A galaktikus cirruszfelhő (ang.: galactic cirrus cloud) – más nevükön infravörös cirruszfelhők (ang.: infrared cirrus clouds) – a Galaxisunkban előforduló, szálas – filamentáris – szerkezetű, ritka eloszlású por. Legerősebben távoli infravörösben sugároz. (A távoli infravöröst egyes szerzők 25-350 mikrométeres, mások megengedőbben a 15 mikrométer – 1 mm hullámhosszú elektromágneses sugárzásként határozzák meg.) Először 1965-ben figyelte meg őket látható fényben B. T. Lynds a Palomar Observatory Sky Survey (POSS, Palomar Csillagvizsgáló Égboltfelmérés) fotografikus lemezein. Részletes tulajdonságaikat az IRAS (Infrared Astronomical Satellite) holland-amerikai-egyesült királyságbeli műhold észlelte 1983-ban, 60 és 100 mikrométeren, és ekkor sikerült őket első alkalommal alaposabban feltérképezni. Nevüket kinézetükről kapták.
Kategória-archívum: Cikkek – ismeretterjesztő
Kutatók éjszakája Jákon – Lampért-Csáki Marianna
A Kutatók Éjszakája 2022 programsorozat részeként került sor az újabb járdacsillagászatra Jákon, a Jáki Nagy Márton Nyelvoktató Nemzetiségi Általános Iskola egyik tantermében, 2022. szeptember 30-án.
Szerves anyag nyomait találtak a Marson? – Csizmadia Szilárd
Ha a kutatók nem tévednek, ha nem történt műhiba, akkor nagy felfedezést tettek… Az a hír ért el ugyanis minket, hogy szerves anyag nyomait találta a NASA Perseverance nevű marsjárója. Igaz, hogy miféle szerves anyagét, az nem derült ki az első híradásokból (amik e cikk linkjein megtalálhatók), ami a cikkíró lelkesedését jelentősen csökkentette abban a tekintetben, hogy mennyire nagy felfedezés történt…
A Perseverance (magyarul: Kitartás) marsjáró 2020. július 30-án indult a Földről a Mars felé, ahová 2021. február 28-án érkezett meg. Tervezéséhez felhasználták a Curiosity marsjáró tapasztalatait, annak tervezői a Perseverance tervezésébe is besegítettek. A Perseverance energiaellátást 45 kg-os RTG generátor biztosítja, amiben 4,8 kg plutónium bomlása szolgáltatja a hőt, ami villamos energiává alakítható – nem pedig napelemek. A Perseverance vitte magával az Ingenuity mars-helikoptert is, ami már nagyon sok repülést tett a Mars ritka légkörében. Maga a marsjáró a Jezero-kráterben szállt le és ott végzi vizsgálódásait. A kutatók törpe kisebbsége kétségbe vonja, döntően nagyobb része viszont elfogadja, hogy valaha, sok milliárd évvel ezelőtt volt folyékony felszíni víz a Marson, csak a bolygó kicsi gravitációja és gyenge mágneses tere nem tudta megtartani, és a vízkészlet elpárolgott, majd elszökött a világűrbe. (A mágneses tér a kozmikus sugarak távoltartásához kell, mert a kozmikus sugárzás képes felgyorsítani egy légkör elszökését.) Azt gyanítják, hogy folyók és tavak is voltak, esetleges tengerek mellett, és a Jezero-kráterbe is egy folyó ömlött 3,5 milliárd éve, ami a kráterben kis tavat hozott létre. Ezért a Jezero-kráter ideális helyszíne lehet a korábban létezett, mára kihalt marsi élet maradványainak kutatására – már amennyiben volt bármilyen marsi élet ott.
A marsjáróban van egy kis cella, ahová a minta betehető, méretei megmérhetők, fényképek készíthetők róla és egyéb vizsgálatokat tud végezni, majd az eredményeket elküldi a Földre. (SHA, Sample Handling Assembly, vagyis Mintakezelő Egység).
A NASA 2022. szeptember 15-i bejelentése szerint a Perseverance által a Jezero-kráterben gyűjtött anyagmintában szerves anyag nyomait találták. Ez pedig – ha tényleg az, aminek gondolják – az ősi marsi, egyszerű élet bizonyítéka is lehet.
Érdekes csillagászati vonatkozású helyek: Látogatás a németországi Hermann Oberth Múzeumban – Csizmadia Szilárd
A rakétatechnika történetéről, a rakéták kialakulásának történetéről Jandó Attila tartott egy 54 perces előadást a Virtuális Csillagászati Klubon 2019. április 17. Az előadás a youtube-on ingyenesen megtekinthető itt!
A második világháború előtt is folytak már elméleti számítások és gyakorlati rakétakísérletek, amelyek aztán elvezettek az űrkorszakhoz 1957-ben, amikor is az első műhold pályára állt a Föld körül. Ennek a hőskornak három úttörője volt:
Konsztantyin Eduardovics Ciolkovszkij (1857-1935), ” a modern rakétatechnika és űrkutatás elméleti megalapozója”. A róla elnevezett egyenlet ma is a rakéták végsebességének kiszámítására használt egyenlet, és elsőként mutatott rá a többlépcsős rakéták hasznára (ilyenek a mai, világűrbe hasznos terhet juttató rakéták is).
Hickson 44 kompakt galaxishalmaz – Ágoston Zsolt
2022. április 29-én, a VCSE észlelőhétvégéjén készült felvételem a Hickson 44 kompakt galaxishalmazról. Az észlelőhétvégén jó hangulat volt, a szabadban kellemes hőmérséklettel. Fotózás közben volt lehetőségünk vizuális észlelésekre is. Éjfél után volt némi felhőátvonulás foltokban, az ég minősége is változó volt.