Az APOD mai felvételén a Pluto legnagyobb holdja, a Charon látható. James W. Christy amerikai csillagász fedezte fel 1978. június 22-én. Miközben a Plutoról készült fényképeket tanulmányozott, megfigyelte, hogy időnként egy dudor jelenik meg a bolygó szélén; a jelenséget évekre visszamenőleg ki lehetett mutatni, így nyilvánvaló volt, hogy ez csakis egy hold lehet. Eredetileg az S/1978 P 1 néven regisztrálták, a Charon nevet 1985-ben kapta az alvilág révészéről, Kharónról (Χάρων). Amíg a Charont fel nem fedezték, addig az nézet uralkodott a tudósok körében, hogy a Pluto eredetileg egy megszökött holdja volt a Neptunusznak. A Charon felfedezése után azonban szokatlannak tűnt, hogy egy holdnak holdja van, így előtérbe került a mára már általánosan elfogadott nézet, hogy a Pluto önállóan keletkezett, nem a Neptunusz holdjaként kezdte pályafutását. A hold felfedezése révén – az együttes mozgást megfigyelve – állapították meg a két égitest pontos tömegét, amely a Pluto esetében a várakozásokat messze alulmúlta, és újabb vitákat szült a bolygók definíciójáról.
...
