Vehetünk-e telket a Holdon, vagy saját csillagot az égen? – VCSE

Bárki csak azt adhatja el, ami az övé. De hogy kerül valami a tulajdonába? Örökléssel, megvétellel, hódítással, saját kezű gyártással?

„Vettem neked egy csillagot!”

Romantikus ajándéknak kétségkívül jól hangzik. Az interneten valóban találhatunk olyan szolgáltatásokat, amelyek pénzért cserébe elneveznek nekünk egy csillagot a párunkról, gyermekünkről vagy bárkiről, akiről szeretnénk. Kaphatunk hozzá díszes oklevelet, csillagtérképet, koordinátákat, esetleg bekerülhet a választott név egy internetes „csillagjegyzékbe”, angolul „star name register”-be.

Más cégek ennél is tovább mennek. Náluk telket vásárolhatunk a Holdon, a Marson vagy más égitesten, és erről ugyancsak szép, hivatalosnak látszó okiratot kaphatunk.

Mit kapunk valójában a pénzünkért?

Valóban lesz egy darab földünk – pontosabban holdunk – a Holdon? Vagy egy telkünk a Marson, a TESS-421b exobolygón? Tényleg a miénk lesz egy csillag? Ha a bizonyítvány szerint a csillagot ezentúl Annának, Péternek vagy Juliskának hívják, akkor ezen a néven fog szerepelni a csillagászati katalógusokban is?

A válasz: nem.

A pénzünkért legfeljebb egy szimbolikus ajándékot, egy oklevelet és egy magáncég saját adatbázisába történő bejegyzést vásárolunk. Sem a csillag tulajdonjogát, sem annak nemzetközileg elismert nevét, sem pedig valódi, jogilag elismert hold- vagy marstelket nem szerzünk.

A dolog egyes esetekben közel állhat a pénzlehúzáshoz.

És ennek egészen érdekes csillagászati és jogi okai vannak.

Először tegyük fel a legegyszerűbb kérdést: hogyan adhat el valaki valamit, ami nem az övé?

Ha én holnap meghirdetem, hogy eladom neked a budapesti Parlament kupoláját tízezer forintért, attól még nem leszel a Parlament kupolájának tulajdonosa. Készíthetek róla szép oklevelet:

„Ezennel igazolom, hogy a Parlament kupolájának 17. számú, 12 négyzetméteres területe Kovács Jancsika kizárólagos tulajdonába került.”

Te aláírhatod, én aláírhatom, még pecsétet is nyomhatunk rá. Csak egy probléma marad: a Parlament kupolája eleve nem az enyém volt. Eladni a másét?

Ez az egyik alapvető probléma a holdtelkek árusításával is.

Ahhoz, hogy valaki egy ingatlant eladhasson, valamilyen módon előbb neki kellene rendelkeznie azzal a tulajdonjoggal, amelyet azután átruház rád. A földi ingatlanoknál ezt állami jogrend, földhivatal, ingatlan-nyilvántartás, szerződések és bíróságok rendszere biztosítja. Ha Magyarországon vagy más országban a Földön veszel egy telket, nem azért lesz a tiéd, mert az eladó adott róla egy színes A4-es papírt, hanem azért, mert a magyar állam jogrendje elismeri a tulajdonjogot és annak átruházását, és ezt az állami földhivatal egy közhiteles nyilvántartásba bejegyzi. Ott bárki megnézheti, hogy az a Tiéd, sőt azt is, korábban kié volt. A vevő vagy az ügyvédje azt is ellenőrizheti, hogy az eladó kiét adja el: magát, a megbízójáét, vagy valaki másét próbálja rád lőcsölni…

De hol van a Hold földhivatala?

A válasz: sehol.

Kié a Hold?

A világűr jogi helyzetének egyik alapdokumentuma az 1967-ben hatályba lépett Világűrszerződés, teljes nevén Treaty on Principles Governing the Activities of States in the Exploration and Use of Outer Space, including the Moon and Other Celestial Bodies. Ez a modern világűrjog egyik alapja. Ezt az egyezményt Magyarország is aláírta és ratifikálta.

A szerződés II. cikke lényegében azt mondja ki, hogy a világűr, a Hold és más égitestek nem sajátíthatók ki nemzeti szuverenitási igénnyel, használattal, elfoglalással vagy más módon.

Vagyis egy állam nem szállhat le a Holdra azért, hogy kitűzze a zászlóját, majd kijelentse: „Ettől a krátertől addig a hegyig mostantól a mi országunk területe.” Ezért például az amerikai zászlók elhelyezése az Apollo-expedíciók során nem jelentett amerikai területi igényt a Holdra.

Itt azonban van egy érdekes jogi finomság.

A Világűrszerződés (vagy Világűregyezmény) szó szerint elsősorban nemzeti kisajátításról beszél. Emiatt a jogtudományban régóta folyik vita arról, hogy pontosan meddig terjed a tilalom magánszemélyekre és privát cégekre nézve. A Világűrszerződés csak az államokra vonatkozik, vagy közvetve/közvetlenül magánszemélyekre és cégekre is?

A szerződés VI. cikke ugyanis azt is kimondja, hogy az államok felelősek a területükhöz tartozó nem állami szereplők világűrbeli tevékenységéért, márpedig az ilyen tevékenység állami engedélyezést és folyamatos felügyeletet igényel. Azok, akik amellett érvelnek, hogy a Világűrszerződés csak az államokra vonatkozik, elfelejtik ugyanannak a szerződésnek a VI. cikkelyében szereplő alábbi mondatokat:

„A nem állami intézmények által a világűrben, így a Holdon és más égitesteken folytatott tevékenységhez az illető állam engedélye és folyamatos felügyelete szükséges.”

valamint:

„Ha nemzetközi szervezet folytat tevékenységet a világűrben, beleértve a Holdat és más égitesteket, akkor a nemzetközi szervezet és az e Szerződésben részes azon államok, amelyek az illető szervezet tagjai, a felelősséget e Szerződés rendelkezéseinek megtartásáért együttesen viselik.”

Ugyanez a cikkely nagyon határozottan fogalmaz a világűrben tevékenykedő, nem állami szereplőkkel kapcsolatban:

„A Szerződésben részes államok nemzetközi felelősséggel tartoznak a világűrben, így a Holdon és más égitesteken folytatott nemzeti tevékenységekért, akár kormányszervek, akár nem állami intézmények végzik azokat, továbbá annak biztosításáért, hogy a nemzeti tevékenységeket az e Szerződésben foglalt rendelkezésekkel összhangban folytassák.”

Akkor ha egy állam nem sajátíthatja ki a Holdat, akkor egy magánszemély sem?

Először is, a Világűregyezmény szigorúan véve csak azokra az államokra, és azok polgáraira, alattvalóira, cégeire és egyéb szervezeteire vonatkozik, amelyek azt aláírták és ratifikálták. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének 193 tagországa van, közülük 118 már aláírta és ratifikálta a Világűregyezményt. További 20-ban nem fejeződött be a ratifikációs folyamat.

Ezért aztán nem egészen pontos egyszerűen azt mondani, hogy „egy magánember vagy magáncég semmilyen körülmények között nem birtokolhat majd soha semmit a Holdon”. A jövőbeli holdbányászat, holdbázisok és űrgazdaság miatt éppen most formálódik ennek részletes jogi szabályozása, és a jövőben változások lehetségesek e téren.

De ebből semmiképpen nem következik, hogy egy magáncég ma önkényesen feloszthatja a Holdat parcellákra, majd valódi ingatlanként eladhatja azokat.  Az pedig egészen biztos, hogy ha a jövőben egy állam vagy államok egy közössége, netán az emberiség nevében az ENSZ tulajdonba veszi a Holdat, és a földhivatal mintájára „holdhivatalt” fog létrehozni, az ilyen magáncégek „birtokpapírjait” nem fogja elismerni. Legalábbis erős kétség fér hozzá, hogy ezt bárki komolyan veszi majd, pláne, jogilag vagy erővel érvényesíti…

A Hold-egyezmény még egyértelműbb – de nem minden ország csatlakozott hozzá

1979-ben született egy külön nemzetközi megállapodás is, az úgynevezett Hold-egyezmény (Moon Agreement). 1984-ben épett hatályba. Sajnos, ezt csak 18 ország írta alá – például Kína, Szovjetunió/Oroszország vagy az USA nem. (Az USA egy olyan egyezményt szeretne a Holddal kapcsolatban, ami nem zárná ki a jövőbeni űrbányászatot, ebbe a magánszektor bevonását – ez a kitétel az alább ismertetendő 11. cikkely miatt fontos. A különböző érdekek ésszerű összeegyeztetése a Hold-egyezményben láthatóan nem sikerült.) A Hold-egyezményt Magyarország sem írta alá.

Ennek 11. cikke még részletesebben foglalkozik a tulajdon kérdésével. Kimondja többek között, hogy a Hold felszíne és felszín alatti részei nem válhatnak államok, nemzetközi vagy nemzeti szervezetek, nem kormányzati szervezetek vagy természetes személyek tulajdonává. Köszi, innentől kezdve egy magáncég nem adhatja el a holdi telket Neked, mert nem is lehetett az övé – legalábbis nem az aláíró országokban.

A Hold-egyezménynek azonban jóval kevesebb részes állama van, mint a Világűrszerződésnek, ezért nem szabad úgy tenni, mintha ez lenne az egész világ által elfogadott, minden részletre kiterjedő holdtulajdonjogi szabályozás. A nemzetközi világűrjog e területén fejlődésre, új egyezményekre lenne szükség.

A kereskedelmi „holdtelekvásárlás” szempontjából azonban ez a vita kevéssé segít az eladón. Mert marad az egyszerű kérdés: milyen elismert jogcímen volt az övé az a holdterület, amelyet állítólag most neked adott el?

De hát kaptam tulajdoni okiratot!

Igen. Csak nem minden „tulajdoni okirat” tulajdoni okirat.

Nyomtathatunk olyan papírt is, amely szerint valakinek tulajdonába került:

• a Jupiter Nagy Vörös Foltja,
• az Androméda-galaxis egyik spirálkarja,
• a Vega körüli 2 millió kilométeres körzet,
• vagy a Nap északi pólusa.

A papír létezése nem bizonyítja a rajta szereplő tulajdonjog létezését. (Erről még a Földön is komoly, és szomorú kimenetellel bíró jogviták vannak, sok az átverés, a nehéz lakásvásárlási ügy. Érdemes a google-ben a lakásmaffia szóra rákeresni, ha a magyar vonatkozások érdekelnek.) Egy valódi tulajdonjoghoz ugyanis nemcsak az szükséges, hogy két ember azt mondja, hogy „ezt most eladtuk”. Valakinek el is kell ismernie és szükség esetén ki kell kényszerítenie ezt a jogot.

Tegyük fel például, hogy két különböző cég ugyanazt az egy négyzetkilométeres területet adja el a Holdon két különböző embernek. Ki dönti el, melyiküké? A cég saját adatbázisa? De hát a másik cégnek is van saját adatbázisa.

Akkor talán egy magyar bíróság? Vagy egy amerikai bíróság? Vagy egy kínai? Az ENSZ? A NASA? Az Európai Űrügynökség? Esetleg a VCSE?

Egyik sem vezet olyan ingatlan-nyilvántartást, amely az interneten árult holdparcellákat tulajdonként jegyezné be. Ezért a díszes „holdbirtoklevél” jogilag nem ugyanaz, mint egy földi ingatlan tulajdoni lapja.

Akkor a Holdon semmit sem lehet majd birtokolni?

Ez sem igaz. És itt válik igazán érdekessé a dolog.

A Világűrszerződés VIII. cikke például kimondja, hogy egy világűrbe felbocsátott objektum tulajdonjoga nem szűnik meg attól, hogy az objektum a világűrben vagy egy égitesten van. Ha tehát egy állam vagy cég megfelelő jogi keretek között feljuttat egy berendezést a Holdra, attól a tulajdonos nem veszti el a tulajdonjogát, nem lesz „senki tulajdona”. A holdjáró lehet valakié anélkül, hogy a holdjáró alatt lévő Hold-terület az övé lenne.

Hasonló vita folyik a világűrben található természeti erőforrásokról is.

Az Egyesült Államok egyik 2015-ös törvénye például bizonyos feltételek mellett elismeri az amerikai szereplők jogát az általuk kitermelt aszteroida- és más világűrbeli erőforrások birtoklására, használatára és eladására. Ugyanez a törvény ugyanakkor külön hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államok ezzel nem jelent be tulajdonjogot vagy szuverenitást magára az égitestre. Luxemburg szintén létrehozott jogi keretet a világűrbeli erőforrások kereskedelmi hasznosítására. A különbség valami olyasmi, mint a nyílt tengeren kifogott hal és maga az Atlanti-óceán között.

Lehet jogod bizonyos feltételek mellett a megszerzett erőforráshoz anélkül, hogy kijelenthetnéd:„Az Atlanti-óceánnak ez a tízezer négyzetkilométere mostantól az enyém.” Pl. ha a halászati jog nem másé azon a területen, akkor Te ott kifoghatsz halat. A jövőben persze a Holdon működő bázisok, bányák és más létesítmények miatt ennél sokkal bonyolultabb szabályokra lesz szükség. De ez nagyon messze van attól, hogy valaki ma egy weboldalon öt perc alatt „ingatlant” vásároljon a Nyugalom Tengerén (ez a Holdon található).

És mi a helyzet a Mars-telekkel?

Lényegében ugyanaz. A Világűrszerződés ugyanis nemcsak a Holdra vonatkozik, hanem más égitestekre is. A Marsot tehát ugyanúgy nem lehet egyszerűen felparcellázni és földi ingatlanként értékesíteni. Ha valaki elad neked például egy hektárt a Mars Olympus Mons nevű hatalmas vulkánjának közelében, megint csak ugyanazt érdemes megkérdezni: kitől szerezte meg az eladó az eredeti tulajdonjogot? Ha a válasz lényegében az, hogy egyszer kijelentette, hogy az övé, majd létrehozott róla egy saját nyilvántartást, akkor ebből még nem keletkezik nemzetközileg elismert tulajdonjog.

Jó, de csillagot csak lehet venni?

Nem. Sőt, itt még egyszerűbb a helyzet. Amikor egy cég ugyanis azt kínálja, hogy „nevezz el egy csillagot”, általában valóban kiválaszt egy létező csillagot, rögzíti annak katalógusazonosítóját vagy koordinátáit, majd az általad választott nevet beírja a saját nyilvántartásába. Ezután készít róla egy oklevelet. Tehát valami ténylegesen történt: egy adatbázis egyik sorába bekerült egy név.

Csakhogy ettől még a csillagászok nem fogják ezen a néven nevezni a csillagot.

A csillagászati objektumok hivatalos elnevezésével és jelölési rendszerével nemzetközi szinten az International Astronomical Union, az IAU, vagyis a Nemzetközi Csillagászati Unió foglalkozik. Az IAU kifejezetten leszögezi, hogy nem működtet kereskedelmi csillagnév-eladó szolgáltatást, és a kereskedelmi cégek által adott csillagneveknek nincs hivatalos csillagászati státuszuk.

(A VCSE között többen is vannak, akik az IAU-nak tagjai, és egyes komisszióinak tisztségviselői. Az IAU a világ csillagászait összefogó testület, ahová több évnyi, eredményes kutatómunka után lehet bekerülni.)

A csillagnév tehát nem olyan, mint egy stadion neve, amelynek névhasználati jogát egy vállalat megveheti, a stadiont üzemeltető csapat eladhatja.

De a csillagoknak mégis vannak neveik!

Természetesen. Pl. Vega, Sirius, Betelgeuse, Aldebaran, Rigel, Deneb. Sok fényes csillagnak évszázados vagy akár évezredes történelmi neve van. Ezek különböző kultúrákból, nagyon gyakran görög, latin és arab csillagászati hagyományokból származnak. A modern csillagászatban ugyanakkor a csillagok óriási többségét nem romantikus személynévvel, hanem katalógusazonosítóval azonosítják. Egyetlen csillagnak több katalógusban több azonosítója is lehet.

A Nemzetközi Csillagászati Unió külön Working Group on Star Names, vagyis csillagnevekkel foglalkozó munkacsoportot működtet a történelmi és kulturális csillagnevek szabványosítására. Ez ma is aktív munka: az IAU 2026 februárjában például 59 újabb csillagnevet fogadott el hivatalosan, amelyeket különböző kultúrák történeti csillagászati hagyományaiból gyűjtöttek össze és vizsgáltak meg. Ezek tehát nem azért lettek hivatalos csillagnevek, mert valaki fizetett értük.

Akkor hétköznapi ember soha nem adhat nevet egy égitestnek?

Dehogynem! És ez a történet egyik legszebb része.

Az IAU időnként nyilvános névadási kampányokat szervez. A NameExoWorlds programokban például a világ különböző országainak közösségei javasolhattak neveket exobolygóknak és az őket kísérő csillagoknak. A 2022-es NameExoWorlds kampányban több mint 8800 ember vett részt a pályázó csapatokban, 91 országból, és végül húsz exobolygórendszer kapott IAU által elfogadott közneveket.

Itt a lényeges különbség: ezeket a neveket nem megvásárolták. A neveket javasolták, kiválasztották, majd az IAU hivatalosan elfogadta őket. Még az ilyen hivatalos nevek sem feltétlenül törlik el az objektum eredeti tudományos katalógusjelölését: a tudományos azonosítók továbbra is használatban maradnak (sőt, inkább azoat hazsnáljuk a mindennapi gyakorlatban).

Kisbolygót el lehet nevezni valakiről?

Igen, de ezt sem úgy, hogy befizetünk egy összeget egy internetes magáncégnek. A kisbolygók, bolygók, holdak és felszíni alakzatok elnevezésére külön szabályok vannak. Bizonyos esetekben a felfedezők tehetnek névjavaslatot, amelyet az IAU megfelelő szervezete bírál el.

2026-ban például új Szaturnusz- és Jupiter-holdak felfedezéséről számolt be az IAU Minor Planet Center. Miután egy ilyen hold pályáját megfelelő pontossággal meghatározták és hivatalos jelölést kapott, a felfedező javasolhat nevet, de a névnek meg kell felelnie az IAU szabályainak.

Vagyis az égitestek elnevezésénél valóban lehet szerepe egy embernek. Csak nem azért, mert vett pénzért egy névadási csomagot.

És magát a csillagot meg lehet venni?

Ha a névadásnál tovább megyünk, és valaki szó szerint azt állítja, hogy magát a csillagot adja el nekünk, a helyzet még különösebb.

Vegyük például a Vegát, amelyik az éjszakai északi égbolt legfényesebb csillaga. A Vega körülbelül 25 fényévre található tőlünk. Még ha valamilyen oknál fogva elfogadnánk is, hogy én ma kijelentem: „a Vega az enyém”, ebből milyen jog következne? Megtilthatnám másoknak, hogy megfigyeljék? Beszedhetnék használati díjat a Vega fényéért? Eladhatnám a Vega anyagát? Megtilthatnám egy jövőbeli űrszondának, hogy elrepüljön mellette? Egy internetes oklevél alapján biztosan nem.

És megint ott van a legfontosabb kérdés: kitől vettem én előzőleg a Vegát, hogy jogszerűen továbbadhassam neked? A válasz nyilvánvaló: senkitől.

De ha csak romantikus ajándéknak veszem?

Ez már egészen más kérdés. Ha egy szolgáltatás világosan azt mondja: „Ez szimbolikus ajándék. Az általad választott nevet a saját emlék-nyilvántartásunkban rögzítjük. A névnek nincs hivatalos IAU-státusza, és nem szerzel tulajdonjogot a csillag felett”, akkor a vásárló pontosan tudja, mit vesz.

Egy szép oklevelet vesz meg. Egy csillagtérképet. Egy gesztust. Egy romantikus emléket. Ebben önmagában semmi megtévesztő nincs, akkor sem, ha körülbelül a semmiért fizet.

Ugyanúgy, ahogy valaki örökbe fogadhat jelképesen egy állatkerti állatot. Attól természetesen nem viheti haza a zsiráfot, és nem ő lesz annak jogi tulajdonosa. Igaz, lényeges különbség, hogy az állatkerti állat örökbefogadása esetén az ezért fizetett pénz az állatkert működését, pl. az állatok etetését, orvosi ellátását, az alkalmazottak fizetését biztosítja, míg egy csillag nevének megvételével nem támogatja a csillagászatot, hanem egy élelmes vállalkozó zsebét tömi csak.

A probléma akkor kezdődik, amikor a reklám vagy az okirat azt a benyomást kelti, hogy hivatalos csillagnevet, valódi tulajdonjogot vagy jogilag elismert holdtelket kapunk. Itt van a kutya elásva. Többször hallottuk „átverés”-nek minősíteni az ilyen eladásokat, de az „átverés” szóval is érdemes pontosan bánni.

Nem állíthatjuk minden ilyen szolgáltatásról automatikusan, hogy jogi értelemben csalást követ el. Ha egy cég világosan közli, hogy szimbolikus szolgáltatást értékesít, akkor valóban ezt adja el. A hivatalos tulajdon vagy hivatalos név ígérete viszont nem egyezik azzal, amit a vásárló ténylegesen megszerez.

Holdtelek-vásárlásnál ezekre a kérdésekre nem fogunk olyan válaszokat kapni, mint amikor egy zalaegerszegi, berlini vagy párizsi ingatlant veszünk.

Csillagnévvásárlásnál pedig még egyszerűbb egy hatodik kérdés: az IAU hivatalosan elfogadta ezt a nevet? Ha nem, akkor az nem hivatalos csillagnév.

Ez sokkal érdekesebb egy nyomtatott „csillagtulajdoni lapon” szereplő névnél. Ha tehát valaki azt mondja: „Vettem neked egy csillagot”, érdemes úgy fogadni, ahogy valószínűleg szánta: kedves, romantikus gesztusként. De csillagászati értelemben pontosabban így hangzana: „Kiválasztottam neked egy csillagot, és fizettem azért, hogy egy magáncég adatbázisában a Te nevedet írják mellé.”

Ez kevésbé romantikus. Viszont igaz.

Hogy ezek után valójában mit is vesz meg a vásárló (régebben egy A4-es papírt, ma már gyakran csak egy e-mailbeli szöveget, esetleg egy cég nyilvános adatbázisában egy sort) és annak értékének megítélését az olvasóra bízzuk. Azt is az olvasóra bízzuk, hogy ezt a pénzt inkább arra szánja-e, hogy támogasson-e vele egy csillagászati egyesületet inkább, elmenjen belőle a több, mint 20 magyarországi planetárium vagy bemutató csillagvizsgáló egyikébe, vagy egy táborba, hogy a csillagászatot, ismeretterjesztést támogassa és saját Univerzum-élményeit növelje-e. Vajon egy papír, e-mail a szívből jövőbb ajándék és a nagyobb élmény vagy egy belépőjegyet ajándékozni karácsonyra, születésnapra egy ilyen helyre?

A valódi Univerzum ennél sokkal érdekesebb

Talán van ennek az egésznek egy szebb oldala is. Nem kell birtokolnunk a Holdat ahhoz, hogy a saját szemünkkel megfigyeljük hegyeit, krátereit és rianásait. Nem kell megvennünk a Szaturnuszt ahhoz, hogy egy kisebb amatőrtávcsőben meglássuk a gyűrűit. És nem kell pénzért elneveznünk egy csillagot ahhoz, hogy legyen egy csillag az égen, amelyhez személyes emlékünk kötődik.

Sőt, amatőrcsillagászként ennél sokkal többet tehetünk. Megfigyelhetünk egy változócsillagot. Kimérhetjük a fényességét. Követhetjük egy kisbolygó mozgását. Felfedezhetünk új változócsillagot, szupernóvát vagy más tranziens jelenséget. Részt vehetünk valódi tudományos észlelési programokban. Bizonyos esetekben még égitest elnevezésére is tehet valaki hivatalos javaslatot – megfelelő felfedezés és az IAU csillagászati névadási szabályainak betartása után.

És ha holdtelket akarunk vásárolni, még egy ideig talán jobban járunk egy jó Hold-atlasszal és egy távcsővel.

A Holdat ugyanis nem birtokolhatjuk – de megismerhetjük.