A James Webb Űrtávcső egyik első tudományos képe
![A fenti kép neve: a Webb Első Mély-területe. A képen a SMACS 0723 galaxiscsoport látható a James Webb Space Telescope (James Webb Űrtávcső) első nyilvánosságra hozott tudományos célú felvételén. Ez a galaxishalmaz messze a déli égbolton, a Repülőhal (Volans) csillagképben látható. A galaxiscsoport kb. 4,3 milliárd fényévre van tőlünk. Ez a galaxishalmazt kedvelt célpontja a hivatásos csillagászoknak, a Hubble Űrtávcső, a Chandra röntgenműhold és az ESA Planck műholdja is vizsgálta. A SMACS rövidítés a Southern MAssive Cluster Survey, magyarul Déli Nagytömegű [galaxis]Halmaz-Felmérés rövidítése.](https://live.staticflickr.com/65535/52211324195_8a8351899d_o.jpg)
Az Amerikai Egyesült Államokban megadják a módját: a James Webb Űrtávcső első nyilvánosságra hozott tudományos célú felvételét maga az államfő, Joe Biden elnök mutatta meg. Ez a tudomány presztízsét jelenti, hiszen bármennyire is benne van a dologban, hogy az elnök a népszerűséget is keresi ilyenkor a tudomány támogatása és fényének emelése mellett, azért megmutatkozik, mivel (is) tud népszerűvé válni: csillagászattal.
Jelen volt az alelnök és a NASA igazgatója is.
A JWST fenti képén galaxisok ezrei látszanak, köztük a leghalványabbak, amiket eddig infravörösben sikerült megörökíteni. Emlékeztetőül: a JWST főtükre 6,5 méter nyílású.
Az égboltnak mindössze olyan kis területét lehet látni az égbolton, amit egy homokszem takarna ki az égből, ha kézbe fognánk és a szemünktől kartávolságra tartanánk.
A képet a távcső közeli infravörös kamerájával vették fel (NIRCam, Near-Infrared Camera). Tizenkét és fél óra expozíciós idővel készült, többféle hullámhosszra érzékeny szűrőkkel. A képen már ennyi expozíciós idővel is több minden látszik, mint a Hubble Űrtávcső (HST, 2,5 méteres tükör) hetekig készült képein. Ez mutatja a JWST nagyobb teljesítőképességét a HST-hez képest.
A képen látható galaxishalmaz tömege hatalmas erejű gravitációs lencseként viselkedik, vagyis meghajlítja a fény útját. Így a nála is távolabbi, mögötte látszódó galaxisok képe felnagyítva és néha ívekként képződnek le a JWST képén. Még hatalmas, távolabbi csillaghalmazok is láthatóvá váltak így.
A kutatók a galaxisok összetételéről, koráról, tömegéről és fejlődésük történetéről szeretnének többet megtudni az ilyen képek segítségével. A JWST abban is segít nekik, hogy az Univerzum legkorábbi, legfiatalabb galaxisait is képes lefotózni, még részleteiben is többet megmutatva a korábbi képeknél. Azokon ugyanis – ha egyáltalán látszottak – csak halvány, kicsi, távoli foltocskák voltak.
További képek érkeznek majd július 12-én.
A JWST-t nemcsak távoli galaxisok vizsgálatára fogják majd használni: naprendszerbeli objektumokat, exobolygókat, csillagkeletkezési területeket, az Univerzum szerkezetét és eredetét is fogja vizsgálni.
A JWST egy nemzetközi program keretében került megvalósulásra és ennek keretében működik, amiben a vezető partner az Amerikai Űrkutatási Ügynökség (NASA), további partnerek pedig az Európai Űrkutatási Ügynökség (ESA) és a Kanadai Űrkutatási Ügynökség (CSA).
A JWST első öt célpontja a 2022. július 8-i bejelentés szerint: Éta Carinae-köd, WASP-96b exobolygó, NGC 3132 planetáris köd, Stephan-kvintett galaxiscsoport, és a SMACS 0723 nagytömegű galaxishalmaz.
Related posts:
Űrrepülés és a gravitáció – Gesztesi Albert
Mi okozhatja a Boyajian-csillag fényváltozásait? – Cs. Sz.
Kölcsönös bolygófedések a Naprendszerben – Csizmadia Szilárd
Újraindultak a rendezvények az amatőrcsillagászatban is: távcsöves bemutatókat tartottunk – Jandó Attila, Ágoston Zsolt, Szalontai Tibor, Csizmadia Szilárd
A C/2021 Y2 (Dibiasky) üstökös – Csizmadia Ákos
