Mai kép: Sh2-115 – A mindenség kezdete – Schmall Rafael

Nagyon megtetszett ez a régió a térképen a Hattyú csillagképnél, ezért a tavaszi szezon után úgy gondoltam felprogramozom a távcsövet, hogy forduljon erre az objektumra. A nyers fotók tulajdonképpen április-májusban készültek a hajnali órák előtt. Nem találtam becenevet erre az objektumra, ezért én egy olyan címet választottam a képnek, ami reflektál arra, hogy valaha sok milliárd évvel ezelőtt a mi Naprendszerünk is egy hasonló ködösségben kezdte a létezést.

A feldolgozásnál most nem az SII (ionizált kén) aranyszínű blendézésével próbálkoztam, hanem a normál kombinálással SHO-ban, majd a zöld háttér levonásával. (SHO: s: kén, H: hidrogén, O: oxigén). Természetesen a csillagokat külön kezeltem, noha azok az SHO-szűrős képekből lettek kikeverve, mert nem bajlódok RGB szűrőkészlettel, amíg nincs szűrőváltó. 90°-os forgásszögnél nagyon szépen jön a kompozíció, ahogy a sötétködök “felfele kapaszkodnak” az ionizáció derengésében, valamint van egy átlós elválasztás is a képaránynál. Az expómennyiség nem éppen a legtöbb, de amikor készült a sorozat, akkor holdfény ellenére igen jó egek voltak átlátszóságban a folyamatos északi áramlás miatt.

Az Sh2-115 objektum a Hattyú csillagképben, a fényes Denebtől mintegy két-két és fél fokkal északnyugatra található. Más katalógusokban LBN 357 és 3C 416.1 néven is szerepel; égi helyzete megközelítőleg 20 óra 35 perc rektaszcenzió és +47 fok deklináció. Az „Sh2” megjelölés Stewart Sharpless amerikai csillagász 1959-ben kiadott, 313 északi emissziós ködöt tartalmazó második katalógusára utal.

Az Sh2-115 úgynevezett H II-régió. A köd anyaga túlnyomórészt hidrogénből áll, amelyet a közeli forró, nagy tömegű csillagok erős ultraibolya sugárzása ionizál: a fotonok elektronokat szakítanak le a hidrogénatomokról. Amikor az elektronok később visszakerülnek az atomokhoz, meghatározott hullámhosszúságú fényt bocsátanak ki. Ezek közül a vörös hidrogén-alfa sugárzás a csillagászati fényképezés egyik legfontosabb keskenysávú tartománya.

A ködhöz fizikailag kapcsolódik a Berkeley 90 nevű fiatal nyílthalmaz. A vizsgálatok szerint távolsága körülbelül 11 400 fényév, kora pedig legfeljebb hárommillió év. A halmaz össztömegét mintegy 1000–1500 naptömegre becsülik. Különlegessége, hogy néhány rendkívül forró és ritka O színképtípusú csillagot is tartalmaz. Az LS III +46°11 például két, közel azonos O3.5 típusú óriáscsillagból álló kettős rendszer, míg az LS III +46°12 legalább egyik komponense O4.5 típusú. Ezek a csillagok sugárzásukkal gerjesztik, csillagszelükkel pedig alakítják a környező gáz eloszlását.

A felvétel legsötétebb alakzatai nem üres területek. Hidegebb, sűrűbb por- és gázfelhők húzódnak előttük, amelyek elnyelik a mögöttük fekvő köd fényét. A világos, éles szegélyek ionizációs frontokat jelölhetnek: itt találkozik a forró csillagok sugárzása a sűrűbb csillagközi anyaggal. A csillagszél üregeket váj, összenyomja a gázfelhőket, és hosszú, oszlopszerű képződményeket hagyhat hátra. Az Sh2-115 így nemcsak látványos égi célpont, hanem a nagy tömegű csillagok és szülőfelhőjük kölcsönhatásának természetes laboratóriuma is.

A kép színei nem feltétlenül azt mutatják, amit szemünkkel látnánk: ez egy hamiszínes felvétel A halvány köd vizuálisan nehéz célpont, a keskenysávú felvételezés azonban külön-külön rögzítheti például az ionizált hidrogén, oxigén és kén sugárzását. E felvételek színes képpé egyesítve feltárják a kozmikus felhő egyébként szinte láthatatlan szerkezetét – egy olyan csillagbölcsőt, amelyben a csillagok nemcsak megszületnek, hanem rögtön át is formálják környezetüket.