Címke: Jupiter

Egy nagy bolygó egy kis csillag körül, ami ráadásul még kettős is

Különleges bolygórendszert fedezett fel a TESS műhold adataiban egy német, olasz, amerikai, magyar, svájci, holland és ausztrál csillagászokból álló kutatócsoport. A rendszer különlegessége, hogy egy, a mi Jupiterünkkel megegyező méretű bolygó kering egy kicsi, a Napnál kétszer kisebb vörös törpecsillag körül (azaz M-törpe körül, amiket vörös törpecsillagoknak is hívnak). Eddig mindössze kb. 30 ilyen rendszert találtak csak a több, mint 5000 ismert exobolygó körül, amelyben ilyen pici csillag körül ilyen nagy bolygó kering. Az általános szabály az, hogy kisebb csillag körül kisebb bolygót találunk, de ez a mintegy két és fél tucatnyi exobolygó kivétel - az amúgy gyengén érvényes - szabály alól. Ha ez még nem lenne elég: a csillagnak van egy kísérőcsillaga is, egy még nála is kisebb csillag, aminek az átmérője a Napénak csak 21%-a. A Föld-Nap átlagos távolságot nevezzük egy csillagászati egységnek (1 CSE). 1 CSE kb. a Nap átmérőjének 214,8-szorosa. Míg a bolygó a főcsillagtól csak 0,02 CSE-re kering (azaz 50-szer közelebb van a csillagához, mint a Föld a Naphoz), addig a kísérőcsillag 3100 CSE-re van tőle, ami még a Nap-Plútó távolságnak is a 78-szorosa. Míg a bolygó a főcsillagát 1,79 nap alatt kerüli meg, addig a két csillag mintegy 212 000 év alatt járja körbe egymást. A nagyobb tömegű csillagok között sokkal több a kettőscsillag: míg a 16 naptömegnél nagyobb csillagok 80%-ának van kísérőcsillaga, addig a 0,5 naptömeg alattiaknak csak 26%-ának. Minél kisebb tömegű tehát egy csillag, annál kisebb a valószínűsége, hogy kettőscsillagban helyezkedik el. A TOI-6383 tehát a ritkább kettőscsillagok kategóriájába tartozik. Emiatt két különlegessége is van a rendszernek: egy ritkább, kistömegű kettőscsillag-rendszer tagja, és nagy bolygója van a kis csillagnak. A kb. 30 hasonló M-törpe - Jupiter-szerű bolygópáros közül csak 10-ről ismert, hogy kettőscsillag-rendszer tagja (beleértve ezt a most felfedezettet is).

...
Read more

Napszálltától míg a hajnal hasad – amatőrcsillagászat Piszkéstetőről – Fröhlich Viktória

Láttuk a szupernóvát az M101-ben! Na de kérem… Nem itt kezdődik az este! Tudom, mindenki kíváncsi a szupernóvára, úgyhogy álljon itt: távcsővégre kaptuk a halványodóban lévő SN 2023ixf-et. Így is lehet. Aki viszont a tárcairodalmon és az amatőrcsillagászati bulvárhíreken túl valami bensőségesebbre is vágyik, az olvasson tovább.  Csillagászat fényes nappal 2023. 07. 16. estéje nappal kezdődött. Mondanám, hogy egy átlagos estének indult, de hát ha az ember Piszkéstetőn tölt néhány hetet, egy este sem lehet átlagos. Szóval, az este egy Piszkésen átlagosnak mondható vacsorával indult: hűs szellő, csodás színekbe boruló természet, a leboruló Nap a hegyek mögött, illatozó vacsora, doromboló macskák, harmónia, béke és nyugalom. Szemben velem témavezetőm, Regály Zsolt, akivel az éppen aktuális kutatási témánkat vitatjuk meg két pohár frissítő között.  A ház azonban nem csak tőlünk hangos: Pál András és Horti-Dávid Ágoston - szintén a Konkoly Csillagászati Intézet munkatársai - a főépület erkélyéről igyekeznek szabad szemmel megpillantani a Vénuszt. Ideig-óráig ugratjuk őket, hogy úgysem fog sikerülni, aztán mikor binokulárral látni vélik a célpontot, mi is felmegyünk, hogy tegyünk egy próbát a szabadszemes észleléssel. A feladat nem egyszerű, mivel a Nap még nem bukott le, a horizont pedig fátyolfelhős. A legjobb taktikának végül a következő bizonyul: “Állj ide”, mondja Andris, “takard ki a fallal a Napot és a hegyeket egészen addig a pontig, majd onnan a fal mentén gyere felfele egy arasznyit. Ha egyszer meglátod, már nem tudod nem meglátni!” És tényleg! Ott ragyog a Vénusz teljes pompájában. Sokáig nézegetjük, binokulárral a sarlóját is tanulmányozzuk.  Egyszer csak észbe kapunk, hogy még mindig nappal van, és jó lenne naplemente előtt a Merkúrt is elcsípni. Hiába járjuk azonban körbe a bolygó potenciális helyét oda-vissza tízszer, százszor, szabad szemmel, majd binokulárral, állvány nélkül, aztán állvánnyal, nem leljük a Merkúrt. Maradnak tehát a napfoltok. Zsolt 20x80-as Celestron binokulárjának képét vetítjük ki az épület fehér falára. Öt hatalmas foltot figyelünk meg, mindegyik brilliáns.  Idővel újra a domboldal felé fordulunk, hogy ámuljunk a naplementén. Milyen mindennapos dolog, mégis, itt valahogy minden egyes alkalom más, gyönyörű és igéző. A frissen lebukott Nap mögött vérvörösbe vált a táj, kezünket kitartva és lassan mozgatva gyönyörű krepuszkuláris jelenséget figyelhetünk meg: a környező magyar és szlovák hegységek árnyéka rávetül az égre, ami ekkor vörösben, narancsban, aranyban, lilában és türkizkékben játszik. 

...
Read more

A 2022-es bolygófüzér – Balázs Gábor, Fridrich János, Ágoston Zsolt, Molnár Attila, Román Dávid, Péter Attila, Krischbaum Tamás, Makár Dávid, Csizmadia Szilárd

Időről-időre előfordul, hogy egyszerre láthatjuk a Naprendszer összes bolygóját. Ilyen legutóbb 2020 nyarán fordult elő, amikor a Naprendszer összes...

Read more