Az üstökösöket emlegetik kométa, hajas csillag, égi vándor néven is.
Edmund Halley (1656-1742) angol csillagász ismerte fel 1705-ben, hogy az 1531-ben Apianus, 1607-ben Kepler által észlelt üstökös és az 1682-ik évben másodikként észlelt kométa azonos pályán mozognak, kb. 72-80 éves keringésidővel. Newton akkoriban frissnek számító gravitációs mozgáselméletét használta a pályák kiszámításához, majd a nagybolygók gravitációs zavaró hatását is figyelembe vette. Mindezekből megállapította, hogy az üstökös 1758-ban fog visszatérni. Noha maga is látta ezt az üstököst 1682. szeptemberében, a számításai eredményeképpen várt visszatérési időpontot már nem élte meg. Azonban az általa megjósolt időben J. G. Palitzsch német amatőrcsillagász felfedezte a Nap felé közelítő üstököst, majd Európa többi csillagásza is megtalálta. Ez az elsőként megismert periodikus üstökös (ezért a jelölésében az 1-es szám és a P betű), amit pályaszámítója tiszteletére 1P/Halley-üstökösnek nevezünk. Mivel minden napközelségekor sok port és gázt veszít, ezért visszatérésről visszatérésre egyre halványabb. De megfigyelhető fényessége nagyban függ a Nap, a Föld és a kométa egymáshoz viszonyított helyzetétől.
Az üstökös nagyon elnyúlt pályán mozog: napközelben 0,6 CSE-re megközelíti csillagunkat, azaz a Vénusz pályáján belül jár; naptávolban 17,7 CSE-re jut tőle, vagyis a Szaturnusz és az Uránusz pályája között fordul vissza. (CSE: Csillagászati Egység, a Nap-Föld közepes távolságot vesszük 1 CSE-nek.) A ráeső fénynek mindössze 4%-át veri vissza, és kb. 11 km átmérőjű; a mag átlagsűrűsége a vízének 55%-a. 1986-os visszatérésekor több űrszonda is meglátogatta és közeli képeket készített róla (Vega-1, Vega-2, Giotto, Sakigake, Suisei). Az 1P/Halley-üstököstől két, általunk is megfigyelhető meteorraj származik: a május 5/6-i maximummal, késő hajnalban jelentkező Éta Aquaridák (a hajnali, már világosodó égen jönnek), és ősszel, október 23-a körül egy elnyúlt, többnapos maximumot adó raj, az Orionidák.
A modern mérésekből visszafelé is meghatározták a pályáját, és kiderült, hogy a már Kr. e. 240-ben Kínából látott üstökös is a Halley-kométa volt. Minden későbbi visszatérését észlelték szabad szemmel:
Kr. e. 164.: Babilonból maradt fel feljegyzés róla,
Kr. e. 87.: szintén Babilonból észlelték,
Kr. e. 12.: egyesek szerint a Halley-üstökös ekkori visszatérése lehetett a “betlehemi csillag” (ma sem tudjuk, mi volt az). Kínából és Rómából is észlelték. Csak 0,16 CSE-re haladt el a Földtől.
Kr. u. 66.: a Római Birodalomból, különösen Palesztina területéről maradtak fenn beszámolók róla. (Az évszámok ezután már Krisztus születése utániak.)
141: Kínából észlelték
218: egy római történetíró, Dion Cassius is leírja visszatérését
295: Kínából látták, nem túl látványos üstökösként
374 és 607: 0,09 CSE-re haladt el a Földtől.
451: Attila, a hunok királya ebben az évben szenvedett vereséget a Római Birodalomtól a katalanaumi csatamezőn; az abban az évben feltűnt Halley-üstököst a vereségéhez kapcsolják. A régi időkben gyakran tekintették az üstökösöket előjelnek, többnyire, de nem mindig rossz ómennek.
530: Kínából és Európából észlelték
684 és 760: Kínából észlelték
837: a feljegyzések kezdete óta ekkor haladt el legközelebb a Földhöz, mindössze 0,03 CSE-re, azaz 4,5 millió km-re. 60 fokos csóvát láttak az égen. Korabeli kínai, japán, német, bizánci és közel-keleti csillagászok is beszámoltak róla; Kegyes Lajos frank császár is látta saját szemeivel.
912-ből az ulsteri Annalesekből maradt róla feljegyzés. A 989-es visszatérést Angliából bizonyosan látták. Eilmer of Malmesbury azon szerencsés kevesek egyike, akik a Halley-üstökös két visszatérését is látták: ő maga a 989-es és az 1066-ost figyelte meg.
Az 1066-os visszatérését a normann-hódításhoz kapcsolják, a híres bayeux-i szőnyegen is megjelenik. (Ez a hosszú szőnyeg a normann hódítás történetét meséli el képekben.) Ekkor csak 0,10 CSE-re haladt el a hajas csillag a Földtől, és ki jó, ki rossz ómennek tekintette. Bizáncból is látták, feljegyezték.
1145-ben Európából is látták, az 1222-es visszatérését Dzsingisz kánt inspirálta hódításokra (Koreából is észlelték). Az 1301-02-ik évi visszatérése sokakat inspirált festményekre, pl. magát a festő Giottót is. Az 1378-as visszatérését Kelet-Ázsiából és Európából is sokan feljegyezték, észlelték.
Az 1456. évi visszatérése a mostani cikk apropója. Nándorfehérvár ostroma 1456. július 4-én kezdődött, és július 22-én magyar győzelemmel ért véget. A sikeres védelem mintegy 70 évre visszavetette a török próbálkozásait a további európai területek meghódítására. (Bár nagy hadjáratok 1521-ig nem voltak Magyarország felé, azért sok kisebb-nagyobb török portyázócsapat pusztította az ország déli és erdélyi területeit időről-időre e közel háromnegyed évszázad alatt is. De az ország időt nyert. Hogy hogyan használta ki, azt az 1526. évi mohácsi csatavesztés ismeretében mindenki eldöntheti maga.) A pápa imádkozásra szólította fel a keresztény világ híveit Hunyadi támogatására; világos volt, hogy Nándorfehérvár eleste után Buda, Bécs, Róma stb. következne. Hogy senki el ne mulassza az imát, délben harangszó emlékeztette a híveket a pápa rendeletére. Ahová az akkori lassú kommunikációs viszonyok miatt már csak a győzelem híre ért el, ott a harangszó a győzelemre emlékeztetett. III. Callixtus pápa 1456. évi rendelkezése ma is érvényben van. Nem csak a katolikus, de sok protestáns templomban is hallható a déli harangszó a nándorfehérvári győzelemre és a kereszténység védelmére emlékeztet. (Nem csak Magyarországon.) III. Callixtus az Üdvözlégy háromszori elmondását rendelte el délre konkrétan.
Mindenesetre 1682-ben fényesebbnek látszódott a Halley-üstökös, mint 1456-ban a feljegyzések szerint.
1470-ben B. Platina emlékezett vissza az 1456. évi üstökösre A pápák élete című könyvében:
Egy hajas és tüzes csillag néhány napig megjelent, és a matematikusok kijelentették, hogy súlyos pestis, ínség és valami nagy csapás fog következni. Callixtus [a pápa], hogy elhárítsa Isten haragját, könyörgéseket rendelt el, hogy ha az emberi fajra gonoszság közeledik, mindent a törökökre, a keresztény név ellenségeire fordítson. Ugyanígy elrendelte, hogy folytonos könyörgéssel indítsuk Istent, hogy a harangokon jelezzék, hogy délben hívják a híveket, hogy imáikkal segítsék a törökkel harcolókat.
Az 1456-os visszatérést Etiópiából, Ázsiából is észlelték.
Olaszországban Paolo Toscanelli figyelte meg, aki szerint a feje „akkora, mint egy ökör szeme”, a farka „legyező alakú, mint a páváé”. Az arabok szerint a farok egy török szablyára emlékeztetett.
Az ostrom idején az üstökös a Leo (Oroszlán) csillagképben járt, miután megelőző hónapban a Perseus (Perzeusz) és az Auriga (Szekeres) felől a Lynx-en (Hiúzon) át megérkezett az állatövi Oroszlán csillagképbe. 1456. július 3-án, az ostrom kezdete előtt egy nappal a Nap 19:22 tájban nyugodott le Nándorfehérvárról, az üstökös este kilenckor. Júliusban a szürkület, vagyis az esti sötétedés sokáig eltart. A csillagászati szürkület 21:45-kor állt be onnét nézve aznap: vagyis ekkor lett teljesen sötét az ég, ekkor ment a Nap -18°-kal a horizont alá. Bárki is látta az üstököst, az még a napnyugta utáni kékes, kora esti, fényes égbolton történhetett. (Az üstökös esti láthatósága jobb lehetett a hajnalinál, mert az Oroszlán csillagkép és a Halley-üstökös a Nap után nyugodott le mintegy másfél órával, hajnalban viszont kb. ennyivel a Nap után kelt!) A fényes üstökös tehát a még kék égbolton volt látható. A kilencedik epizód üstökös-ábrázolása teljesen jó – bárki is volt a csillagászati szakértő, jó munkát végzett!
Az 1531., 1607., 1682. és 1758. évi visszatérést már említettük; utóbbinál az üstökös még 1759-ben is látható volt, sőt, láthatósága nagyobb része arra az évre esett. Az 1835. évire már alaposan felkészültek a csillagászok, és már hónapokkal a napközelsége előtt távcsővel figyelték. 1910-es visszatérésekor már fotózták is. 1986-os visszatérése előtt már 1982 óta követték nagy távcsövekkel és fotólemezekkel, CCD-kamerákkal a kométát, sőt, több űrszonda is meglátogatta. Érdekesség: Hirohito japán császár 8 évesen 1910-ben, és 84 évesen 1986-ban is észlelte a kométát.
A Halley-üstököst legutoljára 28,2 magnitúdós fényességnél észlelték 2003-ban. Legközelebbi napközelsége és visszatérése 2061-ben lesz (napközelségének előrejelzett időpontja 2061. július 28.), utána 2134-ben. 2061-ben -0,3 magnitúdóra várják Földről látható csúcsfényességét (1986-ban nem volt ennyi, csak +2,1 magnitúdós).
