Ilyen volt az észlelőhétvégénk – Csizmadia Szilárd

Ősz van. Süt a Nap erősen. Vezetek éppen haza Zalaegerszegre, előttem a gyenge szél kavarja a lehullott sárga-barna-vörös-zöld faleveleket. A 121 km-es úton gondolkozom, milyen jó kis észlelőhétvégénk volt, mennyi minden érdekeset láttam az Univerzumból. Az űrhajósok megérintik a Kozmoszt – engem a Kozmosz érintett meg megint, ki tudja hányadik alkalommal… És még e sokadik alkalom után is láttam újat, láttam jobbat, szereztem új élményeket! Pedig már 39 éve járok ki az ég alá rendszeresen, különböző műszerekkel. A 4 cm-es távcsőtől a 152 cm-ig néztem már mindenfélébe, a 1,5 cm-es nagylátószögű kamerától 10 méteres távcsőig észleltem sok mindenféle műszerrel: és a hatalmas Univerzum még mindig mutat újat. Bizonyára mindig is fog!

Talán éppen a társaság tette, hogy az Univerzum élménye meghatványozódott, és még többet nyújtott, mint amikor egymagam a kertünkből nézegetem vagy fotózgatom a csillagvilágot. Talán éppen a jelenlévők nyújtotta közösség tette élvezetesebbé az észlelést – mégse olyan száraz munka, mint amikor a VLT 8 méteres távcsövének vagy a 3,6 méteres La Silla-i távcső éjszakai asszisztensét instruálom, hogy a radiális sebességgörbe felvételéhez mi is az utolsó beállítás, amivel észlelünk. A bárdudvarnoki réten jelenlévő 10×50-es binokulároktól 46 cm-es Dobsonig fordultak elő a műszerek, de köröttük emberek voltak, nem sivatagi csend: az ő társaságuk, és a távcsőbe szemmel való bepillantás biztosítja, hogy ne szakadjak el túlságosan a kutatásaim tárgyától, az égitestektől… Nagyon könnyű ám az Univerzumot egy 1024 x 768-as képernyőn megjelenő görbére redukálni! Itt meg ott van a galaxis a látómezőben egy kettőscsillaggal: nincs annyi részlet, nem tűnnek fel a spirálkarok, életlen kis folt a tűéles csillagok között (sokkal kevesebb van belőlük, mint a fotón) – és mégis, ez az élmény, mert ezt én látom élőben… És egyre többen örvendezünk a távcsőnél, az NGC 7331-nek és a többinek örülve. Hogy ugyanazt látjuk: a minket körülvevő világot. Hogy a Te távcsöved is megmutatja a Pelikán-ködöt. Meg az enyém is. Meg milyen jó a Jupiter képe az ő távcsövében, az Io árnyékával. Az övében 562x-es nagyítással az is látszik, hogy az Io egy fényes korong egy sötét jupitersáv előtt. És nem csak ő látja, megtartva magának a látványt. Örül, hogy belenézünk a távcsövébe, és megosztja a remek okulárja nyújtotta képet.

(Az persze meg csalódás, hogy Mezei Balázs 7 mm-es Nagler-okulárja kenterbe veri az én 6,7 mm-es Scientific Exploreremet ugyanazon a műszeren, ugyanazon az objektumon. Pedig a 82 fok látómezejű Scientific Explorer se volt olcsó, és kenterbe veri az összes többi okulárt. De hiába: a csillagok ugyan éppen olyan tűélesek mindkettőben, de a Naglerben bizony több fény marad meg…!)

Nos, ilyen gondolatok támadtak bennem hazafelé az úton. De milyen is volt ez a remek észlelőhétvége?

Az észlelőhétvégén 16 fő amatőrcsillagász 2 éjszakáig, 4 fő egy éjszakán át vett részt, és volt három látogatónk is, akik nem aludtak ott. (Az összesen tehát 23 fő résztvevő között volt három hivatásos csillagász is, de ezen a hétvégén ők is amatőrködtek.) A legfiatalabb résztvevő 18 hónapos volt.

Schmall Rafael time-lapse-e a C/2023 A3 (Tsuchinshan-ATLAS) üstökös nyugvásáról és az észlelők észlelőréti észlelési aktivitásáról 2024. okt. 26-án este készült Bárdudvarnokon, a VCSE Őszi Észlelőhétvégéjén

Péntek este a közösen rendelt 20 adag lasagne-t vacsoráztuk. Szombaton ebédre – amiből vacsorára is jutott – pedig Vámosi László által készített pincepörköltet fogyasztottunk el. Többi étkezéséről mindenki maga gondoskodott, amit Szeitli Imre ajándékba adott, házi készítésű „Erős Pistája” dobott fel. Ki a közösbe beadott sörrel, borral, ki kávéval növelte a komfortérzetet.

A 2024. október 25-27-i hétvégén Bárdudvarnokon zajló VCSE Őszi Észlelőhétvégén a távcsöveket már péntek délután 3 órától elkezdtük felállítani, és az ekvatoriális mechanikák pólusra állítása is gyorsan megtörtént a sötétedés alatt. A teljesség igénye nélkül néhány műszer, ami eszembe jut, hogy ott volt:

Asztrofotózásra:

120/840 apokromát + HEQ-5 GoTo (Ágoston Zsolt)

250/960 T AZEQ6 (Mezei Balázs)

Vizuális észlelésekre:

458/1900 Dobson, TMS-Astro EQ-platformon (szállította és kezelte: Jandó Attila)

406/1800 Flex-Dobson, GoTo (altazimut-szerelés, Vámosi Flórián)

355/1600 Flex-Dobson GoTo (altazimut-szerelés, Csizmadia Szilárd)

305/1500 Flex-Dobson (altazimut-szerelés, Szalontai Tibor)

300/1200 Dobson (Szeitli Imre)

250/1000 Newton (Celestron, Szőke László)

200/1200 Dobson (Császár Kornél)

200/1000 Newton-távcső, EQ-6 (Szeitli Imre)

127/1500 MC EQM-35 GoTo (Csizmadia Szilárd)

120/600 L AZ4 (Nagy Balázs)

Canon 15×50 IS képstabilizátoros binokulár (Ágoston Zsolt)

Vizuális napészlelésre:

Lunt LS80MT, 80/560 ED objektíve van, Single Stack az etalon és B1200-as a blokkszűrő (Vámosi Flórián)

SW Az-GoTo + Lunt 35 (Szeitli Imre)

Néhány érdekesebb objektumról szöveges-leírós észlelést Vámosi Flórián készített (a dőlt betűvel írtakat Flóri szerezte):

400/1800 Dobson:

2024.10.25-26.

NGC 7160 – madár alakú nyílthalmaz, látványos, 90x nagyítással szépen bontott

M27 – strukturált, nagy kiterjedésű köd, súlyzó alak kivehető 257x nagyítás mellett

M45 – A látómezőbe nem fér bele, halvány ködösség látható a csillagok körül 90x nagyítás mellett

M42 – A Trapézium csillagokra bontott, a ködösség struktúrált. A teljes látómezőt kitölti 90x nagyítás mellett

Uránusz – világoskék folt 257x nagyítás mellett

Neptunusz – tengerkék folt 257x nagyítás mellett

Szaturnusz – gyűrűi, illetve a gyűrű árnyéka jól kivehető 257x nagyítás mellett

Jupiter – 257x nagyítás mellett jól kivehetők a felhősávok, 562,5x nagyítás mellett végignéztük az IO árnyékának bevonulását, majd az Io bevonulását a korong elé. Térbeli látvány volt tapasztalható.

Mars – alacsonyan járt, így részletek nem voltak láthatók 257x nagyítás mellett

2024.10.26-27.

NGC 6543 – kissé elnyúlt kékes-zöldes folt, központi csillag felsejlik 257x nagyítás mellett

NGC6826 – 257x nagyítás mellett apró tengerkék folt

B33 -sikertelen észlelés, a közeli csillagokat láttuk, azonban a ködöt nem, H-béta szűrőt és 90x nagyítást használva

C/2023 A3 (Tsuchinshan–ATLAS) üstökös – 90x nagyítással szépen kivehető, látómezőből kilógó csóva

Résztvevők listája (a látogatókkal együtt):

Ágoston Zsolt
Császár Kornél
Csizmadia Szilárd
Czimbalmos Szabolcs Attila
Detre Örs Hunor
Domokos Julianna
Fröhlich Viktória
Handler Árpád
Handler Sarolta
Jandó Attila
Lakatos Csaba
Mezei Balázs
Mezei Lujza
Mosoni László
Nagy Balázs
Richter Fruzsina
Simonkay Piroska
Schmall Rafael
Szalontai Tibor
Szeitli Imre
Szőke László
Vámosi Flórián
Vámosi László

A pénteki (október 25-i) estén már fél órával sötétedés után elkezdtük észlelni a relatíve magasan (33 fok) járó C/2023 A3 (Tsuchinsan-ATLAS) üstököst binokulártól a 46 cm-es műszerig mindennel. Fotók is készültek róla. Az ekkor már relatíve későbbi nyugvás, nagyobb horizont feletti magasság, és még a mindig +4 magnitúdó körüli fényessége könnyű célponttá tette. Alig tűnt halványabbnak a csóva az Androméda-ködnél, a magja pedig sokkal fényesebb volt; cserébe viszont hatalmas kiterjedésű volt. Binokulárral könnyű volt akár 4 fokos csóvát is látni, 30-46 cm-es műszerekben pedig rengeteg részlet és több látómező hosszú csóva volt észlelhető. Hatalmas élmény volt annak ellenére, hogy csak kb. a társaság fele látta szabad szemmel ekkor (nagyon gyorsan halványodik).

Ezután folytatódott a vizuális és fotografikus észlelés, távcsövek és okulárok összehasonlítása. Főleg – majdnem kizárólag – mélyegezés folyt. Meteorokból alig pottyant 1-2, viszont rengeteg Starlink műholdat lehetett látni szabad szemmel és a távcsővel is. Különösen zavaró volt, hogy egyszer az üstökös megfigyelése közben az üstökös magja alatt is, felett is, kissé összetartó irányban két műhold is haladt, egyszerre! Nagyon elrontotta arra az időre a látványt, amíg a látómezőben voltak.

Néhány óra múlva Vámosi Flórián kezdte el a Jupiter korongjához közeledő Io jupiterholdat követni. Nemsokára bemutatta az Io Jupiterre vetülő árnyékát is. 3,2 mm gyújtótávolságú okulárjával 562x-es nagyítást ért el 40 cm nyílású Dobsonján az enyhén cirruszos, de csodálatos (10/10) nyugodtságú égen. Ezután sok más távcső is ráállt a Jupiterre, majd ha el is fordult onnan, 20-25 percenként visszatértek rá. Jól lehetett látni a 30, 35, 40 és 46 cm-es műszerekben az Io árnyékának kerek foltját. Nem kellett erőlködni ekkora műszerekkel és 237-562x-es nagyításokkal! Egészen addig követtük a jelenséget, amíg az árnyék a bolygókorong széléhez jutott. Az árnyék helyén lévő jupiteri megfigyelő napfogyatkozást látna. Az árnyék megjelenése után kicsivel még az Io is belépett a bolygókorong elé. E sokszázszoros nagyításokban nem kellett erőltetni a szemet, könnyen látható volt minden. Az Io az egyik nagy, sötét jupiteri sávon haladt keresztül. Ennek barnás színe előtt a fehéres, Nap által megvilágított jupiterhold-korong is gyönyörűen látszott. Feltűnő volt a jupiterhold kiterjedése; a kontraszt a barnás, nem egyenletes megvilágítású sötét sáv és a benne lévő világos, kerek holdkorong között nyilvánvaló volt. A holdkorongon részleteket én nem vettem ki, pedig meglehetősen jól meg volt nagyítva.

Sokan először láttak holdárnyék-vonulást a Jupiteren és jupiterholdat az óriásbolygó előtt. Mély benyomást tett rájuk az eseménysorozat, és örökre az emlékeikbe vésődött a kép.

Megfigyeltük a többi, éppen észlelhető bolygót is. Az Oberon uránuszholdat némi bizonytalankodás után könnyedén, valamint az Ariel, Umbriel és Titania uránuszholdakat nehezebben, a Triton neptunuszholdat pedig kétkedve azonosítottuk (nem vagyunk benne biztosak, hogy most láttuk a Tritont, ellentétben a nyári tábori észlelésekkel). A Phobos és a Deimos holdakat is kerestük a Mars körül speciális okulárral, de nem találtuk őket: túl közel voltak a bolygóhoz.

A sok galaxis, köd, nyílt- és gömbhalmaz után kialudtuk magunkat, reggeliztünk, majd 10:30-ra elmentünk a Zselici Csillagparkba, ahol Mosoni László igazgató úr fogadott minket, és Schmall Rafael tartott nekünk napészlelést 10 cm-es Lunt H-alfa naptávcsővel és egy másik műszerrel fehér fényben (megfelelő napszűrőkkel ellátva, természetesen). Nagy élmény volt a rengeteg folt és protuberancia, amelyek időbeli alak- és méretváltozásait is megfigyeltük. Utána egy fényszennyezésről szóló filmet tekintettünk meg a csillagda planetáriumában (Kolláth Zoltán alkotása).

Ezután visszamentünk Bárdudvarnokra, ebédeltünk, pihentünk, Jandó Attila titkár az elnökkel a VCSE-t adminisztrálgatta. 17 órakor két kis ünnepségre került sor. Először az Egyesület elnöke mondott egy kis beszédet az Univerzum megfigyeléséről, annak tudományos és hobbiértékéről, majd átadta a Messier-lista teljesítéséért járó oklevelet Fröhlich Viktóriának. Viki ugyanis mintegy négy év leforgása alatt mind a 110 (109) Messier-objektumot észlelte és le is rajzolta! Az oklevél mellé Füzessy Tamás által felajánlott, a Herschel-400-as listáról szóló könyvet is kapott. A VCSE-ből a Herschel-400-as listát eddig csak Varga György teljesítette, most éppen legközelebb Viki áll ahhoz, hogy beérje…

Ezután az elnök csillagvizsgálókról, távcsövekről, hazai professzionális és amatőr műszerekről beszélt, kiemelve azt, miért kell ezek körül egyeseket megőrizni az utókornak, és milyen szerepük van a tudományos megismerésben, az ismeretterjesztésben, a hobbinkban. Ezután átadta Szentmártoni Béla 145/375-ös, Hadházi Csaba által felújított és részéről a VCSE-nek ajándékozott Newton-távcsövet a VCSE-AAK TK elnökének, Vámosi Flóriánnak tartós kölcsönbe, hogy azt a kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumban létrehozandó emlékkiállításon helyezzék el (Szentmártoni Béla ebben a gimnáziumban érettségizett).

Ezután már mentünk a távcsövekhez, flat-fieldeket készíteni, észlelést kezdeni, hosszan nézegetni az üstököst. A mélyegezés mellett most a Ganymedes árnyékának a Jupiterre vetülése volt élmény. Ezúttal nem voltak cirruszfelhők. Cserébe rossz volt a nyugodtság, de jó az átlátszóság, így sok fényes és halvány mélyég-objektumot észleltünk.

Mindkét éjszaka, de különösen a második éjszaka, rengeteget nevetgéltünk, elsősorban Detre Örs távcső melletti humorának és történeteinek köszönhetően. Mindkét éjszaka sokan aludni tértek, amikor az utolsó negyed utáni Hold felkelt – többen viszont a Holdban is gyönyörködtek nem keveset.

Vasárnap kényelmesen ébredtünk, pakoltunk, majd hazamentünk.

Köszönjük a szervezést a VCSE-AAK TK-nak, és személy szerint Vámosi Flóriánnak, akinek Vámosi László és Schmall Rafael segített a legtöbbet! Két derült éjszakával, remek időjárással (mindkét éjszaka meleg volt, a fűthető kabátokra nem volt szükség), jó társasággal és sok nevetéssel, sok távcsövezéssel eltelt ez az észlelőhétvége is… Máris várom a következőt!

Related posts:

III. Kárpát-medencei Messier-maraton beszámoló – Fröhlich Viktória VCSE Nyári Észlelőhétvége Ausztriában (2020. aug. 19-22.) – Csizmadia Szilárd, Ágoston Zsolt, Jandó Attila, Román Dávid, Jandó Dániel Beszámoló a VCSE 2017. Tavaszi Észlelőhétvégéjéről – Csizmadia Szilárd A Sharpless 103 Hattyú-hurok (Fátyol-köd régió) fotografikus megfigyelése – Ágoston Zsolt VCSE Őszi Észlelőhétvége Bárdudvarnokon: 2024. október 25-27.