VCSE - A Mars bolygó - Kép: Fridrich János
VCSE – A Mars bolygó 2020. augusztus 19-én – Kép: Fridrich János

Szokott Ság-hegyi észlelőhelyemről készült a fenti Mars-kép 5×1,5 perces videóból. ASI120 MC-S bolygókamera (gain = 50) volt 200/1000-es távcsövemre feltéve, és két darab, egyenként 2x-es Barlow-lencsét is használtam a bolygó felnagyításához. A képfeldolgozáshoz Autostakkert és Photoshop programokat használtam.

VCSE - A Mars bolygó (balra) és a Hold (jobbra) - Kép: Fridrich János
VCSE – A Mars bolygó (balra) és a Hold (jobbra) szoros együttállása 2020. szeptember 6-án – Kép: Fridrich János

Kis idővel később, 2020. szeptember 6-án a Mars és a Hold szoros együttállását figyeltem meg. A képeket a nappali égen(!), 7:35-8:15 között készítettem, egy jobban sikerült darabot mutatok itt be. 1200 képkockát rögzítettem a Ság-hegyről a legkisebb erősítéssel (gainnel) a 200/1000-es Newtonomra feltett ASI 120 MC-S kamerával. A képfeldolgozáshoz itt is Autostakkertet használtam.

VCSE - A Messier 74 extragalaxis - Fotó_ Fridrich János
VCSE – A Messier 74 extragalaxis – Fotó: Fridrich János

2020. augusztus-szeptember hónapok folyamán készítettem a fenti képet a Messier 74 (M74, NGC 628, nem hivatalos becenevén: Fantom-galaxis) extragalaxisról. A kép készítésének helye a Ság-hegy, illetve Boba, az expozíciós idő 120 x 180 másodperc volt. A felvétel 200/1000-es Newton-távcsővel (EQ-5 GoTo), Canon 4000Da átalakított fényképezőgéppel, ISO 3200 érzékenységgel készült. A fényútban egy SkyWatcher gyártmányú F5/6 jelzésű kómakorrektor volt. (Vezetés: Lacerta MGEN-nel.) A képfeldolgozáshoz Deep Sky Stackert és Photoshopot használtam.

A Halak csillagképben fekvő M74 spirálgalaxis kb. 32 millió fényévre van a Földtől. Ebben a galaxisban több szupernóvát is felfedeztek már, közülük az egyiket, az SN 2002ap jelűt – amit hipernóvának osztályoztak egészen pontosan – magyar csillagászok is tanulmányozták, szakcikkük ingyenesen itt érhető el. Az ő méréseik szerint e hipernóva, így az M74 távolsága 6,7 megaparszek = 22 millió fényév, de óriási, 15 millió fényéves hibahatárral. Ennek oka megállapításaik szerint az, hogy a hipernóva színképe rendkívül bonyolult, nehezen értelmezhető, ráadásul a hipernóvákra nem teljesen ismert, hogy táguló gázfelhőjük mennyire átlátszó vagy átlátszatlan. Annak idején az SN 2002ap feltűnése nagyon nagy figyelmet vonzott, mert a mai napig is egyike a 10 millió parszeken belül feltárt kevéske hipernóvának (a hipernóvűk másik neve: Ic típusú szupernóvának).

Két további M74-beli szupernóva volt az SN 2003gd (II-P típusú) és az SN 2013ej (szintén II-P típusú) jelűek. Az előbbi tanulmányozása 31 ± 9 millió fényéves távolságot, az utóbbi 30 ± 6 millió fényéves távolságot ad. E közeli galaxis távolságát a szupernóvákkal csak ilyen pontosságig ismerjük – ha feltűnt volna benne egy Ia típusú, sokkal pontosabb adathoz juthatnánk. Mindenesetre e két utóbbi szupernóvával utólag javítható lenne a hipernóvákkal történő távolsgmérési eljárások javítása.

Az M74 a legjobb példák egyike a tökéletes spirálgalaxisokra. Csillagainak számát 100 milliárdra becsülik.

Fantom-galaxis nevét valószínűleg nehéz vizuális megfigyelhetősége okán kapta. Hiába 10 magnitúdós az összfényessége, 10 ívperces – egyharmad teleholdnyi! – látszó átmérője miatt fénye hatalmas területen oszlik el, ezért felületi fényessége alacsony. Emiatt még 13 cm-es távcsőben, jó égen is csak alig válik el az égi háttértől, és nagyon halvány derengésnek tűnik. Ez az egyik legnehezebben megfigyelhető Messier-objektum. Fényszennyezett égen, kis és közepes amatőr távcsövekkel nem látható. Még jó égen is sokat segít, ha elfordított látással figyeljük meg vizuálisan. Viszont nagy mérete miatt remek amatőr asztrofotós célpont.

Az M74 galaxiscsoport magából az M74-ből, és további, kb. 5-7  galaxisból áll, pl. az NGC 660-ból.

Az M74-et kiterjedten vizsgálták űrtávcsövekkel is. A Spitzer Infravörös Űrtávcsővel policiklikus aromás szénhidrogéneket fedeztek fel csillagkeletkezési területeiben, és a csillagközi por infravörös sugárzását is megfigyelték.

Az M74-nek is van központi fekete lyuka a galaxis magjában, amit 2005-ben találtak meg a Chandra röntgenműhold segítségével. Érdekesség, hogy míg sok galaxisban nagyon nagy tömegű (több millió vagy több milliárd naptömegű) fekete lyuk a centrális objektum, addig az M74-ben egy mindössze tízezer naptömegnyire becsült, ún. közepes tömegű fekete lyuk található csak a galaxis közepén. Emiatt nem a szokásos úton alakulhatott ki (sok szupernóva fekete lyuka egyesült és azok hatalmas mennyiségű anyagot “megettek” a galaxis közepén), hanem talán több kisebb, csillagtömegű fekete lyuk összeolvadásából keletkezett. Az ilyen “közepes tömegű fekete lyukakból” keveset ismerünk és szokatlannak számítanak.

Az M74-et Piere Méchain fedezte fel 1780-ban, felfedezését közölte Messier-vel, aki bevette a katalógusába.

Kép: Fridrich János, szöveg: Csizmadia Szilárd

2020. augusztus 20-án, az ausztriai Trahütten településhez tartozó Koralpenblick Biohotel területén megrendezett VEGA ’20 Nyári Észlelőhétvége során készült felvételemet szeretném megosztani veletek, mely az NGC 1499 jelzésű, más nevén Kalifornia-ködről készült. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 72/420 mm-es ED refraktorral, ASI294 hűtött csillagászati kamerával, 0,85x-ös reduktor-flattenerrel és Optolong L-enhance szűrővel készült, 39×360 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt.

Ágoston Zsolt - NGC 1499 Kalifornia-köd - VCSE
Ágoston Zsolt – NGC 1499 Kalifornia-köd – VCSE

A nagy kiterjedésű, de halvány emissziós köd a megnevezését a Kaliforniai-félszigethez hasonló, keskeny, hosszúkás, elnyúlt alakjáról kapta. A Menkib (Kszí Persei), ez a nagy sebességgel mozgó óriáscsillag sugárzása gerjeszti nagyrészt hidrogénből álló anyagát, ami ezt a többletenergiát látható fényben sugározza ki. A Menkib 30 naptömegű, O7.5III típusú óriáscsillag, fényereje a Napénak mintegy 263 000-szerese. A 35 000 K felületi hőmérsékletű csillag nagyon erős ultraibolya sugárzást is kibocsát, és ezek az ultraibolya fotonok járulnak hozzá leginkább a ködösség anyagának gerjesztéséhez, ami a köd fénylését okozza. A felvételen fodrozódások és sötétködök is megfigyelhetőek. E.E. Barnard fedezte fel 1884-ben a kb. 1000 fényév távolságban található, nagyjából 100 fényév kiterjedésű ködösséget.

A főszerk. kiegészítése: A Menkib arab eredetű szó, “vállat” jelent, noha a Perseus lábánál található. Az elnevezés oka, hogy az arabok a Plejádok (Fiastyúk) körül egy saját csillagképet alkottak, és a Kszí Persei nevéül a “Mankib al Thurayya” -t választották, ami a vállát (a Fiastyúkét) jelenti. A Thurayya a Fiastyúk arab neve angolos átírásban.

Az Európai Űrkutatási Ügynökség (European Space Agency, ESA) CHEOPS nevű új exobolygó-kutató küldetése egy közeli csillag körül megtalálta az eddig ismertek közül az egyik legforróbb és legextrémebb exobolygót: a WASP-189b-t. Ez a CHEOPS legeslegelső felfedezése és a legelső tudományos eredménye, egyben demonstrálja a CHEOPS egyedülálló képességeit, amivel fényt deríthet ezeknek az idegen bolygóvilágoknak a titkaira (1.ábra). A felfedezést közzétevő tanulmányt közlésre az Astronomy and Astrophysics című vezető európai csillagászati szakfolyóirat fogadta el, szerzői között több magyar csillagász is található. A tanulmány 106 szerzője közül a Vega Csillagászati Egyesület elnöke, Dr. Csizmadia Szilárd a második, aki a bolygó paramétereinek (pl. mérete) és különleges pályájának a CHEOPS-adatokból való meghatározásán dolgozott.

1. ábra: Így néz ki a CHEOPS-távcső - Forrás: wikipédia
1. ábra: Így néz ki a CHEOPS-távcső – Forrás: wikipédia

Olvasd tovább

2020. augusztus 21-én, az ausztriai Trahütten településhez tartozó Koralpenblick Biohotel területén megrendezett VEGA ’20 Nyári Észlelőhétvége során készült felvételemet szeretném megosztani veletek, melyek a Sharpless 2-132 katalógusszámú Oroszlánfej-ködről készültek. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 72/420 mm-es ED refraktorral, ASI294 hűtött csillagászati kamerával, 0,85x-ös reduktor-flattenerrel és Optolong L-enhance szűrővel készült, 54×360 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt.

Ágoston Zsolt - Sh2-132 Oroszlánfej-köd - VCSE
Ágoston Zsolt – Sh2-132 Oroszlánfej-köd – VCSE

Olvasd tovább