
Simeis 147 = S147 = Sh2-240 szupernóvamaradvány
A mai képen az S147 (Simeis 147) jelű vagy Sh2-240 néven is ismert szupernóvamaradvány látható. Újabb keletű szokásként ezt is elnevezték, ezért Spagetti-köd néven is ismert az (amatőr)csillagászati szlengben. Látszó átmérője hatalmas, 3 fok! Ez a telehold látszó átmérőjének mintegy hatszorosa.

A köd méretét 150 fényévre, távolságát 3000 fényévre becsülik. Kb. 40 000 évvel ezelőtt felrobbant szupernóva hozta létre a képen is látható, kavargó csillagmaradványt. A köd közepén ott van a csillagmag maradványa, egy gyorsan forgó neutroncsillag, ami a rádiócsillagászaink számára pulzárként jelenik meg. A pulzár nagy sebességgel mozog a Galaxisban, kb. 400 km/s az érintőirányú sebessége: ez azt jelenti, hogy a szupernóvarobbanás asszimmetrikus lehetett és óriási kezdősebességet adott a pulzárnak. Azt is gyanítják a pulzár mért sajátmozgásából, hogy a közeli M36 (NGC 1960) nyilthalmazból lökődhetett ki.
Az S147-et egy 25 hüvelykes (64 cm-es) távcsővel fedezték fel 1952-ben a Krími Asztrofizikai Obszervatóriumból. A Bika csillagképben látszik, így legjobban késő-ősszel/télen lehet megfigyelni. Noha egyes részeinek csúcsfényessége eléri a V=6,5 mg-t is, a köd összességében alacsony felületi fényességű, ezért rendkívül nehéz megfigyelni, bár állítólag 15 cm-es távcsővel már lehet észlelni. Lehet, a mi légköri viszonyain mellett nagyobb műszer kell.. A mellékelt képet G. Donatiello készítette Olaszországból Tim Stone amerikai kollégával együtt dolgozva, ha jól láttuk, akkor 24 óra összexpozíciós idővel, 10,6 cm-es távcsővel, FLI ML 16803 kamerával és LRGB szűrőkkel.