Mai csillagászati kép: Szaturnusz – Szucsányi Béla


A Szaturnusz monokróm felvétele: lapult bolygókorong, légköri sávok és az A- és B-gyűrű közötti Cassini-rés.
VCSE – Szucsányi Béla (Béci) Szaturnusz-felvétele Egyek településről 2026. szeptember 6-án készült. 152/1750 mm-es triplet apokromatikus refraktorral. APM 2,67× fókusznyújtóval (4672 mm fókusz), ASI 174MM kamera, Antlia 685 nm IR-pass szűrő, EQ6-R mechanika; a végső kép 10 000 képkocka legjobb 15%-ának felhasználásával készült. – Fotó: Szucsányi Béci

A Szaturnusz látványa akkor is különleges, ha ezúttal elmaradnak a megszokott sárgás színek. A bolygókorong előtt áthúzódó gyűrű, a légkör finom sávjai és a gyűrűrendszer sötét választóvonala együtt rajzolják ki a Naprendszer egyik legkönnyebben felismerhető égitestét. A bolygó jól láthatóan lapult: gyors tengelyforgása miatt egyenlítői sugara nagyobb a pólusainál mérhető sugárnál.

A gyűrűk nem összefüggő, merev lemezek, hanem jégben gazdag részecskék sokaságából állnak. A fényes B-gyűrű és a külső A-gyűrű között húzódó Cassini-rés(sötét osztás a gyűrű belső és küső részei között) a képen kiválóan felismerhető. Ez a sötétebb sáv jóval ritkább részecskeeloszlású tartomány; a gyűrűk szerkezetének kialakításában a holdak gravitációs hatása és a pályarezonanciák is szerepet játszanak.

A bolygó főként hidrogénből és héliumból áll, légkörében gyors szelek és változó felhőrendszerek működnek.

A képen a bolygó fekete-fhér és szürkeárnyalatos megjelenése  az alkalmazott felvételi módszerből következik. A 685 nm-es hosszúhullám-áteresztő szűrő a mélyvörös és közeli infravörös tartomány felé engedi át a fényt, így a kép nem a szemünkkel érzékelhető színeket mutatja. E hullámhosszakon a légköri nyugtalanság képrontó hatása rendszerint mérsékeltebb, bár a hosszabb hullámhossz önmagában nagyobb diffrakciós képméretet is jelent. A sok rövid felvételből kiválasztott, mintegy 1500 jobb képkocka összeadása csökkenti a zajt, és segít megőrizni a nyugodtabb pillanatok részleteit.

A kép aktualitását az adja, hogy 2026. szeptember 2-án a Szaturnusz déli pólusa körül kialakuló, tízoldalú légköri hullámról számoltak be. A Hubble több évre visszanyúló képei alapján vizsgált alakzat az északi pólus híres hatszögének érdekes párhuzama, de fejlődése eltér attól. A felismerésben földi, köztük amatőr felvételek is szerepet kaptak. A most bemutatott képen ezt a pólusközeli alakzatot nem lehet azonosítani; az eredmény mégis jól mutatja, miért értékes a bolygó rendszeres fényképezése.