Első észlelések és tapasztalatok az új egyesületi Seestar S50-nel – Soós Patrícia
A Telescope Austria és Tepliczky István jóvoltából két Seestar S50 okostávcső is érkezett a VEGA’25 táborba, ezzel is egy új elemet hozva be közös észleléseinkbe. A felszerelés rengeteg előnnyel rendelkezik, ezek között a legfontosabb, hogy nagyon könnyű a használata, hiszen csak ki kell helyezni a csillagos égbolt alá, és pár perces kalibráció után magától betájolja az aktuális pozícióját.
A távcsövet egy mobil applikáció segítségével lehet irányítani. Kezdő észlelők számára az alkalmazásban található egy összeállítás a leglátványosabb objektumokról, de akár a kereső módba beírva, vagy a rendszer saját digitális csillagtérképén barangolva is lehet kutakodni látványosságok után. Az objektumot, vagy az adott égrészt kiválasztva csak rá kell nyomni a GoTo gombra, és automatikusan megtalálja, majd beállítja a látómező közepére a kívánt látnivalót.
A felvétel elindítása után a rendszer pár másodperces expozíciós idejű képeket helyez egymásra egészen addig, míg az észlelő le nem állítja. A rendszerbe be van építve egy AI Denoise funkció is, ami valamennyire eltávolítja a képeken található zajt. A kép különböző paramétereit állítgatva, mint például a fényesség, a kontraszt és a telítettség, tiszta és sötét ég esetén már pár perces expozíció után is lélegzetelállító fényképek születhetnek.
Első élményem a Seestarral
A tábor ötödik éjszakáján gyönyörű ég volt, ami megengedte, hogy a leglátványosabb objektumokon túl a halványabb, nagyobb kihívást jelentőket is észlelhessük. (A tábor egyik, de nem a legelső napján érkezett Seestar S50 hibás volt, de a Teleskop Austria nagyon kedvesen és saját útiköltségére cserélte a példányt egy jóra, amit itt is köszönünk! De emiatt az egyesületi Seestarral az észlelések csak később kezdődtek. – A szerk.) Az este vége felé a nagyobb és fényesebb gömbhalmazok után az NGC 6934-re esett a választásom, ami egy 52 000 fényévre lévő gömbhalmaz a Delfin csillagképben. A 20 cm-es távcsövemben vizuálisan egészen fényesen látszódott, de azon túl, hogy enyhén grízesnek tűnt, nem igazán volt képes csillagokra bontani. Mivel úgy tűnt, hogy elég sok lehetőség van ebben a csinos kis objektumban, felmerült bennem, hogy vajon a táborban rendelkezésre álló Seestar mit tudna kihozni belőle. Tepliczky István megmutatta a Seestar működését, és elkezdtük fotózni az objektumot, így 8 perces expozíció és zajtalanítás után az alábbi kép született.
A táborban ezután jópárszor használatba vettem a szerkentyűt, hiszen a vizuális észlelők közkedvelt objektumaiból lélegzetelállítót, az alig láthatóakból szépet, a szinte észlelhetetlenekből pedig észrevehetőt varázsolt. Mivel a vizuális észlelésben a szívem engem mindig is inkább a nagyobb kihívást jelentő objektumokhoz húzott, ezért én az utóbbira szerettem leginkább használni az okostávcsövet. Erre egy kiváló példa az egyik észlelésem, egy halvány ködösség, a Cassiopeia Szelleme (IC 63), melyet a közeli, fényes, 2 magnitúdó körüli Gamma Cassiopeiae fénye elhalványít, de 21 percnyi fotózás után a Seestar fényképén egészen kivehetővé vált.
A Seestar hatalmas előnye, hogy viszonylag rövid idő alatt betekintést tud nyújtani az égbolt rejtelmeibe, így bemutatók tartására is remekül fel lehet majd használni a későbbiekben. Egy fejlettebb és nagyobb fénygyűjtő felülettel bíró távcsővel készült asztrofotóval természetesen nem tud versenybe szállni egy ehhez hasonló kép, ízelítőt viszont adhat a látnivalóról. Ennek szemléltetésére kiváló példa tagtársunknak, Varga Istvánnak a felvétele ugyanerről az objektumról, az IC 63-ról, amin az IC 59 is feltűnik. A Gamma Cas itt csak belelóg felülről az ő képébe picit. A két kép közötti különbséget jól tanulmányozhatjuk fenn és lenn.
Az előző felvételeim Őrimagyarósd híresen sötét egei alatt születtek, így a következő kihívás, amivel a berendezést szembe állítottam, hogy vajon hogyan teljesít fényszennyezettebb helyeken is. A tábor után Budapest agglomerációjába visszatérve Fóton izzítottam be ismét a felszerelést. A tapasztalataim alapján a leglátványosabb objektumokat nagyon szépen kihozzák a fényképek, a halványabbakkal viszont hosszabb expozíció után is bajban van. Bemutatók tartásában viszont nincs szükség ennyire mélyen beleásni magunkat az égbolt csodáiba, éppen elég szemléletes egy M13 vagy Androméda-galaxis is a látogatók számára, így biztos vagyok benne, hogy a VCSE Budapest és Környéke Területi Klubjának a munkáját kiválóan fogja tudni segíteni az egyesület által nemrégen megvásárolt gépezet.
Az alábbi nyers fényképeken az M57 Gyűrűs-köd és az Androméda-galaxis a két kísérő galaxisával, az M32-vel és M110-el láthatóak, melyek egy utcalámpák által megvilágított helyen készültek Fóton. A közvilágítás feltűnően elhomályosítja a képek egy-egy oldalát, a leglényegesebb részletek viszont így is nagyon jól láthatóak.
A Seestar viszont a korábban említett módon, viszonylag jól el tudja tüntetni a hibák egy részét a fényképekről. A fényszennyezés okozta hibákkal viszont igencsak megküzd a zajtalanító funkciója, így egy valamelyest eltorzított, nem tökéletes, de mindenképpen látványos végeredmény tud születni (ld. az Írisz-köd lentebbi képét zajszűrés előtt és után).
A Seestar egy lenyűgöző és innovatív, amatőr észlelők számára könnyen elérhető eszköz, melynek képességei természetesen nem határtalanok, de biztos vagyok benne, hogy az egyesületnek saját észleléseiben és a bemutatóiban nagy hasznára fog válni.
A tábor befejezte után a VCSE megvásárolta a Seestar S50-et. Az egyesületi tulajdonban lévő távcső nálam van, és budapesti összejöveteleken végzünk vele néha észleléseket. Az egyesületi összejöveteleken ott lesz!
