Artemis II összefoglaló (április 3-4): már a Hold felé tart az Orion – VCSE
Az Artemis II küldetés április 3-ára már túljutott a legkritikusabb korai pályaműveleteken, és belépett abba a szakaszba, amikor az Orion űrhajó és a személyzet fokozatosan „mélyűri üzemmódra” áll át. A négyfős legénység – Reid Wiseman, Victor Glover, Christina Koch és Jeremy Hansen – az első emberes holdközeli repülést hajtja végre az Apollo–17 óta, egy nagyjából 10 napos szabad-visszatérésű pályán. A küldetés nem holdraszállás, hanem egy teljes rendszerteszt: az Orion emberes működését, a fedélzeti életfenntartást, a kommunikációt, a kamerás megfigyeléseket és az űrhajósok munkavégzését vizsgálja a Hold környezetében.
Április 3-án a személyzet a második teljes napját kezdte meg a világűrben, miután április 2-án sikeresen végrehajtották a Hold felé történő utazáshoz szükséges manővert. A NASA közlése szerint az ébresztéskor az Orion mintegy 99 900 mérföldre, vagyis körülbelül 160 800 kilométerre volt a Földtől, és 161 750 mérföldre, azaz mintegy 260 300 kilométerre közelítette a Holdat. A napi program eredetileg az első kifelé vezető pályakorrekciót, fedélzeti ellenőrzéseket, holdi tudományos előkészületeket és egészségügyi bemutatókat tartalmazott.
A nap egyik legérdekesebb fejleménye éppen az volt, hogy a tervezett első “outbound trajectory correction burn”-re végül nem volt szükség. (Ez kifelé vezető úton történő pályakorrekciós rakétabegyújtást jelent.) A houstoni irányítás törölte a pályakorrekciót, mert az Orion már eleve annyira pontos pályán haladt, hogy a korrekció fölöslegessé vált. Ez jó jel: azt mutatja, hogy az előző manőverek és a navigáció rendkívül pontosan sikerültek.
A „csendesebb” nap azonban egyáltalán nem jelentett tétlenséget. A személyzet a holdközeli megfigyelésekre készítette fel a kabint: felszerelést rögzítettek, kamerákat állítottak be, és begyakorolták, hogyan mozogjanak összehangoltan a mikrogravitációban az Orion meglehetősen szűk belső terében. A kézi kamerákhoz 80–400 mm-es és 14–24 mm-es objektíveket készítettek elő a Hold melletti elrepüléshez (pontosabban: megkerüléséhez). Emellett CPR- és félrenyelés-elhárítási bemutatót is tartottak, orvosi eljárásokat gyakoroltak, testedzést végeztek a megfelelő fedélzeti eszközön, és tesztelték az Orion vészhelyzeti kommunikációs rendszerét a Deep Space Network-ön keresztül.
A nap látványos eredménye az első igazán emlékezetes fedélzeti fényképek megérkezése volt. Reid Wiseman képein a Föld egyaránt feltűnt keskeny, ívelt sarlóként és teljes korongként is; a NASA külön kiemelte, hogy az egyik felvételen két sarki fény és az állatövi fény is látható (ld. fentebb). Az AP tudósítása szerint késő délutánra a személyzet már több mint 110 000 mérföldre, vagyis mintegy 177 000 kilométerre járt a Földtől. Április 4-re virradóra pedig újabb mérföldkőhöz értek: a Space.com összefoglalója szerint az Orion már közelebb volt a Holdhoz, mint a Földhöz, Christina Koch pedig arról beszélt, hogy a Hold már látszik a dokkolónyíláson át.
Mi várható április 4-én? A NASA előzetes napi menetrendje szerint a negyedik repülési napon egy újabb kifelé vezető pályakorrekció, a holdi célterületek áttekintése és egy külön, célzott fotózási szakasz szerepel a programban, amelyet égi objektumok fényképezésére szánnak. Ugyanakkor a valós menetrend menet közben módosulhat – ezt már az is mutatja, hogy az előző napi pályakorrekciót törölték a pontos pálya miatt. A NASA friss hajnali bejegyzése szerint a személyzet április 4-én houstoni idő szerint 11:35-kor kezdi meg a következő repülési napot, ami magyar nyári idő szerint nagyjából 18:35-nek felel meg.
A közvetlen következő nagy mérföldkövek is jól látszanak már. A NASA szerint az Orion április 5-én lép be abba a térrészbe, ahol a Hold, és nem a Föld gravitációs ereje az erősebb; április 6-án pedig következik a holdi elrepülés és a többórás tudományos megfigyelési szakasz. Ekkor a személyzet krátereket, ősi lávafolyásokat, vetődéses és gyűrődéses alakzatokat figyelhet meg, sőt a megvilágítási helyzettől függően a Napkorona és esetleges meteoroid-becsapódási felvillanások is szóba kerülhetnek. A küldetés egészének tétje az, hogy az Artemis-program későbbi emberes holdfelszíni expedícióihoz mennyire bizonyul megbízhatónak az Orion és a teljes üzemeltetési lánc. A magyar nyelvű követéshez a Spacejunkie külön Artemis–2 hírfolyamot is vezet.
