Artemis II: a Holdnál (április 5-6.) – VCSE
Az Artemis II küldetés személyzete április 5-én a Hold melletti elrepülés előtti utolsó teljes munkanapját teljesítette. Elsősorban finomhangolással, ellenőrzésekkel és tudományos felkészüléssel foglalkoztak: a nap fő feladata a szkafanderek részletes kipróbálása, a végleges holdi célpontlista átvétele és az utolsó kifelé tartó pályakorrekció végrehajtása volt.
A személyzet az Orion Crew Survival System narancssárga űrruháit is részletesen tesztelte. Nyomáspróbát és szivárgásellenőrzést végeztek, gyakorolták az öltözést és a beülést, valamint kipróbálták, hogyan lehet az űrruhában enni, inni és mozogni súlytalanságban. Ezek a ruhák nemcsak indításkor és visszatéréskor fontosak: vészhelyzetben akár napokig biztosíthatnak belélegezhető légkört a viselőjüknek, ha az Orion kabinja elveszítené a nyomását.
Április 5-én a tudományos előkészítés is fontos szerepet kapott. A földi irányítás elküldte a legénységnek a holdi megfigyelési célpontok végleges listáját: a kijelölt mintegy 30 célpont között ott van a Mare Orientale (Keleti-tenger) is és Hertzsprung-medence is. Az előbbi egy csaknem 965 kilométer átmérőjű becsapódási medence a Hold peremvidékén, az utóbbi pedig egy idősebb, erősebben lepusztult gyűrűs szerkezet a túlsó oldalon. A két térség összehasonlítása segítheti a kutatókat abban, hogy jobban megértsék, miként öregednek és alakulnak át a nagy holdi felszínformák geológiai időskálán.
A nap végén az Orion végrehajtotta az utolsó kifelé tartó pályakorrekciót is. A hajtóművet 17,5 másodpercig működtették, és tovább pontosították ezzel az űrhajó útját a Hold felé. Az Orion pályája olyan pontos maradt, hogy az első két tervezett korrekciós manőverre végül nem is volt szükség, csak a harmadikra.
Magyar idő szerint április 6-án hajnalban az Artemis II elérte a következő nagy mérföldkövet: az Orion belépett a Hold gravitációs hatásterébe, vagyis abba a térségbe, ahol már a Hold gravitációja erősebben befolyásolja a pályáját, mint a Földé. A NASA menetrendje ezt 06:41-re tette, a space.com élő tudósítása szerint a tényleges belépés néhány perccel korábban, 06:37 körül történt. Ezzel az Artemis II lett az első emberes küldetés 1972 decembere, az Apollo–17 óta, amely ismét elérte a holdi térséget.
A mai nap, vagyis április 6-a fő eseménye maga a Hold megkerülése lesz. A NASA menetrendje szerint magyar idő szerint 19:56-kor dől meg az Apollo–13 1970-ben felállított, Földtől mért távolsági rekordja, 20:45-kor kezdődnek a részletes holdmegfigyelések, majd már április 7-re virradóan 00:44 körül megszakad a rádiókapcsolat, amikor az Orion a Hold mögé kerül. A legkisebb holdfelszíni távolság 01:02-kor várható, nagyjából 4070 mérföld, azaz kb. 6550 kilométer magasságban. 01:07-kor következik a küldetés legnagyobb Föld-távolsága, 252 760 mérfölddel, vagyis mintegy 406 777 kilométerrel, majd 01:25-kor jöhet az egyik leglátványosabb pillanat, az „Earthrise”, vagyis a földkelte, amikor a Föld újra felbukkan a holdi horizont fölött.
A Holdmegkerülése látvány szempontjából is kivételesnek ígérkezik. A NASA szerint az Orion a Hold felszínétől 4000–6000 mérföldre, vagyis körülbelül 6400–9650 kilométerre halad el, így a legénység egyszerre láthatja majd szinte az egész holdkorongot, beleértve a sarkvidékek közeli területeket is. A program része az „Earthset” és az „Earthrise” megfigyelése, azaz a földnyugtáé és a földkeltéé, sőt a személyzet egy rendkívül ritka napfogyatkozást is láthat majd a Hold túlsó oldala közeléből: a Nap mintegy 53 percre tűnhet el a Hold mögött, ami jóval hosszabb, mint a Földről látható teljes napfogyatkozások maximális 7 percnyi totalitása.
Kiegészítés a cikkhez az első közlés után: Az Orion fedélzeti illemhely-rendszerénél több kisebb technikai hiba is jelentkezett a repülés első napjaiban. Az első gond 2026. április 1-jén lépett fel, amikor a toalett ellenőrzése közben hibajelzés villant fel; ezt a NASA és a személyzet közösen elhárította, és a rendszer április 2-re ismét normálisan működött. Késő este április 3-án újabb kellemetlenség adódott: a személyzet égett, „régi fűtőtestre” emlékeztető szagot érzett a higiéniai fülke környékén, amelynek pontos forrását nem sikerült azonosítani, de az irányítás szerint nem jelentett komoly veszélyt. Szintén április 3-án részben eldugult a folyékony hulladék űrbe ürítését végző szellőzőfúvóka, feltehetően jegesedés miatt, ezért a legénységet átmenetileg tartalék vizeletgyűjtő zsákok használatára utasították. A rendszert végül április 4-én sikerült helyreállítani, így az Orion ismét képes lett a szennyvíz kiengedésére. A kellemetlen hibák ellenére egyik probléma sem veszélyeztette a küldetés folytatását.
Az Artemis programról 2024-ben írtuk: https://vcse.hu/az-artemis-program-amit-tudni-kell-rola-vcse/
Korábbi, kapcsolódó híreink:
Sikeres pályamanőver a Holdhoz
