Az Artemis-program: amit tudni kell róla – VCSE

Author

Csizmadia Szilárd

Created

2024-07-06

Updated

2024-07-06

Reading time

6 min

Views

1035

Categories: Cikkek - ismeretterjesztő, Egyéb

Artemisz a görögöknél a vadászat, az erdőségek, a gyermekszületés, a természet, a tisztaság és a Hold istennője volt. A róla elnevezett Artemis-program célja újból embert küldeni a Holdra. Artemis ikertestvére volt Apollónak a görögök mitológiájában. A modern időkben pedig Apollo egy űrhajósorozat volt az 1960-as és 70-es években, amelynek keretében az Apollo-11 űrhajóval Neil Armstrong és Buzz Aldrin 1969. július 20-án először szálltak le a Holdra. Őket még tízen követték az Apollo-12 és 14-17 űrhajókkal a Holdra.

Az amerikaiak már korábban is vissza szerettek volna térni a Holdra. Több tervet és programot is – főleg pénzügyi okokból – töröltek, átütemeztek, illetve átneveztek (különösen az ifjabb Bush és Obama elnöksége idején voltak gyors egymásutánban változások a tervekben), mire Trump elnök direktívában előírta a NASA-nak, hogy a Holdra való visszatérés legyen az amerikai űrügynökség prioritása. 2019-ben Pence alelnök jelentette be, hogy 2024-ig a Hold déli pólusa környékén kell emberes leszállást végrehajtani. Ez már biztosan 2025-re tolódik…

Az Artemis-program nem végcél, hanem csak egy lépés a Mars felé. A NASA tervei között az szerepel(t), hogy a 2030-as években embert küldjön a Marsra. Ennek keretében a Holdra való visszatérés gyakorlást és felkészülést jelent. S. Swanson űrhajós – aki 195 napnál is többet töltött el az űrben három küldetés keretében – is megerősítette, hogy az igazi cél űrhajósoknak a Marsra történő eljuttatása és visszahozatala, de egy ilyen küldetés három évig is eltart: 7-9 hónap az út oda, majd 15 hónapot kell várni, amíg a Mars és a Föld a visszatéréshez ismét kedvező helyzetbe kerül, majd ehhez jön a visszatérés időtartama. (Az út időtartama lehet rövidebb is, de akkor sokkal több üzemanyagra van szükség. A költségek ésszerűbb szinten tartása érdekében kompromisszumot kell kötni, és hosszabb időtartamú, de kevesebb energiafelhasználást igénylő utat terveznek. A marsi látogatás időtartama is lehetne rövidebb, de miért menne az ember 1 napra, 1 hétre a Marsra óriási pénzekért? Akkor már érdemesebb hosszabb küldetés alatt több feladatot elvégezni.) Egy utat megismételni tehát csak évek múlva lehet. Mindennek flottul kell mennie emiatt elsőre. Bár a Hold és a Mars felszíni gravitációja, hőmérséklete stb. eltér, mégis a Hold kínálja a legjobb körülményeket, hogy nem földi gyakorlópályákon, hanem élesben, egy másik égitest felszínén gyakorolják az űrhajósok pl. a kőzetmintagyűjtést, a leszállást, az üzemanyaggal és egyebekkel való helyes, mértéktartó felhasználást, a mindennapi teendőket stb. Több hónapos holdi tartózkodás a legjobb felkészítőhely – jobb, mint egy földi gyakorló – a marsutazásra.

Az 1960-as évek kezdeti űrkorszakában berepülőpilótákat, haditengerészeti és vadászpilótákat választottak űrhajósnak. Közöttük akkoriban még nem voltak nők. Később a sok kutató-űrhajósnak nevezett asztronauta közé kerültek pl. mérnökök, fizikusok is már, de köztük is kevés volt a nő akkoriban. Így az első űrhajósok, és a Holdon 1969-1972 között járt 12 űrhajós is mind-mind férfi volt. Az első női űrhajós, a szovjet V. Tyereskova 1963. évi űrútját csak 1982-ben követte a második női űrhajós, a szintén szovjet Sz. Szavitszkaja. Az első amerikai női úrhajós, S. Ride 1983-ban tett űrutazást. A mai napig 17 nemzetből 94 női űrhajós járt a világűrben, és köztük voltak misszióparancsnokok is. Az Artemis-program keretében fogja először nő megkerülni a Holdat és először fog nő a Holdra lépni.

Ma még nem tudni, hogy az Artemis-program keretében ki lép újra a Holdra először, de a space.com portál és mások tippje szerint olyan űrhajós, aki már dolgozott az ISS-en (ISS: International Space Station, azaz Nemzetközi Űrállomás). Egy 2020. decemberi bejelentésben az Artemis-űrhajósok névsorát bejelentették: kilenc nő (Kayla Barron, Christina H. Koch, Nicole A. Mann, Anne McClain, Jessica Meir, Jasmin Moghbeli, Kate Rubins, Jessica Watkins és Stephanie Wilson) és kilenc férfi(Joseph Acaba, Raja Chari, Matthew Dominick, Victor Glover, Warren Hoburg, Jonny Kim, Kjell Lindgren, Frank Rubio és Scott Tingle) 2022. augusztusi bejelentés szerint minden aktív szolgálatban lévő NASA-űrhajós kvalifikált arra, hogy az Artemis-programban részt vegyen.

A program első lépéseként az Orion-űrhajó személyzet nélkül keringett a Hold körül hetekig 2022-ben (Artemis I küldetés, 2022. november 16-december 11.). Az Artemis a program neve, a római számok a küldetések sorszámai, és az Orion-űrhajót használják a küldetésekhez. 2025 szeptemberében indul az Artemis II, amelynek során négy űrhajós hetekig fog keringeni a Hold körül:

Reid Wiseman parancsnok, amerikai, rendszermérnök

Victor J. Glover pilóta, amerikai, repülőmérnök, három diplomája van: repülőtesztmérnöki, rendszermérnöki és egy katonai főiskolai.

Christina H. Koch (a NASA oldalán külön felhívják a figyelmét, hogy a nevét úgy kell ejteni, mint Cookét), amerikai, villamosmérnök (BSc) és fizikus (MSc).

Jeremy Hansen, kanadai, vadászpilóta, de mellé van diplomája is (fizikus MSc és űrtudományokból BSc), angolul, franciául és oroszul is beszél. Ő lesz az első nem USA-állampolgár, aki megkerüli a Holdat űrhajóval.

Az Artemis III keretében 2026-ban ismét a Holdra szállnak.

A tervek szerint az Artemis IV 2028-ban indul, amely lakómodult visz a Hold körül keringő űrállomáshoz. Ez az űrállomás a Lunar Gateway nevet viseli, az első, nem Föld körül keringő űrállomás lesz. 2027-ig szerelik össze és állítják pályára. A Lunar Gateway a NASA, a kanadai és japán, valamint az európai űrkutatási ügynökségek közös űrállomása lesz és közösen is finanszírozzák, tervezik és kivitelezik.

Az Artemis V (2030) holdraszállás lesz, és ekkor csatolják az európai modult a holdi űrállomáshoz. Az Artemis VI küldetés (2031) a negyedik holdraszállást jelenti és két légzsilipet visz a holdi űrállomásra. Az Artemis további küldetései (VII – XI, 2031-2035 között évente egy) évente fognak embert juttatni a Holdra. Ott egyre jobban kiépített infrastruktúrát használnak majd: lakómodulokat, holdjárókat és tudományos műszereket. Ezeket további, ember nélküli, kisegítő küldetésekkel juttatják oda.

Ezek a dátumok az angol nyelvű wikipédiáról származnak. Ahogy az szokásos az űrkutatásban, késésekre számíthatunk már most…

Az Artemis programban a NASA, az ESA (európai), a kanadai és a japán űrügynökség vesz részt, valamint az Artemis-egyezményeket aláíró 21 ország. Ezt a 21 országot az alábbi térképen vörössel megjelölték.

Érthető ezért, hogy egyre inkább nő az érdeklődés a Hold iránt ismét. Fontos tehát megismerkedni a Holddal alaposabban. Egy VCSK-t már tartottunk a témában (Bánfalvi Péter: Hallo Hold, itt az Orion űrhajó!), ennek felvétele itt elérhető:

Érdemes megnézni.

Ugyanezért érdemes eljönni majd a július 12-14-i észlelőhétvégére, ahol távcsővel ismerkedünk meg a Hold felszíni alakzataival, Holdat fotózunk. Nappal pedig képeket dolgozunk ki, kirándulunk a szőcei csillagvizsgálóba, a Naprendszerről és a Naprendszer holdjairól lesz egy-egy előadás, és a szokott vidám, jó hangulat. Lesznek ott nagy távcsövek vizuális és kamerás holdészlelésre, számos holdtérkép, szakmai vezetés. Lehet rajzolni, fotózni, de csak nézelődni és gyönyörködni is… Mindenkit várunk, különösen a fiatalabbakat!

Artist’s concept of future moon landing Artemis program

Artist’s concept of a future moon landing carried out under NASA’s newly named Artemis program. (Image credit: NASA)

Az Artemis program szíve az új Orion űrhajó és a NASA “megarakétájának” nevezett hordozóeszköz, a Space Launch System (SLS). Az SLS rakéta 98 méter magas, amely kelléképpen erős a szükséges eszközöknek a Hold körüli pályára juttatásában. Az Orion akár “Szuper-Apolló”-nak is nevezhető, négy űrhajóst is el tud vinni Hold körüli pályára. Az SLS+Orion kombináció első sikeres, de személyzet nélküli tesztrepülése tehát 2022-ben már megtörtént. A 2024-re tervezett Artemis II küldetés már biztosan 2025. őszére csúszik.

Az Artemis III és a soron következő holdraszállások során újonnan tervezett, a korábbi Apollo és számos más űrséta-tapasztalatait is felhasználó szkafandereket használnak majd a holdi sétákhoz. Külön szkafander (űrruha) lesz az indulás/visszaérkezéshez, és egy másik az Orionon kívül végzendő munkákhoz. Swanson, aki öt űrsétát is teljesített az ISS-en, elmondta, hogy a legnagyobb különbség a régebbi és az új űrruhák között leginkább a váll-részeken lesz, elsősorban a mozdulatok könnyebbé tétele érdekében. Ugyancsak változások lesznek a láb környékén, mivel az ISS esetében az űrséták során kevéssé használták a lábakat, de a Holdon járva nagy szükség lesz rá.

Az Artemis-missziók keretében elsősorban a Hold déli krátervidékén fognak leszállni. Ennek oka az, hogy itt vannak olyan kráterek, amibe ritkán világít bele a Nap vagy csak nagyon lapos szögben, ezért itt esetleg lehet vizet találni jég formájában. Ez a vízforrás sokat segítene mind a Holdon való huzamosabb tartózkodásban, mind további űrmissziók tervezésében, pl. a Mars felé. (A Holdról valamit a világűrbe vinni olcsóbb, mint a Földről, mert kisebb a felszíni gravitációja. A víz nem csak emberi fogyasztásra alkalmas, de hűtőfolyadékként is szolgálhat, és elektromos árammal oxigénre és hidrogénre bontható, ami aztán rakétákhoz hajtóanyagként is felhasználásra kerülhet.) A legvalószínűbb leszállási hely a Shackleton-kráter, amely 19 km átmérőjű.

Az Artemis-programra csak a NASA összesen 93 milliárd dollárt költ 2025-ig. Érdemes tudni, hogy minden SLS/Orion indítás átlagosan 4,1 milliárd dollárba kerül. 1973-as dollárban számolva az Apollo-program teljes egészében addig 23,6 milliárd dollárt emésztet fel, ami mai árfolyamon 136 milliárd dollár körül lenne. Minden egyes Apollo-holdraszállás tehát 22,6 milliárd mai dollárba került – a holdraszállás ára tehát a korábban szerzett tapasztalatoknak köszönhetően mintegy ötödére csökkent mára. (Beleértve a fejlesztés és a megelőző tesztrepülések költségeit is.)

Related posts:

Hasonló tartalmak