Csillagászati bemutató Szőcén – Fröhlich Viktória

2024. július 14-ének estéjét Szőce kis faluja mellett, a tőzegmohás láprétek idilli környezetében volt szerencsém eltölteni a Fiatalok Természetismereti Klubjának (FTK) meghívása jóvoltából. Az FTK idén 37. alkalommal rendezte meg Szőcei Kutató- és Természetismereti Táborát. A táborban húsznál is több fiatal, természet iránt érdeklődő diák és kutató gyűlt össze, hogy a láprétek élővilágát tanulmányozza.

Égbolt-festés szavakkal

Ígéretem egy, a Holdat és a nyári égbolt legismertebb objektumait sorra vevő távcsöves bemutató volt. Azonban mihelyst felállítottam a sátram és leültem a tábor lakóival beszélgetni, azonnal kiderült, milyen kíváncsi és értelmes társaságba keveredtem. Így a délutáni meleg tikkasztó óráit egy rögtönzött mini-foglalkozással kezdtük, ahol a táborozók egy órán át tettek fel különböző kérdéseket kutatói életről, csillagászatról, űrkutatásról. A fűben ücsörögve már azon kezdtem morfondírozni, mi az, amit majd az este folyamán újdonságként adhatok hozzá a programhoz…

Mikor leszállt a Nap, hirtelen észbe kaptam, hogy azonnal meg kell mutatnom a Holdat, mielőtt lebukna a nyugaton magasra nyúló fák mögé. Távcső felállít, okulár behelyez, pupilla tág, “EELŐADÁÁÁÁÁS!!”-rikkantás, meséljünk akkor a Holdról. Szóba került a Föld forgása, árapály-erők, kötött tengelyforgás, kráterek keletkezése, kihalási események, hamuszürke fény, de még a sarki fényről is említést tettünk. Sokan többször, több nagyítást kipróbálva is hosszan vizsgálgatták a Hold felszínformáit, érdekesebbnél érdekesebb krátereit.

Borult idő, felhőtlen kedv

Az esti program kezdetekor borult volt az ég, de remény mutatkozott egy kisebb felhőlyuk megjelenésére éjfél körül, így addig egy rögtönzött előadással folytattam. Gondoltam, majd mesélek egy kicsit arról, hogyan és főként miért lehet valaki csillagász, milyen területen kutatok és miért szerelmesedtem bele az amatőrcsillagászatba. Elméletem hamar dugába dőlt, ugyanis olyan tág, vibráló, már-már letaglózó kíváncsisággal és tudásszomjjal találtam szembe magam, ami példaértékű, és egyre ritkább a mai gimnazista fiatalok körében. Órákat meséltem saját kutatási témáimról: csillagok és bolygók keletkezéséről, fehér törpékről, szupernóvákról. De előkerültek a klasszikus kedvencek is: fekete lyukak, sötét anyag, sötét energia, az Univerzum kezdete, alakja és végzete; illetve olyan komplex témák is, mint a relativitáselmélet és az Einstein-gyűrűk.

Az ígért felhőlyuk szerencsére megérkezett, így egy órányi idő megadatott, hogy az égbolt szépségeit a táborozók saját szemükkel is láthassák. Megnéztük az M13 gömbhalmazt, az Albireot, illetve az M27 planetáris ködöt. Közben a felhők közt felbukkanó csillagképeket is végigvettük a lelkes és kitartó közönséggel. Az éppen nem a távcsőbe pillantókkal további, az egyes objektumokkal kapcsolatos témákról beszélgettünk, míg a felhők újra fölénk nem magasodtak. Eddigre azonban én is és a táborozók leglelkesebbikei is kellően elfáradtak, így az égi függönyök legördülésével zárhattuk a bemutatót. Találkozunk jövőre!

Köszönettel tartozom Mecsnóber Melindának és az összes végtelenül vagány és kíváncsi táborozónak a rendkívül közvetlen, barátságos és inspiráló légkörért, Csizmadia Tamásnak és Erős Ágnesnek pedig a meghívásért; igazán felemelő élményben lehetett részem!

Related posts:

Merkúr-átvonulás távcsöves bemutatása – Bánfalvi Péter Beszámoló a 2018. évi Kutatók Éjszakája VCSE-s programjairól – Jandó Attila, Csizmadia Ákos, Horváth Tamás, Varga György, Bánfalvi Péter Csillagászat napja – 2019. tavasz – VCSE-s programok “Egy hét a csillagok alatt” – Beszámoló egyesületünk ismeretterjesztő tevékenységéről (2020. augusztus 10-16.) – Bánfalvi Péter, Jandó Attila Járdacsillagászat Jákon – Keszthelyi Sándor