Milyen távcsövet vásároljunk 9-13 éves gyermeknek? – Csizmadia Szilárd
Egészen más távcső ajánlható a 9-13 éves korosztálynak, mint egy 13-18 éves fiatalnak, vagy egy felnőttnek. Ez a cikk kizárólag a 9-13 év korú gyerekeknek szóló távcsőajánlatokat foglalja össze.
MI EGY TÁVCSŐ ÉS MI A CÉLJA?
A távcső egy optikai eszköz, aminek a célja az, hogy több fényt gyűjtsön össze, mint az emberi szem vagy egy mobiltelefon, egyszerű fényképezőgép lencséje, így a halványabb, szabad szemmel vagy a kis kamerákkal nem látható égitestek is megpillanthatóvá válnak, illetve halovány részleteiket is észlelhetjük. Ugyancsak cél, hogy az emberi szem felbontóképességénél kisebb részleteket is megpillanthatóvá tegyünk és kényelmes látványt nyújtóvá nagyítsuk: pl. a Szaturnusz gyűrűjét vagy a kisebb holdkrátereket szemmel nem láthatjuk, mert kisebbek a szemünk által érzékelhető 30-60 ívmásodperces (“) méretnél, de megfelelően nagyítva megláthatjuk őket részleteikben. (Egy 100.- Ft-os érmét 82 méter távolságból látunk 60″ látszó méretűnek – ez az átlagos emberi szem felbontóképessége. A 30”-et csak nagyon jó szemek érik el.)
Ebből következik, hogy egy távcsőnek három fő jellemzője van:
- fénygyűjtő képesség
- felbontóképesség
- nagyítás
A hármat együtt kell nézni. Közkeletű tévedés, hogy a nagyobb nagyítású távcső több – önmagában a nagyítás semmit nem jelent a másik két paraméter nélkül. Olcsó, de szakboltokon kívüli plázákban, ócska piacokon használt trükk, hogy nem is a szögnagyítást adják meg (ami azt jelenti, hogy adott szélességű dolgot mennyire húz szét a távcső), hanem a területnagyítást (ami a szögnagyítás négyzete, vagyis látszólag sokkal nagyobb; gyakran ki se írják, hogy területnagyításról van szó). Szakboltokban vett műszereknél a nagyíthatóság tartományát mindig szögnagyításként adják meg. De minek is a hatalmas nagyítás, ha a távcső felbontóképességét nem tudjuk kihasználni? Vagy minek nagyítjuk meg az égitestet, ha a távcsövünk fénygyűjtő képessége olyan alacsony, hogy nem is látszik benne az adott üstökös, galaxis stb?
MIELŐTT A NAGYÍTÁSRA ÉS A TÖBBIRE RÁTÉRNÉNK…
Számtalan, a gyereknek (a férjnek, apának, barátnak) karácsonyra vett távcső végzi a használt áruk piacán már a következő nyáron, általában az eredeti beszerzési ár feléért. Az óriási veszteséggel továbbadott távcső a legrosszabb ajándék! (Akkor is, ha születésnapra vagy más alkalomból, vagy csak magunknak vesszük.) Az anyagi veszteségen, a vásárláson töltött felesleges időn túl ez azért is bosszantó, mert lehetséges, hogy az életkor előrehaladtával alkalmasabb lett volna a távcső megvétele, és egy szép hobbitól fosztjuk meg a gyermeket (apát, feleséget, barátot, magunkat…)
Érdemes a következőket átgondolni gyereknek szánt távcső vásárlása előtt!
A csillagászati távcsövet éjszaka használjuk és sötét helyről. A csillagok, bolygók csak éjszaka látszanak, még az esti (vagy hajnali) sötétkék égbolton is sokkal kevesebb csillag észlelhető szabad szemmel és távcsővel, mint a sötét éjszaka. Általában városokból erős a fényszennyezés és az épületek, hegyek, fák miatti kitakarás (ami miatt az ég egy részét nem látjuk). Emiatt csak a Hold, a fényesebb bolygók (Vénusz, Jupiter, Szaturnusz; időnként a Mars) látszik a távcsővel. (A Szaturnusz Titán nevű holdját könnyű látni vidéki, falusi, sötét égbolt alól 7 cm-es távcsővel. De nem a budapesti Jászai Mari térről, ahonnét ilyen műszerrel megpillanthatatlan a fényszennyezés miatt!) Különösen zavarók a közvetlen fények: az utcai lámpák, a kerti világítás, a házfalra szerelt díszkivilágítás, de még egy zseblámpa vagy egy mobiltelefon fénye is. Az emberi szem 20 perc alatt adaptálódik az éjszakai sötéthez, és ha belevilágít valami a szembe, akkor újrakezdődik a 20 perces adaptálódási (hozzászokási) periódus. Sok idő elmegy… Csakis vörös szigetelőszalaggal letompított zseblámpa fénye használható éjszakai észlelésnél.
Ezért távcsővásárlás előtt végig kell gondolnunk az alábbiakat:
- Honnét fogjuk használni a távcsövet? Közeli parkban, vidéki nagymamánál, kertből, erkélyről, teraszról, szobaablakból?
- Hová engedem el egyedül a gyereket, vagy szükséges-e nekem is kimennem vele? Közbiztonság ott megfelelő-e? (Közeli park vagy a nagymama házának udvara két teljesen különböző eset.) Lehet-e ott sötétben biztonságban közlekedni, vagy megbotolhatunk-e valamiben?
- Mennyi lesz a távcső súlya, tudja-e cipelni a gyerek egyedül? Segítek neki kivinni szülőként, és behozni? Kinn hagyhatom-e a távcsövet egy vízálló fóliával letakarva és lerögzítve, vagy hajnali kettőkor nekem kell behozni a gyerek után?
- Van-e megfelelő felszerelése a gyereknek hideg, -10 °C-os éjszakára (melegítő talpbetét, fűtött kabát, sífelszerelés), vagy majd csak tavasztól őszig használjuk az eszközt?
- El tudja-e vinni majd táborba a gyerek a műszert? Nyári táborokban felügyelettel, segítő felnőttekkel fejlesztheti tudását, távcsőhasználati ismereteit.
- Mennyire mély a gyerek érdeklődése? Kitart-e legalább 1-2 évig, hogy legyen értelme az ajándékot megvenni?
- Szeretnék-e közös hobbit a gyerekkel, és együtt észlelni vele?
Megjegyzendő ez utóbbihoz – saját gyerekkoromra is visszaemlékezve -, hogy 9-10 éves korban már erős az igény távcsőre, és 11-12 éves gyerek önállóan is tud távcsövezni a nagymama biztonságos udvarán, akár hajnali hatig is. Csak másnap ne legyen iskola…
FOTÓZÁS VAGY BEPILLANTÁS?
A távcsövekbe vagy bepillantunk és saját szemünkkel élvezzük a látványt (vizuális észlelés), vagy fotózunk. Ha bátrak vagyunk és nem félünk attól, hogy két hónap múlva már rá se hederít a gyerek a műszerre, és a pénztárcánk 700 euróig is terjed, akkor vegyünk SeeStar S30-at vagy S50-et a gyereknek, amivel saját maga is fotózhat, és a képfeldolgozást is megcsinálja magától ez az okostávcső. A gyerekek mobiltelefonjaikkal már vezérelhetik ezt a műszert, de felnőtt segítsége a betanításhoz szükségesnek látszik.
Komolyan asztrofotós felszerelést csak 13 éves kortól ajánlunk nagyon mély, elkötelezett érdeklődőknek, inkább csak 16-17 éves kortól lesz a gyerek ismeretanyaga és általában érdeklődése olyan, hogy a komoly észleléstervezést, kivitelezést, képfeldolgozást megtanulja a kellő szinten – és egy megfelelő asztrofotós felszerelés kb. 600 000.- Ft-nál kezdődik.
Egyébként is, minden hobbiban vannak lépcsőfokok! A csillagászatban is. Belépő szint, kezdő, középhaladó, haladó. Sokszor van koppanás akkor, amikor valaki a haladó felszerelést összevásárolja, aztán kiderül, hogy mégiscsak kellenének azok az alapok… Ilyenkor valaki vagy alázatosan visszamegy a bevezetéshez, és elolvassa (vagy újra elolvassa), meghallgatja a tapasztaltak baráti, okos, segítő tanácsait, vagy saját maga éveket szív az autodidakta tanulással, vagy nagy dérrel-dúrral leveszi a nagy mellényt, és a közösséget hibáztatja, mert nem hallgatott rájuk, hogy “fokozatosan”… Az autóvezetés is elméleti oktatással indul és a táblák jelentésével, nem pedig forgalomban közlekedéssel; a Forma-1-be eljutni is általában 15-20 év, ami gyerek-gokarttal kezdődik. Na, erről ennyit is.
A KEZDETEK
A csillagászatot legjobb szabad szemmel, távcső nélkül, egy sötét ég alól kezdeni, a csillagképek, majd a legfényesebb csillagok neveinek megtanulásával, és ezt folytatni a Hold, a fényesebb bolygók megkeresésével (Vénusz, Jupiter, Szaturnusz), és mozgásuk megfigyelésével; ha az égbolt engedi, ezek után érdemes néhány szabad szemmel is látható mélyég-objektumot megkeresni szabad szemmel, úgy mint a Fiastyúk (M45), az Orion-köd (M42-43), az Ikerhalmaz (NGC 869 és NGC 884), majd csak ezután az Androméda-galaxist (M31).
Érdemes egy kis füzetbe felírni az első megtalálás dátumát, és a megtalált objektum nevét, a helyszínt, az időpontot. Én még ma, 2025-ben is élvezettel nézem az 1985-86-os feljegyzéseimet, hogy “megtaláltam a Háromszög” csillagképet.
AKKOR A TÁVCSÖVES ALAPISMERETEK
A távcső két legfontosabb mérete a szabad nyílás átmérője (jele: D) és az objektív fókusztávolsága (jele: F). Mindkettőt mérhetjük mm-ben vagy cm-ben. Pl. egy 70/900-as jelölés azt jelenti, hogy a távcső szabad nyílása (azaz objektívjének átmérője) 70 mm és az objektív fókusztávolsága 900 mm. De említhetjük a távcsövet 7 cm-esnek is.
Vehetünk látcsövet (binokulárt) is, ez a természet-, madármegfigyelésen túl a Tejút és a csillagos égbolt nagylátószögű megfigyelésére alkalmas. Legjobb, ha egy 7×50-est veszünk kezdő binokulárnak (ez 7x-es nagyítású és 50 mm átmérőjű). Egyes változócsillagok haladók általi megfigyelésére és néhány évente fényes üstökösök megfigyelésére is, de másra kevésbé. Igaz, ha kivisszük alpesi ég alá és egy UHC-szűrőt tekerünk bele, akkor szenzációsak lesznek a Tejút hidrogénfelhői, de ehhez minimum Ausztriába kell utazni, 1000 méter fölötti helyre… Maradjunk hát a szokásos távcsöveknél:
Az átmérő megszabja, hogy mennyi fényt gyűjt a távcső. Minél nagyobb az átmérője, annál több fényt gyűjt be az égitestekről, és annál halványabbakat láthatunk. Ha csak a Holdat, bolygókat, fényesebb csillagokat és nyílthalmazokat akarjuk megfigyelni, bárhonnét megfelelő egy 72/500-as lencsés távcső. Komolyabb, mélyebb érdeklődés esetén, ha csillaghalmazokat, planetárisokat, galaxisokat, gömbhalmazokat (mélyég-objektumokat) is akarunk látni, falusi égbolt alá inkább 10-12 cm-es, városi ég alá 15 cm-es távcső ajánlható kezdő műszernek.
Az átmérő a felbontóképességet is megszabja: nagyobb átmérőjű távcsővel kisebb holdkrátereket, szorosabb kettőscsillagokat is megpillanthatunk.
Az átmérő a használható nagyítást is megszabja. A legkisebb hasznos nagyítás a távcső cm-ben kifejezett átmérőjének kétszerese, vagyis egy 7 cm-es távcsövet legalább 14-szeres nagyítással kell használni. A legnagyobb hasznos nagyítás a távcső mm-ben kifejezett átmérőjének kétszerese (évente van 1-2 olyan nyugodt éjszaka, amikor akár 3-4-szereséig is elmehetünk vidékről). A nagyítást úgy lehet kiszámolni, hogy a távcső objektívjének fókuszát elosztjuk az okulár fókusztávolságával. Általában 25 mm-es és 10 mm-es fókuszú okulárokat adnak kezdőtávcsövekhez (eltérések vannak). Így pl. egy 70/900-as távcső esetében a 25 mm-es okulár 900/25 = 36x-os, a 10 mm-es okulár 900/10 = 90x-es nagyítást ad. A nagyítást az okulárok cseréjével lehet változtatni. Kezdetnek ez megfelelő, később lehet gondolkodni következő karácsonykor az okulárkészlet fejlesztésén.
A fényerő az objektív fókusztávolságának és átmérőjének hányadosa (jele: f). Pl. a már sokszor emlegetett 70/900-as távcső fényereje 900/70 = f/12,8. Általában elmondható, hogy az f/3-tól f/6-ig terjedő távcsövek fényerősek és ködösségek megfigyelésére jobbak, kisebb nagyítás érhető el velük, de nagyobb a látómező; az f/9-től f/15-ig – sőt tovább – terjedő távcsövek fényszegények, nagyobb nagyítás érhető el velük, de kisebb a látómezejük. A fényszegény távcsövek jobbak a holdak, bolygók, kettőscsillagok, esetleg planetáris ködök megfigyelésére.
Nagyon is ajánlható az univerzálisnak számító távcső, amelynek fényereje f/6-9 között van, és minden égitesttípusra jó.
GOTO VAGY NEM GOTO?
A GoTo beépített keresőfunkciót jelent: néhány gombnyomással elérhető több tízezer objektum, és a kiválasztott objektumra rááll a távcső magától. Általában szükséges 2-3 csillagon betanítani a műszert (ezért is szükséges előbb néhány fényes csillag nevét és égi helyzetét megtanulni). Ha telik a keretből, vegyünk legalább AZ (azimutális) mechanikát GoTo-funkcióval, ezek néha elemről is működtethetők. Ha ilyen nélkül vesszük a távcsövet, akkor egy könyvszerű csillagtérkép vagy mobiltelefonra telepített planetáriumprogram szükséges lesz a távcső használatához, hogy szabad szemmel nem látható égitestekre is ráálljunk.
EGYÉB SZEMPONTOK:
A 9–13 éves korosztálynak szánt “első komoly távcső” vásárlásánál a cél nem az, hogy a lehető legnagyobb szám szerepeljen a dobozon, hanem az, hogy a gyerek (és a felügyelő felnőtt) gyorsan, sikerélménnyel tudjon észlelni. A legtöbb kezdő távcső azért kerül a szekrény tetejére, mert túl macerás kivinni, túl instabil az állványa, vagy csalódást okoz a használhatatlan kiegészítőkkel és a remegő képpel. A jó kezdő műszer ezért két “kötelező” dolgot tud: minőségi optikát ad és stabil, finoman mozgatható mechanikán ül, miközben a hordozhatóság nemcsak marketing, hanem a valós használat kulcsa. Tehát kisebb, könnyebb távcsövet többet fog használni a gyermek! (Tapasztalatból mondom: a felnőtt is.)
Mivel a megfigyelés többnyire éjszaka, sötétebb helyről történik, a praktikusság még fontosabb: a műszert el kell tudni vinni (autóval, vagy legalább kézben/kocsiban), gyorsan össze kell állítani, és a gyereknek könnyűnek kell lennie “ráállni a folyamatra” (célzás, fókusz, csereokulár). A nem realista elvárások kezelésében is érdemes őszintének lenni: a Hold és a bolygók látványosak, a mélyég-objektumok (ködök, galaxisok) viszont vizuálisan sokszor halványabb, “szürkésebb” élményt adnak, és a körülmények (fényszennyezés, a légkör nyugodtsága, átlátszóság) nagyon sokat számítanak.
Az első számú paraméter valójában nem a nagyítás, hanem a stabilitás és a kezelhetőség.
A gyakorlatban három családba érdemes rendezni a lehetőségeket: lencsés (refraktor), tükrös (Newton/Dobson) és kompakt katadioptrikus (Makszutov-/Schmidt-Cassegrain).
Refraktor (lencsés)
Kezdő és családi használatra azért népszerű, mert könnyű felállítani, intuitív, és kevés karbantartást igényel. A gyerekeknél plusz pont, hogy nappal természetmegfigyelésre is alkalmas (helyes képet ad megfelelő prizma/diagonál mellett), és általában jobban tűri a “gyerek-kompatibilis” bánásmódot, valamint nem igényel kollimációt (optikai beállítást) úgy, mint sok tükrös. A buktató: olcsó, kis átmérőjű refraktorok gyenge tartozékokkal és instabil állvánnyal könnyen okoznak csalódást.
2) Newton reflektor Dobson-mechanikán (Dobson-távcső)
Ha a “legtöbb látható dolog a pénzért” logikát nézzük, a Dobson tipikusan verhetetlen: egyszerű, stabil alt-az mechanika, sok átmérő, gyors sikerélmény. Gyerekeknél különösen jól működik a tabletop Dobson (asztali Dobson): alacsony, masszív, nem remeg, és egy stabil felületre téve sokkal kevésbé frusztráló, mint a tipikus “olcsó, remegős tripod”.
A kompromisszum: a tükrösök néha igényelnek kollimációt, a nyitott tubus porosodhat, és a kép “fejjel lefelé” jellegű (nappali tájnézésre kevésbé ideális).
3) Makszutov-/Schmidt-Cassegrain (kompakt “Cassegrain”)
Erkélyről, kis helyről és bolygózásra sokszor kellemes kompromisszum, mert rövid a tubus, könnyű tárolni, és jellemzően hosszabb fókuszú (a bolygókra kényelmes). Cserébe: drágább átmérő/ár arány, és gyakran jobban “kívánja” az utánkövetést magasabb nagyításokon, illetve hűlési idővel is számolni kell.
Kezdő gyerekeknél az alt-az (fel-le, jobbra-balra) mozgatás a legintuitívabb, és a Dobson ennek egy nagyon stabil, olcsón gyártható, ezért népszerű változata.
Az ekvatoriális mechanika (parallaktikus) csillagászatilag hasznos, de kezdőknek könnyen “macera”: pólusra állítás, tengelyek logikája, kiegyensúlyozás – és mindez egy 9–13 évesnél jellemzően a felnőttet terheli.
A GoTo / appos rásegítés (telefonos célzás vagy motoros odafordulás) kétféleképp értelmezhető: (1) lehet belőle rengeteg gyors sikerélmény, különösen fényszennyezett városban, ahol nehezebb “csillagról csillagra” tájékozódni; (2) lehet belőle “fekete doboz”, ami kevesebbet tanít az égboltról, és több a hibalehetőség (akku, szoftver, kompatibilitás).
Gyerekfókuszú ajánlási logika (9–13 év) – hordozhatóság + gyors sikerélmény
Ha a cél a sötét helyszínre kivitt, felügyelettel végzett észlelés, akkor a legjobb “alapértelmezett” választás jellemzően egy 130–150 mm körüli tabletop Dobson: elég fényt gyűjt a látványosabb mélyéghez is, mégis kompakt, és a stabil mechanika miatt a gyerek tényleg tudja használni.
Ha autóval mentek vagy csak ki a kertbe, és nem gond a nagyobb csomag, akkor egy klasszikus, padlóra állított 150/1200 Dobson sokszor még “családi távcsőként” is hosszú távú. Cserébe már végiggondolandó, ezért fontos őszintén felmérni: tényleg ki fog menni vele a család hetente/havonta?
Ha viszont a gyerek nappal is szeretné használni (táj, madár, hegy), vagy a legkisebb karbantartás a cél, akkor egy 80–100 mm körüli refraktor stabil alt-az mechanikán lehet a nyerő.
Erkélyre, bolygózásra, kevés helyre pedig egy kisebb Makszutov (pl. ~90–127 mm) praktikus lehet, főleg ha a család értékeli a kompakt tárolást és az “egyben kivihető” csomagot.
Mit kerülj el (különösen gyerekes használatnál)?
A tipikus “hobbigyilkos” csomagolás: óriási nagyítás-ígéret, rengeteg olcsó okulár/Barlow, és egy könnyű, remegős tripod. A nagy nagyítás nem önmagában érték, és a túl nagy nagyítás a rezgést és a légköri bizonytalanságot is felnagyítja.
Ugyanilyen gyakori csapda a “nagyon olcsó refraktor elektronikai áruházból” jelenség: papíron csábító, gyakorlatban alulról gyengén stabilizált, így a gyerek gyorsan elveszíti a türelmét.
A 9–13 éves korosztálynál a legjobb stratégia a rövid, sikerorientált észlelés. Indulás előtt nappal érdemes 10 percet gyakorolni: hogyan állítjuk fel, hogyan céloz a kereső (red dot), hogyan fókuszálunk, hogyan cserélünk okulárt. A helyszínen a felnőtt feladata a biztonság (sötétben botlásveszély, úttest, hideg, nedves fű), és az, hogy a gyerek ne a “technikai problémákkal” küzdjön, hanem az éggel foglalkozzon. A space.com kifejezetten kiemeli, hogy a gyerek-távcső legyen könnyen összerakható, intuitív, és a gyerekeknél a felügyelet fontos része a képletnek.
Sötét helyen a műszer mellé nagyon hasznos egy piros fényű lámpa, egy ülőalkalmatosság (a stabil testtartás fél siker), és egy “rutin”: először a Hold (ha van), aztán a Jupiter/Szaturnusz (ha látható), végül 1–2 fényes mélyég (Fiastyúk/M45, Orion-köd/M42). A gyerekek figyelme gyorsan vált; ezt nem hibaként, hanem tervezési bemenetként érdemes kezelni.
Ha “otthon maradtok”: terasz, kert, erkély, ablak – mit lehet reálisan?
Kertből/teraszról az észlelés általában működik, de figyelj a hőforrásokra és turbulenciára: falak, tetők, kémények, radiátor-kifúvók, meleg teraszburkolat mind „remegtethetik” a képet. Általános megfigyelési tanács az is, hogy lehetőleg hőforrásoktól és épületek által keltett légáramlásoktól távol észlelj.
Erkélyről a legnagyobb ellenség a rezgés és a szűk mozgástér. Itt előny a kompakt tubus (pl. kisebb Makszutov), illetve bármely olyan megoldás, ami nem egy remegős fotóállványon áll.
Ablakon keresztül (zárt üvegen át) általában NAGYON ROSSZ ötlet: az üveg torzít, tükröz, és a beltér-kültér hőmérsékletkülönbsége miatt keletkező légáramlás nagyon rontja a képet. Nem igazán ajánlott távcsővel ablakon át észlelni, mert a látvány minősége rossz lesz.
Ha “muszáj” ablak közeléből, akkor inkább az legyen a cél, hogy a távcső kint legyen (vagy legalább a nyílásban), a beltéri meleg levegő ne áramoljon keresztül a fényúton, és tartsd alacsonyan a nagyítást; de ezt inkább átmeneti megoldásként kezeld.
Fényszennyezett helyről is van értelme az észlelésnek: a Hold, a bolygók, fényes nyílthalmazok, kettőscsillagok sokkal jobban tűrik a városi égboltot, mint a halvány galaxisok. Ha a család ritkán jut sötétbe, akkor felértékelődhet a telefonos rásegítés (StarSense jellegű “push-to” vagy GoTo) – mert kevesebb idő megy el keresgélésre.
Biztonság: gyerekkel ez nem opcionális
Két szabályt érdemes “kőbe vésni”. Az első: sötétben mindig felnőtt felügyelete, mert a fizikai környezet (botlás, út, hideg, nedvesség) és a műszer értéke/kezelése is ezt indokolja.
A második: a Napot szűrő nélkül tilos távcsővel nézni. Megfelelő szűrő nélküli optikán keresztül megfelelő szűrőrendszer nélkül súlyos szemkárosodás lehet. Legjobb nappalra eldugni a gyerek elől a távcsövet.
AKKOR MILYEN TÁVCSÖVET VEGYEK A GYEREKNEK?
A fenti eszmefuttatások, szempontok és jótanácsok után lássunk néhány konkrét további távcsőtípust, ha a fentiek túl drágák lennének, amik közül tetszés – és pénztárca-vastagság – szerint érdemes választani 9-13 éveseknek (az árak 2025-ösek):
Acuter 50 mm-es Newton-távcső (20 000.- Ft): könnyű, kicsi, kollimációt igényelhet, Holdra, bolygókra, csillaghalmazokra, fényes mélyegekre jó. Létezik 60 mm-es változata is.
Személy szerint gyereknek és felnőttnek ezt a távcsövet ajánlom kezdőtávcsőnek a legszívesebben: 70/500 lencsés távcső, 45 000.- Ft.
Az én lányaim (2025-ben 9 és 11 évesek) maguktól is szívesen észlelik a Holdat és a csillagokat egy ilyen 76/300-as tabletop (asztalra tehető) Dobson-távcsővel, és nagyon ügyesek. Ára 32 000.- Ft körüli, és asztalra, székre tehető, és könnyen irányozható:
Kissé drágább, nagyobb gyerekeknek (12-18 éves) és felnőtteknek is ajánlható az alábbi GoTo-s, azimutális szerelésű teleszkóp, ami akár egy egész életen át élményeket ad. SkyWatcher 127/1500 Makszutov-Cassegrain, bármilyen objektumtípusra jó, kényelmes betekintés és változatos nagyítások (599 EUR). Fotózásra nem alkalmas. Amennyiben boltban rákérdezünk, hogy árulják-e a 2 colos kihuzattal 1,25 collos helyett, válasszuk azt a későbbi fejlesztés lehetősége és a sokkal nagyobb látómező miatt (én ehhez hasonlóval (2 colos kihuzattal) észlelek a legtöbbet, csak az enyém EQM-35 állványon van, így fotózásra is alkalmas – és boldog tízévesnek érzem magam vele!):
Ajánlott boltok címei:
https://teleskop-austria.at/ (magyar nyelvű)
