"Teleholdkor a teleholdat kell nézni" - válaszolta egyszer Mizser Attila a címbeli kérdésre. De mit nézzünk a teleholdon, amely vakító és fényes, és az árnyékok rövidek, ezért a kráterek kevésbé kivehetők? Telehold idején a Hold felszínén a Nap majdnem „felülről” világítja meg a Holdat, ezért a hegyek, kráterfalak, völgyek árnyékai rövidek vagy eltűnnek. (Kivétel a telehold pereme, ahol ilyenkor lapos szögben esnek be a Nap sugarai. Itt azonban a rálátás szöge nagyon kicsi, ezért hiába hosszúak ott a kráterárnyékok, vetítési effektus miatt pont "nem látunk bele" azokba a kráterekbe ilyenkor sem.) Ezért a Hold ilyenkor kevésbé plasztikus, „egyenletesebbnek” tűnik. Viszont éppen ekkor válnak igazán látványossá az albedó-különbségek: a világos és sötét területek, a tengerek, valamint a fiatal kráterekből kiinduló sugársávok. A sugársávok nem árnyékok, hanem kidobott törmelékből és másodlagos becsapódások által felfrissített felszínből álló, nagy kiterjedésű, gyakran hosszú, vékony egyenesnek tűnő, a Hold átlagos fényes területeinél is fényesebb, világosabb mintázatok. A legfontosabb teleholdas célpontok: Tycho, Copernicus, Kepler, Proclus, Aristarchus, valamint a Hold nagy sötét medencéi: Mare Imbrium, Mare Serenitatis, Mare Tranquillitatis, Mare Crisium, Oceanus Procellarum, Mare Nubium és Mare Humorum.
...Legújabb hírek
Honnan származik az Univerzum mágneses tere? A James Webb-űrtávcső az ősi kozmikus mágneses mezők nyomában – Csizmadia Szilárd
A Világegyetem mágneses. Mágneses tér veszi körül a Földet, a Napot, sok csillagot, a galaxisokat, sőt galaxishalmazokat is. A nagy kérdés azonban régóta az: honnan származtak az első mágneses terek, amelyeket később a galaxisok forgása, turbulenciája és dinamóhatása felerősíthetett? Ezeket idegen eredetű szóval primordiális, vagyis ősi, vagy még inkább: eredeti, sőt őseredeti mágneses térnek nevezik a csillagászatban. A kozmológiában megmutatják, hogy már a nagyon fiatal Univerzumban, például az infláció vagy korai fázisátmenetek idején létrejöhettek gyenge, ősi — szaknyelven primordiális — mágneses mezők. Ezek jóval a ma ismert csillagok és galaxisok kialakulása előtt keletkeztek, sőt, még az Ősrobbanás utáni kor első másodpercének befejeződése előtt (pl. az infláció korszaka a standard kozmológia szerint a 10-35-től a 10-33 másodpercig tartott.) Ezek ma már közvetlenül nemigen mérhetők, de hatásuk nyomot hagyhatott a kozmikus szerkezetek fejlődésén. A primordiális mágneses mezők azért érdekesek, mert nemcsak „passzív maradványai” lennének a korai Univerzumnak. A töltött részecskékre ható Lorentz-erő révén befolyásolhatják az ionizált barionos anyag mozgását, és ezzel kis skálákon módosíthatják az anyagsűrűség-ingadozásokat. Magyarul: ha az ősi mágneses tér elég erős volt, akkor elősegíthette a kisebb sötétanyag-hálók és az ezekben kialakuló korai galaxisok létrejöttét. Egy most megjelent tanulmány éppen ezt a hatást vizsgálta a James Webb Űrtávcsővel (JWST) megfigyelt nagyon távoli galaxisok alapján.
...2026. évi programjaink – VCSE
január 16-18.: HTK VI. Téli Észlelőhétvége (Mátra) BZ január 19.: Virtuális Csillagászati Klub, előadó és téma: Bánfalvi Péter: 2026....
Csillagászat Napja 2026. április 25.
A Vega Csillagászati Egyesület tagjai az alábbi távcsöves bemutatókat tartják a 2026. évi tavaszi Csillagászat Napjához kapcsolódóan: Április...
Mai Csillagászati Kép: Tavaszi ébredés – Schmall Rafael
Az álmos hétköznapokon végül rábeszéltek arra, hogy menjek ki fotózni a MAFE észlelőrétre. A mai modern korunkban egy-két gombbal indítható...
