Régóta izgatott az asztrofotózás, de az időm és a munkám nemigen engedi, hogy egy átvirrasztott éjszaka után másnap nem sokra használható az ember. Sötét ég alá ritkán jutok el, legfeljebb  évi néhány éjszaka jön össze.
Az utóbbi években azonban elérhetők ingyenes, vagy”filléres” programok, amikkel megvalósítható a robbottávcsöves fotózás: én alszok, a műszer dolgozik. Elvileg.
Távcső mechanikát már korábban beszereztem, soha nem volt azelőtt használható mechanikám. A vizuális mély-ég megfigyelés a kertünkből elég kiábrándító. A fényképezőgép többet lát. Ki is próbáltam a MILC gépemmel, de nem igazán jött be. Inkább észlelés-szerű élményt várok ettől a dologtól.
A témáról szóló rengeteg internetes anyag olvasása (Craig Stark írásait ajánlanám) után találtam egy nagyon jó vételnek tőnő monokróm kamerát és belevágtam. Ezzel a keskenysáv is jól fotózható, ami fényszennyezett észlelőhelyemről nem utolsó szempont.
A távcsőpark a régi: a 220/1500 newtonom (245 miliméterről peremkopás miatt kisebbre blendézve) és a 127/1200 apokromát. Egyik sem igazán fotós műszer, a Newton cserébe dögnehéz, de leghalább nem kell kómakorrektor.
Az első esték után teljesen le voltam döbbenve: néhány perces expozícióval galaxisok spirálkarjai látszanak, ködök részletei jönnek elő. Mostanra már pólusraállás, vezetéls stb. szinte rutinszerű, este intézem a családi tendőket, a ketyere kint a kertben meg fotóz.
Nagyjából… Ugyanis az 1500 mm-es fókusz vezetése nem egyszerű, off-axis guidert használok (a lencsés műszer + 0,6x reduktor = 710mm fókusz ehhez képest felüdülés). Nem véletlenül nem található kevés mély-ég fotó 1500mm-rel.
Most itt tartok: mély-ég fotografikus észlelés városból, de jóval több alkalommal, mintha mindig ki kellene települni. A képeken a legnagyobb küzdelem a fényszennyezés eltüntetése, kíváncsi lennék sötét helyről mi jöhet össze majd. A luminanciaréteghez CLS szűrőt használok, az eddigi tapasztalatok szerint  f/7-es Newtonnál inkább ront, az f/5,6 -os távcsőnél jobban beválik.
NGC 2371 - Mezei Balázs - VCSE
NGC 2371 – Mezei Balázs – VCSE
NGC 2403 - Mezei Balázs - VCSE
NGC 2403 – Mezei Balázs – VCSE
NGC 2903 - Mezei Balázs - VCSE
NGC 2903 – Mezei Balázs – VCSE
M1 - Mezei Balázs - VCSE
M1 – Mezei Balázs – VCSE
M76 - Mezei Balázs - VCSE
M76 – Mezei Balázs – VCSE
NGC 40 - Mezei Balázs - VCSE
NGC 40 – Mezei Balázs – VCSE
NGC 1514 - Mezei Balázs - VCSE
NGC 1514 – Mezei Balázs – VCSE

A Rák-ködről készült képem adatai a következők:

Távcső: 200/1000 Newton (gyártó: SkyWatcher), mechanika: EQ5 GoTo funkcióval
Fényképezőgép: Canon EOS 1300D (átalakítás nélküli)
Feldolgozás: DSS és Photoshop-Express programokkal
Expozíciós idő: 72×1 perc
ISO 6400 illetve ISO3200

Körülbelül hatszor álltam neki és beledolgoztam pár tavaly készült képemet is. A 2019-es VCSE nyári tábor óta sokat finomodott az asztrofotós tudásom. Mint később rájöttem, a táborban változtattam a cső befogási helyzetén, így ezen a képen is látszik hogy a tavalyi képeken máshol voltak a diffrakciós tüskék.

Fridrich János - Messier 1 - Rák-köd - VCSE
Fridrich János – Messier 1 (Rák-köd) a Bika csillagképben – VCSE

Szóval ez így jött össze. De a magas ISO értéken készült képeknél ritkán engedhetem el a régebbi képeket, nálam a nagy jel/zaj arány a minél több képpel tud csak csökkenni. A kép részeredmény, mindenképpen szeretném még folytatni, természetesen ehhez megfelelő, jó ég is kell. Remélem, hogy egyre jobb képeket készítek mind az éjszakai fénygyűjtések, mint a szoftveres feldolgozások során a jövőben, ahogy tudásom és gyakorlatom egyre gyarapszik majd.

Rák-köd (Messier 1) szupernóva-maradvány a Bika csillagképben. 1054-ben kínai és arab csillagászok megfigyeltek egy 23 napon át szabad szemmel is látható szupernóvát; ennek a maradványa a Rák-köd. Nevét onnan kapta, hogy az 1844-ben Lord Rosse által készített rajzon nagyon hasonlított egy rákra, azonban amikor később nagyobb távcsövekkel is megvizsgálták, akkor egészen másmilyennek tűnt. Addigra azonban már rögzült a Rák-köd elnevezés.

6500 fényév távolságra van a Földtől, átmérője jelenleg kb. 11 fényév és másodpercenként 1500 km-rel növekszik. Központjában egy 16m fényességű neutroncsillag (pulzár) található, melyet 1968-ban fedeztek fel. Ez másodpercenként 30-szor fordul meg a tengelye körül, és rendkívül erős rádióhullámokat bocsát ki magából. 1969-ben ezt a villogást az optikai tartományban is kimutatták.

Látható fényben a Rák-köd nagyjából ovális alakú filament-tömeg, melynek hossza 6 ívperc, szélessége 4 ívperc és egy diffúz kék központi régiót vesz közre. A filamentek az egykori csillag atmoszférájának maradványai és főleg ionizált héliumból és hidrogénből állnak. A filamentek hőmérséklete 11 000 és 18 000 K közötti, sűrűségük kb. 1300 részecske/cm³.

1953-ban Joszif Sklovszkij felvetette, hogy a diffúz kék fénylést főleg a fénysebesség felével körpályán mozgó elektronok sugárzása (szinkrotron sugárzás) okozza. Három évvel később ezt megfigyelésekkel is megerősítették. Az 1960-as években kiderítették, hogy az elektronok körpályájának forrása az erős mágneses mező, amelyet a köd közepén lévő neutroncsillag állít elő.

Ha kinagyítjuk a fotót, akkor a kép közepén láthatjuk a Rák-ködbeli pulzár (V-ben 16 magnitúdós) képét is, amint összeolvad egy előtércsillaggal. Az alábbi, mások által készített kép segíthet a pulzár beazonosításában.

VCSE – A Rák-köd közepén lévő kettőscsillag közül a nyíllal jelölt – alsó – csillag a pulzár, a mellette lévő, hasonló fényességű csillag csak egy előtércsillag. Forrás

2019. december 29-én a Zselici Csillagparkban tartottuk az év, egyben a tízes évek utolsó asztrofotózását, Schmall Rafael és Vámosi Flórián társaságában. Az itt bemutatott felvétel egy Skywatcher HEQ-5-ös mechanikára rögzített 72/420-as apokromát tubussal, Skywatcher 0,85x-ös reduktor-korrektorral, Optolong L-enhance szűrővel és átalakított Nikon D5300 fényképezőgéppel készült 27×360 s objektum (light) ISO 1600 kép összegzéséből. A korrekciós felvételeket 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark képből állítottam össze. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools és Photoshop szoftverek segítségével történt.

VCSE - NGC 2264 Kúp-köd és Karácsonyfa-halmaz - Ágoston Zsolt
VCSE – NGC 2264 Kúp-köd és Karácsonyfa-halmaz – Ágoston Zsolt

Az NGC 2264 katalógusszám két objektumot is jelöl, az egyik a kép baloldalán lévő csúcsos, sötét, kúpos formájú Kúp-köd, ami egy csillagkeletkezési régió, hidrogénből és porból álló sötét abszorpciós köd. A másik objektum a felvétel közepe felé található Karácsonyfa-halmaz, mely Kúp-köd anyagából 3-4 millió évvel ezelőtt keletkezett csillagokból álló nyílthalmaz. Nevét egyenlő szárú háromszöghöz hasonló formájáról kapta, ami jellegzetes fenyőfa formájúra torzult. Csúcsa a Kúp-köd, alja az S Monocerotis változócsillag, ami a felvétel legfényesebb csillaga a kép közepén.

Az S Monocerotis csillag ultraibolya sugárzásával gerjeszti a környezetében lévő hidrogént, emiatt vöröses (az alsó felvételen a Hubble-paletta miatt inkább sárgás) színben fényt bocsát ki.

Az NGC 2264-et 1785. december 26-án, karácsony másnapján fedezte fel William Herschel. 2600 fényévre található tőlünk.

VCSE - NGC 2264 és NGC 2261 Hubble-féle változó köd szintetikus Hubble-paletta színezéssel - Ágoston Zsolt
VCSE – NGC 2264 és NGC 2261 Hubble-féle változó köd szintetikus Hubble-paletta színezéssel – Ágoston Zsolt

Az L-enhance szűrő és a feldolgozáshoz használt AstroPixel Processor segítségével lehetőségem volt különválasztani a gerjesztett hidrogén alfa fényét a gerjesztett oxigén és hidrogén-béta fényétől, így két külön monokróm képet kaptam (Hα és OIII). A két képet újraegyesítettem színes képként a vörös-zöld-kék színcsatornák arányának elosztásával, így kaptam a Hubble-palettával kidolgozott monokróm keskenysávú asztrofotókhoz hasonló színeket.

A kép bal szélén egy világos, csóvaszerű objektum figyelhető meg, az NGC 2261 Hubble-féle változó köd. Nem szándékosan komponáltam a felvételbe, csak a feldolgozáskor került elő. Az üstökös alakú reflexiós ködöt az R Monocerotis nevű változócsillag világítja meg, amely az „üstökös” központi sűrűsödését mintázza. Az NGC 2261 régóta ismert objektum, William Herschel fedezte fel 1783-ban. A ködösségbe ágyazott R Mon fényváltozását először Julius Schmidt észlelte 1861-ben, arra pedig, hogy maga a köd is változik, Hubble jött rá 1916-ban. Az objektum 2500 fényév távolságban található, átmérője 1 fényév. A köd fényessége azért változik a hipotézisek szerint, mert az R Mon megvilágító csillag (maga is változócsillag) fényessége ingadozik azáltal, hogy sűrűbb-ritkább porcsomók keringenek körötte periodikus pályán. Amikor egy sűrűbb porcsomó eltakarja a csillag fényének egy részét a köd elől, a köd kevesebbet tud visszatükrözni.

 

Oldal-főszerkesztői megjegyzés, nem a szerzőtől: sokszor a Kúp-ködöt Tölcsér-köd név alatt lehet megtalálni. A mélyég-objektumok becenevei (pl. Karácsonyfa-köd)  nem hivatalos megnevezések, katalógusokban így nem lehet őket megtalálni. Szinte “becenév”-ként adják őket, főleg amatőrcsillagászok. Használatuk gyakran előnyös, mert nevekre jobban szoktunk emlékezni, mint katalógusszámokra. A legtöbb elnevezés angol nyelven született. Az angol elnevezések magyarítása többnyire sikeres, de nem mindig. Többen is magyarítanak, néha egymás mellett dolgozva. Az egyes ködöket Ágoston Zsolt fenti cikke jól értelmezi át az elnevezésekben a VEGA 111-ik számában közölteket, amit itt idézünk:Le Gentil 3 (Cyg). Nevezik angolul Funnel-ködnek is, de mert a Tölcsér-ködöt a magyar amatőr asztrofotós szakirodalom már lefoglalta az NGC 2264 számára, nevezzük ezért a Le Gentil 3-at Kürtő-ködnek. (Az NGC 2264 angol beceneve Cone Nebula. A cone szó valóban jelent tölcsért is, de az a köd inkább kapta nevét a kúp alakjáról – angolul ez szintén cone. (Akárcsak az útjelző bója, ami szintén cone az alakja után.)  […])” (Ismeretes, hogy sok angol szónak egyidejűleg több jelentése is van.) Összefoglalva, a funnel tölcsért jelent, a cone az NGC 2264 összefüggésében kúpot. Ha valaki más néven találná meg, akkor az a különböző szálakon folyó magyarítások miatt van… 

A Kutner felhője néven ismert köd a Taurus-molekulafelhő része. A Bika csillagkép ugyan a téli estéken magasan delel, azonban a csillagköd megfigyelése vizuálisan meglehetősen nehéz. Csak az egyenetlen égi háttér sejteti, hogy ott valamiféle sötét objektum van.

Schmall Rafael - Kutner felhője - LDN 1529 - VCSE
Schmall Rafael – Kutner felhője – LDN 1529 – VCSE

Ez a sötétköd 450 fényév távolságra van a Földtől. A sötét porfelhők kitakarják a mögöttük világító csillagok fényét. Hosszú expozíciós felvételeken azonban előjönnek azok a halvány fátylak is, melyeken a Tejút fénye szóródik. A molekuláris felhők az idő folyamán összeroskadnak, bennük új csillagok keletkeznek majd.

Az LDN mozaikszó jelentése a Lynds Catalog of Dark Nebulae, egy talán legrészletesebb sötétköd-katalógus, melyet 1962-ben publikáltak. (A Lynds-katalógusról röviden e cikk végén lehet olvasni.)

A sötét csillagködök esetében nagyon fontos, hogy az égbolt sötét és száraz legyen, hiszen a fényszennyezés megemeli a háttér fényességét, emiatt egyre több részlet veszik el a fényárban. Halványságuk miatt tetemes mennyiségű expozíciós időre van szükség egy átlagos ég alatt. Ha nincs a látómezőben H-alfa objektum, akkor átalakítatlan fényképezőgéppel is lehet rá exponálni, viszont érdemes többet exponálni.

A csillagköd-komplexum hatalmas. Még egy kisebb objektívvel készített felvételen is látszanak fodrok, sötét gomolygások, míg a nagyobb rendszerekkel egy-egy részlete a porködnek is szépen megörökíthető.

A képhez használt asztrofotós rendszer: SkyWatcher Quattro 200/800, Mechanika: SW EQ6 - GOTO, Képrögzítő eszköz: Canon EOS6D(átalakított és normál), Vezetőegység: Lacerta M-Gen autoguider, Korrektorlencse: SW f4
A képhez használt asztrofotós rendszer: SkyWatcher Quattro 200/800, mechanika: SW EQ6 – GOTO, képrögzítő eszköz: Canon EOS6D (átalakított és normál), vezetőegység: Lacerta M-Gen autoguider, korrektorlencse: SW f4

A felvétel expozíciós ideje:
– 420 darab 2,5 perces normál az átalakított gépvázzal
– 60 darab 5 perces normál fotó az átalakítatlan fényképezőgéppel
– sötétképek / mezősimító fotók és annak a sötétképei

Baloldali fotón egy nyers képkocka látható az öt perces zselici exponálásból, míg jobboldalon a falusi ég világossága majdnem ugyan annyira fényes, de csak feleannyi záridővel.
Baloldali fotón egy nyers képkocka látható az öt perces zselici exponálásból, míg jobboldalon a falusi ég világossága majdnem ugyanannyira fényes, de csak feleannyi záridővel.

A felvételhez szükséges nyersek összegyűjtése 24 órát használt fel az egyébként eléggé kevés derült égből. Azért volt szükség ennyi időre, hogy a lehető leghalványabb ködösségek is előjöjjenek feldolgozáskor úgy, hogy közben egy normális zajszint legyen a fotón (az utómunka természetesen ismét 3-4x annyi időt vett igénybe, mint az exponálás).

A stack felvétel után minimalizálni kell a légkör képromboló hatását. Minden idegen, mesterséges fény problémát jelenthet. Ilyenek például a rosszul irányzott észlelőlámpák és állapotjelző ledek, távoli fények. Hasonlóan problémát jelenthet vékony, szinte láthatatlan és egyenetlen fátyolfelhő sávok valamint a szinte mindig jelenlévő légkörfény.
A stack felvétel után minimalizálni kell a légkör képromboló hatását. Minden idegen, mesterséges fény problémát jelenthet. Ilyenek például a rosszul irányzott észlelőlámpák és állapotjelző LEDek, távoli fények. Hasonlóan problémát jelenthetnek a vékony, szinte láthatatlan és egyenetlen fátyolfelhő-sávok, valamint a szinte mindig jelenlévő légkörfény.

A fotók gyűjtése a 2019. októberi szép éjszakákon kezdődött és végül december 30-án fejeződött be.

Az IC 1848 Dreyer katalógusában nyílthalmazként szerepel, amelynek csillagai halványak, és a halmazban ködösség figyelhető meg szerinte, vagyis: nyílthalmaz diffúzköddel (NY+DF). Ez a ködösség vizuálisan nehezen látható, de fotókon nagyon szépen megmutatkozik.

Az IC katalógusban 1848-as számot viselő csillaghalmaz és ködösség a Cassiopeiában helyezkedik el. Az emissziós ködök hömpölygése egy magzat alakot vesz fel (innen az Embrió-köd elnevezés), bár az angol megnevezésben inkább Soul Nebulaként (Lélek-köd) találkozhatunk vele, ugyanis mellette van a Szív-köd. Olyan közel vannak egymáshoz, hogy gyakran említik őket együtt. Az IC 1848 ködössége egyben rádióforrás is, aminek rádiócsillagászati jelölése a Westerhout 5.

Embrió-köd - VCSE - Schmall Rafael
Embrió-köd – Schmall Rafael

7500 fényévre a Perzeusz-karban szálló csillagköd megannyi fiatal csillag otthona, melyek a sugárzásukkal gerjesztik a környező hidrogénfelhőket és azok ezért szép vöröses fénnyel világítanak.  Manapság is keletkeznek csillagok ott, némely most elkészülő csillag elkezdi szétfújni a molekuláris felhőket, melyek összeroskadva új csillagoknak adnak otthont.

Az IC ködök általában halványak és nehezen fotózhatók. Legtöbbjükhöz átalakított fényképezőgép, vagy CMOS vagy CCD kamera kell. Bár sok olyan fotón rajta szerepelnek, melyek a Cassiopeia környékét örökítik meg, mégis sokszor csak a csillagok elhelyezkedésének alakjából lehet következtetni az Embrió-köd jelenlétére. A fenti képen viszont igen határozottan látszik.

Mivel a csillagköd látszó átmérője nagy (kb. három teliholdnak felel meg az átmérője, vagyis kb. 1,5°-nak), ezért a nagyobb távcsövek látómezejébe nem férnek bele teljesen. A teljes Embrió-ködhöz rövid fókuszú asztrofotós rendszer kellett.

A képhez használt asztrofotós rendszer: SkyWatcher Evostar 72/432, Mechanika: SW EQ5 - GOTO, Képrögzítő eszköz: Canon EOS1100D(fs), Vezetőegység: Lacerta M-Gen autoguider, Fókuszreduktor: SW 0.85x
A képhez használt asztrofotós rendszer: SkyWatcher Evostar 72/432, mechanika: SW EQ5 – GOTO, képrögzítő eszköz: Canon EOS1100D (fs), vezetőegység: Lacerta M-Gen autoguider, fókuszreduktor: SW 0,85x

A felvétel expozíciós ideje:
– 450 darab 5 perces normál (színes –  RGB) nyerskép
– 120 darab 10 perces keskenysávú (H-alfa) nyerskép
– sötétképek / mezősimító fotók és annak a sötétképei

Baloldali fotón egy nyers képkocka látható, mely egy falusi ég világossága egy erős fényszennyező reflektorral a közelben. A jobboldali vöröses kép keskenysávú szűrővel készült, mely szépen kiemelte a H-alfa emissziós ködöket. Jól látható a magzat alak is.
Baloldali fotón egy nyers képkocka látható, mely egy falusi ég világossága egy erős fényszennyező reflektorral a közelben. A jobboldali vöröses kép keskenysávú szűrővel készült, mely szépen kiemelte a H-alfa emissziós ködöket. Jól látható a magzat alak is. – A szerző fotói

A felvételhez szükséges nyersek összegyűjtése összesen 60 órát vett igénybe. Azért volt szükség ennyi időre, hogy a lehető leghalványabb ködrészletek is előjöjjenek feldolgozáskor úgy, hogy közben egy normális zajszint legyen a fotón (az utómunka 3-4x annyi időt vett igénybe, mint maga az exponálás).

A H-alfa felvételek eredménye egy fekete-fehér fotó, mely a ködösség kontrasztemeléséhez volt használva. A második képen egy
A H-alfa felvételek eredménye egy fekete-fehér fotó, mely a ködösség kontrasztemeléséhez volt használva. A második képen egy “csillagtalanított” verzió látható, melynek nagy jelentősége nincs, csupán kiemelte a ködök morfológiáját. Látható, hogy mennyire bonyolult az univerzum, még a “szomszédban” is. – A szerző fotói

A felvételek gyűjtése még a szép októberi éjszakákon kezdődött, majd lassan őszből télbe váltott az idő. Végül az első deresedések is megjelentek a távcső harmatsapkáján. Az egész projekt fotózása január 2-án fejeződött be.