Egy generációformáló nyári tábor képei és történetei – Csizmadia Szilárd

A Vega Csillagászati Egyesület, a TIT Öveges József Ismeretterjesztő és Szakképző Egyesület és az MCSE Zalaegerszegi Helyi Csoportja székhelye egyaránt Zalaegerszegen van, és szorosan együttműködnek. Nagyon régóta szervezik együtt a VEGA Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábor – Zala megyei Ifjúsági Csillagászati Tábort is. (A táborra – neve ellenére – egyes években már sor került Vas és Somogy megyében is.) A sorozat 2020-ban sem maradt el. A tábort befogadó, az Őrségben lévő őrimagyarósdi Napfény Ifjúsági és Sporttábor nagyon támogató hozzáállású tulajdonos-ügyvezetőjével igen hamar, már április elején sikerült megegyezni: ha le kell mondani a tábort az aktuális járványügyi szabályok miatt, elegendő lesz július 3-án megtenni ezt. Mivel június 15-e után engedélyezték a nyári gyermek- és ifjúsági táborokat, így egyetlen napig sem volt elhalasztva, lemondva rendezvényünk.

A tábort meghirdettük saját honlapunkon (www.vcse.hu), levelezőlistánkon, és számos amatőr/csillagászati facebook-csoportban (pl. VCSE Fórum, Csillagászat-kedvelők, Csillagászat, további kisebb létszámú csoportok). A VCSE ifjúsági cikkírói pályázatunk 1-3. helyezettje 15-10-5% kedvezménnyel vehetett részt a táborban (amihez járult még 15000.-, 10000.-, illetve 5000.- Ft pénzjutalom is). Késő tavasszal online csillagászati kvízt rendeztünk Fehér Norbert technikai segítségével, amin 42 feladatot kellett megoldaniuk a versenyzőknek. A kitöltési idő többnyire 30 perc és 4 óra között változott versenyzőtől függően. A 13 év alattiak és a 18 év felettiek kategóriájának győztese könyvjutalmat kapott (C. Hatfield: Egy űrhajós tanácsai földlakóknak c. könyvét). A 13 év alattiak kategóriájában Péter Petra Sára nyert. A 18 év felettieknél holtverseny alakult ki Király Balázs Áron és Ódor Zsófia között. A 13-18 évesek legjobb fiú és lány versenyzője pedig ingyenesen, a második-harmadik helyezett fiú és lány versenyzők pedig 50-50% kedvezménnyel jöhettek a táborba. A legjobb lány versenyző Lelkes Klára lett, a 2-3. pedig Takács Dóra és Soós Patrícia. A fiúknál a nyertes a határon innenieknél Varga Vázsony lett, a 2-3. pedig Horváth Dárius és Balázs Gergő.

Egyik tagtársunk felajánlásának köszönhetően a legjobb határon túli fiú és lány versenyző is ingyenes részvételi lehetőséget nyert. Ők mindketten erdélyiek: Barta Hunor (Csíkszereda) és Simon-Zsók Anett (Sepsiszentgyörgy).

A táborra végül 78 fő jelentkezett, de néhányan nem tudtak részt venni. Négyen különböző okokból mondták le a tábor előtt a részvételt. A két erdélyi tizenéves barátunk pedig a július közepén ismét megszigorodó, a tábor előtti napokban hirtelen bevezetett újabb járványügyi szabályok miatt már nem rendelkezett elegendő idővel, hogy megfelelő számú koronavírus-tesztet készíttessen az előírt időpontokban, ezért nem tudtak Magyarországra belépni. Ingyenes tábori részvételi lehetőségüket átvihetik a 2021-es évre, reméljük, akkor élni tudnak vele.

A táborban sokan elejétől végéig részt vettek, végül a napi létszám 47-55 fő között ingadozott, összesen pedig tehát 72 fő fordult meg benne.

A legnagyobb jelenlévő műszerek vizuális célokat szolgáltak: Juhász Gábor 51 cm-es nyílású, Szöllősi Attila 46 cm-es, a VCSE ugyancsak 46 cm-es, Vámosi Flórián GoTo-s 40 cm-es és Varga György 30,5 cm-es Dobson-távcsöve. A VCSE 457/1900-as Dobson-távcsöve – ami megjárta egy éjszakára a tarjáni MCSE-ifjúsági tábort is a VCSE-tábor előtti napokban – a Horváth Tamás (TMS-Astro) által gyártott EQ-platformra került rá. Ez a platform – ha megfelelően északi irányba van állítva – kb. 65 percig is a látómezőben tartja az objektumokat. A vezetés nagyon finom, vizuálisan nem lehet észrevenni semmiféle ugrálást, bukdácsolást. Az észlelés élményét jelentősen növelte, hogy nem kézzel kellett a beállított objektumokat odébb lökdösni a Dobsonban (ami, különösen kezdőknél, kényelmetlen, nehézkes, és az objektum elvesztésével is járhatott volna). A legnagyobb élmény a távcsőben – az év talán legnyugodtabb éjszakáján – a Mars vizuális látványa volt. A 46 cm-esben, 380x-os nagyításnál, világoskék színszűrővel jól látszott nemcsak a hósapka és a barnás elszíneződésű területek, de a hósapka ki- és betüremkedései, a barnás területek öblei, félszigetei és még fényességbeli különbségei is jól kivehetőek voltak a Mars fázisán túl.

Számos kisebb, 20 cm körüli Dobson, 13 cm-es MC, kisebb lencsés távcsövek is szolgáltak minket (a binokulároktól a nagy távcsövekig összesen 61 csillagászati műszer volt jelen). Az M17 látványa Jandó Dániel 20 cm-es Dobsonjában, UHC szűrővel, 2,5 fokos látómezőt adó okulárban megkapó volt. A köd hattyú alakja mellett még egy hatalmas, kb. 2×1 fokos területen a hattyú alatt egy téglalap alakú területen, majdnem sakktábla-szerűen további fényes ködrészek is előkerültek. A kisebb távcsövekben pedig nagyon sok mélyég-objektum, bolygók kerültek terítékre.

Ritkán, de előfordul, hogy a Naprendszer minden nagybolygója egyszerre látható az égbolton. Idén ez a tábor ideje alatt, hajnalban történt meg: a Merkúrtól a Jupiterig az összes nagybolygó szabad szemmel, illetve az Uránusz-Neptunusz kis távcsővel figyelve látható volt egy és ugyanazon pillanatban. Ez a hajnali szürkületben következett be, amikor a Merkúr már felkelt és magasabbra jött. Elméletben a Plútó is látható lett volt ekkor nagyobb műszerrel. A tíz megfigyelő beszámolója ebben a cikkben olvasható.

Nagyon sokan asztrofotóztak, pl. Schmall Rafael, Ágoston Zsolt, Vámosi Flórián, Kelemen Tamás és mások. A többiek vizuális észleléseket folytattak, ki rajzolt, ki szövegesen örökítette meg az észlelt objektumokat, ki csak nézelődött. Ágoston Zsoltnak a táborban készült bolygóvideóiból összeállított képeiből itt mutatunk be hármat (Mars, Jupiter, Szaturnusz):

A tábor csúcspontja feltétlenül a C/2020 F3 (NEOWISE) üstökös volt (röviden csak Neowise-üstökös). A többség még sohasem látott ilyen nagy és ilyen fényes üstököst! Ezért feltétlenül generációformálónak tekinthetjük ezt a kométát. Az 1882-es nagy üstökös legnagyobb látszó fényességét -15 magnitúdósnak becsülték. Az 1106-os, 1680-as, 1744-es és 1843-as években látott, gyakran a nappali égen is megfigyelt üstökösökről nem maradt fenn fényességbecslés, illetve a korabeli beszámolók alapján sem rekonstruálható fényességük a magnitúdóskálán. Ezek szinte biztosan fényesebbek voltak a Neowise-üstökösnél, amely az észleléseket átlagolva kb. +0,8 magnitúdós volt legnagyobb fényessége idején. A Cometwatch-oldal adatai alapján kevés üstökös volt ennél fényesebb 1900 óta:

Forrás a táblázatbeli adatokhoz: Cometwatch oldal. 

Vagyis a 2020 nyarán látott Neowise-üstökös 1900 óta a 17-dik legfényesebb üstökös volt. A várható élettartam miatt valószínűtlen, hogy e 120 év alatt megfigyelt 19 darab, 2 magnitúdónál fényesebb üstökös mindegyikét látta valaki. E sorok írója pl. csak a listán negyedik McNaught-üstököst (-5,5 mag), a nyolcadik Hale-Bopp üstököst (-0,8 mag), a tizenegyedik Hyakutake-üstököst és a tizenhetedik Neowise-üstököst látta. 45 évesen négy darab +2 magnitúdósnál fényesebbet sikerült megpillantani tehát. A statisztikából az is kitűnik, hogy átlagosan hatévente lehet +2 magnitúdónál fényesebb üstököst látni (120 év / 20 ilyen fényes kométa).

Őszintén szólva, a McNaught-üstökös hazai látványát felülmúlta a Neowise, mert a McNaughtot csak a napnyugta utáni időszakban, még a teljesen világos égi háttér előtt lehetett megfigyelni Magyarországról. A McNaught-üstökös a déli féltekéről nyújtott szenzációs látványt, ahová akkor nem jutottam el. A Hyakutake-t a sok borult és egyetemi kötelezettségek miatt csak teleholdas égen láttam. Cirkumpoláris lévén, még teleholdnál, a zalaegerszegi kivilágított buszpályaudvarról is lehetett látni. A Hale-Bopp sötét égen, nagyszerűen látszódott, csak éppen – kezdetben – hideg téli és tavaszi éjszakákon. Idővel az idő melegedett, így egyre többen látták (én 1997. februárjától kezdve kezdve figyeltem meg). Csóvája azonban hosszabb volt a Neowise-énál és jobban lehetett látni, mert magasabbra emelkedett tőlünk nézve és sötétebb háttér előtt látszódott. Tavasszal – pl. áprilisban – binokulárral még közel 70 fokos csóvát is lehetett érezni. Ha rangsorolni kellene, nálam a magyarországi megfigyelőhelyekről nézve, a látványosság szempontjából az alábbi sorrend jönne ki: 1. Hale-Bopp, 2. Neowise, 3. Hyakutake, 4. McNaught-üstökösök. Ez a hazai látványra koncentráló sorrend is igazolja a Neowise-ra alkalmazott „generációformáló” jelzőt.

Az üstököst a tábor előtti két-három hétben már meg lehetett figyelni, de akkor még a hajnali égbolton, közel a Naphoz. Napról napra nőtt a szögtávolsága a Naptól, de továbbra is a hajnali égen lehetett látni és a világosban, közel az északi horizonthoz. Később cirkumpoláris lett pár hétre, de az éjszaka még rövid volt, ezért csak az északi horizont közelében látszódott. Lassan áthaladt a Hiúz, majd a Szekeres csillagkép északi részén, és átment a Nagy Medvébe. A tábor előtti napokban már nem volt cirkumpoláris, de átkerült az esti égboltra. A tábor idején úgy lehetett megfigyelni, hogy amikor a napnyugta után egy óra elteltével megjelentek a Göncölszekér csillagai, és a szekértől jobbra és lefelé kellett keresni, a horizonthoz közelebb. A VCSE-tábor előtt néhány nappal Jandó Dániel és Csizmadia Szilárd az egyesületi 46 cm-essel meglátogatták az MCSE ifjúsági táborát, ahol Nagy Balázs tagtársunk a saját 12 cm-es lencsés távcsövével megtalálta és beállította az üstököst a felhőlyukak között. Útmutatása alapján már a 46-ossal is könnyen meglett. Ez a tudás segített a táborban is, mert bár az üstökös napról-napra odébb vándorolt, volt már egy érzés, hogy „tegnap ott volt, a térkép alapján ennyit ment el”. Míg a szürkület közepén nehéz volt megtalálni még az üstököst, rá egy negyedórára már mindenkinek megvolt távcsővel, binokulárral, keresőtávcsővel, szabad szemmel. Sokan trükköztek: fényképezőgéppel nagylátószögű felvételeket készítettek, amin a horizontközeli fák, távcsövek rajta voltak, és először azon keresték meg – sikerrel – az üstököst, majd csak ezután, a kép alapján navigáltak rá műszerükkel vizuálisan vagy szabad szemmel az üstökösre.

Az üstököst az őrimagyarósdi észlelőrét legeslegszéléről jól lehetett látni, jóval a fák felett látszódott. Csak a teljes sötétség beállta után került onnét nézve is a fák mögé, de addigra horizont feletti magassága annyira lecsökkent, hogy megfigyelését a földi légkör úgyis nagyon megnehezítette. Az ilyen fényes, hosszúcsóvájú, látványos üstökös nagyon ritka látvány, ezért igazán szerencsések voltunk, hogy közösen, 50-en, 60-an, számos távcsővel és fényképezőgéppel baráti közösségben, együtt örülve észlelhettük. Örök emlék marad.

A tábor idén egy éjszakával hosszabb volt, mint a szokásos. Tavalyelőtt ugyanis egy éjszakával megrövidítettük a tábort, hogy a 2019-es keszthelyi csillagászati és asztrofizikai diákolimpiai önkéntes segítőknek ne kelljen egy nappal több szabadságot kivenniük. Most ezt az egy napot visszaadtuk és megérte, mert idén a nyolc éjszakából öt volt derült, ebből négy asztrofotós minőségű volt. Az ég minőségére jellemző, hogy néhányan azt állították, hogy látták egy észlelő Jupiter által vetett árnyékát egy fehér színű Dobson-távcsőre vetülni…

A Canon Hungaria Kft.-vel kialakított kapcsolat nyomán a cég három, asztrofotózásra kifejezetten alkalmas Canon fényképezőgép-váz és három teleobjektív a tábor idejére történő kölcsönadásával támogatta a tábort. Ezt a kapcsolatot reményeink szerint jövőre továbbfejlesztjük.

Fenn: a time-lapse-en az egyesületi 46 cm-es távcső felépítése látható. (Készítette: Ágoston Zsolt Fujifilm X-T20 fényképezőgéppel)

Hegedüs Tibor és Bánhidi Dominik révén egyik délután egy 5 méter átmérőjű mobilplanetáriumot is felállítottunk. Ebben négy turnusba osztva vonultak be a táborozók, és ismerkedtek a mobilplanetárium vetítési lehetőségeivel. Noha egyre több ilyen ismeretterjesztési eszköz áll rendelkezésre az országban, még nem annyira elterjedtek, ezért nem meglepő, hogy míg egyesek már sokadszorra látogattak meg mobilplanetáriumot, mások először tekintettek meg ilyet belülről.

Valamelyik másik nap a közeli Vadása-tavon strandoltunk, a társaság egy kisebb része pedig, amelyik még nem látta, meglátogatta a szomszédban, alig pár km-re lévő Hegyhátsáli Csillagvizsgálót, ahol Hegyi Norbert és Horváth Tibor tartott vezetést.

A táborban nappali Vénusz-észlelés is történt különböző távcsövekkel. Először Varga György találta meg, majd szinte mindenki a saját távcsövével. A keresőtávcsövekben is látszott delelésekor a Vénusz, de a nagytávcsövekben is jól meg lehetett nagyítani.

Ínyencségek is távcsővégre kerültek. Ilyen volt pl. számos Palomar-gömbhamaz, amiket a nagy Dobsonokkal sikerült észlelni. Több gömbhalmazt többszázszoros nagyításban észlelhettünk. A 46 cm-es Dobsonokban, különböző mélyég-szűrőkben a Lyra Gyűrűs-köd (M57) valóban gyűrű alakú volt és nagyon fényes. A Tejútbeli ködök látványa mindenkit lenyűgözött. A Fátyol-köd OIII-szűrővel a 46 cm-esben fényképszerű volt már (de vizuálisan természetesen nem színes). Az egyesületi 46 cm-es volt kéthüvelykes OIII, H-béta és UHC szűrő is, így számos mélyégobjektum (pl. M16, M17) látványát nagyon kontrasztossá tudtuk tenni. Az M16-ban sikerült megtalálni a “Teremtés oszlopait” is vizuálisan. Ezek még a 46 cm-esben is kicsik, de a többség elsőre, a többiek kis segítséggel meglátták. Vizuális észleléséről 20 hüvelykes (50,8 cm-es) vagy nagyobb távcsövekkel többen is beszámoltak, igazolva azt, hogy mi is láthattuk. Sőt, ezekben beszámolókban elmondják, hogy 25-28 cm-es távcsövekkel is látták már.

Az alábbi előadások hangzottak el a táborban, illetve az alábbi nappali foglalkozásokra kerítettünk sort:

Kötelező higiéniás oktatás (Szekeres Erzsébet)

Tábornyitó (mindenkinek)

Észlelési alapismeretek (Csizmadia Szilárd)

300 éve született Hell Miksa (Csizmadia Ákos)

Magaslégköri ballonozás, a VCSE-Sztratoballon 2019 és azon túl (Vámosi Flórián)

Építsünk távcsövet! (Foglalkozás)

Történelmi szupernóvák (Vinkó József)

A csillagászati navigáció története és módszerei (Jandó Dániel)

A szextáns használata a gyakorlatban (Jandó Dániel és Csizmadia Szilárd közösen)

A közeljövő építés alatt álló és tervezett óriástávcsövei (Csizmadia Szilárd)

Magánűrhajózás, privát űrcégek (Ágoston Zsolt)

Észlelési ismeretek: rajzolás (Varga György)

Csillagászati szakköri élet és tapasztalatok (Lakatos Csaba)

Meteoritok mikroszkóp alatt (Kereszty Zsolt – online előadás)

Asztrofotók készítésének műhelytitkai (Schmall Rafael)

Amatőrcsillagász mélyég-felfedezések (Csizmadia Szilárd)

A Tejútrendszer és más galaxisok típusai és szerkezete (Csizmadia Szilárd)

Az önvezető autók felelősségi kérdései (Vámosi Miksa – TUDOK különdíjas munka)

Tehetséggondozás és utánpótlásnevelés a természettudományok területén (Vámosi László)

Izlandi túra sarki fényekkel (Kelemen Tamás)

Az extragalaxisok világa (Csizmadia Szilárd)

A nyílthalmazok alakja (Toldi Emese – Csizmadia Szilárd TUDOK I. díjas munka)

Az Interkozmosz-program – 40 éve volt az első magyar űrhajós útja (Fehér Norbert)

Egy kis éjszakai csillagvonulás… A Tejúttól keletre (a videón balra) a Jupiter és a Szaturnusz is feltűnik. Ágoston Zsolt munkája. (Fujifilm X-T20, Samyang 12 mm f/2, 400 darab 30 s  felvételből, ISO1600 érzékenységgel)

A tábor végén mintegy kétórás vetélkedő feladatsorral adtak számot tudásukról a versenyzők. A kifejezetten nehéz kérdések a csillagászat mellett – a pontok kb. 5%-ért – általános műveltségi kérdéseket is tartalmaztak. A hét csapatba szervezett versenyzők között az elsőtől a hetedik helyezettig “észlelőkeksz”-csomagokat osztottunk ki, amik a távcső melletti életet teszik komfortosabbá.

A táborban egy magaslégköri ballont is felbocsátottunk. A felbocsátásról készült videót itt bemutatjuk, de magáról a sztratoszférikus ballonkísérletről – amely az első magyar űrtávcsövet is magával vitte, később, külön cikkben számolunk majd be.

Nagyon nagy élmény volt sokaknak, hogy Schmall Rafael vezetésével elmentek egyik éjjel egy közeli, felhagyott kőbányába, és ott, meg a közelében lévő tavacska mellett asztrotájképeztek.

A távcső és a detektor csak üveg, fém, vas, félvezető, műanyag stb… A humán tényező az, ami a távcsőből asztrofotót vagy vizuális élményt varázsol elő, a legkisebb távcsövet is értékes műszerré teszi. “A tábor olyan lesz, amilyenné mi tesszük” – mondta egyszer Csizmadia Tamás hivatásos biológus, amatőrcsillagász. A tábor legfontosabb “kelléke” a csillagos égbolt iránt érdeklődők tömege. Megfigyelésem szerint nem csak azért táltosodnak meg a távcsövek a tábor idején, mert végre a városból jó ég alá kerülnek (vagy egyáltalán, az ég alá kikerülnek) – mert sokaknak csak a táborok jelentik munkahely-, lakás- vagy egyéb körülmények okán az észlelési alkalmat. Azért is megtáltosodnak, mert itt egymást inspirálják az észlelők, hogy újabb és újabb képet készítsenek, újabb és újabb objektumot tekintsenek meg, észlelési ismeretek mellett lelkesedést adjanak át egymásnak. Egy-egy megtalált “ritkaság” után szinte egymást hajszolják bele az újabb és újabb észlelési kihívásba. Az egyes objektumok is másképp festenek az egyes műszerekben, néha éppen a kisebb műszer, binokulár adja a kellemesebb látványt, máskor az 51 cm-es Dobson. Amikor borult este Schmall Rafael képfeldolgozási gyakorlatot tart: a táborban készített nyers képet az elsőtől az utolsó lépésig részletes magyarázattal ellátva dolgozza ki, a képfeldolgozást projektoron nagyban kivetítve, akkor nemcsak tanulunk belőle és okosodunk, hanem átéljük azt is, hogy milyen izgalmakat, gondolkodást, döntési helyzeteket élünk át képfeldolgozáskor. Az ilyen lelkesítő légkörben más az észlelés, kidolgozás hangulata, mintha egyedül észlelne valaki. Társaságban minden jobb!

Természetesen sokan először vettek részt a táborban, vagy éppenséggel oda hozták el távcsövüket, hogy megtanulják a használatát. Az észlelések első lépéseinek megtételében Varga György, Szöllősi Attila, Jandó Dániel, Csizmadia Szilárd nagyon sokat segített a kezdőknek – köszönjük szépen nekik.

2021-ben már a harmincadik VEGA-tábort szervezzük. Ismereteink szerint jelenleg ez a leghosszabb, megszakítás nélküli, ma is élő tábori sorozat hazánkban. (Volt olyan tábor, amit ennél is hosszabb ideig szerveztek meg megszakítás nélkül a múltban, de már pár éve nem folytatódik, illetve egyes más sorozatok egy-egy évben ilyen-olyan okból kimaradtak.) Igazán szerencsések vagyunk, hogy a járványügyi helyzet úgy alakult sok millió ember fegyelmezettsége és türelme folytán, hogy 2020-ban megtarthattuk a rendezvényt. A huszonkilencedik alkalommal leginkább erre, és némi kitartásra, szervezkedésre és szerencsére volt szükség. Reméljük, a harmincadik alkalommal, 2021-ben már arra lesz leginkább szükség, ami a megelőző huszonnyolc esetben: derült égboltra és vidám, észlelni vágyó résztvevőkre.

További képek:

A 2019-es tábor beszámolója 20 perces videó formájában itt tekinthető meg:

Related posts:

VCSE-kvíz – 2020 Programjaink 2019-re VCSE 2019. évi tábori film előzetes Asztrofotós pályázat – VCSE Beszámoló a VCSE 2017. Tavaszi Észlelőhétvégéjéről – Csizmadia Szilárd