Mai kép: a Tejútrendszer centruma – Kelemen Tamás
A fenti kép 2016. augusztus 7-én készült Zselickisfaludon, a 2016-os VCSE-tábor idején. A fotó különlegessége nemcsak a látványos égterület, hanem az is, hogy a szerző egyik első saját asztrotájképe volt, amelyet még egészen kezdő felszereléssel készített. Jó példa arra, hogy sötét ég alatt, egyszerű eszközökkel is mennyi részlet előhozható a nyári Tejútrendszerből.
Az alkalmazott 10 másodperces rövid expozíciónál a Tejút sok részlete megjelenik, ugyanakkor az 50 mm-es objektívvel még kordában tartható maradt a csillagok elmozdulása is. A kép szépen mutatja, hogy az asztrofotózásban a sötét égbolt legalább olyan fontos tényező, mint maga a fényképezőgép vagy az objektív.
Kép adatai:
- Észlelő: Kelemen Tamás
- Cím: Tejút közepe
- Időpont: 2016. augusztus 7.
- Helyszín: Zselickisfalud
- Objektív: Canon 50 mm f/1.8
- Kamera: Canon 1300D
- Expozíció: ISO 3200, 10 sec
A felvételen a Tejút legfényesebb, legsűrűbb csillagmezői uralják az égboltot. A kép alsó-középső részén a Galaxis központi iránya felé tekintünk, ahol a csillagok, csillagközi porfelhők, sötét ködök és fénylő emissziós ködök bonyolult szerkezete rajzolódik ki. A világosabb, sárgásabb tónusú központi sávot sötét porsávok tagolják: ezek olyan csillagközi anyagfelhők, amelyek eltakarják mögöttük a távolabbi csillagok fényét. Ettől válik a Tejút szabad szemmel is felhőszerűnek, fényképen pedig rendkívül gazdag, finom részletekkel teli látvánnyá.
A nyári Tejút közepe Magyarországról alacsonyan látszik a déli égen, ezért különösen fontos a jó déli horizont és a fényszennyezéstől mentes égbolt. Zselickisfalud és a Zselic térsége régóta kedvelt helyszín az amatőrcsillagászok körében, mert a sötétebb ég alatt a Tejút nemcsak halvány derengésként, hanem látványos, strukturált égi sávként figyelhető meg. A fák sötét sziluettjei a képen jól érzékeltetik az asztrotájkép jellegét: nem pusztán égi felvételt látunk, hanem a földi táj és az égbolt közös kompozícióját.
