Az árnyékot vető félhold – kisgyermekes csillagászati tábor Őrimagyarósdon – Csizmadia Szilárd

A vártnál kisebb érdeklődés mellett, de annál nagyobb sikerrel és hangulattal rendeztük meg az I. Göncölszekér Kisgyerekes Csillagászati Tábort Őrimagyarósdon, 2024. július 12-14. között. A rendezvényt együtt tartottuk a VCSE júliusi, holdas észlelőhétvégéjével.

Végül 21 fő vett részt az eseményen. Az apropót a Holdra való visszatérés, az Artemis program közelsége adta, amiről itt írtunk részletesebben.

Az elképzelés szerint a kicsi, 5-12 éves gyerekek egyik vagy mindkettő szülő, vagy nagyszülő kíséretében vettek részt a táborban, igazi családi hangulatot teremtve. A nagyobbak már egyedül is jöhettek. A korosztályok vegyességétől függetlenül hamar feloldódtak a gátlások, és mindenki mindenki barátja lett.

Csodálatos élmény volt figyelni, ahogy a 9-11 évesek a saját, 11 cm-es Newton-távcsövükkel életükben először állítják be a Vegát, az Arcturust, a Denebet a látómezőbe. Idősebb segítő nem volt a közelben, több méterről figyeltük ügyeskedésüket, majd belenéztünk mi is a távcsövükbe. Természetesen hangosan és melegen gratuláltunk nekik az első objektumaik beállításához!

A késői napnyugta után még sokáig volt világos, a Nap 18 fokkal a horizont alá csak 23:21-kor jutott (nyári időszámítás szerint), ekkor állt csak be a sötétség. Hajnali 2:51-ig lehetett észlelni, akkor ért véget az éjszaka, és elkezdődött a világosodás lassú folyamata, a csillagászati szürkület. (A hajnali észlelőknek: olyan jó volt a hangulat, annyira kipihentek voltunk, és annyira korán elkezdett világosodni, hogy most mindannyian fennmaradtunk az éjszaka végéig. A Fiastyúkot (M45-öt) is láttuk reggel.) A legkisebbek is jól bírták hajnali egyig az éjszakázást és az észlelést.

Péntek délutáni megérkezésünk után kiépítettük az elektromos hálózatot az észlelőrétig, berendeztünk az előadótermet, elhelyeztük az egyesületi zászlót, összeszereltük a távcsöveket. Péter Attila vezetésével tanítottuk a kicsiket a keresőtávcsövek, vörös pontos keresők, célzóknak a nagytávcsövekkel való párhuzamosítására. (Ennek, és az egyes elemcseréknek is igen-igen nagy hasznát vették aztán a kezdő résztvevők, elsőtáborozók éjszaka. Míg korábban semmit nem találtak meg az égen, most hipp-hopp sikerült mindent a látómezőkbe csalogatni. Ilyen apró, 5 perces tanulnivalókért is érdemes táborokba, tábori és észlelőhétvégi képzésekre járni.) Utána ugyancsak Attila vezetésével a jusztírozásra-kollimációra szoruló távcsöveket szabályoztuk be – némelyik frissen vásárolt műszerre bizony ez erősen ráfért.

A gyárban csak összerakják a műszert, minden alkatrészt beszerelnek, de költségspórolás céljából már nem igazítják a tükröket egymáshoz és az okulárkihuzathoz, a tubusperemhez. A szállítás során (a gyártótól a boltba, a boltból haza, otthonról a táborba) szétrázkódhat a tükrök beállítása. Ez különösen igaz Newton-távcsövekre, refraktoroknál és katadioptrikusoknál némileg jobb (lehet) a helyzet. Minden észlelőhétvége, tábor első délutánja a kollimáció ellenőrzésével teljék!

Közben a várakozók átvehették a korábban megrendelt, és a táborba megérkezett okulárjaikat, szűrőiket, optikai tisztítókészleteket, egyéb kiegészítőket. A 13%-os áteresztőképességű, valamint a polárszűrőkkel működő holdszűrők a legjobbkor és éppen időben érkeztek. A gyakorlatban egy 5 cm-es nyílású távcsőhöz még nem szükséges holdszűrő teleholdkor sem, egy 7 cm-eshez már egy 25%-os áteresztőképességű szükséges nagyobb holdfázisoknál, 10-13 cm felett akár egy 13%-ost is betehetünk. A legjobbak a változtatható áteresztőképességű, két polárszűrővel működő holdszűrők. A Holdon egyébként érdemes kipróbálni mélysárga színszűrőt is.

Remek – rántott hús, rizs, savanyúság – vacsorát fogyasztottunk el, majd egyre-másra fordultak a Hold felé a műszerek. Ahogy egyre sötétebb lett, egyre kontrasztosabb lett a kép. Több holdtérkép is kézen-közön forgott, egyre-másra azonosítottuk be a holdkrátereket, hegyeket, dómokat és rianásokat.

Különböző nagyításokkal és távcsövekkel néztük a Holdat. Összehasonlítottuk a látványt különböző nagyításokkal, távcsőátmérőkkel. Didaktikai okokból a kisebb távcsövektől haladtunk a nagyobbak felé, pl. a mezőn lévő legnagyobb, 35,5 cm nyílású távcsőbe csak az nézhetett bele, aki kisebbel már látta a Holdat. Itt is először az 5 cm-es keresőtávcsőbe kellett pillantani, csak azután a nagyba.

Hatalmas élmény volt sokaknak, hogy az első negyednél, azaz a félholdnál kisebb fázisú Hold árnyékot vetett! Teleholdnál nem nehéz, akár még fényszennyezett városból is, észre venni, hogy a telehold fénye olyan erős, hogy látjuk a Hold által keltett árnyékokat. Igen ám, de onnét azt már nem lehet látni, hogy a félhold előtti, 42% fázis körüli Hold is képes árnyékot vetni… Ez is az őrimagyarósdi jó, sötét ég minőségét mutatja. (Korábban itt már a Jupiter árnyékvetését is megfigyeltük.)

Mindeközben természetesen szakértő magyarázatok hangzottak el a táborban lévő hivatásos csillagászoktól és gyakorlott amatőröktől, hogyan keletkeznek a kráterek, holdtengerek, rianások, miért van egyik-másik kráternek központi csúcsa, másiknak nincs, stb.

23:45-kor lenyugodott a Hold, ezek után mélyegeztünk világosodásig. Fröhlich Viktóriának még hiányoztak az M4, M6, M7 objektumok ahhoz, hogy mind a 110 Messier-objektumot lerajzolja (M102-nek az NGC 5866-ot véve). Ezért először ezekre álltunk rá, és megvártuk, hogy Viki befejezze a rajzait a 355/1600-as Dobsonnal – addig kisebb műszerekkel ismerkedtünk, lézeres csillagtérkép-túrát tartottunk a kezdőknek, vagy csak egyszerűen gyönyörködtünk a hullócsillagokban és a Tejút látványában. A Skorpió magasra emelkedett, jó látvány volt.

Hát még a Trifid-köd, a Lagúna-köd és az Omega-köd micsoda látványt keltett a meleg, térdnadrágos éjszakában!

Valószínűleg életünk eddigi legszebb Lagúna-köd lépét láttuk. Nemcsak kitöltötte az 1,2 fokos látómezőt a 35,5 cm-es Dobsonban, de a sötét, ívelt sáv, ami kettévágta a ködöt, határozottan, egyértelműen, jól látszódott. Ez a látvány ihlette a Lagúna-nevet. A Trifid-ködben az emissziós és a reflexiós köd is jól látszódott, érdemes volt követni, hogy a különböző (UHC, CLS, OIII, H-béta) szűrők mely részeket emelnek ki jobban és mi tűnik el az adott szűrőben. Világosan látszódtak a benne lévő sötétködök, amik a Trifid (háromkaréjos ősrák) alakzatra emlékeztették a régi észlelőket. A Lagúna-köd pedig egyszerűen nagyobb volt OIII szűrővel, mint a látómező: a köd halványabb részei is jól előtűntek.

Természetesen kalandoztunk a Cygnus (Hattyú) nyílthalmazai, emissziós- és reflexiós ködei között. Megnéztük vizuálisan a ködöt és nyílthalmazt, amit Ágoston Zsolt fotózott 72 mm-es távcsővel.

A Szaturnusz 2024-es látványa pedig sokáig feledhetetlen lesz. A Szaturnusz egyenlítője és gyűrűje is térben állandó helyzetű (legalábbis jó sok ezer keringés során), 27 fokkal hajlanak az ekliptika (földpálya) síkjához. Ahogy az alábbi oktató ábra mutatja, a gyűrűre néha az éléről látunk rá, néha pedig a lapjáról. Akkor a legszebb, amikor a lapjáról nézzük. Az ábráról leolvasható, hogy néha a gyűrű alsó (déli), néha pedig a felső (északi) oldalát nézzük. Mindkettőt kb. fél Szaturnusz-keringésnyi ideig látjuk, mielőtt a kép a másikra vált. Mivel a Szaturnusz keringésideje kb. 30 év, 15 évig látjuk a gyűrű egyik, 15 évig a másik oldalát, majd a ciklus ismétlődik.

A „Szaturnusz gyűrűi átfordulásának” hívják az eseményt, amikor pontosan éléről látjuk a gyűrűrendszert, és az egyik lapjáról a másikra vált a gyűrű látványa. Átforduláskor a gyűrű teljesen eltűnik az észlelő elől. Ennek oka, hogy a Szaturnusz gyűrűje nagyon vékony. Régebben csak 1 km-esnek gondolták a gyűrű vastagságát, a modern, a Cassini űrszondára alapozott mérések szerint csak olyan 10 méter. Ez olyan kevés, hogy amatőr távcsöveinkkel nem látjuk a gyűrűt ilyenkor.

(Pontosabban a Szaturnusz keringésideje 29,4475 földi év, vagyis 10 ezer 755,70 nap, és a két pálya excentricitása, illetve a napközelpontok helyzetét is figyelembe kell venni. Ezért az átfordulások között nem pontosan fél Szaturnusz-keringésidő telik el, hanem kissé kevesebb – a gyűrűátfordulásokra 14-15 évente kerül sor tehát. Van, amikor a két bolygó tánca csak egy átfordulási eseményt kelt, de néha gyors egymásutánban három is történik.)

A következő gyűrűátfordulásra 2025. március 23-án kerül sor. Utána a következő viszont különleges, de nem példa nélküli lesz: a gyorsabb Föld lehagyja a Nap körüli keringésében a Szaturnuszt, ezért 2038-39-ben háromszor is láthatjuk éléről a gyűrűt, vagyis három átfordulás is lesz: 2038. október 15-én, 2039. április 1-én és 2039. július 9-én.

A 2025-ös átfordulás – ami tehát egy látszó, geometrikus jelenség – már közel van, ezért a Szaturnusz gyűrűje egészen az éléről, a lapjához közeli szögből rátekintve látszik. Még nagy nagyítással is már csak egy vékony, a bolygókorongot átszelő, egyenes vonal volt e táborból nézve a gyűrű, nem a szokásos szép, bolygót körülölelő gyűrű. A látvány sokakat megdöbbentett, lenyűgözött, mert eltért a megszokottól.

Szombaton együtt reggeliztünk, majd meghallgattuk Bánfalvi Péter érdekfeszítő, rengeteg érdekességet, régi és új ismereteket felvonultató, jó áttekintő előadását a Holdról és az Artemis-programról.

Ezután a Napot vizsgáltuk, biztonságos napszűrő objektívfóliákkal ellátott távcsövekkel fehér fényben, valamint Ágoston Zsolt hidrogén-alfa fényben működő naptávcsövével. Előbbiben a napfoltok látványát élvezhetők egész nagy nagyításban (az egyik foltnak gyönyörű, szálas penumbrája volt, ami bírta a nagyítást), utóbibban a napkitöréseket, protuberanciákat vizsgáltuk.

Ebéd után komoly fagyizás történt, majd Mikics Eszter vezetésével a gyerekek csillagászati kitűzőket, díszeket készítettek.  Olló, filclap, toll, madzag, ragasztó került bevetésre. A hazavitt Szaturnusz-dísz és más dísztárgyak később a gyerekszoba falát díszíthetik majd. A programpontot nagy siker övezte.

Három óra felé autóval átmentünk a szomszéd faluba, Szőcére, ahol Károly Lajos fogadott minket. Az Ausztriában dolgozó, de Szőcéről származó amatőrcsillagász vezetésével, és leginkább az ő munkájával egy új csillagvizsgáló épült a kis őrségi faluban. Főműszere egy 300/1800-as newton-távcső ekvatoriális szerelésen, kézimozgatással. A műszer korábban a Gothard Csillagászati Egyesület Kőszegi Csoportjának Csillagvizsgálójában állt, tükrét még Kulin György csiszolta.

Kőszeg város úthálózatának fejlesztését akadályozta a csillagvizsgáló, az önkormányzat csupán pár hetet adott a bontásra és a műszer elvitelére. Lajos vezetésével a műszer megmentése és újbóli felállítása egy szőcei birtokon sikerült, kézzel letolható tetejű épületbe került. A távcsővel sok Hold- és egyéb bemutatót terveznek, illetve majd a környékbeli amatőrök is észlelhetnek vele. A birtokon lehet sátrazni, és az egyik igazán közeli parasztházban aludni, vizes blokkot használni. A műszer vizuális észlelésre alkalmas, fotózásra jelen állapotában nem. Na de egy 30 cm-esbe belenézni mindig élmény…

Ezután Lajos szívességéből a közeli faluházban frissítőket fogyasztottunk el, a csillagászat, amatőrcsillagászat legújabb fejleményeiről beszélgettünk, no meg a falu történetéről.

Késő délután Nap-észlelés, pihenés, pingpongozás, beszélgetés töltötte ki az időt. Vacsora után újra észlelni kezdtük a Holdat, de sajnos elég sok felhő érkezett. Később a távolból villámokat is láttunk, dörgéseket is hallottunk, de nekünk két csepp esőnél több nem jutott. A holdészlelés nagyobb része kimaradt, de azért sikerült egy ASI 585MC kamerával és vizuálisan is észlelni kísérőnket a néha előforduló felhőlyukak között (kb. az idő egynegyedében nem volt felhő a Hold előtt). Igen jókat beszélgettünk az ég alatt, és sokaknak élmény volt felhőzet előtt-alatt-közben megnézni a Holdat, akár keresőtávcsővel – a látvány néha egy-egy van Gogh-festmény világára emlékeztetett.

A holdnyugta után is felhős volt, de egy óra után kiderült ismét. Kb. majdnem két órát lehetett még mélyegezni, amit egyesek meg is tettek. A második éjszakán már ki előbb, ki később dőlt ki. Azért egy ún. „Lacerta-csillagtúrát” csináltunk. Az északi féltekéről nézve ugyanis a Tejút  legsűrűbb része talán a Cygnus-Lacerta határvidéken van. (A Nyilas-Skorpió vidéke még sűrűbb, de Magyarországról az mindig a horizont közelében van, ezért nehezen észlelhető. A fényelnyelés és a horizontközeli fényszennyezés miatt sokszor kevés csillag látszik ezekben a csillagképekben. Őrimagyarósdról ugyan jó a déli ég, de a légköri fényelnyelés azért megteszi a hatását.) A Lacerta-csillagtúra azt jelenti, hogy ezen az égrészen, a Hattyú-Gyík csillagképek határán nagy távcsővel kalandozunk, szabadon mozgatva a távcsövet, és élvezzük a 82 fokos vagy nagyobb látómezejű okulárokkal a néha ezernyi csillag látványát a látómezőben. Ilyen gyémántport más nem láthat, csak az, aki nagy csillagászati távcsővel barangol el ide! Ennek a túrának nagy sikere volt.

Alvás után csak a reggeli, a pakolás, a rendrakás volt hátra – és még egy nagy fagyizás 11 óra körül. Reggeli után még a Mikics Eszter által elkészített, a tábor sikeres teljesítését igazoló okleveleket is átadtuk, amit a VCSE elnöke és titkára írt alá. Utána indultunk haza, élményekkel és lelkesedéssel tele. Augusztusban visszajövünk a nagy nyári táborra ugyanide!