Címke: VCSE

A következőkben májusi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot! A Nap május közepén 5:20 (NYISZ) körül kel, 20:20 (NYISZ) körül nyugszik. (A NYISZ a nyári időszámítás rövidítése. NYISZ = UT + 2 óra, ahol UT a Universal Time = Világidő rövidítése.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy-másfél órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Telehold május 5-én, utolsó negyed május 12-én, újhold május 19-én, első negyed május 27-én lesz. Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap már legalább -12°-on vagy mélyebben van a horizont alatt, de a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség. Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (UT = NYISZ-2 óra): 05.01. 23:00 A Merkúr alsó együttállásban a Nappal, az Éta Aquaridák meteorraj maximuma (ZHR=25). 05.05. Félárnyékos holdfogyatkozás lesz, legnagyobb fázisát 17:23 UT-kor éri el, maga a fogyatkozás 15:14-19:32 UT között zajlik. Európa nagyobb részéből, így Magyarországról nem igazán látható, mert a Hold Zalaegerszegről nézve pl. csak a fogyatkozás vége felé, 18:08 UT-kor kel fel. A még világos égen a félárnyékos fogyatkozás utolsó pillanatai észrevehetetlenek. 05.13. 02:12 A Szaturnusz 8,5 fokkal északra a Holdtól (44% holdfázis). 05.17. 15:33 A Jupiter 24'-cel délre a Holdtól (5% holdfázis). 05.20. 18:43 27 órás holdsarló 5,5° magasan az esti égen. 05.23. 12:08 A Vénusz 2 fokkal délre a Holdtól (15% holdfázis). 05.24. 19:42 A Mars 3 fokkal délre a Holdtól (24% holdfázis). 05.29. 06:00 A Merkúr legnagyobb nyugati elongációja (25°). A Merkúr 15-étől lesz megfigyelésre alkalmas pozícióban hajnalonként. A hónap végére háromnegyed órával kel a Nap előtt, 25°-ra lesz tőle. A Vénusz az éjszaka első felében kereshető nyugati irányban. -4,4 magnitúdós, átmérője 17"-ről 22"-re nő, fázisa 67%-ról 52%-ra csökken. A Mars az éjszaka első felében figyelhető meg az Ikrek, majd a Rák csillagképekben nyugaton. Fényessége 1,6 magnitúdó, látszó átmérője 4,7". A Jupiter 15-étől a Halak, majd a Kos csillagképekben látható hajnalban, keleten. Fényessége -2,1 magnitúdó, látszó átmérője 34". A Szaturnusz a Vízöntő csillagképben látható napkelte előtt, délkeleten. Fényessége 0,9 magnitúdó, átmérője 17". Az Uránusz a Nap közelsége miatt nem figyelhető meg. A Neptunusz a Halak csillagképben látható napkelte előtt, délkeleten. A következő táblázatban Zalaegerszegre nézve a Nap és a Hold keltének, delelésének és nyugvásának időpontjait adjuk meg (óra:perc formátumban, nyári időszámítás szerint), valamint a Hold aktuális fázisát az adott nap 00:00 h UT-jére (0%: újhold, 50%: első vagy utolsó negyed, 100%: telehold). A táblázat tartalmazza ezen felül, hogy milyen napról van szó (hétfő-vasárnap), a Julián dátumot az adott nap 0 h UT-jére, valamint a helyi csillagidőt (Local Sidereal Time, LST) Zalaegerszeg földrajzi hosszúságára, vagyis λ = 16º 50′-re, óra:perc:másodperc alakban. A helyi csillagidő a tavaszpont óraszöge az adott helyről nézve. Megjegyzendő, hogy az ország középső részén tipikusan kb. 15, a keleti határ mentén tipikusan kb. 30 perccel korábban történnek a kelések-nyugvások, mint Zalaegerszegen, az eltérő földrajzi hosszúságok miatt. A Nap és a Hold kelési-delelési-nyugvási időpontjai NYISZ-ben vannak megadva. M94 és társai (NGC 4618, 4625 és a NGC 4490, 4485) A Vadászebek (Canes Venatici) csillagképet általában kutyapárként ábrázolják, akiknek pórázát az Ökörhajcsár (Bootes) tartja. Régebben az északi kutyát Asterionnak, a délit pedig Charanak nevezték. A Chara-ban láthatjuk a csillagkép legfényesebb csillagait az Alfa (α) és Béta (β) Canum Venaticorumot, amelyek elvezetnek bennünket az M94-hez, amely az első lépés számos lenyűgöző galaxis megtalálásához ezen az égi területen. Manapság a Béta CVn neve a Chara, míg az Alfa a Cor Caroli (Károly szíve) nevet kapta, Edmond Halley nevezte el így ezt a kettőscsillagot II. Károly király tiszteletére. Az Alfa Canum Venaticorum fő komponense egy kékesfehér színű 2,9 magnitúdós csillag, egy ötödrendű kísérővel, amely már kistávcsővel is látható. A Béta pedig G színképtípusú, negyedrendű, a Földtől 30 fényév távolságra lévő törpecsillag. Az M94 galaxist Pierre Méchain fedezte fel 1781. március 22-én, Charles Messier két nappal később már be is tette a mára már híressé vált katalógusába. Az M94 zömök, egyenlő szárú háromszöget alkot az Alfa és a Béta CVn-nel, és a Bétától 3,2°-ra keletre találjuk. Egy 105 mm-es refraktorral 28x-os nagyításnál meglehetősen fényes ovális halót láthatunk, amely egy kis apró, de intenzív magot foglal magába. Megpillantható körülötte a külső halvány fátyol, illetve egy a középpontból induló nyúlvány is, amely valószínűleg egy spirálkar darabja. A nagyítás növelésével (127x) a galaxis központi része foltosnak látszik. Egy 9,5 magnitúdós csillag látható az M94-től északra, és egy 11 magnitúdós csillag szikrázik a nyugati szélén. Egy szép aranysárga kettőscsillag, az Espin 2643 is feltűnik még a látómezőben. A galaxistól 1°-ra észak-északnyugatra egy nyíl alakú aszterizmus látható 8 magnitúdós csillagokkal. A nagyítás 87-szeresre növelése fokozza a szépséget, ez több halvány csillagot is megmutat az aszterizmusban. Az M94 nagyjából 16 millió fényévre van tőlünk, ez a legközelebbi csillagontó, gyűrűs galaxis, amelyet szinte szemből látunk. A galaxismagot kb. 3800 fényévnyi távolságra egy intenzív csillagkeletkezési régió veszi körbe gyűrű alakban. Úgy gondolják, hogy az M94 kis küllős magjával való kölcsönhatás a csillagkeletkezési folyamat mozgatórugója. A HyperLeda extragalaktikus adatbázis szerint az M94 másik négy galaxissal együtt egy valódi  galaxiscsoport részét képezi. Az egyik kölcsönhatásban álló pár körülbelül félúton van az M94 és a Béta CVn között. A fényesebb tagja az NGC 4618. A kis refraktorral 87x-es nagyítással ovális, 2’ hosszú és kétharmad olyan széles, észak-északkeleti lejtésű. Magja kelet-északkelet felé billenő sávszerű magot mutat. A közelben – ugyanebben a közepes látómezőben – feltűnik az NGC 4625 is; egy kis bolyhos halvány csillag a nyugati oldalán. Mindkét galaxis Magellán-spirál, amelyek gyakran egyetlen spirálkarral rendelkeznek, ami nem a központi régióból indul. A gravitációs kölcsönhatások fokozhatják ezt a szokatlan struktúrát. Egy 25 cm-es tubussal már észlelhető az NGC 4618 spirálkarja, amelynek foltos fényességű régiói vannak, a magtól keletre kezdődik és dél felé „tekeredik”. A másik, az M94-hez kapcsolódó kölcsönható pár 40’-re található a Bétától nyugat-északnyugatra. Egy 105 mm-es távcsővel 87x-es nagyításnál az NGC 4490 4,5’ hosszúnak, egyharmad szélesnek tűnik, és a délkeleti vége „dagibb”. Széles, szabálytalanul világos sáv fut végig a galaxis hossztengelyén. Társa keskenyebb végétől északra lebeg az  NGC 4485, egy kicsi, kerek ragyogás, kissé fényesebb maggal. Sue French: Deep-Sky Wonders, 113-115. o. Walter Scott Houston 1957 júliusában a Sky and Telescope Mélyég-csodák (Deep Sky Wonders) rovatában így írt az M 94-ről: M 94 (NGC 4736): kissé ovális spirálköd, 5,0x3,5’ átmérővel. Amatőr távcsövekben a spirálszerkezete rejtve marad, de vizuális fényessége 7,9 mg, míg néhány más Messier objektum 11 mg, így nehéz megérteni, hogy az M 94-et miért nem tekintik vizuális objektumnak. A fényképeken e galaxis fényes karjai szorosan tekerednek a majdnem kör alakú fénylő gömb körül. Halványabb, valamivel rövidebb karjai is vannak, melyek kinyúlnak a térbe. Legkorábbi feljegyzésem erről az objektumról 1926-ból származik, amikor mint fiatalember kerestem meg egy saját készítésű távcsővel: az objektív 2,5 cm szemüveglencse volt, az okulár egy nagyítólencse, s a cső újságpapírból volt összeragasztva. De éppen ezzel az alkalmatlan eszközzel az M 94 tisztán látható volt, s néhány közeli csillag is felkerült vázlatomra. A Steward Observatory 91 cm-es reflektorával ez a galaxis egy nagy izzó gömb, elég tisztán látszó spirálkarokkal, de különös, hogy Lord Rosse óriási távcsövével határozatlan volt a spirális jelleg eldöntésében. (Fordította: Szentmártoni Béla)

A következőkben áprilisi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot! A Nap április közepén 6:00 (NYISZ) körül kel, 19:30 (NYISZ) körül nyugszik. (A NYISZ a nyári időszámítás rövidítése. NYISZ = UT + 2 óra, ahol UT a Universal Time = Világidő rövidítése.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy-másfél órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Telehold április 6-án, utolsó negyed április 13-án, újhold április 20-án, első negyed április 27-én lesz. Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap már legalább -12°-on vagy mélyebben van a horizont alatt, de a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség. Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (UT = NYISZ-2 óra): 04.11. 22:00 A Merkúr legnagyobb keleti elongációja (19°) 04.12.            A Virginidák meteorraj maximuma (ZHR=5) 04.16. 04:01 A Szaturnusz 4,5 fokkal északra a Holdtól (Aquarius csillagkép, 20%-os holdfázis) 04.21. 18:11 38 órás holdsarló 11 fok magasan az esti égen 04.23. 01:00 A Lyridák meteorraj maximuma (ZHR=18) 04.23. 13:36 A Vénusz 1 fokra a Holdtól (12%-os holdfázis) 04.25. 21:57 A Mars 4,5 fokkal északkeletre a Holdtól (31%-os holdfázis) 04.29.            Az Alfa Scorpiidák meteorraj maximuma (ZHR=5) A Merkúr a hónap nagy részében jól megfigyelhető napnyugta után nyugati irányban, ez az idei legkedvezőbb esti láthatósága. 11-én van a legnagyobb keleti kitérésben a Naptól, 19 fokra. Ezután láthatósága folyamatosan romlik, a hónap végére már eltűnik az esti szürkületben. A Vénusz a kora esti órákban délnyugaton kereshető, láthatósága kiváló a hónap során. Fényessége -4 magnitúdó, átmérője 17", fázisa 67%. A Mars kora este kel, az este első felében megfigyelhető. Gyorsan távolodik, fényessége 1,3 magnitúdóra, látszó átmérője 5,4"-re csökken. A Jupiter a Nap közelsége miatt nem figyelhető meg. A Szaturnusz a Vízöntő csillagképben figyelhető meg, hajnalban megfigyelhető alacsonyan a délkeleti irányban. Az Uránusz a hónap első felében még kereshető a Kos csillagképben, alacsonyan nyugaton. A Neptunusz a hónap során nem figyelhető meg. A következő táblázatban Zalaegerszegre nézve a Nap és a Hold keltének, delelésének és nyugvásának időpontjait adjuk meg (óra:perc formátumban, nyári időszámítás szerint), valamint a Hold aktuális fázisát az adott nap 00:00 h UT-jére (0%: újhold, 50%: félhold, 100%: telehold). A táblázat tartalmazza ezen felül, hogy milyen napról van szó (hétfő-vasárnap), a Julián-dátumot az adott nap 0 h UT-jére, valamint a helyi csillagidőt (Local Sidereal Time, LST) Zalaegerszeg földrajzi hosszúságára, vagyis λ = 16º 50'-re, óra:perc:másodperc alakban. A helyi csillagidő a tavaszpont óraszöge az adott helyről nézve. Megjegyzendő, hogy az ország középső részén tipikusan kb. 15, a keleti határ mentén tipikusan kb. 30 perccel korábban történnek a kelések-nyugvások, mint Zalaegerszegen, az eltérő földrajzi hosszúságok miatt. Galaxisok a Nagy Medvében Ha tavasz, akkor galaxisok… De nem a megszokott Virgo galaxishalmaz tagjai közül szemezgetünk áprilisi ajánlónkban, hanem a Nagy Medve csillagképbeliek közül! Első célpontunk az NGC 2768, amely félúton fekszik az Üpszilon (υ) és az Omikron (ο) Ursae Majoris, a Nagy Medve orrát jelző csillag között. Ez a galaxis halványan látszik egy kis refraktorral is 17x-es nagyítás mellett. Alakja KNY-i irányú ovális formát mutat 47x-es nagyításnál és a galaxismag felé világosabbá válik. A 87-szeres nagyítás szebb képet ad, egy 10 magnitúdós csillaggal a galaxis nyugati-északnyugati peremén, és egy halvánnyal a keleti-északkeleti széléhez közel. Ha északnyugat felé mozdítjuk a távcsövet, akkor egy 53’-es látómezőben feltűnik az NGC 2742 is. Formáját és tájolását tekintve hasonló az NGC 2768-hoz, de kisebb és egyenletesebb felületi fényerővel rendelkezik. Az NGC 2742-t északnyugaton egy mélysárga csillag, délnyugaton pedig egy halvány csillagokból álló kis háromszög kíséri. Mindkét galaxis nagyjából 65 millió fényévre helyezkedik el tőlünk. Az NGC 2768 a Seyfert-galaxisokra példa, egy olyan objektumtípusra, amelynek középpontjában egy nagyon nagytömegű fekete lyuk található. Mindkét galaxis, miképp a Nagy Medve csillagkép is, cirkumpoláris Magyarországról nézve. Az NGC 2742-től körülbelül egy fokkal délre egy 6 magnitúdós csillaghoz jutunk, ahonnan 1,8°-kal nyugatra egy másik csillag is látszik. Az NGC 2685, a Hélix-galaxis a második csillagtól 27'-re délkeletre fekszik. (Nem összekeverendő az NGC 7293-mal, ami a Hélix-köd.) Nagyon halvány ÉK-DNY irányú ovális formát mutat egy 105 mm-es refraktorral 28x-os nagyítás mellett, és egy halvány csillag ül északkeleti csúcsától északra. 87x-es nagyítással 1,5' hosszú, és valamivel fényesebbé válik a közepe felé. A Hélix-galaxis az egyik legközelebbi poláris gyűrűs galaxis. A poláris gyűrűs galaxis egy gázból, porból és csillagokból álló korongot (vagy gyűrűt) mutat, amely majdnem merőleges a befogadó galaxis korongjára. Úgy gondolják, hogy a gyűrű egy szomszédos galaxis anyagával való egyesülés vagy felhalmozódás eredményeként keletkezik. Egy 25 cm-es távcsővel a galaxis poláris gyűrűjét úgy érzékeljük, hogy közepén a galaxis vastagsága nagyobb, mint amit egyébként várhatnánk. Egy 14,5”-es tubussal nagyon halványan mutatja meg ezt a szélesebb középső régiót. Amely a fő galaxisra merőlegestől, kissé az óramutató járásával megegyező irányba billen, az északnyugati oldalon lévő rész egyértelműbben látszik. A Hélix-galaxis egy lentikuláris és poláris gyűrűs Seyfert 2 típusú galaxis. Kb. 50.000 fényév átmérőjű és körülbelül 45 millió fényévre van a Földtől. Másodpercenként 883 kilométeres sebességgel távolodik tőlünk. Nagy tudományos érdeklődésre számot tartó objektum, mert a poláris gyűrűs galaxisok elég ritkák. Innen észak felé induljunk távcsövünkkel, ahol is galaxisok egy érdekes kvartettjét találjuk, a Holmberg 124-et. Erik Holmberg 1937-ben készítette el katalógusát a kettős és többszörös galaxisokról, amelyeket korai fényképlemezeken talált, sajnos a fejletlenebb technikával készített képek számos hamis azonosításhoz vezetettek. A csoport legnagyobb tagja az NGC 2805, Tau (τ) Ursae Majoristól 1,2° K-ÉK-re látszik. Ennek a spirálisnak a felülete nagyon alacsony fényerővel rendelkezik, és a kis teleszkópokkal csak az apró, világosabb magot tudjuk észlelni. Egy 25 centiméteressel, 170x-es nagyításnál ez a kísérteties galaxis szabálytalanul kereknek és 4-5' átmérőjűnek tűnik. Egy pár meglehetősen fényes, 9-es és 10-es magnitúdós csillag veszi körül, míg egy 12 magnitúdós csillag őrzi északnyugati szélét. Megosztva a látómezőt, az NGC 2814 (küllős spirálgalaxis) 10,5"-re észak-északkeletre helyezkedik el nagyobb társától, és déli csúcsa közelében van egy 11 magnitúdós csillag. Ennek a spirálnak az összmagnitúdója lényegesen halványabb, mint az NGC 2805-é, de fénye sokkal kisebb területre oszlik szét, ami lényegesen nagyobb felületi fényességet eredményez. Úgy néz ki, mint egy 1' hosszú észak-déli perjel. Az NGC 2820 valamivel nyilvánvalóbban mutatja magát, mint az NGC 2814, és csak 3,7’-re van a látómező középpontjától keletre. Az NGC 2820 egy másik éléről látszódó spirál galaxis és elég vékony ahhoz, hogy szerepeljen a „Laposgalaxis” Katalógusban (Igor D. Karachentsev és munkatársai, 1999). A katalógusban szereplő objektumok olyan korongszerű galaxisok, amelyeknek nincs központi dudora, vagy csak csekély a középső kidudorodásuk, és legalább hétszer hosszabbnak tűnnek, mint a szélességük. Egy 25 cm-es távcsővel az NGC 2820 karcsú formája K-ÉK - NY-DNY irányú, és 2,5’-es. A csoporthoz tartozó IC 2458-at Sue French sem látta a saját szemével. A kihívás: valaki látja, ahogy az NGC 2820 nyugati csúcsán lóg? Ezek a Holmberg-galaxisok körülbelül 76 millió fényévnyire találhatók tőlünk. Sue French: Deep-Sky Wonders 98-99. o.

A következőkben januári amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot. A Nap januárban 7:30 (KözEI) körül kel, 16:30 (KözEI) körül nyugszik. (A KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, megegyezik a polgári téli időszámításunkkal, KözEI = UT+1 h.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy-másfél órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Telehold január 7-én, utolsó negyed január 15-én, újhold január 21-én, első negyed január 28-án lesz. Van egy kis érdekesség az idei (2023) januári telehold-időpont körül. Sokfelé olvashatjuk, hogy január 6-án lesz. Már ahol! Merthogy a telehold 2023. január 7-én 00:07 KöZEI-kor lesz. Ami UT-ben 2023. január 6. 23:07 UT. Szóval MAGYAR IDŐ, vagyis a nálunk januárban használatos téli időszámítás (ami megegyezik a KöZEI-vel) szerint január 7-ére esik az idei év első teleholdja, VILÁGIDŐ szerint meg január 6-ra, a többi időzóna szerint meg kiszámolhatja mindenki magának. Emiatt van sokfelé január 6-a, másfelé meg január 7-e! Nem mindegy, milyen idő szerint adjuk meg... Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap már legalább -12°-on vagy mélyebben van a horizont alatt, de a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség. Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (KözEI-1 óra): 01.01. 23:16 Az Uránusz 19'-re a Holdtól. 01.03. 19:21 A Mars 56'-re a Holdtól. 01.04. 03:40 A Quadrantidák meteorraj maximuma (ZHR=110). 01.20. 05:48 24 órás holdsarló 2 fok magasan a Merkúrtól 8 fokra. 01.22. 16:12 A Vénusz 27'-re a Szaturnusztól. 01.23. 15:49 43 órás holdsarló 12 fok magasan. 01.24. 15:12 A Merkúr dichotómiája. A hónap során egyre látványosabb a C/2022 E3 (ZTF) üstökös. Jelenleg kb. 8  magnitúdós, de január végén, február elején elérheti az 5,4 magnitúdós fényességet is. Február elején 0,28 CSE-re közelíti meg a Földet. Januárban, majd februárban az Északi Korona, Ökörhajcsár, Sárkány, Kis Medve, Zsiráf és Szekeres csillagképeken halad át (ld. a lenti térképeket). Szabad szemmel nagyon halvány, viszont akár már kis távcsövekkel, binokulárokkal könnyen észrevehető lesz. Részletesebben itt írtunk erről az üstökösről, ahol előrejelzett koordinátái is megtalálhatók. (Forrás: www.aerith.net) A Merkúr a hónap elején még kereshető az esti órákban délnyugaton, láthatósága viszont gyorsan romlik. Hamarosan megjelenik viszont a hajnali égen, 10-én már kereshető napkelte előtt délkeleten. Láthatósága ettől kezdve gyorsan javul, 30-án kerül a legnagyobb nyugati kitérésbe, 25°-ra a Naptól. A Vénusz kora este délnyugaton kereshető, láthatósága folyamatosan javul a hónap során. A Mars kora este kel, majdnem egész éjszaka megfigyelhető. Fényessége -0,3 magnitúdóra, látszó átmérője 11"-re csökken. A Jupiter az éjszaka első felében megfigyelhető a Halak csillagképben, -2,3 magnitúdós. A Szaturnusz még az esti órákban megfigyelhető a Bak csillagképben, a hónap első felében. Fényessége 0,9 magnitúdó. Az Uránusz kora estétől megfigyelhető a délkeleti ég alján, éjfél körül nyugszik. A Kos csillagképben található. A Neptunusz az esti órákban megfigyelhető a Vízöntő csillagképben. A következő táblázatban Zalaegerszegre nézve a Nap és a Hold keltének, delelésének és nyugvásának időpontjait adjuk meg (óra:perc formátumban, téli időszámítás szerint), valamint a Hold aktuális fázisát az adott nap 00:00 h UT-jére (0%: újhold, 50%: félhold, 100%: telehold). A táblázat tartalmazza ezen felül, hogy milyen napról van szó (hétfő-vasárnap), a Julián-dátumot az adott nap 0h UT-jére, valamint a helyi csillagidőt (Local Sidereal Time, LST) Zalaegerszeg földrajzi hosszúságára, vagyis λ = 16º 50'-re, óra:perc:másodperc alakban. A helyi csillagidő a tavaszpont óraszöge az adott helyről nézve. Megjegyzendő, hogy az ország középső részén tipikusan kb. 15, a keleti határ mentén tipikusan kb. 30 perccel korábban történnek a kelések-nyugvások, mint Zalaegerszegen, az eltérő földrajzi hosszúságok miatt. A Kemble 1 – NGC 1502 és 1501 A Kemble 1 egy aszterizmus a Zsiráf (Camelopardalis) csillagkép délnyugati részén. A Zsiráf nem a leglátványosabb csillagkép az égboltunkon; halvány csillagok alkotják, amelyek nem fényesebbek 3 magnitúdónál. Viccesen szólva sokan csak úgy ismerik ezt a csillagképet: "az égbolt azon területe észak felé, amerre nem látszanak csillagok". Az aszterizmust alkotó csillagok sora lényegében egy egyenes vonal, körülbelül 2,5 fok hosszan látszik és nagyjából húsz-huszonöt darab 5-9 magnitúdó fényesség közötti, változatos színű csillagból áll. Ez az csillaglánc nem látható szabad szemmel, ezért kistávcsőre, binokulárra lesz szükségünk a felfedezéséhez, amelynek végén az NGC 1502 halmaz homályos fényfoltként jelenik meg. Az NGC 1502 13 cm-es távcsőben már teljesen felbontott, 127/1500-as MC-ben, 28 mm-es okulárral a mintegy 1°-os látómezőnek a felét sem kitöltve szépen és látványosan látszik. A Kemble 1 egy viszonylag nem olyan régen felfedezett aszterizmus, hiszen csak 1980-ban fedezte fel Lucian Kemble atya, aki amatőrcsillagász és ferences szerzetes volt. A kanadai Albertában volt, amikor rábukkant erre a csodálatos csillagfüzérre egy 7×50-es binokulárral. Walter Scott Houston lelkesen népszerűsítette az aszterizmusokat a Sky and Telescope amatőrcsillagászati magazin 1946 és 1993 között általa jegyzett Deep-Sky Wonders című rovatában. A ferences szerzetes maga írt Houstonnak a felfedezéséről. 1980 decemberében Houston is írt az új aszterizmusról a rovatban, amelyet felfedezője után Kemble Cascade-nak nevezett el, ami magyarul Kemble-kaszkád itt és itt és itt - pedig hívhatnánk Kemble-zuhatagnak vagy Kemble-vízesésnek is, hiszen a cascade zuhatagot, vízesést jelent. Megfelelő szögben nézve a Kemble 1 csillagsor tagjai valóban úgy "esnek lefelé", mint egy zuhatagban a víz - Szentmártoni Béla is így fordította (ld. alább). Igaz, a szó létezik magyarul is (kaszkád, lásd itt), zúgó jelentésben. Walter Scott Houston – Mélyég-csodák rovatában Szentmártoni Béla fordításában ezt olvashatjuk a Kemble 1-ről: E hónap mély-ég objektumait F. L. J. Kemble (Alberta, Kanada) beszámolójából egészítem ki. 7x50 B-al pásztázva a Cam-ban, talált „egy szép vízesést halvány csillagokból, DK felől esve az NGC 1502 nyílthalmaz felé”. Szeretnék kapni beszámolókat e csillagsávról más binokulár használóktól, mivel Kemble a 2 ½ fok hosszú láncot nagyon figyelemre méltónak találta. Kemble olyan furfangot használ a távcsőnél történő rajz készítéséhez, melyről még nem hallottam. Kihúzza az okulárt a fókuszból addig, míg csak a legfényesebb csillagok láthatók, majd felrajzolja viszonylagos pozícióikat. Utána visszaállítja a fókuszt s kiegészíti a rajzot a halványabb csillagokkal. Nem egyszerű megtalálni ezt a csillagsort, hiszen az égbolt egy eléggé csillagszegény, látványos, könnyen megtalálható célpontokban szegény területén látszik. Az Alpha Camelopardalis a csillagkép harmadik legfényesebb csillaga 4,3 magnitúdós látszólagos fényességével (1961-es kutatások szerint az NGC 1502 nyílthalmazból szökött meg). A CS Camelopardalis a csillagkép második legfényesebb csillaga, egy 4,21 magnitúdós, kékesfehér színű szuperóriás. Ha összekötjük ezt a két csillagot és a távolságot harmadoljuk, akkor a CS Camelopardalistól egyharmad távolságra egy 5 magnitúdós csillagot látunk, amely „átszúrja” a lánc közepét. A képzeletbeli összekötő vonalra merőlegesen láthatjuk az aszterizmust, amely a Kassziopeia csillagkép felé mutat. Kis refraktorral 17x-es nagyítással, nagylátószögű okulárral, 3,6°-os látómezőben gyönyörű látványt nyújt, és körülbelül 20 csillagot mutat meg. A sor délkeleti vége közelében az NGC 1502 nyílthalmazt fedezhetjük fel, amely sok halvány csillag zsúfolt halmaza. Néhány sárga-fehér színben csillog, fényességük pedig 7 magnitúdó. 68x-os nagyítással akár 25 csillagot is megszámolhatunk, amelyek egy tömör háromszög formát mutatnak. Az NGC 1502-től délre 1,4°-ra megtaláljuk a kis planetáris ködöt, az NGC 1501-et. Kicsinek, kereknek és meglehetősen fényesnek tűnik egy 105 mm-es távcsővel, 68x-os nagyításnál. A planetáris köd kissé ovális alakú, észrevehetjük a kicsi sötét középpontját, a világosabb északkeleti és délnyugati széleit, illetve a halvány központi csillagát is. Sue French: Deep-Sky Wonders, 14-15. o.

A következőkben decemberi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot. A Nap decemberben 7:20 (KözEI) körül kel, 15:50 (KözEI) körül nyugszik. (A KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, megegyezik a polgári téli időszámításunkkal, KözEI = UT+1 h.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy-másfél órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Telehold december 8-án, utolsó negyed december 16-án, újhold december 23-án, első negyed december 30-án lesz. Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap már legalább -12°-on vagy mélyebben van a horizont alatt, de a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség. Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (KözEI-1 óra): 12.01. 22:26 A Jupiter 4°-ra látható a 65%-os fázisú Holdtól a Halak/Vízöntő csillagképben. 12.05. 16:32 A Hold fedi az Uránuszt. 94%-os holdfázis, kilépés: 17:33 UT-kor. (Zalaegerszegen belépés 17:31 és kilépés 18:31 KözEI-kor. Azaz a bolygó 60 percig lesz a Hold mögött.) Animáció a fedésről: 12.08. 05:07 A Hold elfedi a Marsot (100%-os holdfázis), kilépés: 06:01-kor. 12.14. 13:00 A Geminidák meteorraj maximuma (ZHR=150). 12.21. 15:31 A Merkúr legnagyobb keleti elongációja. 12.21. 21:48 Téli napforduló. 12.22. 05:49 28 órás holdsarló 1,5° magasan. 12.22. 22:00 Az Ursidák meteorraj maximuma (ZHR=10). 12.24. 15:37 A Vénusz 4,5°-ra a 2%-os fázisú Holdtól. 12.26. 17:14 A Szaturnusz 4,6°-ra a 16%-os fázisú Holdtól. 12.29. 15:41 A Merkúr és a Vénusz 1,5°-os közelsége a Nyilas csillagképben. A Merkúr az esti órákban figyelhető meg, láthatósága egyre javul a hónap során. 21-én van a legnagyobb keleti kitérésben, ekkor másfél órával nyugszik a Nap után. A Vénusz kora este délnyugaton kereshető, láthatósága folyamatosan javul a hónap során. A Mars kora este kel, az egész éjszaka során megfigyelhető. Fényessége -2 magnitúdóra növekszik, látszó átmérője 15"-re csökken. A Jupiter az éjszaka első felében megfigyelhető a Halak csillagképben, -2,5 magnitúdós. A Szaturnusz az éjszaka első felében megfigyelhető a Bak csillagképben, fényessége 0,8 magnitúdó. Az Uránusz estétől megfigyelhető a délkeleti ég alján, hajnalban nyugszik. A Kos csillagképben található. A Neptunusz az éjszaka első felében megfigyelhető a Vízöntő csillagképben. A következő táblázatban Zalaegerszegre nézve a Nap és a Hold keltének, delelésének és nyugvásának időpontjait adjuk meg (óra:perc formátumban, téli időszámítás szerint), valamint a Hold aktuális fázisát az adott nap 00:00 h UT-jére (0%: újhold, 50%: első vagy utolsó negyed, 100%: telehold). A táblázat tartalmazza ezen felül, hogy milyen napról van szó (hétfő-vasárnap), a Julián dátumot az adott nap 0 h UT-jére, valamint a helyi csillagidőt (Local Sidereal Time, LST) Zalaegerszeg földrajzi hosszúságára, vagyis λ = 16º 50'-re, óra:perc:másodperc alakban. A helyi csillagidő a tavaszpont óraszöge az adott helyről nézve. Megjegyzendő, hogy az ország középső részén tipikusan kb. 15, a keleti határ mentén tipikusan kb. 30 perccel korábban történnek a kelések-nyugvások, mint Zalaegerszegen, az eltérő földrajzi hosszúságok miatt. NGC 1 és 2. Mini Kereszt Barangoljunk a Pegazus csillagképben! Az Alpha Andromedae-tól (α And), azaz az Alpheratztól (az Alpheratz a Pegazus csillagkép északkeleti sarkát képezi, de hivatalosan az Androméda csillagképhez tartozik) 1,4°-ra délre található két aprócska objektum, amelyek bizonyos szempontból nagyon különlegesek, hiszen a Ködök és Csillaghalmazok Új Általános Katalógusában, azaz az NGC katalógusban az 1-es és a 2-es számot kapták. Kövess egy három darab 6,5 magnitúdós csillagból álló vonalat, amely Alpheratztól dél-délnyugat felé halad 1,6°-t. A galaxisduó 30’-re keletre fekszik az utolsó csillagtól. Az NGC 1-et Heinrich Louis d’Arrest fedezte fel 1861-ben, a koppenhágai obszervatórium tesztelése közben. A becslések szerint 140 000 fényév átmérőjű, körülbelül 160 000 fényévnyire van tőlünk és 4450 km/s sebességgel távolodik tőlünk. Az NGC 2-t először Lawrence Parsons, Rosse 4. grófja figyelte meg az NGC 1 „társaként”, 1873. augusztus 20-án; nagyon halványnak, kicsinek írta le, amely az NGC 1-től délre látható. Halvány spirálgalaxis, amelynek vizuális magnitúdója 14,2. Az NGC 2 sokkal halványabb, mint „társa” és nagyon közel látszik az NGC 1-hez. A valóságban azonban a két objektum távol van egymástól és nem is tartoznak össze. Az NGC 2 átmérője körülbelül 115 000 fényév, de 3-5-ször fényesebb, mint a Tejútrendszer, mivel meglehetősen kompakt. Sue French így írt a két apróságról: A 25 cm-es távcsövemben, 68x-os nagyítással az NGC 1 halványan látszik félúton egy 11,6 és egy 13,2 magnitúdós csillag között. 115x-ös nagyításnál már sokkal könnyebb észlelni, és ennél a nagyításnál az NGC 1-től délre és egy halványabb csillagtól keletre az NGC 2 is láthatóvá válik elfordított látással. 166x-os nagyításnál az NGC 2 nagyon kicsinek, halványnak és egyenletesen világosnak tűnik. Hosszúkás formája kelet-délkelet felé hajlik. Az enyhén ovális NGC 1 ugyanilyen tájolású, és apró, halvány magját is megmutatja. Hatalmas, 213x-os nagyítással már a viszonylag nagy és valamivel világosabb mag is jól kivehető. Az NGC 1 azzal szerezte meg első helyét, hogy az eredeti NGC katalógus összeállításakor (1860-as évek) a legkisebb rektaszcenzió-értékkel (RA-val) rendelkezett - 00h 00m 04s. Ez azonban az 1860-as koordinátáira vonatkozott, és a precesszió a RA nullavonalát távolabb vitte azóta az NGC 1-től. 2000-es epochájú koordinátákban néhány tucat NGC galaxis már kisebb rektaszcenziójú, mint az NGC 1. Most már tényleg egy igazi Pegazus objektum következik. A Gamma (γ) Pegasi a Pegazus csillagkép délkeleti sarka. A Gamma-tól 40’-re nyugatra és egy kicsit északra fekszik egy újabb csillagkép-utánzat, a „Mini-Kereszt” (korábban már ajánlottuk a Mini-Kassziopeiát). Ez az aszterizmus kisebb távcsövekkel is könnyen észrevehető. Egy 12 cm-es reflektorral, az Északi Keresztre emlékeztet, amely a Cygnus, a Hattyú csillagképet uralja. A 16,5'-es Mini-Kereszt öt csillagból áll, amelyek 8-10 magnitúdósak. Rövid része megközelítőleg észak-déli irányban, hosszú része kelet-nyugati irányban fut. Az Északi Kereszttel ellentétben, amelynek legfényesebb csillaga koronázza a csúcsát, a Mini-Keresztnél a leghalványabb csillag látható a csúcson. Sue French: Deep-Sky Wonders 291. o.

A következőkben novemberi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot. A Nap novemberben 6:30 (KözEI) körül kel, 16:00 (KözEI) körül nyugszik. (A KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, megegyezik a polgári téli időszámításunkkal, KözEI=UT+1 h.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy-másfél órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Első negyed november 1-én, telehold november 8-án, utolsó negyed november 16-án, újhold november 23-án lesz. Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap már legalább -12°-on vagy mélyebben van a horizont alatt, de a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség. Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (KözEI-1 óra): 11.05. 0:13 A Jupiter 2,5°-ra a 87%-os fázisú Holdtól. 11.07. 03:48 Az (1) Ceres törpebolygó 27'-re az M66 galaxistól. 11.17. 23:00 A Leonidák meteorraj maximuma (ZHR=10-15). 11.20. 04:59 A 17%-os fázisú Holdtól 7'-re látható a γ Virginis kettőscsillag. 11.25. 15:38 40 órás holdsarló 2° magasan az esti égen. A Merkúr megfigyelhetősége a hónap során kedvezőtlen. A Vénusz a hónap során nem figyelhető meg, csak a hónap utolsó napjaiban, kora este délnyugaton. A Mars kora este kel, az egész éjszaka során megfigyelhető. Fényessége -1,9 magnitúdóra, látszó átmérője 17,2"-re nő. A Jupiter az éjszaka első felében megfigyelhető a Halak csillagképben, -2,7 magnitúdós. A Szaturnusz az éjszaka első felében megfigyelhető a Bak csillagképben, fényessége 0,7 magnitúdó. Az Uránusz estétől megfigyelhető a délkeleti ég alján. A Kos csillagképben található. 9-én szembenállásban van a Nappal. A Neptunusz az éjszaka első felében megfigyelhető a Vízöntő csillagképben, délkeleten. A következő táblázatban Zalaegerszegre nézve a Nap és a Hold keltének, delelésének és nyugvásának időpontjait adjuk meg (óra:perc formátumban, téli időszámítás szerint), valamint a Hold aktuális fázisát az adott nap 00:00 h UT-jére (0%: újhold, 50%: első vagy utolsó negyed, 100%: telehold). A táblázat tartalmazza ezen felül, hogy milyen napról van szó (hétfő-vasárnap), a Julián dátumot az adott nap 0 h UT-jére, valamint a helyi csillagidőt (Local Sidereal Time, LST) Zalaegerszeg földrajzi hosszúságára, vagyis λ = 16º 50'-re, óra:perc:másodperc alakban. A helyi csillagidő a tavaszpont óraszöge az adott helyről nézve. Megjegyzendő, hogy az ország középső részén tipikusan kb. 15, a keleti határ mentén tipikusan kb. 30 perccel korábban történnek a kelések-nyugvások, mint Zalaegerszegen, az eltérő földrajzi hosszúságok miatt. Vadászat a Csiga-ködre Sokan sokféleképpen nevezik… Helix-köd vagy Helix Nebula, de egyesek csak azt mondják rá, hogy „Isten szeme”. Itthon a Csiga-köd a névre hallgat az NGC 7293 (Caldwell 63) a Vízöntő csillagképben. (De ahogy elfelejtjük fokozatosan a magyar nyelvet, úgy terjed a Hélix-köd vagy Helix-köd név és írásmód.) Ez az egyik hozzánk legközelebbi (kb. 700 fényév), és legfényesebb planetáris köd. Karl Ludwig Harding fedezte fel 1824-ben. A planetáris köd egy kezdetben közepestömegű (kb. 0,5 ..  7-8 naptömegű) öregedő csillagból születik, amely kimeríti nukleáris üzemanyagát, és külső rétegeit ledobja az űrbe. Ahogy a köd kitágul, maga a csillag korábbi magja is láthatóvá válik. A maradvány egy forró, sűrű fehér törpe csillaggá fejlődik, majd lassan, évmilliárdok alatt lehűl. Kétségtelen, hogy a Csiga-köd az egyik legszebb objektum az égen. Az angol Helix Nebula elnevezést a fényképeken látható kettős gyűrűs megjelenésről kapta. (Az angol helix szó csigavonalat, csavarvonalt, spirált is jelent.) A hosszú expozíciós fotókon „ködös ujjak” láthatók, amelyek a gyűrűtől befelé mutatnak a központi csillag felé, amely mindössze 13,5 magnitúdós. Itthonról szinte csak október-novemberben van esélyünk megfigyelni, és ekkor sincs túl magasan a horizont felett. Az első feladat az észleléséhez egy jó déli horizontú észlelőhely megtalálása. A sötétedés után már nekiállhatunk az észlelésnek, hiszen ilyenkor is alig több mint 20 fok magasan látszik délre, és gyorsan lenyugszik. A tapasztalatok szerint a Helix az egyik legkönnyebben megfigyelhető fényes planetáris köd és mégis az egyik legmegfoghatatlanabb. Sue French már binokulárral is megfigyelte, és mégis láthatatlan maradt számára nagyobb távcsövekben. Ezek az állítások ellentmondásosnak tűnhetnek, de a köd alacsony felületi fényességével magyarázhatók. Ezt alátámasztja többek megfigyelése: vizuálisan még 13-35 cm-es távcsövekben is, különösen rossz ég mellett, szűrő nélkül a Csiga-köd csak egy fényesebb, de hatalmas kiterjedésű, az égtől jól elváló, de az égnél alig valamivel fényesebb, halvány felületi fényességű ködösség. Ha a Csiga-köd fénye egyetlen pontba gyűlne össze, akkor egy 7,3 magnitúdójú csillag fényével ragyogna. De ez a fény az ég meglehetősen nagy területén oszlik el, kb. a Hold átmérőjének felén: 16'x12'! Kistávcső segít a köd fényének koncentrálásában, nagy látómező pedig megmutatja a környező sötét égboltot a kontraszt érdekében. Szóval ez nem lesz sétagalopp a köd nagy összfényessége ellenére sem. Először is meg kell győződni arról, hogy a távcső tényleg az ég megfelelő pontjára irányul. Sue French a New York állam-beli félig vidéki otthona mellől, jó égnél néha szabad szemmel is látja az egyik szomszédos csillagot, az Üpszilon (υ) Aquarii-t. Ha ez megvan, akkor nagyban megkönnyítettük a dolgunkat. De ha az ég túl világos ahhoz, hogy megmutassa nekünk ezt a csillagot, akkor az első nyom a 3,3 magnitúdós Delta (δ) Aquarii. A Deltától 4°-kal délnyugatra keressük meg a 4,7-es magnitúdójú 66 Aquarii-t. Egy látómezőben kell lennie a Deltával, és a távcsövön keresztül narancsos fényben ragyog. Haladj tovább ezen a vonalon további 2,8°-ot, a sárga-fehér Üpszilonig, amely a terület legfényesebb csillaga a maga 5,2-es magnitúdójával. A Csiga-köd az Üpszilontól 1,2°-kal nyugatra helyezkedik el. Két 10 magnitúdós csillag látható félúton, ezzel segítve a Helix pontos megtalálását, amelyet már 50 milliméteres távcsővel is észlelni lehet. Első pillantásra egy ilyen kis távcső csak egy ovális foltot mutat, de ha tovább nézed, akkor a Csiga-köd a türelmes megfigyelőjének megmutatja részleteit. Jó átlátszóságnál már a 105 mm-es távcsővel kicsi és közepes nagyításnál 14x11’-os ÉNY-DK irányú ovális fényfoltot lehet látni. A középpontja kissé sötétebb, mint a perem. Az elfordított látás (ha tekinteted a köd egyik oldalára irányítod) segíthet jobban érzékelni a ködöt, valamint az OIII és a keskenysávú mélyég-szűrők is gyakran jól működnek itt. Nagy nagyítással, szűrő nélkül, néhány halvány csillag is látható a ködbe ágyazva. De mi a helyzet a fényképeken látható gyönyörű látvánnyal? Nyilván nem láthatjuk azt a csodás, színes részletgazdagságot a saját szemünkkel, amit egy fotón, de a türelmes észlelő sokkal többet láthat, mint azt elsőre gondolnánk. Jöjjön néhány további észlelési leírás. Döbbenetes módon Michael Bakich ezt írta: „El Pasótól 50 mérföldre keletre fekvő sötét égboltunkról 2000. augusztus 26-án hárman szabad szemmel láttuk a Helixet.” Nyugat-Ausztráliában pedig, ahol a Csiga-köd szinte a fejed fölött halad el, Maurice Clark és barátai a szabadszemes észlelését használták az égbolt körülményeinek leírására. Mások 6x30-as keresőn keresztül találták meg, és kis távcsővel könnyűnek írták le. Mások a Csiga-köd gyűrűsségét 5 és 10 cm-es távcsövekkel észlelték. A központi csillagot már 15 cm-essel. Egy 200 mm-es távcsövön keresztül a Helix kékes-zölden ragyog. Az emberi szem érzékenyebb erre a színre, mint a fényképeket uraló vöröses árnyalatra. Ez az oka annak, hogy egy OIII szűrő sokat javít az észlelésén; áthalad a kétszeresen ionizált oxigén által kibocsátott kék-zöld fényen (OIII), miközben blokkolja a fényszennyezésre jellemző színeket. A gyűrű fényerejének szabálytalanságai is egy 20 cm-es távcsővel válnak láthatóvá. Egy 25 cm-es reflektor és OIII szűrő segítségével, már a halvány külső glóriája is láthatóvá válik. A legfényesebb része a DK-i részen látható, az óramutató járásával megegyező irányban „spirálozik”, és észak felé elhalványul. Egy másik nehéz célpont egy 16 magnitúdós galaxis, amely a gyűrű északnyugati szélébe ágyazódott. Amely 9,9 magnitúdós csillagtól 1,2'-re délre található, ehhez már egy igazi nagyágyú, egy 40 cm-es távcső kell. A küllőit szintén 40 cm-es műszerrel észlelték. A lényeg a jó kilátás dél felé, szerencse a jó átlátszóságú éjszakához és a lehető legsötétebb égbolt! Szűrők hazsnálata sokat segít a látványon. Sue French: Deep-Sky Wonders 252-254. o. Hazai bázis: „Home plate” aszterizmus A bonyolult után jöjjön egy egyszerűbb célpont. A „home plate” nekünk nem mond túl sokat. Ellentétben az Egyesült Államokban, hiszen nemzeti sportjuk egyik emblematikus pontja, pontosabban ötszöge, öt 6,7–6,9 magnitúdós csillag jelzi a baseballmeccsen használt ötszögletű „home plate” (hazai bázis a magyar baseballos szakzsargonban) sarkait (gondolom a hazafutásról már mindenki hallott). Hogy meglássuk ezt a kis aszterizmust, csupán egy binokulárra van szükségünk. A „Home Plate” középpontja 1,2°-kal NY-DNY-ra van a 23 Andromedae-től, amelyeket egy látómezőben észlelhetünk. Az aszterizmus 44' magas és dél felé hegyesedő a formája. Egy 15x45-ös binokuláron keresztül a középső és az ÉK-i sarokban lévő csillag is egy-egy halvány társat is mutat. Sue French: Deep-Sky Wonders 270. o.