Korábbi cikkünkben már olvashattunk a Nagy Együttállásról, valamint a Jupiter és a Szaturnusz közeledési fázisában végzett együttállás észleléseiről. Simon-Zsók Anett cikkében pedig láthattuk, milyen volt a legnagyobb közelség idején a Nagy Együttállás. Ebben az írásban a VCSE-tagok észleléseiből készült válogatás, amit pár nappal később, a bolygók távolodása során figyeltek meg.

VCSE – Két nappal a legnagyobb közelség után – Schmall Rafael, Kaposfő, 2020.12.23. (kattintással nagyítható)

Schmall Rafael észlelése – Kaposfő, 2020. december. 23.

Sikerült nekem is észlelni és fotózni az együttállást. December 21-én természetesen 1000 méter vastag köd ült rajtunk, 22-én esett az eső, így hát 23-ára esett a lehetőség, hogy megpróbálkozzak eme látványos csillagászati jelenség megpillantásával.

Naplemente előtt összepakoltam a fotós felszerelésem, majd kimentem a hátsó kertbe (szerencsére elég nagy, máshova meg egyelőre nem mehetek), és onnét próbáltam meg fotózni az együttállást. A felszerelés: Canon6D / Canon 200 mm, f/2.8 / Canon 28-105 / Skywatcher Star Adventurer.

Főként a 200 mm-es telével fotózgattam ISO 200-400-on és f/5.6-on egyre hosszabb záridőkkel. Nekem legjobban a “bemozdult felhős” tetszik, de a templommal sem akartam kihagyni ezt a látványt. Szabad szemmel csak egyszer láttam két külön égitestnek. A Szaturnusz legtöbbször az érkező fátyolfelhők miatt túlságosan halvány volt.

Észlelés ideje: 16:30-18:00 KöZEI.

Fridrich János észlelése – Boba, 2020. december 24.

December 24-én adódott lehetőség a bolygó-együttállás megfigyelésére – bár sokan le akartak beszélni, de hajthatatlan voltam. Így a megnyíló felhők között sikerült is a két bolygót megörökítenem. A holdak sajnos a felhőbe vesztek és bizony szabad szemmel sem volt látható az együttes, de amit ki lehetett facsarni az ég adottságaiból, azt megtettem. Még okuláron keresztül látszódott egy rövid ideig az impozáns látvány.

VCSE – Jupiter-Szaturnusz együttállás – Fridrich János, Boba, 2020. december 24. (kattintással nagyítható)

Lakatos Csaba észlelése – Dombóvár, 2020. december 24.

A kisebbik fiammal december 24-én mi is kimentünk a város szélére egy perfekt horizontú helyre 16:30 körül. Nyugatról felhők közeledtek, de azok felett kb. 20-25 fok magasan ott voltak a Naprendszer óriásai! A 15×70-es binokulárokat vittük magunkkal. Szabad szemmel a Szaturnusz igen halvány volt. Laikusok számára szinte észrevehetetlen. A Jupitert is már rengetegszer láttam jelenlegi pompájánál sokkal szebbnek. A műszerrel szép látványt nyújtottak, de akármennyire erőlködtem, a holdakat nem tudtam észlelni. Ennek talán az is oka volt az alacsony elhelyezkedésen kívül, hogy az asztrosötéttől még igen messze voltunk. Jobb körülmények között ezzel a binokulárokkal általában a holdakat sem gond látni. A két bolygó kb. 18 – 20 ívpercre lehetett egymástól. Elképzeltem, milyen lehetett 21-én. Akkor is kivezényeltem a családot, bár brutálisan felhős, ködös, párás, szutykos volt minden. De néha vannak csodák, és úgy voltam vele, ha megtörténik, ne rajtam múljon. Hát nem történt meg… Ezúttal azonban volt némi kárpótlás!

Keszthelyi Sándor és Sragner Márta észlelése – Bucsu, 2020. december 25.

2020. december 21-én este volt a Jupiter és a Szaturnusz látszólagos égi közelségben, mindössze 6 ívpercre egymástól. Akkor borult idő volt, és ilyen volt tőlünk nézve 22-én, 23-án és 24-én is.

Viszont december 25-én délután kis napsütés és kék égrészek jelezték a megpillantási lehetőséget. KözEI 16:25-kor a bucsui házunk kertjébe ment ki Sanyi. Az ég fele felhőtlen volt. Látszott a Hold és a Mars. Amerre (elméletileg 16:09-kor) a Nap lenyugodott, ott néhány határozott keskeny felhőcsík látszott, amelyek mozogtak is. Még nagyon világos volt a délnyugati ég alja. Egy 7×50-es binokulárral kezdte el keresni a bolygókat. Eközben 16:30-kor puszta szemmel észrevette a Jupitert! De csak őt.

A Szaturnusz sem szabad szemmel, sem a látcsővel nem látszott. Kellett pár perc, amire 16:33-kor a 7x50B-ben észrevehetővé vált, mert a Jupiterhez képest jóval gyengébb fényű volt. Halványabb fénypontja jobbra és 30 fokos pozíciószögben lefelé vált egyre jobban sejthetővé. A két bolygó távolsága kisebb volt a Hold átmérőjénél, azaz 30 ívpercnél. 20-25 ívpercnyire becsültem égi távolságukat 16:44-kor. Addigra már Sragner Márta is mellé állt és ő is binokulárral figyelte a két bolygót.

16:47-kor végre a Szaturnuszt is meglátta Sanyi puszta szemmel (persze a binokulárban előzetesen látott kép után…).

16:50-re már a 102/500 mm-es, állványon lévő refraktort is kivitték és beüzemelték. A 25x-ös nagyítással mindkét bolygó bőven a látómezőben volt. A Szaturnusznak látszott a gyűrűje, a Jupiter mutatta korong alakját, de holdjai nem látszottak. Ahogy teltek a percek: úgy jött elő a világos égi alapból egy fényesebb jupiterhold, balra. Majd jobbra és közelebb is egy halványabb.

16:55-17:05-ig a meleg lakásból, a nyugatra néző szobaablakból is látszott a két égitest, tüllfüggönyön és szúnyoghálón át is. Aztán 17:10-kor egy nagyobb délnyugati felhődarab letakart mindent.

Péter Attila, Naszvadi István, Mezei Balázs észlelései – 2020. december 26.

VCSE – Az együttállás kora este Péter Attila hegyének végéből. – Péter Attila, Zalaegerszeg. 2020. december 26. (Honor 7 mobiltelefon állványon, éjszakai módban, ISO 200, 12 s, nyers képből)

December 26-án Péter Attila Zalaegerszegen mobiltelefonnal fotózta az együttállást. A képen a szemben lévő dombon látható fénykereszt uralkodik: “Csak az a kereszt. Az nagyon bántja a szemem”.

Naszvadi István Pakodon 8×30-as binokulárral vette szemügyre az együttállást.

Mezei Balázs: “December 26-án Zalaegerszegen a Jánkahegyről nekem is sikerült megpillantani a jeles égi eseményt”. A kép Olympus EPL5 fényképezőgéppel, OLYMPUS M.40-150 mm F4.0-5.6 R objektívvel, 18:08 KözEI-kor készült.

VCSE – Az együttállás a Jánkahegyről. A kép tetejéna  fényesevv fénypont a Jupiter, ahalványbb a Szaturnusz. – Mezei Balázs, Zalaegerszeg, 2020. december 26. (kattintással nagyítható)

Jandó Attila észlelése – Lakhegy, 2020. december 26.

17:00-kor (KözEI) kipakoltam a 130/1000 Dobson távcsövet Lakhegy külterületén a szokásos észlelőhelyen. Remek délnyugati és nyugati horizontnak köszönhetően sokáig élvezhető a látvány. Párhuzamosítottam a keresőtávcsövet a Jupiter segítségével, és megkezdtem az észlelést. A kék háttér előtt jól megfigyelhető a Jupiter, a Szaturnusz és a Galilei holdak is, de a Titán nem látszik.

A Jupiter és a Szaturnusz távolságát szabad szemmel 0,5 fokra becsültem: a látómezőben a Szaturnuszt középre helyezve a Jupiter a látómező sugarának 90%-nál látható (20 mm-es okulár 65 fokos látómezővel, 50-szeres nagyítás mellett) ez így 0,58 foknak becsülhető.

17:23: A nyugodtság elég rossz, de megpróbálkoztam a nagyítás növelésével: 10 mm / 52 fokos látómezejű okulárba tekintve a Szaturnusz és a Callisto együtt látható, de a Jupiter már nem. Legnagyobb közelség idején ennek mintegy 1/5-e volt a megfigyelhető távolság a két bolygó között, megnézhettem volna akár 200-szoros nagyításban is egy látómezőben. Kár, hogy vastag felhőréteg volt felettünk.

Közben, ahogy sötétedett az ég, a Titán a 10 mm-es okulárban egyre többször feltűnik, de nem sikerül tartósan megfigyelni. Gyakorlás után meg-megjelent a Titán a Callistóval egy látómezőben.

A Jupiter felhősávjaiból az észlelés kezdetén még látszott valami, de ahogy egyre vastagabb levegőrétegen keresztül nézem, már azok is eltűnnek. Még pár percig élveztem a Nagy Együttállás látványát a 20 mm-es okulárba tekintve és végül 17:52 (KözEI) befejeztem az észlelést!

Schmall Rafael észlelése – Kaposfő, 2020. december 26.

VCSE – A Nagy Együttállás a kaposfői templom felett – Schmall Rafael, 2020. december 26. (kattintással nagyítható)

Karácsony másnapján szép idő volt. Remekül kiderült napközben, de azért még voltak felhőátvonulások. Eredetileg nem terveztem egyáltalán, hogy a bolygó-együttállást lefotózom.

Este felé közeledve a csillagdában szükség volt skyflat korrekciós képek elvégzésére, ugyanis a DSS 5.1.1 valamiért nem működött jól, ezért a gyanú a hibás flatképek felé terelődött. A képsorozatok közben vettem észre a tiszta és derült égen a Jupiter – Szaturnusz párosát, így nem tudtam kihagyni ezt a látványt és annak megörökítését.

A szokásos hátsókertes megoldást választottam, mert a kijárás most meglehetősen nehézkes volt, sőt, nem volt megoldható. Az eszközben annyi változtatás volt, hogy vittem a Samyang 135 mm-est is. (Canon 6D / Samyang 135/2 / Canon 200/2.8L / SkyWatcher Star Adventurer)

Megpróbáltam úgy pozícionálni a rendszert az egyébként szikrázó holdfényben, hogy szép kompozíció készülhessen. Sajnos az esemény vége felé a 200 mm-es objektív a minősége miatt nem bizonyult jónak, így azt a képet kihagytam, de ez a másik kettő felvétel szerintem egész jól sikerült.

VCSE – Felhők mögött az együttállás látványa. A felhők jól szórják a bolygók fényét. – Schmall Rafael, Kaposfő, 2020.12.26. (kattintással nagyítható)

Az égitestek elé bekúszó vékony felhő igazából segített, hogy ne csak egyszerű két pont legyen, hanem legyen valamiféle hangulata az égi párosnak. A foltokat úgy hívják, hogy párta és ez egy légköroptikai jelenség, ahol a fény a vízcseppecskék között elhajlik.

Még így, nagyobb távolsággal is élmény volt látni ezt a tágabb együttállást.

Nagy Balázs észlelése – Budapest, 2020. december 26.

26-án végre derült reggelre ébredtem, így a sikertelen szerdai óróba után ismét reménykedni kezdtem, hogy lesz lehetőségem elcsípni az együttállást. Ez a reményem 15 órakor kezdett egyre kézzelfoghatóbbá válni, miután a Nap bekúszott a budapesti Fehérvári út túloldalán, délnyugatra fekvő tízemeletes ház mögé, és az ég még mindig szép kék volt. (Mivel a héten készenlétben vagyok, más esélyem nem is volt a megfigyelésre, mint a dél-budai, délre néző erkély.)

Gyorsan felkerült a 120/600-as a már előkészített AZ4-es mechanikára, magamra húztam némi melegebb ruhát, majd negyed 5 után nem sokkal egy ceruza és egy észlelőlap társaságában kiköltöztem az erkélyre. Feltett szándékom volt, hogy habár nem sikerült a legnagyobb közelséget elcsípni, megpróbálom rajzban megörökíteni az együttállást.

Először a kis, 10×32-es kiránduló binokulárom segítségével pásztáztam a célterületet. Nemsokára meg is láttam a Jupitert a látómezőben. A Szaturnuszt nem is kerestem, inkább a nagy távcsövet fordítottam oda. 16:30 KöZEI körül jártunk, még világos volt az ég, de már így is szépen mutatott a két bolygó egymás mellett, bőségesen elfértek a 15 mm-es Goldline okulár 1,5°-os látómezejében (40x-es nagyítás). Pár percig csak gyönyörködtem a két gázóriás közös látványában, majd megpróbáltam a nagyítás növelésével minél több részletet elcsípni. Sajnos rögtön látszott, hogy ezzel nem lesz egyszerű dolgom, ahogy sötétedett, gyorsan csökkent a bolygók magassága, és télen, egy erkélyről, egy másik ház felett, alacsonyan elnézve a légköri nyugodtság nem igazán kedvez a részletek megfigyelésének.

9 mm-es okulárra váltva (66x-os nagyítás) elkezdtem keresni a holdakat. A sötétedés segített rajtam, megláttam az első kis csillagszerű pöttyöt a bolygókorong jobb oldalán. (Utólag a Stellariumból azonosítva a Ganymedes-t.)

VCSE - A Nagy Együttállás 2020.12.26 - Stellarium
VCSE – A Nagy Együttállás előrejelzett bolygó- hold- és csillagpozíció planetáriumprogram segítségével, a látszó méretek arányainak megtartásával 2020. dceember 26-án. – Stellarium

Tovább növeltem a nagyítást. A 6 mm-es okulárra váltva (100x-os nagyítás) észrevettem az Europát a Ganymedes mellett, a Jupiterhez közelebb. Majd a korong másik oldalán, a bolygó közvetlen közelében feltűnt az Io is. A Callisto egy picit kérette magát, míg rábukkantam, ez látszott a legközelebb a Szaturnuszhoz, nagyjából a két bolygó közötti távolság ötödénél. (A bolygók aznapi helyzetének érdekessége, hogy majdnem pontosan egy vonalban látszott a két gázóriás, és az 5 legfényesebb holdjuk.) Sajnos a Titánt nem sikerült megfigyelnem, valószínűleg túl világos volt még ehhez az ég.

Előzetes reményeimmel szemben a Jupiter felhőzetéből se láttam túl sokat, eleinte a világos égi háttér, később pedig az alacsony magasság és a nyugtalan légkör mosta el a részleteket. Az észlelés legvégére is maximum csak sejtettem a két halvány egyenlítői sávot (vagy odaképzeltem…). Próbáltam még nagyobb nagyításra váltani (10 mm BCO + 2,25x-es Barlow), de a légkör miatt ez a 135x-ös már soknak bizonyult. Egy ideig még kínoztam a szemem a 6 mm-es okulárral, felváltva a Szaturnusz mellett a Titánt és a Jupiteren a felhősávokat vadászva, majd inkább visszaváltottam az összességében legszebb látványt nyújtó 9 mm-esre, és élveztem a két bolygó közös látványát, amíg csak lehetett. A Szaturnusz 17:09-kor tűnt el a ház mögött, míg a Jupiter 17:13-kor. (Stellariumból visszaellenőrizve ez a 7°-os magasság alá csökkenést jelentette, ennyit engedett a környezetem).

VCSE – Jupiter és Szaturnusz együttállás, látómező rajz 66x-os nagyítás – Nagy Balázs, Budapest, 2020. december 26.

Nos, ahogy Szilárd írta azokban a napokban a Facebookon, a csillagászat nem a kapkodós idegbetegek sportja. Örülök, hogy nem engedtem el a témát, még így öt nappal a legnagyobb közelség után is nagyon látványos volt a bolygókettős. Csillagászati szempontból nem lehet panaszom a 2020-as évre, hozott egy gyönyörű, szabadszemes üstököst, egy időben mind a hét naprendszerbeli, szabadszemes nagybolygót a hajnali égen, sziporkázó, magashegyi Tejútat Trahüttenben, és zárásnak a “Betlehemi csillagot”.

Szalontai Tibor észlelése – Zalalövő, 2020. december 26.

Már annyira rég volt tiszta derült, hogy elvonási tüneteket vettem észre magamon. Nem is csoda, a trahütteni „égbolt mérgezés“ (idézet Szilárdtól) után, borzasztó volt ez a hosszú szürke ősz. Dec. 26-án az időjárási előrejelzésekkel ellentétben, teljesen tiszta volt, de nagyon szeles is. Már déltől fogva meg-megsasoltam az eget, hogy talán ma, végre kitelepülhetek megfigyelni?

Annyira sokat beszéltünk a családon belül az együttállásról, hogy a nejem és egy barátnője is csatlakozott hozzám.

Hegyhátsál-Szőce-Zalalövő vonalon kerestem egy aránylag magas, szélvédett helyet, délnyugati panorámával.

A Vadása-tó mellett elhaladva megpillantottam egy adótornyot, mégpedig a Lövő feletti dombon, ami előtt egy teraszszerű erdőirtás is volt, s utána csak rét, nyugat felé lejtősen. Mivel már 16:15 volt, kezdtem ideges lenni, hogy időben ki tudjak települni, kihasználva a ritka tiszta derültet.

Ahogy felértem a szerpentinen, megláttam a becélzott tornyot, s volt is oda erdei (mélyen sáros) út.

Pompás, megvan a tökéletes megfigyelőhelyem! (GPS: 46°50’3,96″N, 16°35’6,47″E)

A teraszszerű hely elég sík és széles, DNy-Ny-ÉNy irányokra optimális megfigyelőhely. Sőt, a Polaris még épp kilátszik az erdősáv előtt. Amit viszont meg kell említenem, az, hogy az autót a mély sár miatt nem vezettem le a teraszig: négyszer fordultam, mire a felszerelésemet odacipeltem, persze bokáig cuppogva a sárban. Mire mindent kipakoltam, már háromnegyed öt múlt, de világos volt még, ennek ellenére szinte azonnal megpillantottam a két gázóriást.

VCSE – Nagy Együttállás – Samsung A8 – Szalontai Tibor, Zalalövő, 2020.12.26., 16:48 (kattintással nagyítható)

Gyorsan összeállítottam az SW 90/910-es FH refraktort AZ4 állványon, egy Amici és egy Super Plössl 20 mm-es okulárral. Ez a távcső nagyon hasznos társam, a legtöbb kiránduláson is velem van, pazar földmegfigyelésre is, a 180x-os elvi maximum nagyítás pedig meglepően sok mindenre elég. Bőven belefért még mindkét bolygó a látómezőbe, a nagyítás 45x, amivel a Galileo-holdak és a Szaturnusz gyűrűrendszere élvezhetően megtekinthető. A Jupitert a holdjai mint egy csillogó szabályos gyöngysor fogta közre. Hiába no, a Királynőnek ez dukál! A Stellárium nem adja vissza a látványt, a Szaturnusz gyűrűje határozottan és élesen kirajzolódott. Mindezt egyetlen látómezőben észlelni, minden borult éjszakáért kárpótolt.

Mivel még mindig elég világos volt, beállítottam nekik a nyugati horizontot.

VCSE – Google Earth, horizont-látvány a megfigyelési pontról, bal szélen már a Weinebene magasodik – Szalontai Tibor, Zalalövő

A szerencsével felfedezett hely, szélvédett, mesés panorámával, az osztrák hegyek mind látszottak a vörösbe hajló alkonyi fényben! A Graz melletti Schöckl 1445 m (Gleisdorfnál) a Badacsonyra hasonlít, a 2076 m magas Schneeberg (Havashegy) is megvillantotta magát, sőt, a Bécsújhely melletti Hohe-Wand (1100 m) is jól kivehető-felismerhető volt, ebből a szögből a Hegyestű nagytestvérének látni.

A távoli hegyek látványától fellelkesülve, a jövetelünk céljára fordítottam a teleszkópot, s átadtam a helyem. Az asszonyok elfoglalták az általatok is ismert kék színű vasalószékem, kicsit ügyetlenkedtek a kézi követéssel, de mindketten le voltak nyűgözve. Ezalatt jusztíroztam a 254/1250-es TS Newtont, a Dobson zsámoly „utolérhetetlen előnyét” kihasználva (idézet Kornéltól), perceken belül készen állt a megfigyelés megkezdésére, célzó L.A.S.E.R. kollimálással együtt.

Ekkor jött a csalódás, a 40 mm-es széleslátószögű okulár után egy 3x Barlow + 7 mm-es SW Planetary összeállítást illesztettem a kihuzatba. Paff, teljesen elmosódott, fókuszálhatatlan maszatba tekintettem, ami a színbontás fizika órai demonstrálására inkább volt használható, mint csillagászati megfigyelésre! Azt a betyár mindenit, szedem szét, nézem a piros fejlámpám fényében az okulárok lencséit: semmi. Se pára, se por, se ujjlenyomat, mindkét optikai elem kifogástalan tiszta.

„Ó az a …” – rájöttem, miért annyira ramaty a leképezés, mert most nem 1100 m-es hegyen vagyok, hanem itthon, a mi kis Kárpát-medencei salátatálunkban. Tudniillik, annyira alacsonyra értek a bolygók, hogy 17 órakor már 10° alatt jártak, az atmoszféra a téli szmog opál rétegén keresztül, ugyan mi mást vártam? Dühöngtem csendesen, hogy ezért cipeltem ki a dög nehéz 10″-est? Közben a hölgyek elfoglalták magukat, néha kellett csak nekik kézzel segítenem utánigazítani. Nagyjából +3°C-ról -4°C-ra esett le a hőmérséklet, ezért az asszonyok 20 perc után közölték, nekik ennyi bőven elég volt a csillagászati megfigyelésből, inkább beülnének az autóba melegedni. Időközben a hold magasabbra ért fel, sajnos kb. 2/3-a világított már, amitől az égi háttér is felfényesedett.

Nyugat felé még ez annyira nem volt zavaró, gondoltam, megnézem, milyen mélyég-objektumok látszanak ennyi holdfénynél. Ekkor jött egy rendkívül élvezetes óra, amit alatt elmúltak az elvonási tüneteim:

  • M29, adta magát, mivel a Hattyú pont az orrom előtt terpeszkedett, a 10″-es már nagyon jól felbontja a halmazt.
  • Meglepetésemre találtam egy csinos halmazt, amelyet nem ismertem, a mobil Stelláriumban gyorsan megnézve a C42-est találtam meg véletlenül.
  • Onnan tovább pásztázva, több kis fénypamacsot is láttam, valószínűleg távolabbi célpontok, de ezeket ki sem kerestem, nem lett volna értelme ilyen halvány objektumok vizuális megfigyelésének.
  • Az M57, a Lant, még elfogadható magasságban járt, gondoltam, megint megnézem a gyűrűsködöt (egyik nagy kedvencem), volt már jobb is, de ma ennyivel is beértem.
  • M56, mellette balra a következő, szintén szépen látszott.
  • Az M27-tel folytattam a sort, de az sajnos ennyire világos háttérben már nem volt élvezhető, no meg alacsonyan is járt már.
  • Az M71-re épp csak rápillantottam, csupán a rend kedvéért, nekem az a halmaz – a horizont közelsége miatt – sohasem tetszett különösebben, inkább spektroszkópiai eset, nemhogy csillaghalmaz.
  • Az M15 ma meglepően jól látszott vizuálisan, ezen hosszasabban elidőztem, megnéztem 3x Barlow-val is.
  • Az M2-vel és végezetül az M39-es halmazokkal zártam, amelyek szuboptimális körülmények esetén is biztosítják a látnivalót.

Elérkezett az este 7 óra, sajnos az aktuális kijárási megkötések miatt (nem is értem, miért nem számít az amatőrcsillagász egyéni sportolónak? Már ha a horgászat is sport?) elkezdtem összepakolni, majd utána felcipelni a felszerelésem. Emlegettem a horgászokat rendesen, ez meg itt egyénileg űzött „nehéz atlétika“; még hogy ez nem sport, csak valaki ismertesse már el! Mármint hatóságilag!

Beülve az autóba, közölte velem a nejem (aki most volt velem a hatodik alkalommal a 25 év alatt megfigyelni, ha jól számolom), hogy játszott a gondolattal, talán mégis eljönne velem a csillagászati táborunkba, de most meggyőződött róla, hogy neki ez a 20 perc is bőven elég volt a hobbimból, köszöni, de 5 éjszakán keresztül ő erre nem kíváncsi…

_________________________________________________________________

A szerkesztő megjegyzése: ha nem is tudtuk Magyarországról észlelni a Nagy Együttállás a legszorosbb megközelítés idején, ezek az észlelések is igazolják, hogy nagy élmény volt azok számára, akik kimentek az ég alá és a gázóriások felé fordították a távcsövet. A következő hasonló közelség majdnem 60 év múlva: 2080. március 15-én következik be, mely a hajnali órákban lesz megfigyelhető, ahogy az alábbi Stellarium rajzon látható. (A 2040-es és a 2060-as konjunkció során kb. két teleholdnyi távolságra látszanak egymástól a bolygók.) A korábbi és a mostani észlelésösszesítés segít majd a jövőbeli, évtizedek múlva észlelőknek elképzelni, mire is számítsanak, hogyan készüljenek rá.

VCSE – Ahogy a Nagy Együttállás 60 év múlva látszik Zalaegerszegről 2080. március 15-én – Stellarium

Derült eget!