Artemis II: ilyen messze még sosem jártak emberek a Földtől (április 6-7.)

Author

Csizmadia Szilárd

Created

2026-04-072026-04-07

Updated

2026-04-072026-04-07

Reading time

4 min

Views

514

Categories: Artemis

Megjegyzés: az amerikai források egy része keleti parti időt használ, ezért az ott április 6-i esti események közül több Magyarországon már április 7. hajnalára esett. A cikk az április 7-i délelőtti állapotot tükrözi.

Április 6-án megkerülték egy félfordulattal a Holdat és utána elkezdték a Föld felé való visszatérést.

A holdközelség során az Orion új rekordot állított fel: a fedélzeten tartózkodó emberek minden korábbinál messzebb kerültek a Földtől. A legnagyobb távolság a Föld centrumától mintegy 406 770 km volt, ezzel az Artemis II mintegy 6616 km-rel haladta meg az Apollo–13 korábbi rekordját.

VCSE - Jeremy Hansen borotválkozás közben az Orion belsejében, nem sokkal a holdközelség előtt. A kép jól megmutatja, hogy egy ilyen űrutazáson sem tűnik el a mindennapi rutin: a nagy manőverek között ugyanúgy helyet kell találni a hétköznapi tevékenységeknek is. - Forrás: NASA — VCSE – Jeremy Hansen borotválkozás közben az Orion belsejében, nem sokkal a holdközelség előtt. A kép jól megmutatja, hogy egy ilyen űrutazáson sem tűnik el a mindennapi rutin: a nagy manőverek között ugyanúgy helyet kell találni a hétköznapi tevékenységeknek is. – Forrás: NASA

A legkisebb holdtávolság a NASA hivatalos adatai szerint kb. 6545 km volt a holdfelszín felett. A megkerülő művelet során az űrhajó egy szabad-visszatérési pályára fordult a Hold mögé, vagyis a manőver lényege az volt, hogy a Hold gravitációja a Föld felé vezető hazatérő pályára állítsa az Oriont.

A személyzet számára különösen fontos megfigyelési célpont volt a Mare Orientale (Keleti-tenger), amelyet emberi szem eddig még nem látott ilyen megvilágításban. A fedélzeten összesen 32 kamerával dolgoztak: 15 rögzített és 17 kézi kamerával.

A holdközelség egyik legszebb pillanata az úgynevezett „Föld-nyugta” volt, amikor a Föld eltűnt a holdi horizont mögött, majd később a legénység újra megfigyelhette a „Föld-felkeltét” is. A Hold mögötti áthaladás alatt a kapcsolat átmenetileg megszakadt (kb. 40 percre), ez azonban nem hiba, hanem előre tervezett, teljesen normális jelenség volt: a Hold eltakarta az űrhajót a rédióapcsolatot biztosító földi adók és vevők elől. A kommunikáció helyreállása után a NASA megerősítette, hogy az Orion rendben végrehajtotta a legkritikusabb szakaszt, és már a hazatérő íven folytatja útját.

VCSE - Christina Koch az Orion fedélzetén készül a holdközelség megfigyelésére készül. A kabin szűk, de jól szervezett. - Forrás: NASA — VCSE – Christina Koch az Orion fedélzetén készül a holdközelség megfigyelésére. A kabin szűk, de jól szervezett. – Forrás: NASA

A forduló végén a személyzet egy közel egyórás napfogyatkozást is megfigyelhetett, amikor a Hold kitakarta a Napot. Ez nemcsak látványos élmény volt, hanem tudományos lehetőség is: a tervek szerint a korona megfigyelése mellett a legénység meteoroidbecsapódások rövid felvillanásait is figyelte a holdfelszínen. A NASA utóbb arról számolt be, hogy a személyzet hat ilyen felvillanást észlelt, amelyeket a Földre továbbított képek alapján tovább vizsgálnak. (A Holdba is gyakran csapódnak kisebb-nagyobb meeoroidok, akárcsak a Földnek. Csakhogy amíg a Föld légkörében a legtöbb meteoroid elég (pontosabban elpárolog a magas hő miatt; ez a meteor vagy hullócsillag jelensége), addig légkör híján a Holdba becsapódnak ezek az égitestek. A felvert holdi kőzet- és poranyag olyan magasra juthat, hogy a napfény megvilágítja, és ezeket rövid ideig tartó felvillanásként lehet észlelni. Gyakran amatőrcsillagászok is észlelnek ilyet a Földről.) A megfigyelési tervben a holdperem fölötti por és a napkorona vizsgálata is szerepelt.

És mik voltak a problémák? Az április 6–7-i szakaszban nem jelentettek új, súlyos műszaki meghibásodást. A Hold mögötti kommunikációs kiesés tervezett volt, nem rendellenesség. A korábban említett fedélzeti vécéhibát a NASA még a repülés korábbi szakaszában helyreállította, így a holdközelségnél ez már nem volt negatív tényező. A mostani szakasz inkább azért volt feszült, mert ez volt a teljes küldetés legösszetettebb, leginkább „Apollo-hangulatú” része.

VCSE - A Hold az Orion ablakában, közvetlenül a holdközelség előtti órákban. A felvétel még a Hold gravitációs uralmába való belépés után készült, amikor az Artemis II személyzete már szó szerint „a Hold felé zuhant”, mielőtt a túloldal mögött megkezdte volna a visszafordulást a Föld felé. - Forrás: NASA — VCSE – A Hold az Orion ablakában, közvetlenül a holdközelség előtti órákban. A felvétel a Hold gravitációs uralmába való belépés után készült, amikor az Artemis II személyzete már szó szerint „a Hold felé zuhant”, mielőtt a túloldal mögött megkezdte volna a visszafordulást a Föld felé. – Forrás: NASA

Április 7-én délelőtt, a cikk írásakor az Orion már hazafelé tart. A NASA tervei szerint az űrhajó ezen a napon lép ki a Hold gravitációs befolyási övezetéből, körülbelül 66 099 km holdtávolságnál. Ugyancsak április 7-re tervezték, hogy a személyzet a holdkutató csapattal átbeszéli a megkerülés során végzett megfigyeléseket és a rögzített képanyagot. Vagyis a hangsúly most már a tudományos értékelésen és a biztonságos hazatérésen van.

Összességében az Artemis II április 6–7-i szakasza minden tekintetben mérföldkőnek bizonyult. Az Orion sikeresen teljesítette az emberes holdelrepülést, új távolsági rekordot állított fel, látványos és tudományosan is értékes megfigyeléseket végzett, miközben a küldetés kritikus szakasza komolyabb új műszaki probléma nélkül zajlott le. Az Artemis-program szempontjából ez különösen fontos üzenet: a teszt jól zajlik, Hold környéki emberes repülések nemcsak újra lehetségesek, hanem már a következő küldetések előkészítését is szolgálják.