc 49 másodperces időtartammal; ez közép-európai nyári idő szerint már április 3-án 1:49-kor következik be. Vagyis a mi időszámításunk szerint az igazán „Hold felé induló” pillanat valójában a péntek hajnal része lesz. A NASA ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ehhez még szükség van a küldetésvezetés jóváhagyására és a rendszerek rendben lévő állapotának megerősítésére.
És mik a tervek április 3-ára? A hivatalos napi menetrend szerint a transzlunáris injekció után az Orion már a Hold felé vezető szabad-visszatérő pályán halad majd. A NASA által „Flight Day 3”-nak nevezett következő teljes napon sor kerül az első kisebb pályakorrekciós manőverre, amely azt ellenőrzi és finomítja, hogy az űrhajó pontosan a tervezett útvonalon halad-e. Emellett a személyzet több fedélzeti bemutatót és ellenőrzést is végrehajt: súlytalanságban újraélesztési (CPR) eljárást modelleznek, átvizsgálják az Orion orvosi készletének egy részét, kipróbálják a vészhelyzeti kommunikációs rendszert a Deep Space Network segítségével, és begyakorolják a későbbi, Hold-közeli tudományos megfigyelések munkafolyamatait is.
A nyilvános programok között április 3-ára a NASA egy délutáni állapotismertetést és egy élő bejelentkezést is betervezett. Ezek nem magának a repülésnek a „műszaki feladatai”, de fontosak abból a szempontból, hogy a világ közvetlenül követhesse az emberes Hold-körüli út első napjait.
Az Artemis II tehát eddig pontosan azt teszi, amiért ezt a repülést megálmodták: nem holdraszállásra indul, hanem főpróbát tart. A NASA és partnerei most azt vizsgálják, hogyan működik együtt a SLS rakéta, az Orion űrhajó, az európai szervizmodul, a földi kommunikációs hálózat, valamint maga az emberi személyzet egy valódi küldetés során. Ha minden a terv szerint halad, az Artemis II nemcsak történelmi repülés lesz, hanem az a szükséges lépcsőfok is, amelyre a későbbi holdraszállások épülhetnek.
A cikk megírása után történt fejlemények (ápr. 3- reggel 8:21-ig): Az éjszaka folyamán, magyar idő szerint 2026. április 3-án hajnali 1:49-kor végrehajtotta a transzlunáris injekciós manővert, vagyis azt a közel hatperces hajtóműindítást, amely kiszabadította az Orion űrhajót a Föld körüli pályáról, és végleg a Hold felé vezető útra állította. Ezzel az Artemis II legénysége megkezdte a tényleges holdutazást; a NASA közlése szerint a manőver sikeres volt, az űrhajó rendszerei névleges működésben maradtak, miközben a fedélzeti és földi szakemberek már megkezdték a hétfői holdközelség tudományos megfigyeléseinek előkészítését is, vagyis annak a részletes megtervezését, hogy az űrhajósok a Hold mellett elhaladva mely felszíni alakzatokat és jelenségeket figyeljék meg.
