Napfogyatkozás volt Burgosban – Jandó Attila

A 2026. évi, Spanyolországból látható teljes napfogyatkozás megtekintését már több mint tíz évvel ezelőtt elhatároztuk fiammal, Danival. Akkor még nem tudtuk, hogy nem együtt fogunk utazni, de erről majd később mesélek.

Úgy alakult 2025 év vége, hogy végül Fókás Vilmossal maradtunk ketten, akik nem csapódtak másik társasághoz, nem fizettek be buszos utazásra és ugyanazzal a céllal, módszerrel vágtunk neki a tervezésnek. Év elején még csak annyi volt biztos, hogy van repülőjegyünk Barcelonába, van szállásunk Logroñoban, és van bérautónk. Ezt követően kezdtük el tervezni az utazást.

A napfogyatkozás megfigyelésének helyszínét már jóval az esemény előtt elkezdtük keresni, bár a „hosszas keresgélés” elsősorban azt jelentette, hogy a lehetséges helyszíneket a Google Térképen alaposan végig néztük. Fontos szempont volt, hogy milyen kilátás nyílik a horizontra észak-északnyugati irányba, hiszen a napfogyatkozás viszonylag alacsonyan, a horizont közelében következett be. Ezért olyan helyet kellett találnunk, ahol a horizont irányában is szabad a kilátás, és sem a hegyek, sem más tereptárgyak nem takarják el a Napot.

Az időjárás szintén meghatározó szempont volt. Olyan helyszínt kerestünk, ahol jó esélyünk lehetett derült időre, és minél kisebb volt a felhőzet, illetve a csapadék kockázata. A térképek alapján kiválasztott helyszíneket aztán igyekeztünk személyesen is bejárni, hogy a valóságban is megfelelnek-e azoknak a szempontoknak, amelyeket előzetesen meghatároztunk.

Először a Logroño és Soria közötti útvonalon lévő 1592 m magasságban található Montenegro de Cameros hágóra esett a választás. Fókás Vilmossal felmentünk a hágóhoz, ami kietlen száraz pusztaság volt. Pakolás szempontjából még elfogadható lett volna, de az észak-nyugatra lévő hegyek meglehetősen közel voltak a várható teljesség magasságához. Nem akartuk kockáztatni, hogy takarásban legyen éppen akkor Nap a hegyek miatt vagy a hegyeken átbukó felhők miatt,  így letettünk a helyszínről. Ugyancsak ezért mondtunk le egy Logroño közeli kis faluról is 900 méter magasságban.

Közben azonban egy újabb nehézséggel kellett szembesülnünk. A spanyol sajtóban olyan hírek jelentek meg, amelyek szerint a hegyvidéki turistautakra és ösvényekre a napfogyatkozás idején nem fogják felengedni a látogatókat. Ennek hátterében a korábban kialakult erdő- és bozóttüzek, illetve az újabb tüzek megelőzésének szándéka állt.

Ez azt jelentette, hogy több olyan, korábban ígéretesnek tartott helyszínről is le kellett mondanunk, amelyek egyébként megfigyelési szempontból nagyon jó választásnak tűntek. Új helyet kellett keresnünk, lehetőleg olyat, amelynél a jó horizont, a kedvező időjárási esélyek és a megközelíthetőség mellett az is biztosítható, hogy ténylegesen ott maradhassunk a fogyatkozás idején.

A végső döntés csak az utolsó napon született meg. Éppen egy Burgos melletti helyszínről tartottunk hazafelé, amikor az AP-1-es autópályán, egy lehajtónál visszanézve észrevettem egy helyet, amely első pillantásra ideálisnak tűnt. Ez a Santa Olalla de Bureba Norte autópálya-parkoló volt, és rögtön az jutott eszembe, hogy ennél jobb helyszínt aligha találhatnánk. A parkolás miatt sem kellett különösebben aggódnunk, hiszen eleve egy kijelölt autópálya-parkolóról volt szó.

Három autóval indultunk útnak, mert közben találkoztunk Vilmos családjával is a baszkföldi óceánparton. Így végül egy igazi családi megfigyelés lett az egészből: hatan voltunk, akik együtt készültünk a napfogyatkozás megfigyelésére: Fókás Gábor, Fókás Márton, Csoboth Bori, Fókás Andor, Fókás Vilmos és jómagam.

Amikor Vilmossal megérkeztünk, már igazi piknikhangulat fogadott bennünket. Rögtön láttuk, hogy jó helyen járunk, hiszen rajtunk kívül is nagyon sokan ugyanezt a helyszínt választották. Már ott állt nyolc kamion és körülbelül húsz-huszonöt személyautó, és közben folyamatosan érkeztek újabb autók. Mindenfelé emberek ültek, beszélgettek és készülődtek a napfogyatkozásra.

A parkoló padjai és asztalai szinte mind foglaltak voltak. Az emberek kipakolták az ételeiket és italaikat, és láthatóan úgy készültek, hogy hosszabb időt töltenek itt. Mi is gyorsan kerestünk magunknak egy árnyékos helyet. Szerencsére a parkolóban fák is voltak, ami nagyon jól jött, hiszen még órákat kellett várnunk a fogyatkozás kezdetéig. Így legalább nem kellett a tűző napon várakoznunk.

A parkoló lassan megtelt emberekkel. A saját számításaim szerint végül körülbelül 100-150 ember lehetett ott. Spanyolok, franciák, németek, svédek és más nemzetiségű emberek is érkeztek. Különleges érzés volt látni, hogy ennyi, egymást nem ismerő ember ugyanazért gyűlt össze ezen a helyen: hogy együtt élje át a napfogyatkozást.

Amikor megérkeztünk, rögtön elkezdtük kipakolni a távcsőállványokat, és ezekkel helyet is foglaltunk magunknak.

Mire ezzel elkészültünk, a többiek is megérkeztek. Hozták magukkal a kempingszékeket, plédeket és minden egyéb szükséges felszerelést, így szépen lassan minden a helyére került. A fogyatkozás kezdetére gyakorlatilag mindennel készen álltunk.

Egyetlen dologgal nem voltunk még teljesen készen: a fényképezéssel.

Még a fogyatkozás kezdete előtt szerettem volna letesztelni a fényképezőgépet, hogy biztosan minden rendben működik-e. Ekkor jött a kellemetlen meglepetés. Az általam magammal hozott három SD-kártyából kettőről azonnal kiderült, hogy teljesen használhatatlan. A harmadik kártyával sikerült ugyan egy fényképet készítenem, de utána a fényképezőgép kiírta, hogy a kártya nem érhető el, és újra kell formázni.

Emiatt a fényképezésről végül teljesen lemondtam. Nem akartam tovább kísérletezni a kártyákkal közvetlenül a fogyatkozás előtt, ezért más megoldást kerestem.

A két magammal hozott mobiltelefont különböző feladatokra készítettem fel. Az egyik telefont time-lapse felvételre állítottam be. Ezzel folyamatosan a környéket és a tájat akartam rögzíteni, hogy később vissza lehessen nézni, hogyan változott meg a környezet a fogyatkozás során.

A másik mobiltelefon nálam maradt. Ezzel kézben tartva fényképeztem az embereket, a várakozás hangulatát és természetesen magát a fogyatkozást is megpróbáltam megörökíteni az okuláron keresztül.

A várakozás közben egyébként egészen jól éreztük magunkat. Beszélgettünk, jókat nevettünk, ettünk, és közben lassan elérkezett a fogyatkozás kezdete. Amikor megindult a jelenség, elővettük a távcsöveket, és napszűrő szemüvegen keresztül is elkezdtük figyelni a Napot.

Az észleléshez egy 102/500-as lencsés távcsövet vittem, Vilmos pedig egy 70/900-as Newtonnal és a 7×50-es binokulárra érkezett, mindegyik napszűrővel felszerelve. Volt nálunk több szemüveg és egy Dani által készített napszűrős doboz is.

Ahogy telt az idő, egyre nagyobb lett körülöttünk a tömeg. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy a mellettünk lévő francia család is próbálja megfigyelni a részleges fogyatkozást. Kisgyerekekkel érkeztek, és bár a felnőttek is nézték a Napot, a gyerekeknek a napszűrő szemüvegen keresztül még nem volt igazán nagy élmény a jelenség. A fogyatkozás kezdetén ugyanis még viszonylag kevés változást lehetett látni, és láthatóan a gyerekek nem igazán értékelték a látottakat.

Ezért szóltam az apukának, hogy jöjjön oda a gyerekekkel a távcsöveinkhez. Odaállítottunk egy kis létrát is, hogy a gyerekek kényelmesen felérjék az okulárt. Így ők is belenézhettek a távcsőbe, és egészen más élményt kaptak: a részlegesen fogyatkozó Nap sokkal nagyobb és látványosabb volt számukra a távcsövön keresztül. Nagyon tetszett nekik, többször is megfigyelték a Napot a részleges fogyatkozás fázisában.

Így aztán a fogyatkozás megfigyelése szinte észrevétlenül egy spontán távcsöves bemutatóvá alakult. Ahogy egyre többen érdeklődtek, a környékbeli embereket sorra odahívtuk a távcsövekhez, hogy ők is belenézhessenek, és saját szemükkel láthassák a fogyatkozó Napot.

Mindenki nagyon örült a lehetőségnek. Sokan megköszönték, hogy megmutattuk nekik a jelenséget, és ettől az egész helyszínen igazán baráti, közvetlen hangulat alakult ki. Az emberek, akik néhány órával korábban még teljesen idegenek voltak egymás számára, most együtt beszélgettek, nevettek, és közösen élték át ugyanazt a különleges élményt.

A francia családdal is sokat beszélgettünk. A hölgy elmesélte, hogy ők mintegy ezer kilométert vezettek éjszaka azért, hogy Bretagne-ból egészen Burgosig eljussanak. Kifejezetten azért vállalták ezt a hosszú utat, hogy a gyerekeiknek megmutathassák a napfogyatkozást. Hosszú út volt, és nem kis vállalkozás egy családdal ekkora távolságot autózni egy néhány perces égi jelenség kedvéért, ráadásul az állataikat hagyták otthon felügyelet nélkül, így egyből kellett is visszaindulni nekik. De ahogy ott álltunk, és a gyerekek egymás után néztek bele a távcsőbe, már egyértelmű volt számukra is, hogy megérte.

Ahogy közeledett a teljesség pillanata, egyre nagyobb lett az izgalom. Már mindenki türelmetlenül várta azt a néhány percet, amikor a Hold teljesen eltakarja majd a Napot. A legtöbben a napszűrő szemüvegen keresztül figyelték, ahogy a Nap sarlója egyre vékonyabbá válik.

A környezet is fokozatosan megváltozott. Az árnyékok egyre kontúrosabbak és élesebbek lettek, és azok is érezték, hogy valami különleges történik, akik korábban még soha nem láttak napfogyatkozást. Többen megjegyezték, hogy olyan érzésük van, mintha közeledne a naplemente, miközben a Nap még magasan járt az égen. A fény egyre furcsábbá, egyre szokatlanabbá vált.

Ahogy a Nap egyre inkább félhold alakúvá vált, Márton is tett egy érdekes megjegyzést: lehet, hogy amit török félholdnak nevezünk, az valójában akár „fél napfogyatkozás” is lehetne. A fogyatkozó Nap alakja valóban megtévesztően hasonlított a megszokott félholdra. A távcsövekben közben egészen más látvány tárult elénk. Már csak egy nagyon vékony, keskeny sarló látszott a Napból.

Az izgatott várakozás azonban már nem tartott sokáig. Néhány perccel később elérkezett a teljesség pillanata: a Hold teljesen eltakarta a Napot, és hirtelen szabad szemmel is előtűnt a napkorona.

Az addig visszafojtott izgalom egy pillanat alatt kitört. Mindenki ujjongani kezdett, a parkolóban szinte egyszerre tört fel az emberekből az öröm és a csodálkozás. Gyakorlatilag sötét lett körülöttünk.

Különösen nagy élmény volt ez a fiataloknak, akik a korábbi, 1999-es teljes napfogyatkozást még nem láthatták. Mondtam nekik, hogy ne csak a Napot nézzék, hanem nézzenek körül is. Érdemes volt megfigyelni a távoli hegyeket: azoknak az oldalán még sütött a Nap, miközben nálunk már sötétség uralkodott. Ez különösen érzékletessé tette, hogy milyen hatalmas területen halad át a Hold árnyéka.

A teljes sötétség azért nem volt szó szerint teljes sötétség. Az én benyomásom szerint talán valamivel világosabb is volt, mint az 1999-es napfogyatkozás idején, de a késő esti szürkület jellegzetes hangulata egyértelműen érezhető volt.

A hőmérséklet jelentős csökkenését én személy szerint nem vettem észre. Az állatok viselkedését sem tudtuk igazán megfigyelni, hiszen egy autópálya melletti, meglehetősen kopár területen voltunk, ahol alig voltak madarak vagy más állatok a közelben. Így ezen a napon nem a természet reakciója, hanem sokkal inkább az emberek lelkesedése vált az esemény egyik meghatározó részévé. Mintegy száz ember ujjongott és örült egyszerre a látványnak.

A teljesség körülbelül másfél percig tartott. Ez alatt igyekeztem nemcsak a Napot figyelni, hanem időnként körbenézni és a tájat is megfigyelni. Mégis, a legnagyobb élményt számomra talán a napkorona jelentette. A távcső okulárján keresztül egyszerűen varázslatos látvány volt.

És volt még valami, ami különösen lenyűgözött: a vörös protuberancia. Egy nagyobbat nemcsak a távcsövön keresztül, hanem szabad szemmel is jól lehetett látni a Nap peremén.

Ilyet korábban még soha nem láttam. Nem emlékszem arra sem, hogy az 1999-es napfogyatkozáskor ennyire jól láthatóak lettek volna a protuberanciák. Most viszont ott volt előttünk, szabad szemmel is érzékelhetően a Nap peremén. Ez volt számomra az egész esemény egyik legcsodálatosabb pillanata.

A másik nagy élményt számomra a Baily-gyöngyök jelensége, illetve az úgynevezett gyémántgyűrű-effektus jelentette. Amikor a Nap felszínének egy utolsó, ragyogó sugara előbukkant a Hold mögül, az egész látvány egyszerűen varázslatos volt. Borit is teljesen elvarázsolta, nagyon tetszett neki ez a pillanat.

Ekkor szóltam mindenkinek, hogy ismét vegyék fel a napszűrő szemüveget, és azon keresztül figyeljék tovább a jelenséget, mert a teljesség nagyon gyorsan véget ért, és szinte pillanatok alatt elkezdett világosodni.

Sokan megköszönték nekünk, hogy megmutattuk nekik a Napot a távcsöveken keresztül, és hogy részesei lehettek ennek az élménynek. Aztán lassan elkezdődött a pakolás. Az emberek összeszedték a székeiket, plédeiket, felszereléseiket, és fokozatosan elindultak.

Mi azonban még maradtunk egy darabig. A napfogyatkozás ugyanis még nem ért véget: a teljesség után továbbra is tartott a részleges fogyatkozás, csak most már a Hold a Nap másik oldalán haladt tovább. Ezt is szerettük volna megfigyelni.

Mi végül egészen addig maradtunk, amíg a Nap már lemenőben volt. A részleges fogyatkozást is figyeltük, majd készítettünk még néhány fényképet a naplementéről. A fogyatkozó Nap különleges látványa a lemenő nappal együtt egészen sajátos naplementeélményt adott. Ezek a képek is nagyon szépek lettek, így végül valószínűleg az utolsók között voltunk, akik összepakoltak és elindultak.

A hazautazás is tartogatott még egy érdekes élményt. Mire mi végeztünk, és elindultunk, addigra már rengetegen útnak indultak Burgos környékéről, főleg Franciaország felé. Az addig nyugodt autópálya hirtelen teljesen megtelt autókkal.

Mi is beálltunk a hazafelé tartó forgalomba, és elindultunk Logroño felé, ahol a szállásunk volt. A körülbelül másfél órás útból végül két és fél óra lett. Az autópálya szinte végig tömve volt, de szerencsére nem történt baleset, és a forgalom – ha lassan is – folyamatosan haladt.

Útközben Danit is felhívtuk, hogy megtudjuk, nekik hogyan sikerült a napfogyatkozás megfigyelése. Ők Zaragoza közelében figyelték a jelenséget, a szálláshelyüktől mintegy 230 kilométerre. Egy magas fennsíkon, sivatagos jellegű területen találták meg a megfigyeléshez megfelelő helyet.

Dani elmondása szerint náluk is hatalmas tömeg gyűlt össze: becslése szerint legalább ötszáz ember lehetett a helyszínen. A napfogyatkozás után aztán természetesen mindenki egyszerre indult vissza Barcelona irányába. Ez náluk is komoly közlekedési nehézséget okozott. A 230 kilométeres utat körülbelül öt óra alatt tették meg, és végül csak hajnali három óra körül érkeztek vissza a szálláshelyükre. Nem lehetett könnyű út.

Mi ebből a szempontból szerencsésebbek voltunk. Amikor visszaérkeztünk Logroñóba, elfoglaltuk a szálláshelyünket, majd még nem akartunk azonnal lefeküdni. Mind a hatan úgy gondoltuk, hogy ezt a napot még illene együtt lezárni.

Beültünk az Ebro partján egy bárba, ahol kávéztunk és söröztünk, és közben újra meg újra végigbeszéltük a nap eseményeit. Megosztottuk egymással, ki mit látott, melyik pillanat volt számára a legemlékezetesebb, és persze szóba kerültek a napközbeni kalandok, a sok ember, a távcsöves bemutató, a napkorona, és a gyémántgyűrű-effektus is.

Így, egy hosszú és rendkívüli nap végén végre nyugovóra tértünk. Fáradtak voltunk, de mindannyian úgy éreztük, hogy megérte az utazás, a helyszínkeresés, a várakozás és minden fáradság.

És tulajdonképpen a napfogyatkozás története még azzal sem ért véget, hogy a Nap eltűnt a horizonton. Mire véget ért az esemény, már elkezdődött a következő napfogyatkozás megtervezése.

A francia családdal való búcsúzáskor ugyanis elhangzott egy különös, de nagyon kedves mondat: „Jövőre találkozunk Marokkóban!” Ők már akkor a következő napfogyatkozásra gondoltak, és azt tervezték, hogy azt is együtt szeretnék megnézni.

Hogy ebből mi valósul meg, azt természetesen még nem tudjuk. Egyelőre csak egy terv, de érdekes belegondolni, hogy miközben éppen egy napfogyatkozás élményeit dolgoztuk fel, máris a következő megfigyelés lehetősége került szóba.

Talán ez is mutatja, milyen különleges hatással van az emberre egy teljes napfogyatkozás. Mire véget ér, már nem azt kérdezi, hogy „láttam-e eleget?”, hanem azt, hogy „mikor láthatok egy ilyet legközelebb?”

Egyelőre tehát ott tartunk, hogy a következő találkozó helyszíne akár Marokkó is lehet. Ha így lesz, akkor ez a történet talán nem is ért véget – csak elkezdődött egy újabb fejezet.

Related posts:

Az én Naprendszerem – Ágoston Zsolt Napészlelések: a szökkenő zsiráf – Schmall Rafael képei 25 éves az ISS – H-alfa napfelvétel – Schmall Rafael Mai csillagászati kép: a Nap fotografikus megfigyelése hidrogén-alfa szűrővel 2025.03.08-án – Ágoston Zsolt Az AR4272 és az AR4274 napfoltcsoportok fotografikus megfigyelése