Hetyei János (1798-1855) tűzgömböket, holdhalókat, állatövi fényt, napfogyatkozást észlelt a 19. század első felében, még a szabadságharc előtti korban. Ezeket a kor lapjaiban közölte is. Tartott távcsöves bemutatót Zalaegerszegen legalább 1842-ben (legalábbis ennyi maradt fenn ezirányú munkásságából), és széleskörű nyelvtudásának köszönhetően (7 nyelven beszélt vagy olvasott!) a külföldi csillagászat eredményeit is ismertette magyar nyelven - nem egyszer a saját, nem mindig magas színvonalú elmélkedéseit is hozzátéve. De mindenesetre olvasta a kor vezető csillagászai közül Argelander és Bessel munkáit és azt magyar nyelven ismertette. A magyar amatőrcsillagászat 1871 előtti (Konkoly Thege Miklós fellépte előtti) időszaka nagy fehér folt a magyar amatőrcsillagászat történetében. Igen keveset tudunk a legelső magyar amatőrcsillagászokról, hobbicsillagászokról, műkedvelő asztronómusokról. Alig néhány emberről lehet tudni a korból, akiknek távcsöve, obszervatóriuma volt, csillagászattal foglalkozott a hivatásos tudomány keretein kívül (egy figyelemreméltó kivétel Nagy Károly (1797-1868) ebből az időszakból). Akik 1871 előtt foglalkoztak csillagászattal Magyarországon amatőrként, tehát nem hivatásos csillagászként (pl. az 1815-1848 között fennállt egyetemi Uraniae-ban a Gellérthegyen), azok is többnyire gazdag grófok, bárók, más arisztokraták voltak, akiknek volt pénzük távcsőre - és akiknek a neve fennmaradt éppen arisztokrata mivoltuknak köszönhetően. De a középrétegben vagy az alsóbb néposztályokban kik, hányan, milyen szinten érdeklődtek a hét szabad művészet egyike, a csillagászat iránt? Mennyire volt benne a társadalmi rétegekben ez a hobbi? A kérdés annál inkább izgatóbb, mert egy társadalom állapota, műveltsége azon mérhető le, milyen állapotban vannak csillagvizsgálói (ez a John Adams-teszt), mennyien érdeklődnek égető tudományos, csillagászati kérdések iránt.
...