A kihűlő neutroncsillag
A mai kép a 11 000 fényévre lévő Cassiopeia A (rövidítve Cas A) szupernóvamaradványt ábrázolja.
Körülbelül 330 évvel ezelőtt robbant fel egy csillag szupernóvaként a Cassiopeia csillagképben (erről lásd az alábbi rövid kis ismeretterjesztő cikket ezen a linken: “Volt-e szupernóva 1670-ben vagy sem?”, összeállította: Cs. Sz., megjelent: VEGA 22. szám (1995), 12. oldal).
Mára már 15 fényévnyi területen szóródik szét a szupernóva- robbanás szétrepült anyaga. A köd közepén a felrobbant csillag maradványa, egy neutroncsillag van. A kinagyított kép valójában egy fantáziarajz a neutroncsillag szerkezetéről: a mélyben kvark-óceán, felette neutron-réteg, legkívül egy cm-nyi proton-elektron keverék. A neutroncsillagról érkező röntgensugárzást a Chandra amerikai röntgenműhold detektálta, megfigyelési bizonyítékokat szolgáltatva egy elképzelhetetlenül forró, sűrű világ tulajdonságairól (a neutroncsillag mérete csak 10-20 km, de tömege a Föld tömegének úgy 700 ezerszerese!)
