Here we are, we’ve just begun,
And after all this time, our time has come.
Yeah, here we are, still going strong,
Right here in the place where we belong.
It’s a new world, a new start,
It’s alive with the beating of young hearts.
It’s a new day, a new plan,
I’ve been waiting for you,
Here I am.
                                                -Bryan Adams

 

Kinyitom a szemem, reggel nyolc. Már ébresztő sem kell, magamtól felébredek, felpörget a következő napban rejlő lehetőségek sokasága. Padló reccsen, ajtó nyikorog, hálózsák zörög, miközben szám szélén rejlő apró mosollyal – mindenki más még mindig alszik, még ilyet! – kilépek a reggeli őrimagyarósdi frissességbe. Mély levegő, majd irány az észlelőrét. Távcsövek erdeje, sátrak tömkelege, este kint felejtett székek, asztalok, étel-ital; néha egy harcmezőre emlékeztet a látvány. Legtöbbször az előző éjszaka győztes csatája rémlik fel: sikeres küzdelem a felhőkkel, mechanikákkal, goto-rendszerekkel, rengeteg észlelés és új élmény emléke. Újra megelevenednek az észlelések közben elhangzó poénok és hatalmas röhögések. Indul egy újabb nap a Vega Csillagászati Egyesület, a TIT Öveges József Ismeretterjesztő és Szakképző Egyesület és az MCSE Zalaegerszegi Helyi Csoportja által közösen szervezett VEGA ’22 táborban, mely sorozatban már a harmincegyedik. Egyetlen évben sem maradt ki a kezdetek óta!

VCSE - Napmegfigyelés a VEGA '22 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtáborban - Kép: Ágoston Zsolt
VCSE – Napmegfigyelés a VEGA ’22 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtáborban – Kép: Ágoston Zsolt

A visszaúton már többekkel találkozom, reggeli kómás biccentések, köszönések közepette veszem az irányt a konyha, majd a reggelizőpad felé. Szisszen a vízforraló, zubog a tea, sercen a tojás, csörögnek a villák, repül a bálna… Összeverődik egy nagyobb társaság: sztorizunk, megbeszéljük az előző estét és a következőt. „Te meddig voltál fenn?”, hangzik gyakran a kérdés, melyet néha egy kakas kukorékolása, vagy egy szamár bőgése szakít félbe.

A délelőtti órákban nagy a jövés-menés, sokan ekkor távoznak vagy érkeznek az őrimagyarósdi Napfény Ifjúsági-és Sporttáborba. A napi létszám hatvan körül mozog, a tábort összesen 91 fő tervezte meglátogatni – sajnos heten betegség vagy autóproblémák miatt nem tudtak jönni, ugyanakkor volt néhány extra látogatónk. Sikeres volt tehát a tábor hirdetése, nemcsak a www.vcse.hu oldalon, hanem a VCSE Fórum, Csillagászat és Csillagászat-kedvelők Facebook-csoportokban is. A tábor előtti hetekben kvízversenyt is hirdettünk Fehér Norbert segítségével, melynek győztesei a meghirdetett kategóriákban kedvezményesen (I. helyezett 100%, II. helyezett 50%, III. helyezett 25% kedvezménnyel) jöhettek a táborba.

Bognárné Biró Zsófia által készített videó teljesen visszaadja a tábor remek hangulatát.

Még a délelőtt folyamán kiosztásra kerülnek a Tábori Magazin legfrissebb példányai. A négy oldalas újság észlelési ajánlót, interjúkat, csillagászati alapismereteket és különböző ismeretterjesztő cikkeket is tartalmaz. Sokan forgatják a tábor ideje alatt, nagy sikere van nemcsak a kezdő, hanem a haladó észlelők közt is.

Azoknak, akiknek esetleg késő délelőttre sem sikerült kipihenni az előző éjszaka látott csillagok élményét, külön csemegével szolgálunk: „EELŐADÁÁÁÁÁS!!”, recseg valamely szorgos tagtárs torkából az ebédlő felől, nemritkán egy provokáló hangú csengő erőteljes, többszöri csengetése kíséretében. Lassan összegyűlik a teljes társaság, hol az ebédlőben, hol egy-egy árnyas fa alatt az észlelőrét mellett. Minden délelőtt első napirendi pontjaként a legkülönbözőbb témákban hangzik el egy előadás: mikrogravitáció, vizuális észlelések kulisszatitkai, egyesületi ballonkísérletek, binokulárok használata a téma. Néhány előadót nehezen hagyunk elmenni, annyi érdekes kérdés felmerül, hogy az egy órásra tervezett előadások másfél-két órát is felölelnek. Nincs akár csak egy, ami ne szolgálna rengeteg új ismerettel.

A délelőtti programot vasárnap és hétfőn különleges program színesíti: néhány rúd által vetett árnyék, papír, körző és vonalzó segítségével a Föld kerületét kíséreljük megmérni, ahogy Eratoszthenész is tette az ókorban. Hegyi Norbert tagtársunk Egyiptomban ugyanezt teszi, némi időeltolódással a Nap különböző delelési időpontjai miatt. A kísérletet másnap megismételjük, az eredmény bejelentését nagy ováció kíséri: mért értékünk csak 0,3%-kal tér el a Föld valódi átlagos kerületétől. Hatalmas siker, óriási öröm, hogy egy ilyen egyszerű módszerrel is ilyen pontos értéket kaptunk. (A mérést külön cikkben részletezi majd ez az oldal.)

VCSE - Nem kell fülledt, nyári kánikulában bemelegedő előadóterembe menni egy kis kozmológiáért: legjobb hangulatban csodálkozunk rá akár pár fa alatt, hogy mennyi megfigyelési bizonyíték van már a kozmológiában- Vizsi Csaba felvétele
VCSE – Nem kell fülledt, nyári kánikulában bemelegedő előadóterembe menni egy kis kozmológiáért: a legjobb hangulatban csodálkozunk rá akár pár fa alatt, hogy mennyi megfigyelési bizonyíték van már a kozmológiában – Vizsi Csaba felvétele

Némi kalóriabevitel (ebéd) után a társaság szétszóródik a koradélutáni meleg órákban. Ki-ki kisebb társaságba verődve beszélget, néhányan pingpongoznak, gitároznak, vagy csak elmerülnek egy jó könyv történetében. Nagy sikere van az egyesületi medencének is. Természetesen csillagászatra is sor kerül: többen a Napot észlelik naptávcsöveikkel. Egyik nap a sarló alakú Vénusz is megmutatja magát, többen szaladnak Horváth Imre távcsövéhez megélni a ritka pillanatot. Az inspiráló társaságban csak úgy repül az idő. Beszélgetünk csillagászatról, fizikáról, egymás szakmáiról, gazdaságról, sportról, előkerülnek a régi táborok, észlelőhétvégék emlékei, történetei, amelyeken mindenki jót derül, kivéve talán az éjszakai eget…

Négy óra táján újra cseng a hívó szó, és kezdődik a második előadásblokk. A felhozatal legalább olyan színes, mint délelőtt: szó esik kozmológiáról, a fény természetéről, távérzékelésről, mesterséges intelligenciáról. Július 28-án kora este Detre Örs csillagász, a James Webb Űrtávcső http://vcse.hu/a-james-webb-urtavcso-egyik-elso-tudomanyos-kepe/ MIRI műszerének európai elektronikai vezetője mutatja be a távcső legfrissebb eredményeit. Némely fotó a megelőző napon készült, így a nagyközönség még nem is láthatta – ő(r)sbemutatónak lehetünk tehát szemtanúi. Örs nem csak a technikai megvalósítás szépségeiről és nehézségeiről beszél, saját élményeit is beleszövi előadásába, melyre nem csak a tábor lakói figyelnek csodálattal: az előadás nyilvános és ingyenes volt, így bárki csatlakozhatott a hallgatósághoz. A körülbelül hatvan fős közönség két részletben, négy órán át beszélteti, kérdezi az előadót, aki a diái elfogytával sem szabadul. Többen kérnek tőle autogramot, közös képet, a vacsoraasztalnál mindenki mellé szeretne ülni, hogy tovább hallgassa élményeit, tapasztalatait a csillagászat és műszertechnika terén.

VCSE - Néha persze az előadóterembe mentünk előadásra. A felvételen éppen Detre Örs kérdezi az előadót - Csizmadia Szilárd képe
VCSE – Néha persze az előadóterembe mentünk előadásra. A felvételen éppen Detre Örs kérdezi az előadót – Csizmadia Szilárd képe

További rendhagyó programként asztrobazárt tart egyik nap Szánthó Lajos, a Teleskop Austria/Lacerta GmbH tulajdonosa, Csizmadia Szilárdnál pedig Kereszty Zsolt megbízásából lehet meteoritokat, a Vestáról vagy a Merkúrról származó, illetve hold- és marskőzetet venni – a “közönséges”, üstököseredetű meteoritok mellett. Utolsó délután sor kerül a mára hagyományossá vált vetélkedőre, a táborlakók négy fős csapatokba verődve mérik fel csillagászati tudásukat és a táborban tanúsított megfigyelőképességüket értékes nyereményekre pályázva. Kihirdetésre kerülnek az idei badge-játék nyertesei is: az abszolút győztes Horváth Zsóka, illetve Kása Csongor, Soós Patrícia, és Wittmann Kevin, akik mind egy-egy Messier Kalauzzal http://vcse.hu/varga-gyorgy-horvath-tamas-vizualis-messier-kalauz/ lesznek gazdagabbak, míg Zsóka a tábor plakátját is hazaviheti.

Csütörtök este az egyesületi élet is új szakaszba lép: megalakul az első Területi Klub, mely a budapesti és Pest megyei tagtársakat fogja össze Nagy Balázs elnök és Füzessy Tamás titkár vezetésével. A klub tervei közt elsősorban a barátságok elmélyítése szerepel egy havi rendszerességű összejövetel keretei közt, emellett pedig távcsöves bemutatókat szeretnének tartani Budapesten és környékén.

Miután a társaság megvacsorázott, elkezdődnek az előkészületek az esti észleléshez: pólusraállás, észlelőfüzet előkészítése, az előző este elpakolt vagy letakart távcsövek ismételt üzembe állítása. Amennyiben az időjárás engedi, tíz óra körül már nagy a pezsgés az észlelőréten. Az egyesületi 46-os távcső (458/1900 Dobson EQ-platformon), Vámosi Flórián 406/1800-as és Csizmadia Szilárd 355/1600-as GoTo Dobson távcsövei uralják a látványt. Néhány éjszakán át Pálfi Attila ugyancsak 355/1600-as Dobsonja is sokat megmutatott az égből. A binokulároktól a nagy távcsövekig összesen több tucat műszer volt használatban a tábor során.

Az egyik legszebb a derült éjszakákban, hogy az embert folyamatosan érik a jobbnál jobb, sodró, lelkesítő impulzusok. Temérdek távcsőben temérdek különböző objektum látható, az éjszaka megtelik „Ezt nézd meg!”, „Aztaaaa!”, „TOOOOP!”, és néhány egyéb, nem leírható, őszintén csodálkozó felkiáltással. Távcsőtől távcsőig rohanok, egyik objektum szebb, mint a másik. Leülni nincs időm, rajzolok, észlelek, beszélgetek, szóvicceket gyártok. Néhány csendesebb percet azonban kihasználok arra, hogy csak úgy gyönyörködjek a Tejútban, a csillagokban, a természetben. Ilyenkor válik igazán életérzéssé a tábor: nincs még egy ilyen hely és közösség, amely ennyi különleges élményt adhatna.

VCSE - Krischbaum Tamás asztrofotós rendszere - Pálffi Attila felvétele
VCSE – Az előtérben Krischbaum Tamás asztrofotós rendszere látható Pálffi Attila felvétele

Észlelőnaplóm folyton a kezem ügyében várja, hogy meg is örökítsem a távcsövekben elém táruló látványt. Rekordmennyiségű rajz születik, nem csak az én jóvoltamból: a hétfői éjszaka folyamán rajzos workshopot tartunk, közel tízen rajzolunk egyszerre különböző objektumokat, a teljesen kezdőktől a gyakorlott rajzosokig mindenki összeverődik egy közös észlelésre. Három éjszaka alatt több, mint negyven rajz készül, mind egyedi, különleges és megismételhetetlen. Közben kattognak az asztrofotós rendszerek is, készülnek a jobbnál jobb tájképek és mélyég-felvételek. Time-lapse és tájképes rendszerek tripodjai lepik el a rétet. (A táborban született észlelésekben és asztrofotókban a www.eszleles.hu weboldalon gyönyörködhetünk.)

Már rég túl vagyunk az éjszaka háromnegyedén, mire ráeszmélünk, milyen későre (avagy koránra) jár. Hajnali kettő előtt kevesen vonulnak el aludni, és közülük is sokan visszatérnek még egy rövidebb hajnali észlelésre. A teljes sötétség rövid ideig tart, de az éjszaka holdtalan, így csak a felhők mennyiségén múlik a kihasználhatóság. Utóbbiak sajnos idén nem kedveztek a társaságnak, több éjszaka csak felhőlyukakban tudtunk észlelni, két este pedig teljesen borult volt – e miatt sajnálatunkra a helyi közösségnek tervezett távcsöves bemutatót is le kellett mondanunk. Kedvünket azonban a borult sem szegte, filmnézéssel, kártyázással, társasjátékkal ütöttük el az időt, legalább annyira jól szórakozva, mint az észlelőréten tettük volna.

A hajnal hasadtával, némi alvás után másnap minden kezdődik elölről. Sajnos azonban semmi sem tarthat örökké, június 30-án a társaság maradéka is elköszön a tábortól és egymástól. Maradandó emlékekkel gazdagodva új barátokkal, régi ismerősökkel ölelkezünk össze, remélve, hogy nem kell a jövő évi táborig várni a viszontlátásra. Egy ilyen őszinte, értelmes, jókedvű, összetartó társaság részeként nehéz a búcsú.

Útravalóul csak annyit kap a keserédes kedvű amatőr: „Van kérdés?