
Hetyei János, egy 19. századi ügyvéd és amatőrcsillagász (Sragner Márta)
Hetyei János (1798-1855) tűzgömböket, holdhalókat, állatövi fényt, napfogyatkozást észlelt a 19. század első felében, még a szabadságharc előtti korban. Ezeket a kor lapjaiban közölte is. Tartott távcsöves bemutatót Zalaegerszegen legalább 1842-ben (legalábbis ennyi maradt fenn ezirányú munkásságából), és széleskörű nyelvtudásának köszönhetően (7 nyelven beszélt vagy olvasott!) a külföldi csillagászat eredményeit is ismertette magyar nyelven – nem egyszer a saját, nem mindig magas színvonalú elmélkedéseit is hozzátéve. De mindenesetre olvasta a kor vezető csillagászai közül Argelander és Bessel munkáit és azt magyar nyelven ismertette.
A magyar amatőrcsillagászat 1871 előtti (Konkoly Thege Miklós fellépte előtti) időszaka nagy fehér folt a magyar amatőrcsillagászat történetében. Igen keveset tudunk a legelső magyar amatőrcsillagászokról, hobbicsillagászokról, műkedvelő asztronómusokról. Alig néhány emberről lehet tudni a korból, akiknek távcsöve, obszervatóriuma volt, csillagászattal foglalkozott a hivatásos tudomány keretein kívül (egy figyelemreméltó kivétel Nagy Károly (1797-1868) ebből az időszakból).
Akik 1871 előtt foglalkoztak csillagászattal Magyarországon amatőrként, tehát nem hivatásos csillagászként (pl. az 1815-1848 között fennállt egyetemi Uraniae-ban a Gellérthegyen), azok is többnyire gazdag grófok, bárók, más arisztokraták voltak, akiknek volt pénzük távcsőre – és akiknek a neve fennmaradt éppen arisztokrata mivoltuknak köszönhetően. De a középrétegben vagy az alsóbb néposztályokban kik, hányan, milyen szinten érdeklődtek a hét szabad művészet egyike, a csillagászat iránt? Mennyire volt benne a társadalmi rétegekben ez a hobbi? A kérdés annál inkább izgatóbb, mert egy társadalom állapota, műveltsége azon mérhető le, milyen állapotban vannak csillagvizsgálói (ez a John Adams-teszt), mennyien érdeklődnek égető tudományos, csillagászati kérdések iránt.
Éppen ezért hiánypótló a fenti előadásban előadott munka. Bepillantást nyerhetünk, hogy végül is milyen állapotban volt a magyar amatőrcsillagászat a 19. század első felében, a szabadságharc előtti időkben. Ezt az időszakot néhányan (pl. ifj. Bartha Lajos, Endrey Elemér, Kelényi B. Ottó stb.) tanulmányozta, de az elérhető források miatt inkább csak a hivatásos csillagászat történetére koncentráltak. A magyar amatőrcsillagászat (nem a hivatásos csillagászat!) 1871 előtti történetét kutatni pont olyan, mintha valaki az Eufrátesz és a Tigris közötti civilizációkat kutatja: nagyon mélyre le kell ásni, a szokásosnál is mélyebbre. Akár a magyar amatőrcsillagászat ókorának nevezhetjük ezt az időszakot, és alig hiszem, hogy ebben az időszakban bármely hazai amatőrcsillagász életét jól ismerjük.
Hettyei János (1798-1855), egy 19. századi magyar ügyvéd és amatőrcsillagász volt. (A Hettyei család első említése 1067-ig megy vissza.) Milyen volt egy magyar ügyvéd élete a 19. század első felében? Milyen volt egy magyar amatőrcsillagász tevékenysége a 19. században? Mennyi maradt fenn elődeinkről? Milyen csillagászati ismeretterjesztő cikkeket tudtak publikálni akkoriban? Milyen távcsöves bemutatókat tartottak? Sragner Márta kitartása csodálatot ébreszt, hogy a magyar csillagászattörténetben egy rendkívül hiánypótló munkát terjesztett elő: egy alig ismert magyar amatőrcsillagász és járdacsillagász (távcsöves bemutató) életrajzi adatait, tevékenységét derítette fel. Rendkívül megható, hogy Hetyeinek meg kellett szöknie otthonról, hogy tanulhasson. Munkája forrásanyagul szolgál későbbi kutatásokhoz, amelyekben a 19. század első felének magyar amatőrcsillagászatát majd elhelyezhetjük a térképen.
Hetyei János életének és tevékenységének kutatója, Sragner Márta előadása 2024. augusztus 6-án hangzott el Őrimagyarósdon, a VEGA ’24 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtáborban. A felvételt a Hettyei-díjas Román Dávid készítette.
(Az ismertetőt írta: Dr. Csizmadia Szilárd csillagász, a VCSE elnöke)