Járdacsillagászat a csillagászat napján (és előestéjén) – Bencze Balázs

Bár a csillagászat napjának hivatalos dátuma április 25-e volt, nekem már 24-én is volt egy jelenésem a helyszínen, mert az a péntek tűnt biztosnak számomra; szombat estére ugyanis bejött egy koncert vidéken, de végül ez sem tudott igazán belekavarni a bemutatónkba. Így viszont egy főpróba is belefért pénteken, ami egyáltalán nem volt hiábavaló, sőt.

Főpróba kistávcsővel, QR-kódokkal

A pénteki ég teljesen tisztán mosolygott le ránk, a Hold ráadásul a másnapi hivatalos időponthoz képest a Jupiterhez is közelebb látszott. Már-már gyanúsan jó meteorológiai körülmények közt kezdhettem el kipakolni este 7 óra tájban a Batyin a távcsövemet meg a többi segédeszközt. Erre a napra csak egy kisebb, 70/500-as refraktort vittem ki magammal (meg persze a jó kis Galilei-kópiát), viszont volt nálam egy csomó egyéb bemutatóhoz való segédeszköz – legfőképp egy Naprendszert bemutató QR-kód gyűjtemény, amellyel épp két hete lettem kész. Ez, ha valaki becsippantja telefonnal, minden bolygót megmutat egy rövid leírással, fizikai tulajdonságaival, érdekességeivel, jól látható képeken. Később ez a kis kiegészítés nagyon nyerőnek bizonyult, hiszen a távcsőben látott képet azonnal ki tudtuk egészíteni információkkal és egy szépen látszó, színes és részletgazdag bolygóképpel. Ezen a két napon a Jupiter és a Vénusz, illetve a Hold volt a kirakatban, de persze az emberek, ha már egy QR-kódot beolvastak, akkor nyilván a többit is megnézték. Így bizony sok más kérdés és téma is előkerült az egyes bolygókkal kapcsolatban.

A látogatók egy Galilei-replika távcsővel kipróbálhatták, milyen lehetett az észlelés cirka 400 évvel ezelőtt. Fotó: Bencze Balázs

Már pénteken délután is látható volt, hogy a hétvégén elég komoly tömeg várható a helyszínen. Mivel még világosban elkezdtem a bemutatást, leginkább a Vénusz miatt, sokan a járókelők közül elsőre nem is nagyon értették, hogy mit is nézelődünk mi ott fényes nappal (na jó, azért a nap már nem volt fent) a kőmellvédnél, ahol minden valamirevaló turista a Parlamenttel a háttérben szelfizi magát jól begyakorolt műmosollyal és divatosan lezserré borzolt frizurával. De aztán akik rájöttek, hogy a Hold (és jó esetben a Jupiter) olykor nappal is látható az égen, és az a nagyon fényes pötty a Máltai Szeretetszolgálat épülete fölött nem valami mesterséges fényforrás, hanem a Vénusz, azok majdnem mind beálltak a sorba – igen, közben egész szép kis sor alakult ki a távcső mögött –, és úgy tűnt, ezt nem is bánták meg.

Több barátom is kijött aznap, akik besegítettek a Galilei-távcsövem körbeadogatásába és az ehhez szükséges elrettentő tények (mint pl. az icipici látómező, a kis nagyítás és a kézből történő észlelés) felvázolásába, így aztán tényleg nagyon sokan lehettek azok, akik talán valóban maradandó élménnyel gazdagabban távozhattak. Sok külföldi, de sok helyi érdeklődő is megfordult aznap az okulár mögött. Sok kedves emberrel, nyitott, tájékozott vagy épp tájékozódni vágyókkal, gyerekekkel, felnőttekkel, idősebbekkel és fiatalabbakkal sikerült megint egy jó hangulatú, tartalmas és hasznos estét eltölteni. Szerintem 60-70 ember egész biztos ott volt, és közülük minden tizedik azzal búcsúzott el, hogy hamarosan távcsövet fog venni – erre nézve is tartottam készenlétben némi információt számukra egy másik QR-kódon…

A jókedv minden bemutatón garantált! Fotó: Bencze Balázs

Premier

Aztán eljött a szombati bemutató is; szerencsére Handler Árpi már hamarabb kiért a Batyira aznap, mert én csak fél kilenckor tudtam befutni, de nem maradtunk le semmiről. Még a Vénusz is belefért egy kis ideig – egy román kisfiúnak kellett mindenképp megmutatni kicsit arrébb pakolva a távcsövet, aki szinte mindent tudott róla…

Árpi egy 114/500-as reflektorral jött, én meg aznap a 70/900-as refraktoromat hoztam, és persze a Galileit. Árpi jóvoltából fel voltunk készülve listákkal, még tollat is hozott (amit én teljesen elfelejtettem…), és nemsokára vidám társaság jött össze a távcsövek mellett, hála a VCSE szervezésének. Először a Fecske-család érkezett meg, jó messziről, elmondásuk szerint épp velünk akartak találkozni, amit nagyon jól is tettek, mert így együtt remekül sikerült az este. Nemsokára Szeitli Izabella is megjelent egy csodálatos macskafüles sapkában és sugárzó személyiségének minket is megfiatalító varázsával.

Úgyhogy csináltunk is egy szelfit így mi VCSE-tagok, ha nem is a Parlamenttel, hanem a távcsöveinkkel, de erre is alig volt időnk, mert hihetetlen érdeklődéssel jöttek a járókelők, hogy „mit lehet megnézni?”, meg, hogy „szabad-e belenézni a távcsőbe?”, illetve a leggyakoribb, kötelező kérdéssel, mely arra nézve várt tájékoztatást, hogy „is it really free?”. Hát, őket megnyugtattuk, a többieket odahívtuk, az azerbajdzsániakkal megbeszéltük a Jupiter „majdnem-csillag” státuszát és  a baglama nevű hangszer hangolását, a román családdal sokáig társalogtunk a Naprendszerről, a lengyelek szokás szerint nagyon jó fejek voltak (érdekes, hogy nálam már évek óta mindig a lengyel punkok érdeklődnek a legjobban a csillagászat iránt) – és amit szinte mindenki nagyon élvezett, hogy a távcsőbe tekintés után megtippelhették, hogy ha a Nap egy nagy strandlabda itt a Batyin, akkor kb. hol lehet ebben a modellben a Föld, és mennyire van tőle a Hold. Sokak számára itt, az egyszerre arasszal és mégis kilométerrel mérhető méretek világában kezdődik a Világegyetem arányainak valós megtapasztalása; az meg már csak a hab a tortán, ha ilyenkor egy egyszerű, iskolás fejjel is simán átlátható logikával azt is megállapíthatjuk, hogy ebben a modellben milyen gyors lenne a fény…

Éjjel fél 12-ig voltunk kint, összeismerkedve arabokkal, németekkel, lengyelekkel, franciákkal, románokkal, azeriekkel, meg persze a saját honfitársainkkal is, és mondhatom, hogy nagyon jó hangulatban, barátságos légkörben zajlott az egész járdacsillagászat. Hazafelé számolgattuk, hányan is lehettek végül a bemutatón; nos, Árpi számításai szerint jóval száz fölött volt az érdeklődők száma.

Nagy köszönet a VCSE-nek, hogy sikerült így megszervezni ezt az eseményt. Akik pedig részt vettek benne:

  • Handler Árpád (114/600T)
  • Szeitli Izabella és a Fecske-család,
  • Illetve Bencze Balázs (70/900L, 35/980 „Galilei” L), aki ezt a szép két napot lejegyezte.