Nyári napforduló 2024 – Csizmadia Szilárd, Csizmadia Ákos
Ma, 2024. június 20-án, este 22:51 (nyári időszámítás) lesz a nyári napforduló időpontja. Ekkor éri el a Nap legmagasabb északi deklinációját: +23° 26′ -et. (Rektaszcenziója pedig pontosan 6 óra nulla perc nulla másodperc: ezzel a rektaszcenzióval és deklinációval jellemzett pont a Bika (Taurus csillagkép) végébe esik, noha az Ikrek csillagjegye végződik ilyenkor. Több ezer éve ekkor még ugyanis az Ikrekben járt a Nap, de a precesszió jelensége miatt ennyi lett mára az eltolódás. Nem jár messze látszólag sem az M1 szupernóvamaradványtól, de még közelebb van az M35 nyílthalmazhoz – persze, a Nap közelsége miatt ezek most nem megfigyelhetők. A mellékelt csillagtérkép a Nap és néhány, a közelében látszódó bolygó helyzetét mutatja ekkor (pl. Merkúr, Vénusz, Jupiter). A nyári napforduló (angol: summer solstice) pillanata a csillagászati nyár kezdete. (A meteorológiai nyár definíció szerint június 1-én kezdődik.) Bár az északi féltekén ekkor jár a horizont felett a legmagasabban a Nap, ekkor a legnagyobb a besugárzása féltekénkre, az átlagosan legmelegebb hónapok még csak ezután következnek. (A déli féltekén viszont nem nyár van ilyenkor, hanem tél, onnét nézve meg a legalacsonyabban fog járni a Nap az évi járása folyamán.) A földi légkör ugyanis fáziskéséssel követi a besugárzás növekedését és csökkenését. Leghidegebb sem általában éjfélkor van, amikor a Nap a legmélyebbre bukik a horizont alá, hanem hajnalban, napkelte előtti órában, mert a földi légkörnek is időre van szüksége ahhoz, hogy kihűljön, hogy kisugározza a nappal felvett hőt a világűrbe. Ugyanígy, idő kell neki ahhoz, hogy ezek után felmelegedjék, ezért van legmelegebb többnyire du. 3-6 óra között, nem déltájban, amikor delel a Nap. (Lokális időbeli változások: a felhősödés, eső, zivatar miatt persze vannak, de akkor is ez az átlagos menetrend.) Az évszakok során éppen ezért van később következnek be a legmelegebb hónapok, mint a Nap legnagyobb delelési magasságának időpontja. (Az egyes helyeken plusz-mínusz egy perc eltéréssel találhatjátok meg az előrejelzett nyári napforduló időpontot, mert amikor ezeket kiszámolták, még nem tudták pontosan, hány szőkőmásodpercet kell alkalmazni, illetve ki kerekíti az időpontot, ki csonkolja a kiszámolt másodperceket.)
Eperhold nyári napfordulókor – és ez nem vicc
Néhány 18-19. századi észak-amerikai író azt állította, hogy egyes indián törzsek neveket adtak holdhónapoknak. Ezek a holdhónapok az újholddal kezdődtek. A különböző szerzők azonban különböző névlistákat közöltek, és a listák hitelességéhez kétség fér.
Az 1937. évi Mainei Farmerek Almanachja vezette be a “kék hold” jelenséget (amikor is a hónap legelső és legutolsó napján egyaránt telehold van), és egy állítólagos listát is közölt a teleholdak neveiről, amit viszont nem az indiánok, hanem a legkorábbi angol telepesek adtak a kerek holdfázisnak.
Ezek után az USA-ban egyre népszerűbbé váltak az ilyen telehold-listák. Noha más kultúrák is adtak neveket a teleholdaknak (pl. Srí Lankán, vagy a déli féltekén teljesen más elnevezések ismertek), mára egy kevert lista vált elfogadottá az USA-ban. Ez a kevert lista egyaránt tartalmaz indián neveket, indián nevek angol interpretációját, kelta, angolszász, középkori angol és újpogány elnevezéseket. Valamiért terjedőben vannak ezek a nevek. Az elterjesztésben a népszerű Old Farmer’s Almanac tevékeny szerepet játszott. A Time and Date oldal szerint ezek az elnevezések a következők:
januári telehold: farkashold (Wolf Moon, kelta vagy óangol eredetű)
februári telehold: hóhold (Snow Moon, kelta vagy óangol)
márciusi telehold: féreghold (Worm Moon, a férgek, giliszták tavaszi kiáradására utalva)
április telehold: rózsaszín hold (Pink Moon, indián eredetű, egy ottani növény virágzására utal)
májusi telehold: virághold (Flower Moon, modern eredetű?)
júniusi hold: eperhold (Strawberry Moon, indián eredetű, az eper érésének idejére utal)
júliusi hold: bakhold (Buck Moon, a szarvasok szarvaira utalva)
augusztusi hold: tokhal hold (Sturgeon Moon, indián eredetű: a tokhal vadásazata a Nagy Tavakban)
Szeptemberi és/vagy októberi telehold: aratóhold (Harvest Moon). Érdekessége ennek a telehold-névnek, hogy az őszi napéj-egyenlőséghez (általában szept. 22.) legközelebbi teleholdat hívják így, nem a hónapét. Kb. minden hamadik évben ezért októberre, és nem szeptemberre esik.
szeptemberi telehold: kukoricahold (Corn Moon, indián eredetű, az indiánok ekkor aratták a kukoricát)
októberi telehold: vadászok holdja (Hunter’s Moon, angolszász eredetű; minden harmadik évben aratóholddá válik). Az indiánok szárazó rizsholdnak nevezték.
novemberi telehold: hódhold (beaver Moon, valószínűleg az első angol telepesek elnevezése, az indiánok ugyanis fagyosholdnak hívták)
decemberi telehold: hideghold (Cold Moon).
Idén a nyári napforduló (június 20. 22:51 NYISZ) és a júniusi telehold (június 22. 03:07 NYISZ) igen közel esik egymáshoz. Teleholdkor a Nap és a Hold a Nap-Föld-Hold pontok által meghatározott szakasz két végpontján van. Ez most azt jelenti, hogy az igencsak fenn, cirka 66 fok magasan delelő Nappal szemben a Hold alacsonyan, a horizonthoz közel, legfeljebb 14 fok magasan fog látszódni. Kiváló alkalom lesz tehát a nyári napforduló körüli időszak a holdillúzió megélésére: azaz hogy a legnagyobb fázisában lévő, fényes Hold – mivel nem magasan, mindentől elszakadva lebeg, hanem a látóhatárhoz közel mozog, és ezért van mihez viszonyítanunk a méreteit – az érzékeink számára nagyobbnak hat a szokásosnál. Szuperhold, gondolhatnánk komolyan vagy cinikusan, pedig nem: ez egy különleges, nyári napfordulóhoz közeli Eperhold!
Bizony, az alábbi cikk szerint ezt az elnevezést valóban ismeri a hagyomány, része az emberi kultúrának. Az algonkin, dakota, lakota, odzsibvé indiánok számára a júniusi telehold környéke a bogyós gyümölcsök, köztük az eper (szamóca) érésének és szüretelésének ideje volt tehát.
Egyébként számos kultúrában a júniusi teleholdnak más egyéb, gazdálkodáshoz vagy életeseményhez köthető elnevezése is volt, mint ahogy minden egyes különböző hónap teleholdjának is adhattak külön-külön neveket; az alábbi cikk ezekre hoz példákat.
Összefoglalva, június 20-22. táján érdemes lehet napnyugta után egy pillantást vetni kelet felé, és tesztelni az érzékeinket, vagy méginkább más, mit sem sejtő észlelőalanyok érzékelését.
Kis közelítő számolgatás: Magyarországot Budapest pozíciója miatt a 47,5 szélességi körön szokás nagyjából elhelyezni. Ilyen magasan látszik innen a Sarkcsillag, míg az égi egyenlítő legmagasabb pontja 90 – 47,5 = 42,5 fokon van. A Nap útja, az ekliptika nyári napfordulókor 23,5 fokkal emelkedik az égi egyenlítő fölé. (42,5 + 23,5 = 66). Átellenben (teliholdkor) a Hold ugyanennyivel bukik az égi egyenlítő alá: 42,5 – 23,5 = 19. Ráadásul a holdpálya a napúttal (az ekliptikával) 5 fokos szöget zár be, ez most maximális mértékben fogja csökkenteni a Hold horizont feletti magasságát: 19 – 5 = 14 fok. Kb. ez a 14 fok lesz ezekben a napokban az a max. magasság, ameddig a Hold a horizont fölé emelkedhet.
Zalaegerszegen, délebbre lévén Budapesttől, 15 fokig emelkedik a horizont fölé ma a telehold, delelésének időpontja onnét nézve: 22:50 nyári időszámítás szerint.
